Telihold

Isten igazából csak holnap lesz telihold, de már ma is szépen süt. Észrevettétek, hogy teliholdkor világoskék az ég? Gyönyörű. Mellé Chopin 10. B-moll keringője szól (Op. 69/2) és képzeletben hirtelen egy bálon találom magam... olyanon, mint amilyeneket Puskin megírt. Mostanában egyre inkább foglalkoztat az irodalom, magam sem tudom, hogy miért. Az epika és a dráma mindig is érdekelt, a líra kevésbé. Valamiért most kezdek a líra felé fordulni. A múltkor megvettem a gimis koromban kiadott ARJ c. könyvet, mely Ady, Radnóti és József Attila válogatott verseit tartalmazza. Úgy éreztem, hogy kell nekem az a könyv, és elmentem antikváriumba érte. Meg is lett. Rájöttem, hogy József Attila szuper, de nekem nagyon nehéz. Amivel a leginkább azonosulni tudok, az Ady költészete. Varázslatos, szenvedélyes, olyan, mintha a szívemből beszélne.

Nézem a radixomat, és kezdem sejteni, hogy ez miért lehet. Kíváncsi vagyok, hogy ahogyan haladunk előre, mi jön be a tippjeimből. Meglátjuk.

Egyik előző életem

Először nem mertem és nem is akartam kiírni magamból, csak egy embernek. Most, hogy már eltelt 6 nap, azt hiszem, menni fog. Amúgy is követnem kéne lelki gyógyítóm tanácsát...

Hétfőn ún. utaztatáson (pránanadi) voltam. Mi is ez tulajdonképpen? Az előző életek eseményei a tudatalattiban vannak, amelyek programjait az azonosságok kapcsolják be, mint azonos emberek, helyszín, szituáció, időjárás, stb. Az utazással leveszik a fizikai és lelki fájdalmakat és az esemény átkerül a tudatos elmébe. Vagyis az utazó már tud különbséget tenni az elmúlt élet és a jelen élet között, felismeri, hogy már nem kell a régi előző életből hozott mintákat követnie. Ennek érdekében az utazó megvizsgálja, hogy az előző életbeli események hogyan tükröződnek vissza a jelen életében. Az utazás fizikai és lelki fájdalmakkal jár, amiken újra és újra átmegyünk. Az utaztató feladata, hogy belenyomja az utazó fejét a trutyiba, hogy a fájdalmadat teljes mértékben átélje, megértse, elengedje és megbocsásson annak, akinek kell, és hogy új döntéseket hozhasson. Rá kell nézni mindenre. Az utaztatás technika olyan, mint egy nagy szívlapát. Ez az eszköz. De a munkát az utazónak kell elvégeznie. Vagyis az utazónak kell kiásnia magát a trutyiból ennek a lapátnak a segítségével.

Elmondtam az utaztatónak, hogy két téma van, amit meg szeretnék oldani. Az egyik egy teher, amit már vagy húsz éve cipelek, soha senkinek nem beszéltem róla és velem történt meg, a másik pedig Leó. Az, hogy nem zavarja a lelkiismeretemet ez a viszony, pedig kéne. Választ szerettem volna kapni arra, hogy ez miért van, hol siklott ki az értékrendem, és miért nem tudok teljesen elszakadni. Nem tudtam, melyik problémával kell foglalkozni először, de az utaztató azt mondta, majd a tudatalatti megmondja, hová kell bemenni. (Az alábbi beszámolóban a kérdéseket az utaztató tette föl.)

