REM...

When your day is long and the night
The night is yours alone
When you're sure you've had enough of this life, well hang on
Don't let yourself go
Everybody cries and everybody hurts sometimes

Sometimes everything is wrong
Now it's time to sing along
When your day is night alone (hold on, hold on)
If you feel like letting go (hold on)
When you think you've had too much of this life, well hang on

Everybody hurts
Take comfort in your friends.
Everybody hurts
Don't throw your hand. Oh, no
Don't throw your hand

If you feel like you're alone, no, no, no, you are not alone
If you're on your own in this life
The days and nights are long
When you think you've had too much of this life to hang on

Well, everybody hurts sometimes
Everybody cries
And everybody hurts sometimes
And everybody hurts sometimes

So, hold on, hold on
Hold on, hold on
Hold on, hold on
(Hold on, hold on)
Everybody hurts
You are not alone

Suicide Blond

Azzal ki törődik, én mit érzek...? Pálcát törni az ember feje fölött nagyon egyszerű. Pláne, ha nincs és soha nem is volt ilyen helyzetben. 

Úgy érzem, senkinek sincs szüksége rám... senki nem kíváncsi arra a sok jóra és szeretetre, amit adni tudnék és vágyok, hogy adhassak... öt éve egyedül vagyok... iszonyat nehéz... Megpróbáltam jó lenni, akkor sem ment semmi... amikor meg egyszer önfeledt és boldog merek lenni, akkor meg fájdalmat okozok másoknak és csak ártok... mintha én lennék a gonosz, a kísértés, az álnok kígyó... Minek élni így...? De most komolyan...? Nem bírom tovább... semminek sincs így értelme... megfonnyadok egyedül abban a lakásban, ahol a nagyanyám egyedül élte le az életét....

Összeszámoltam, hány embernek kell búcsúlevelet írnom. Vannak, akiknek hosszabban akarok írni, és vannak, akiknek röviden.

A hosszabb csoport:
-szülők, bátyám
-Pippi
-Paul
-Leó
-Zsolt
-Y

Rövidebb csoport:
-barátok, hiszen nagyjából úgyis ismernek, tudják, mi van...
-Ilonkáék
-Márti

Holnap elkezdem. Most nagyon fáradt vagyok és fáj mindenem. Egész nap sírtam. De nem akarok úgy elmenni, hogy ne búcsúzzak el...

Tudott valamit...

'I'm selfish, impatient, and a little insecure. I make mistakes, I am out of control, and at times hard to handle. But if you can't handle me at my worst, then you sure as heck don't deserve me at my best.'

(Marilyn Monroe)

Off to the UK

Annyi minden történt, és olyan intenzív volt, hogy nincs energiám leírni... Amíg élek, emlékezni fogok rá.
Úgyhogy csak '3 fav pics from the UK'...

1) 6-9 Charterhouse Square, London EC1M 6EU, vagyis a Florin Court, egy gyönyörű Art Deco ház, ahol Poirot lakott. A Poirot regényekben Whitehaven Mansion-nek hívják. Repesett a szívem, mert Poirot és mert Art Deco...

2) Brixham - világítótorny!!! Kicsi, rozsdás, de torony. Felmenni ide sem tudtam, ahogy Plymouthban sem sajnos... De legalább megöleltem a cudar időben. 

3) A legkedvesebb kép... szétfagyva Pippivel Plymouthban... háttérben a British Navy.

Clearance

Ahogyan a Sportsdirect.com-on a kiárusítást "clearance"-nek nevezik, én is kitakarítottam ma az emlékeim között. Kidobtam mindent, ami még Leóra emlékeztetett. Már nem kötődöm ezekhez a tárgyakhoz. Sőt. Kitöröltem az összes pasi sms-ét, amiket őrizgettem ezidáig. Ahogyan a fotóikat is kitöröltem a telefonomból. Megszűntem szeretni és ragaszkodni ezekhez, a múlthoz. Most vagyok teljesen üres. Jobban mondva csak P van a szívemben...

Újabb fekély

El kell gondolkodnom, vajon miért kapom a sorstól ezeket a nehezítéseket. Pláne ami a fekélyes sebek gyógyítását illeti.

Tegnap este a kutya úgy járkált, mint egy falábú kalóz: merev volt a lába, alig bírt ráállni. Megnéztem hát. Ekkor vettem észre, hogy az egész combja be van dagadva. Még az a szerencse, hogy ma amúgy is visszamentünk a feneke utolsó kezelésére. 
Nos, az a furunkulus, amit Guszti megnyomott hétfőn egy picit, teljesen elfertőződött és fekélyes lett. Hétfőn nem akart ezzel foglalkozni, mondván, hogy épp elég baj a feneke... Hozzátette, hogy tízből egyszer sem fertőződik el, úgyhogy Gréti most valamiért peches, rá jár a rúd...
Megint ugyanaz: érzéstelenítés, seb pucolás (nagyon tele volt), rengeteg injekció aztán lézer, na meg ezúttal gallért is kaptunk. Gyógyszert szedünk és ugyanúgy fecskendeznem kell ebbe a sebbe is (még jó, hogy a másikba már nem kell). Ha hétfőre lemegy a gyulladás, akkor is kezelni kell a sebet (fecskendőzés), ha nem megy le, akkor viszont hétfőn megműtik és elküldik szövettanra a cuccot, amit kivágnak. 

Remek... Utazás előtt két másodperccel műtik a kutyámat én meg úgy hagyom itt, hogy lábadozik... Mindent át kell szerveznem, sík ideg vagyok. Persze minden mindegy, csak ő jól legyen... És inkább nem mondom meg, mennyibe kerül mindez és hogy mennyire csúnya a fekély a combján. :-(