Amikor már szerelmesen, egymásba gabalyodva élveztük egymás testét, megkérdeztem:
-What is the proper word for this? Filled or stuffed?
Mire ő viccesen:
-Probably fucked.
:) :) :)
2014. március 14., péntek
2014. március 8., szombat
Élni jó
Napsütésre ébredek, a tavasz minden bizonnyal megérkezett. Az első napsugarak és az enyhe idő üdítően hat rám, még akkor is, ha nincs makulátlan rend és tisztaság a lakásomban, amit annyira szeretek. A mai programon kezdem törni a fejem, majd kikászálódom az ágyból. Először apró bevásárló körútra indulok, majd a szokásos aerobik következik. Utána haza, ebéd és manikűr, hogy újból csodássá varázsolják a körmeimet. Utána ha lesz még erőm, gyorsan kitakarítok, és nem marad más hátra, mint a punnyadás, este pedig a szokásos Skype a Kedvessel.
A könnyű reggeli után felöltözöm. Hétvége van, így lezser a mai szerelésem, minimális sminkkel, de így is jól érzem magam a bőrömben. A táskát a vállamra akasztom, majd egy pillantást vetek az asztalra, nem hagytam-e ott valamit. Nem... Az asztalon hever a párizsi útikönyv... Ó igen, Párizs... Egy hónap múlva megyek. Hirtelen átfut rajtam az érzés, mennyire jó is, hogy olyan munkám van, amit szeretek, hogy utazhatok, hogy független nőként megállom a helyem a világban, hogy kialakítottam a kis életem, amit élvezek, van benne sport, kreativitás, művészet, zene és most már szerelem is... Ó igen, Párizs... a míting után kint maradunk romantikázni. Hihetetlen az érzés, mindig ilyesmiről álmodtam.
A gondolattól megtáltosodva nyakamba veszem a városrészt. Kilépek a kovácsolt vas kapun, mélyet szippantok a friss levegőből, arcom a nap felé fordítom, és úgy érzem, hogy élni jó!
A könnyű reggeli után felöltözöm. Hétvége van, így lezser a mai szerelésem, minimális sminkkel, de így is jól érzem magam a bőrömben. A táskát a vállamra akasztom, majd egy pillantást vetek az asztalra, nem hagytam-e ott valamit. Nem... Az asztalon hever a párizsi útikönyv... Ó igen, Párizs... Egy hónap múlva megyek. Hirtelen átfut rajtam az érzés, mennyire jó is, hogy olyan munkám van, amit szeretek, hogy utazhatok, hogy független nőként megállom a helyem a világban, hogy kialakítottam a kis életem, amit élvezek, van benne sport, kreativitás, művészet, zene és most már szerelem is... Ó igen, Párizs... a míting után kint maradunk romantikázni. Hihetetlen az érzés, mindig ilyesmiről álmodtam.
A gondolattól megtáltosodva nyakamba veszem a városrészt. Kilépek a kovácsolt vas kapun, mélyet szippantok a friss levegőből, arcom a nap felé fordítom, és úgy érzem, hogy élni jó!
2014. március 3., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)