Egy kellemes, pasztell ciklámen színű szobában feküdtem teljesen ellazulva. A szívemmel egy vonalban egy gyertya égett, rajtam piros takaró. A szemem becsuktam, és innentől kezdve már csak éreztem és hallottam azt, amit az utaztató tett. Egyik kezét a homlokomra, a másikat a köldökömre tette és halkan elmondta azt, amit el kellett mondania. Nem értettem, de nem zavart.
Aztán elkezdődött. Egy rózsát kellett elképzelnem. Bordóba hajló volt a virág, hosszú szárral, tövisekkel. A rózsa még nem nyílt ki egészen, közepes feje volt. Szagot nem éreztem, zenét nem hallottam. Majd egy réten feküdtem, köröttem fák. A legvastagabb törzsű fához mentem, aztán felmásztam a tetejére. Ott egy ezüstfonalat kellett elképzelni, amivel távolodtam ki a világűrbe. Kisvártatva onnan vissza kellett jönnöm, le a földre. Le kellett néznem a lábamra, és elmondani, mit látok. Már itt sírtam...
Meztelen volt a lábam. Csak a zöld, puha füvet éreztem a talpam alatt. Hogy nézel ki? Nem láttam magam, akármennyire is erőlködtem. Szegény vagy? Nem. Akkor? Ki vagy? Csak egy bőr van rajtam. Férfi vagy, vagy nő? Férfi. Nagy, tagbaszakadt, középkorú férfi. Őskor. Mit csinálsz ott? Vadászom. Nappal van, egyedül vagyok. Várom, hogy besötétedjen. Nyár van, süt a nap, zöld minden. Amíg besötétedik, nézem a virágokat. Mire vadászol? Szarvasra. Besötétedett. Ott a szarvas? Igen, nézzük egymást. Megölöd? Nem, nem bántom. Nem tudom megölni. Most mi lesz, ha nem ölöd meg? Zsákmány nélkül mész haza? Nem. Bemegyek az erdőbe és keresek egy vaddisznót. Miért? Mert az nem olyan fenséges állat, mint a szarvas, azt könnyebb megölni. Megtaláltad a vaddisznót? Igen, belé vágom a kést. A faluba hurcolom. Mi történik a faluban? Gyerekeket látok ujjongani a zsákmány körül. Leó gyerekei. Aztán jönnek még asszonyok, nők, örülnek. Rám nem figyelnek. Nem szeretnek. Én csak a falu szélén ülök egyedül. Magányos vagyok. (Sírok.) Miért? Mert egy nagy, barbárnak tartanak, és nem tudják, milyen vagyok belül. De hiszen én más vagyok belül! Jelen életedben magányos vagy? Igen. Miért? Mert senkit sem érdeklek. Mi kéne ahhoz, hogy érdekeljed az embereket? Meg kéne mutatnom magam. Jelen életedben akarsz ezen változtatni? Igen, de csak azoknak akarok megnyílni, akiknek érdemes.
Korábbra vagy későbbre kell visszamenni az utazott életben? Későbbre. Hol vagy, mit csinálsz?
Egy sziklán vagyok, egyedül élek. Amolyan remete vagy? Igen. Fehér hosszú hajam és szakállam van. Jól érzem magam. Miért? Mert úgy élek, ahogy akartam. Menjünk vissza oda, amikor eljöttél a faluból. Mi történik?
A gyerekek sírnak. Futnak utánam. (Leó gyerekei.) De én elhatároztam, hogy elmegyek. Aztán mi történik a sziklán? Emberek jönnek fel hozzám tanácsot kérni. Kit látsz? Egy fiút. Kit vélsz benne fölfedezni? Kos kollégámat. Milyen tanácsért jön? Az életével kapcsolatban, hogy hogyan éljen, mit tegyen. Azt tanácsolom neki, hogy azt tegye, ami neki jó. Örül, megkönnyebbül, és visszamegy. Jó érzés ez neked? Jó érzés segíteni? Igen. Jönnek mások is? Igen. Sokan. Hallják a hírt, hogy tudok segíteni, és megkedvelnek, bíznak bennem. Lesz egy botom. Magasabb, mint én, azt fogom a kezemben. Jelen életedben is szeretnél segíteni? Igen. (Sírok.) Miért nem teszed? Mert még nem vagyok kész. Mikor leszel kész? Ha meglesznek a papírjaim. Az embereket a papírok érdeklik? Nem mindenkit. Meg nem hiteles, ha valaki úgy segít, hogy ő maga nincs rendben. Ez igaz, de örökké, mindig rendben leszünk, és akkor addig ne is segítsünk másoknak, amíg mi magunk rendbe nem jövünk? És ha az életünk végén lesz? Igaz... Akkor miért nem segítesz most? Mert nincs önbizalmam.
Ki jön még föl a hegyre? Leó jön, megtörve. Segítséget kér. Betegek a gyerekei. Fél. Fél, hogy nem segítek. Azt mondom neki, már késő. Már késő, megbetegedtek, úgy, ahogy jósoltam. Azt mondtam neki korábban, hogy ha nem változtat az életén, akkor ez lesz. De gondolkodom a megoldáson. Mit teszel? A gyerekei miatt lemegyek a hegyről. Fekszenek. Kiküldöm Leót. Kiderül, hogy csak beszélgetni kell a gyerekekkel, akik itt már kamaszok. Meggyógyulnak? Nem. De jobban lesznek. Visszamegyek a hegyre. Ki jön még föl?

És itt jött valaki, aki összefüggésben van a gyerekkori traumámmal, amit viszont továbbra sem akarok elmondani. Ez volt a legmegrázóbb.

Ki jön még föl? Leó gyerekei. Vidámak, örülnek, köszönetet mondanak. Jön még valaki? Leó jön. Örül, mert a gyerekei meggyógyultak. Szeretetet érez irántam, és azt mondja, igazam volt. Megváltoztatta az életét? Nem. De lassan elkezd változtatni. Én nem haragszom rá, örülök. Jön még valaki? Igen. Leóné. Meg van törve az az asszony. Nincs benne harag. Elmondja, hogy örül annak, hogy megszabadult ettől a tehertől, és hogy hálás. Én csak nézem, és azt érzem, hogy sokat tűrt ez az asszony.

A halálom előtti 5 percbe kellett menni. Mit látsz? (Sírok.) Hol vagy? Egyedül vagy? Nem. Fekszem, körülöttem azok, akiknek segítettem. Nem vagyok egyedül. Szeretnek. Mit csinálnak a többiek? Egymásnak mesélik vidáman emlékeiket a tanácsaimmal kapcsolatban. Jó érzés, mert szeretnek. Nem is olyan, mint egy haldoklás, hanem, mint egy örömteli visszaemlékezés. Mit érzel? Azt érzem, jó lenne még velük lenni több időt. Amikor a lelked elhagyja a tested, mit látsz? Felülről látom őket. Simogatják a kezem, közelebb ülnek egymáshoz mindannyian. A halálod után 40 nappal mit látsz? Vidám embereket látok a faluban, akik tovább vitték a szellemiségemet.

Aztán a lelki gyógyítom megjelent előttem. Ő volt a szarvas (ezért nem tudtam megölni). Azt üzente, hogy nyíljak meg.
A Titkok Háza egy mézeskalács házikó volt az erdő közepén. Belül aranyló-sárgás fény áradt, melegség volt bent. A lelki segítőm egy szürke ruhás, tipikus Halloween-kalapú boszorkány volt, aki azt mondta, bízzak magamban.

Aztán a fehér fény visszahozott a jelenbe.

Több, mint 3 órát feküdtem. Nagyon kimerültem, már kb. a felénél hangos hangokat adott a hasam, nemcsak az éhségtől korgott, az utaztató azt mondta, egyből elkezdtem emészteni. Meg hogy nagyon ügyes vagyok, hogy bevállaltam azt a részt, amit kihagytam, és hogy kemény egy menet volt ez az utazás.

Utána este fájt a fejem, meg másnap reggel is gyötrelmes fejfájásom volt, amit egy Cataflam mulasztott el végül. Hányás-hasmenésem nem volt. Azóta sokat gondolkozom ezen. Biztosan visszamegyek még. Egy problémát úgyis 4-5 utazással lehet kidolgozni, megérteni.

Egyedül

Megint szombat van. Most valahogy nem dob föl. Sajgó nyakkal ébredek, elaludtam. Alig bírom megmozgatni. A becsukott ablakon keresztül is hallom, hogy kint süvít a szél. Első gondolatom az, hogy a kutyát le kell vinni. Nem lustálkodhatok, muszáj. Ah, de nehéz ez néha... Kutyakaját is kell venni a sarki boltban, úgy kell időzíteni a sétát, hogy mire odaérünk már nyitva legyen. Elindulunk. Az első pár lépés után végiggondolom, mit is kell ma csinálnom, de igazából semmihez sincs kedvem. Nem is tudnám meghatározni, mit lenne jó tenni. Punnyadni? Tévézni? Netezni? Aludni? Olvasni? Á, fene se tudja. A fagyasztóban már csak egy adag farhát és zöldség van, azt ma megfőzöm. Akkor a henteshez is kell menni újabb adagért, mert muszáj, hogy a kutyának legyen ennivalója. A CBA-ba is be kell menni zöldségért a levesbe (kutya), meg nekem is kéne ennem valamit. De mit? Semmit sem kívánok. Étvágyam sincs. Most, ha valaki elkezdene sorolni ételeket, akkor sem tudnék rábökni semmire sem, hogy mit ennék szívesen. Maximum túró rudit. Ez van napok óta. Gondolataimat tovább szövöm: elfogyott a körömlakkom, a dm-be is ki kell ugrani. És ott van még az a könyv is, ami érdekel, akkor már el kell menni egészen a Nyugatiig. Na a végére szép kis körút lesz ebből. Ezt még megcsinálom ímmel-ámmal, de ha hazaérek, akkor takarítani is kell, meg mosni. Most ehhez sincs kedvem, de muszáj megcsinálni, mert más nem teszi meg helyettem. És nem is tudok úgy nyugodtan pihenni, ha rendetlenség és kosz van. Erről az eszembe jutott az, hogy gimis koromban mindig péntek délután takarítottam ki a szobám, hogy aztán a hétvége szépen és jól teljen. Olyan jó érzés az, amikor az ember szombat reggel kinyitja a szemét és minden ragyog. Hiába na, az egyes szárny meg a szűz felszálló holdcsomópont... Tovább töprengek. A német óra anyagát is össze kell állítani, hétfőn tanítok. Aztán mire ezekkel úgy végzek, már vihetem is le újból a kutyát. Aztán főzhetek magamnak valamit, vagy csak készítek valami harapnivalót és utána kezdhetek el foglalkozni a dolgaimmal.

Most éppen reggeliztem, és megnéztem, hogy a könyvesbolt mikor nyit. Közben ihletem támadt a bloghoz. Szeretek néha a reggeli kutyasétáltatás és a bevásárlókörút között írni. A séta alatt szoktak gondolataim támadni. Meg futás közben is. Máskor is, de ez elég jellemző.

Na muszáj felkerekednem, és ellátnom a teendőimet. Egyedül. A minap olvastam a Skorpióról a következőt: kéjenc, kutató, remete. Most éppen melyik stádiumban vagyok vajon...?

Apollo 13

Imádom ezt a filmet. Emlékszem, amikor először láttam szét izgultam magam. Még jobban, mint valami horrorfilmen. Most megrendeltem dvd-n, mert alap és sokszor meg tudom nézni.
A kedvenc jelenetem. Nincs oxigén, egy szűrőt kell építeniük az asztronautáknak az űrben. Ehhez a parancsnok (aki a valóságban Oroszlán volt; micsoda összpontosítás, döntéshozás, felelősség, vezetői képesség és józanság kellett ahhoz, hogy visszahozza őket a Földre és mindezt nyomás alatt, hihetetlen...), Gene Kranz (Ed Harris) válságstábot hív össze, hogy az űrhajóban található cuccokból készítsenek egy olyan szűrőt, ami egy négyzet alapú izéből áll, és egy kör alapú másik izébe kell bele passzolnia. Mindezt 10 perc alatt, és utána el kell magyarázni a fent ragadtaknak... És ezek ott, a NASA-ban megoldják! Mérnökök, fizikusok, matematikusok, csillagászok, orvosok. Egyszerűen csodálatos...
Ennek mindjárt, április 11-én 40 éve. Belegondolunk, hogy az akkori technikával is feljutott az ember az űrbe... Egy két kijelző még furin nézett ki, ma már minden digitális lenne.
Ránéztem a NASA honlapjára. Basszus... nagyon durva. Amúgy megnéztem egy fotót 6 asztronautával csak úgy just for fun, és ebből 3 Vízöntő. A nőről csak úgy ordított.

Taníts...!

"Schwickert remek asztrológus volt, de amikor Colberg halálát egy Jupiter félkvadrátból akarta megmagyarázni, mert ebben vélte fölfedezni a vakbelet, rosszul lettem, és azt mondtam, álljon meg a menet!" (KJ) :)))))))))))

Csak ülök ott, a budai lakásban, szívom az infót és azt érzem, hogy egész nap csak hallgatnám legszívesebben, és mondanám neki, hogy "taníts, taníts, taníts, hadd legyek olyan profi, mint te!" Azt mondja, két-három éve jutott el arra a szintre (36 év után!), hogy elég egy pillantás az ábrára, máris összeáll a kép és két órán keresztül tudja vázolni, elemezni.
Döbbenetes. Bemondják a többiek az adatot, és ahelyett, hogy begépelné a programba és az kiköpné az ábrát, kapásból mondja (fejből), hogy mondjuk "ott van egy Jupiter-Nap trigon, az most nem jó, másik adatot kérek"... Lehidalok. Fejben összerakja dátum alapján, hogy milyen fényszögben állnak a bolygók... Hát igen... harminchat év szakma... Nyilas, Skorpió Asc-el.

Alig várom a hétvégét, hogy számolhassak. Már megcsináltam mindenki radixát és kinyomtattam. Magamat már megnéztem.

Elemi kereszt:
Víz: 9
Tűz: 2
Föld: 3
Levegő: 1

Minőségi kereszt:
Kardinális: 3
Szilárd: 7
Változó: 4

Eredmény: szilárd-víz, azaz Skorpió a rejtett aszcendensem. Mily meglepő... :) Egyébként tényleg az...

Futás, NASA és banán turmix

Amikor padlón vagyok, és vagy egy hétig nem futok, mindig azt hiszem, hogy majd nagyon szarul fog menni, amikor újra ráveszem magam a mozgásra. Már nem először tapasztaltam, hogy ilyenkor épp az ellenkezője történik: nagyon jól megy.
Ma végre lepréseltem magam a rakpartra kutyástul, és azt éreztem, hogy vittek a lábaim. Nem is tudtam a mozdulataimról, nem gondolkoztam, nem figyeltem semmire, csak futottam. Ilyenkor mindig döbbenve tapasztalom, milyen csodálatos is futni. Könnyed voltam és egyenletes.

Pályáztam ma négy helyre, elkezdtem kutakodni a papír megszerzéséhez, nagy nehezen bevásároltam és kitakarítottam. Aztán aludtam. Ha az ember szomorú, többet alszik...?
Kicsit bővítettem az adatbázisomat: már 211 személy adata gyűlt össze. Futás közben arra gondoltam, hogy kíváncsi lennék a NASA központban dolgozók nap jegyére. Szerintem tele van Vízöntővel és Szüzekkel. A Michelin csillagos éttermek séfjeinek a nap jegye is izgatna, ott bizonyára rengeteg Bikát találnánk és így tovább. Na majd egyszer erre is sor kerül, de az asztronautákat meg fogom nézni. (A Challenger asztronautái: 2 Szűz, 1 Mérleg, 1 Rák, 1 Kos, 2 Bika. A Bikák meglepnek. Ott valami ASC, vagy bolygóállás lehet a háttérben.)

Nincs étvágyam. Száraz a bőröm. A száraz bőrről: "Testileg-lelkileg el- és megfáradt, azt is mondhatom, hogy kiszáradt, kiégett! A kiszáradás annak következménye, hogy elmulasztották megöntözni, elfelejtették a gondoskodást. Ennél is fontosabb, lényegesebb: saját magáról megfeledkezett gondoskodni! (...) Az ilyen ember már képtelen közel engedni környezetét, hiszen eddigi tapasztalatai jól megmutatták: beletipornak érzéseibe, belügyeibe. (...) Eddig közel engedte az embereket, illetve azokat a dolgokat, melyek fájdalmat, de legalábbis kellemetlenséget ébresztettek benne. Harcolt, nagyon sokat harcolt mások ellen, és ez rettentően kifárasztotta. Másrészt szeretne közelebb kerülni önmagához, igazi lényéhez, másokhoz pedig másként, de azt hiszi, akkor saját maga elveszne. Elveszítené egyéniségét, szabadságát." Bingo. Majdnem kiesett a kezemből a könyv, ahogyan a reggeli banán turmixom fogyasztása közben olvastam.

Hadd menjek haza

Legmesszebb a Naptól és Földtől, ahol senki sem okoz fájdalmat, és nem kell senkinek sem megmagyarázni, mit miért teszek.

Csak hadd menjek haza... ide...

Meghűlés

Sikerült idén másodszorra is brutálisan megfáznom. A Pósa könyvből:

"Sok mindenre ráfoghatjuk a nátha kialakulását és valószínűleg valahol igaz is lesz. Így ráfoghatjuk az anyósra, szomszédra, vírusra, baktériumra, de mindezek semmit sem változtatnak azon, hogy a betegnek elment az életkedve. Vagyis valamilyen inger érte az imént említettektől, aminek közvetlen következménye a nátha vagy meghűlés.
Egyet azonban tartsunk szem előtt: miért tudott "kihűlni"?
Ebben az esetben talán az a legszerencsésebb, ha a naphoz hasonlítjuk az embert.
Mikor fog kihűlni a nap?
(Nagyon leegyszerűsítve!)
Amikor felemésztett minden olyan anyagot, amivel táplálhatja a tüzet.
Ebből következik, hogy az emberben is akkor alszik ki a belső tűz, amikor hiányzik az égéshez szükséges "anyagok" valamelyike.
A négy Őselemet alapul véve négy úton juthatunk el a náthához, a meghűléshez.
A víz: információt szállít.
A tűz: kordában tartja az energiákat, elégeti a mérgeket, melegíti a vizet.
A levegő: új erőket hoz, közvetíti a gondolatokat.
A föld: adja a biztonságot, a magabiztosságot. Hiányában elesettség és fáradtság lép föl.
Ha kevés bennünk a tűz, túlsúlyba kerül a víz eleme és folyni fog az orrunk... és így tovább.
A szervezet az energiaminimumra törekszik és a harmóniára, vagyis az elemek igyekeznek kiegyensúlyozni egymás hatását. Ezt önmaguktól is megtennék, ám az "okos" ember folyton akadályokat gördít a természet folyamatai elé."

Hát mit mondjak? Basszus, tényleg kezdem magam úgy érezni, mint egy jéghegy...
A rakparton sírva kutyát sétáltatva az villant be, hogy régen (még az 1930-as években is, lásd Poirot filmek, Agatha Christie regények) az emberek olyan könnyen és egyszerűen jutottak mondjuk arzénhez, ciánhoz, sztrichninhez. Aztán hamm, bekapták, két köhögés, szem felakad és hipp-hopp, kész is. Nincs többé szenvedés. Este kedvem lett volna nekem is bekapni valamelyiket...

Néhány gondolat még:
-Ma egy kollégám megkérdezte, hogy fogytam-e, mert be van esve az arcom.
???
Nem is értettem, pont úgy éreztem, hogy híztam, mert az elmúlt héten csak 1x bírtam lemenni futni, a héten pedig még nem is voltam. (Lelkileg padló, ilyenkor nem megy.) Mondjuk a szomorúság, a lelki gondok e téren megteszik a hatásukat. Más zabál, én meg fogyok, ezek szerint.
-Egy másik kollégám felhívott céges ügyben, aztán egyszer csak benyögi a következőt: "Elegem van a cégből, mindent a nyakamba sóznak, de hát mihez kezdhetnék 57 évesen. Amúgy is van elég bajom, a feleségemmel évek óta nincsen szexuális kapcsolatom."
Azt hittem, kiejtem rögtön a telefont a kezemből. Hogy jött ez ide? És mi közöm nekem ehhez? Nem értem...

Mit csinálnál egy lakatlan szigeten?

Válaszok á la KJ, (a szuggesztív előadásmódot hozzá kell képzelni, zseniális):

Kos: Semmi gond. Tüzet csinál, szerszámot készít, jó kis kalandtúra lesz.
Bika: Keres egy barlangot, ahová nem esik be az eső. Körülnéz, mit lehet enni. Magokat keres és kertészkedni kezd, ellátja magát.
Ikrek: Keres valakit, mert nem törődik bele, hogy nincs ott senki. Kommunikálnia kell.
Rák: Belehal a honvágyba, a családja hiányába. Kiül a tengerpartra és sír. De ha talál valakit, akkor családot alapít vele.
Oroszlán: Csak dél tengeri sziget jöhet szóba, bele sem gondol, hogy Grönland is lehetne. Kifekszik a napra, végre pihenhet.
Mérleg: Ő is társat keres, mint az Ikrek, mert nem tud meglenni egyedül.
Skorpió: Erre vágyott egész életében. Végre nem cseszegeti senki, meditálhat, foglalkozhat a spiritualitással, jógázhat, stb.
Nyilas: Elég távolra jutott, de ez még nem minden. Mi van a szigeten túl? Hajót épít és felfedezőútra indul.
Bak: Feltérképezi a szigetet, megkeresi a sziget legmagasabb pontját. Rőzsét gyűjt, majd ha hajó megy arra, jelzőtüzet rak a legmagasabb ponton.
Vízöntő: Értekezést ír a szigeti életről, de közben elfelejt enni, ezért éhen hal.
Halak: Elhagyatottan és magányosan bandukol, keres valamit, amire írhat és palackpostán elküldi, hogy hátha valaki megkapja és rá gondol.

A csattanó:
Szűz: Végiggondolja a lehetőségeket, majd azt mondja, hogy hülye kérdés, teljesen felesleges vele foglalkozni, hiszen úgysincs lakatlan sziget ma már.

Sírtunk a röhögéstől.

A Skorpiónál csak "egy picit" ismertem csak magamra. :))) Full ez van bennem. Annyival egészíteném ki max., hogy jó lenne valaki szex céljából, hihihi.

Tüzes seb vagyok

Akár összekötök érzéseket vele, akár nem, ez van:

Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
Kínoz a fény és kínoz a harmat,
Téged akarlak, eljöttem érted,
Több kínra vágyom: téged akarlak.

Lángod lobogjon izzón, fehéren,
Fájnak a csókok, fájnak a vágyak,
Te vagy a kínom, gyehennám nékem,
Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak.

Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg,
Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes,
Adj kínt nekem, a megéhezettnek:
Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

Nutelli kérésére

Munkahelyemről:

Emlékeztek még arra, amikor arról írtam, hogy a raktárvezetőnket mentő vitte el, mert a "gonosz kis törpék" szekálni kezdték a cégnél? Na, Pistinek sikerült. Felmondott. Hosszú idő után végre valaki felállt, nem pedig kirúgták. Nyolc évet töltött a cégnél és a drága még vívódott, hogy menjen-e vagy sem. Naná! Nekem mindkét szemem mosolyog, Pisti, mondtam neki vidáman. Örültem tényleg, hogy talált mást, és remélhetőleg jobbat is. Búcsúzóul túró tortát sütöttem neki (a piskóta is sk!!!), mert mindig azt mondta, amikor kértem tőle valamit, hogy "semmi gond, Pici, megoldom, jöhet a sütemény, csak túrós legyen"... Kedden volt utoljára. Aztán csütörtökön felhívott, hogy eszi a tortát, nagyon finom, rám gondol és köszöni. Örültem, hogy felhívott és elmondta.

Aztán a héten sikerült felcseszniük az agyamat. Nem kicsit, nagyon. Tudvalevő, hogy pár éve már nem csinálják meg a munkahelyek automatikusan az adóbevallást. Ez nem is baj, hál' istennek három éve megtanultam, hogyan kell és azóta én készítem el a sajátomat. Ehhez a benti gépre le is van töltve a nyomtatványkitöltő program, teljesen legális. Technika ide vagy oda, úgy szoktam csinálni, hogy kinyomtatom, és postán feladom, nem használom az elektronikus ügyfélkaput, vagy mifenét.
Az APEH minden évben frissít valamit a programon, így én is letöltöttem a frissítéseket, de aztán elakadtam, mert a rendszer azt írta ki, hogy rendszergazda szükséges a futtatáshoz (nem biztos, hogy ez a jó szakszó, ezt nézzétek el nekem). Kb. egy hónapja új módi van nálunk: az amúgy is csak hetente egyszer bent lévő rendszergazdát nem lehet ezentúl csak úgy megkérni, hogy segítsen, nem. Ha bárkinek gondja van, jeleznie kell a területi felettesének, neki pedig a titkárságnak, ahol is iktatják a kérést. Ezután ezt jóváhagyják az ügyvezetővel, és csak ezután mehet a rendszergazda segíteni. Természetesen fontossági sorrendben. (N.B. a múltkor szóltam, hogy sos bővítsék a levelezőrendszerem méretét, mert hiába töröltem a leveleket, nem tudtam elküldeni egyet sem. Feljutott a titkárságra a kérés, de aztán nem történt több órán keresztül semmi. Épp jött le a titkárnő, és mondta, hogy várni kell. Mondtam, hogy felőlem... épp csak egy PICK tender múlhat ezen, mert nem tudom kiküldeni a leveleket a kereskedelemnek... Na, egyből meg tudták oldani, érdekes.)
Tehát betartva az előírást, segítséget kértem a rendszergazdától, aki meg is jelent másnap, hogy frissítse a keretprogramot, ami hangsúlyozom, hogy 3 éve fent van a benti gépen. Frissítette. Másnap megyek be, látom, hogy "admin" szerepel a felhasználónévnél, amikor be akarok lépni a rendszerbe. Kérdem Vízöntő ifjú titán kollégámat, mi a fenét akart még itt csinálni a rendszerGIZDA. Azt felelte, hogy visszajött, mert azt mondta neki az ügyvezető, hogy azonnal szedje le, mert ez nem céges program.
És itt megállt az eszem. A cég alig tud fizetni a beszállítóknak, nincs forgalom, és akkor az a legnagyobb baj, hogy az én gépemen a hivatalos APEH program fent van???!!! Istenem, csak az adóbevallásomat akartam megcsinálni! Bezzeg az, hogy a drágalátos kollégák egész nap msn-eznek bent, vagy a redtube.com-on "Big Tits Milf"-eket nézegetnek (úgy csatolnak be képernyőt, hogy a tálcán látszódik, pedig ezt egy Alt+PrintScreen kombinációval el lehet kerülni), az nem baj... Dühömben megkérdeztem jó hangosan, hogy levegőt szabad-e még venni, vagy azt is korlátozták... Komolyan, a f... kivan! (Megkérdeztem volt kolléga-barátokat, hogy az UL-nél engedik-e az APEH progit. Igen. That is the difference.)

Sokat gondolkozom azon, vajon melyik jobb és humánusabb: az, ha az ember multinál dolgozik, és sosem találkozik a részvényesekkel (tulajdonosokkal), mert azok pl. New Yorkban vannak, és csak a multin keresztül, a mátrix szervezet hálóján át juttatják el az utasításaikat, szabályzatokat, feladatokat stb. a dolgozóhoz, vagy az, ha a tulajdonos szemtől szemben kommunikál hideget, meleget.
Pénteken egy kollégám fél négykor elindult lefelé a lépcsőn. A tulajdonos (egy 36 éves, rosszindulatú, gonosz, gyermektelen férfi (férfi kérdőjellel!)) ezt meglátta, és elkapta. Megkérdezte, hová megy. A kolléga őszintén válaszolt: a gyerekeinek farsang van az óvodában, és oda. "Normális vagy te? A főnököd el sem engedett. Menjél vissza, tedd le a kabátodat és amíg a főnököd el nem engedett, nem mész sehová!" Szerencsétlen pasi visszakullogott és várt.
Ki fogják rúgni. Ő lesz a következő. Két emberre mondta a tulajdonos, hogy ki nem állhatja, az egyiket két hete küldték el. Most rajta lesz a sor, és már az utódját is felvették. Tilóra vár. Az egészben nem az a szörnyű, hogy valakinek a munkájával nincsenek megelégedve (bár ez inkább személyi kérdés jelen esetben), hanem azzal, hogy undorító módon csinálják a váltást, és noch dazu még meg is alázzák, ha tehetik nyilvánosan, mert az úgy még jobban makes fun.
Visszatérve az eredeti kérdéshez, mindkettőben volt részem: multinál is dolgoztam, és magyar cégnél is úgy, hogy a tulajdonos szemtől szembe (?) kommunikál. Mindkét verziónak van előnye és hátránya. Nos, minden hátrányával együtt azt hiszem, a multit választanám. A tulajdonos pedig elnyerhetné méltó büntetését, mint a gonosz a mesékben.

Adatbázis, statisztika

Csináltam ma egy adatbázist. Itt vezetem majd a megfigyeléseimet, statisztikáimat. Kíváncsian várom az eredményt.

Költők

Kutatok. Szúrópróba szerűen, aki az eszembe jut.
Költőket nézek meg, és érdekel, hogy lehet-e bármiféle tendenciát megfigyelni.

Kos:
Csukás István
József Attila
Juhász Gyula
Kosztolányi Dezső
Németh László
Szabó Lőrinc
Tóth Árpád
Verlaine, Paul
Wordsworth, William

Bika:
Berzsenyi Dániel
Radnóti Miklós
Shakespeare, William
Vajda János

Ikrek:
-

Rák:
Weöres Sándor

Oroszlán:
Kölcsey Ferenc
Shelley, Percy Bysshe
Tennyson, Alfred

Szűz:
Apollinaire, Guillaume
Goethe, Johann Wolfgang von

Mérleg:
Rimbaud, Arthur

Skorpió:
Ady Endre
Csokonai Vitéz Mihály
Illyés Gyula
Katona József
Kazinczy Ferenc
Keats, John
Schiller, Friedrich
Valéry, Paul

Nyilas:
Babits Mihály
Blake, William
Heine, Heinrich
Pilinszky János
Rilke, Rainer Maria
Vörösmarty Mihály

Bak:
Petőfi Sándor

Vízöntő:
Burns, Robert
Byron, George

Halak:
Arany János

Majd összevetem a kronóval, kíváncsi leszek, az mit mutat. Érdekes lesz ugyanezt megfigyelni az íróknál, festőknél is.

Folyt. köv.

Rekord

Egész életemben nem sírtam annyit, mint az elmúlt 4-5 hónapban. És még nincs vége.

Még ez a válasz! :)

-Ismerte a francia ügynököt, Leubreunt?
-Hogyne.
-Tudja, mi történt vele?
-Megverték a párizsi Montmartre negyedben és nyomorék lett.
-Pontosan. Furcsa véletlen folytán az ügyeimben vájkált előtte. Ön ne tegye, Mr. Holmes, ne tegye. Nem hoz szerencsét. Ha jót akar, járja a saját útját, én hadd járjam a sajátomat.
-Én pedig azt mondom, Grüner, hogy ha arra vágyik, hogy befogadja az angol társaság, akkor vegye le a gyűrűt a szivarról, mielőtt meggyújtja, különben modortalannak fogják tartani.

Zseniális. Megfenyegetik, ő pedig pókerarccal oda szúr, ahová az ellenfele a legkevésbé várná. Na ezért is imádom... :)) Lenne mit tanulni tőle, vérbeli Skorpió...

"Agyepá!"

A nagy körút azon részén, amerre lakom, van egy Príma Pék. Ördög tudja, hány éve ül - vagy éppen áll - egy hajléktalan a lépcsőjén, kezében coca-colás papír poharat tartva, kéregetve. Párszor el kellett előtte haladnom, mire leesett, hogy mi az, amit időről időre félhangosan mondogat: "Agyepá!" Tisztán és teljes mondatban így hangzana: Adj egy pár forintot! Ebből lett az "agyepá". Azon tűnődtem, hogy vajon az értelmi képessége miatt mondja így, vagy pedig az utca gyötörte meg ennyire. Végül is mindegy, az ember így is hirtelen szégyellni kezdi magát azért, mert éppen finom, friss és meleg péksüteményt vett, aztán meg hálát ad az égnek, hogy nem ő ül a lépcsőn. De ez vajon mindig így volt? Honnan tudjuk, hogy előző életünkben nem mi koldultunk valahol? Milyen életútja lehet ennek az embernek? Honnan jött, mit csinált, hogy itt végezte? Csak azért vált koldussá, mert rossz helyre született le...?

Vízöntő és szinkronicitás

"Ha az ember a Tudományos Akadémián asztrológiából mondja a székfoglalóját, rávágják, hogy ez hülyeség", hangzott el a teremben a mondat. Hm, micsoda fricska, hogy a budai lakás ablakából éppen rálátni az MTA-ra... No meg a Bazilikára és a hipermodern új irodaépületre, aminek valami lúzer a Tópark nevet bírta adni. Végül is egy folyó partján áll, így teljesen "logikus" a Tópark név... Lassan visszatértem a túlpartra kalandozott gondolataimból az előadóterembe. Mint egy kisgyerek a tévére, én is úgy tapadtam KJ-re figyelmemmel. Hihetetlen, mennyire szárnyalok ilyenkor. Utána még egész hazaúton, és még itthon is. Elő kell vennem a tankönyvet, és át kell olvasnom azt, amiről beszélt.

Megtanultuk kiszámítani az Ascendenst egy példa alapján. A mai nap 19 óra 53 percét vettük alapul - mintha abban a percben született volna valaki Budapesten. A Nap a Vízöntőben, Ascendens a Szűzben stb. Az óra vége előtt 15 perccel a projektor és/vagy laptop megadta magát és mint az adásszünet idején, olyan mákos lett a kép. Erre megszólal KJ, hogy "tessék, ilyen a Vízöntő: lázad, a saját feje után megy. Ő most úgy gondolta, hogy elég volt, ráadásul a számítógép is nagyon "Vízöntő-dolog", úgyhogy ez mind teljesen összevág. Na és a szinkronicitás, kérem! Hozzányúltam én a géphez? Nem!"

Dőltünk a röhögéstől. Szeretek ide járni.

Másság

Másság. Egy olyan téma, ami senkit sem hagy hidegen. Egy olyan téma, amiről megoszlanak a vélemények, és csak a jó isten a megmondhatója, kinek van igaza. Személy szerint (majdnem) mindennel úgy vagyok, hogy bárkinek szíve joga úgy és azt gondolni, amit akar (na jó, ezt néha, bizonyos esetekben nem így érzem, gondoljunk csak Leóra...), csak engedje, hogy én is azt gondoljak, amit gondolok. Ha nyilvános lenne a blogom, azt hiszem, lavinát indítanék el a mostani bejegyzésemmel.

Felröppent a hír, hogy újdonsült kereskedelmi vezetőnk meleg. Ilyenkor látni, hogy az embereket mennyire el tudja önteni a rosszindulatúság: már kezdik fúrni és rossz ízű poénokat mondanak a háta mögött.
Miért? Nem is értem... Ez magánügy, és nem volt "coming outja", azaz nem tette ki az ablakba, hogy "gyertek, nézzétek, meleg vagyok". Rendesen végzi a munkáját, és szerintem ez a lényeg. Ezen én tovább tudok lépni. Számomra a produktum számít, az, hogy az illető mit tesz le az asztalra. Felőlem lehet zsidó, néger, cigány, meleg, leszbikus, ha jó az, amit csinál, nem érdekel, miféle. Így vagyok kedvenc énekesemmel is. Teszek arra, hogy George Michael meleg, mert csodálatos zenét produkál. És szerintem az is becsülendő dolog, ha valaki meri vállalni magát. Engem sokkal inkább zavar az, ha valaki emberileg fejletlen, mint az, hogy a saját neméhez vonzódik. Ha ő úgy tudja/akarja/szeretné megélni a szexualitását és a lelki világát, akkor tegye azt. Sokkal jobb, mint elfojtani magát és belepasszírozódni olyan dologba, ami megkeseríti az életét.
Gyakran hangzik el, hogy természetellenes, mert nem születik gyerek az ilyen kapcsolatból. Igen, az. De ez is az egyén választása. És akár tetszik, akár nem, a világot így alkották meg: másság mindig volt, van és lesz is.
Persze, nem kell felvonulni (?), de attól ez még létezik. Azt szoktam mondani a gyerekeseknek, akik ilyenkor féltik a csemetéjüket, hogy ha normálisan elmagyarázza az ember a gyereknek a dolgot és megpróbálja beilleszteni az életbe, akkor ezzel ugyanúgy együtt lehet élni, mint azzal, hogy van AIDS is a világon, meg még ezer szörnyű dolog. A gyereket minden rossztól megóvni úgysem lehet. Kérdem én, jobb lenne, ha egy gyerek abban a hitben nőne föl, hogy a nők csak férfiakat szeretnek és vica versa, aztán egy osztálykirándulás alkalmával, mondjuk úgy 16 évesen, Hollandiában az utcán meglátná, hogy ez nem így van? Akkor mit tudna ezzel kezdeni az a gyerek?

Szóval mindenki tegye azt, ami neki jó. Én is azt teszem. De attól, hogy valaki "más", még lehet ízig vérig EMBER. Szerintem.

Engem csak az lep meg igazán, hogy Vízöntő ifjú titán kollégám teljesen kifakadt, és elítélte egyből a kollégánkat. Ha most rólam valaki azt kezdené terjeszteni, hogy HIV pozitív vagyok, akkor azt is egyből elhinné? Hm. Egy Vízöntő? Aki liberális és a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméjét hirdeti? Meglepő.

Nálam csak azért is Dzsordzsi szól most...

A programozó

Szokták mondani, hogy a zsenit csak egy hajszál választja el az őrülttől. Valami ilyesmi következik most is, bár inkább nevezném szeleburdi professzornak, mint őrültnek.

Lucifer-barátom időről időre "meglep" egy egy erotikus tartalmú fotósorozattal, ne adj' isten videóval. A lehető legkülönbözőbb témákat bírja összeválogatni nekem, hiszen tudja, hogy mindenre nyitott vagyok. És ezt persze szereti bennem. :) Én meg általa néha még újat is látok eme téren, hehehe.

A minap küldött egy ízléses fényképsorozatot, tényleg gyönyörű volt a nő, akit épp egy izmos "Tarzan" igyekezett kielégíteni. Megköszöntem Lucifernek a csodás képeket:

-Köszönöm a képeket, tényleg szépek. A csaj a te eseted! :)

Erre a válasz:
-Szívesen. De a nőre már nem emlékszem. :(
-Fekete, középhosszú, egyenes haj, szép arc és smink, feszes és kerek mellek, kifogástalan alak, barnított bőr, ékszerek.
-Ja, akkor tényleg az esetem.

:-D

Hát ő Lucifer, a programozó, informatikus...