Szilveszterkor...

...nem tudok normálisan futni. Tavaly se ment, csak az alaptáv. Talán azért, mert ilyenkor a petárdák miatt nappal futok. Nem bírok ezek szerint nappal futni, csak este. Éjszakai bagoly vagyok. Vagy inkább vámpír...?

Ez volt az első egész év egyedül. Tavaly "csak" 8 hónapot voltam magamban.

Nem fogadok meg semmit az új évre.
Hülyeség.
Az ember úgyis csinálja azt, amit akar, ha nem, akkor meg nem.
Tudjátok? Vagy kék, vagy semmilyen! :)

Btw, rájött már valaki, honnan van eme idézet? :P

Álomfejtés

Az álmom fejtésére (döglött fekete tehenek a jégtáblák között, amit egy jégtörő hajóról láttam) a következőt találtam:

Fekete: Félelem, rossz közérzet, nagy gond, elkeseredettség; úgy érzed felesleges vagy, nincs rád szükség.

Tehén: Nők álmában: önbizalomhiány.

Jég: Azt jelenti, ami: hidegség. Jég, amit messziről látsz; nem értenek meg; közömbös partner.

Hajó: Általában veszedelem, fenyegetettség.

Dög: (állattetem). Egy ösztönkésztetés kielégítése nem sikerülhet.

"Szuper".
Helyben vagyunk.

Pítör

Itt bőgök már vagy két órája, és most nézem, hogy az első munkahelyemen a második főnököm, akivel 8, lassan 9 éve, hogy együtt dolgoztam, az amerikai és a már akkoriban az ötven felé járó "Pítör" írt emailt.

Ő nem tipikus amerikai. Hihetetlen intelligens ember volt már akkor is, és nemcsak remek főnök, hanem lelki mentorom is volt (mert őt nemcsak a beosztott, hanem az EMBER is érdekelte). Amikor visszarepült Amerikába, otthagyta a multit és végre azzal foglalkozott, ami érdekelte és amit szeretett: lelki támaszt nyújtott embereknek börtönökben, a református egyháznál dolgozott és a felesége szüleinek a pizzériájában tésztát gyúrt.

Ápoltam a kapcsolatot vele, mert borzasztó szimpatikus ember volt. Egyszer karácsonyra még könyvet is küldött a tengeren túlról. De aztán beteg lett, és előfordult, hogy a felesége gépelte be a nekem szánt levelet, annyira rosszul volt. Viszont úgy egy éve (vagy kettő?) teljesen szem elől tévesztettük egymást.

És most írt!
Pont most, amikor padlón vagyok.
Ez égi jel.
Egészen biztos.

A Harmadik

Megszakadt a szívem...
Sír a lelkem... a szemem is... a kutya most jött ide vigasztalni...

...hogy mekkora egy állat vagyok @ the same time!

"Általánosan elfogadott tény, hogy az sérül, akit megcsalnak. De van egy másik sérülés is, amivel nem foglalkozunk egyáltalán. A bevonzott személy hónapokon, éveken át sérül abban, hogy másodrangú szereplő. Egyedül van az ünnepeken, nem vállalható a vele való együttlét.

Nincs nyaralás, vagy csak bujdokolva, nincs lehetőség tervezni, nincsenek közös célok. Ezek a megalázó helyzetek mélyen beivódnak a tudatalattiba, megtépázva az illető önbizalmát.

Az az érzés, hogy „nem vagyok vállalható”, vagy hogy „nem vagyok alkalmas a főszerepre” nem törlődik ki.

A Harmadik személy ezt a sérülést, amit a helyzete okoz, sokszor több kapcsolaton keresztül sem tudja kidolgozni magából. Mindenkitől a kompenzálást fogja várni, hogy igazolja valaki vissza azt, hogy értékes."

Vénusz a Skorpióban

"A szelíd bolygó ebben a jegyben erős érzékiséget, szenvedélyességet gerjeszt. A szülött nehezen tárulkozik ki, de amikor megnyílik, óriási érzelmi energiát sugároz."

December 26.

A harmadik nap. Már nehezebben viselem. Még az a szerencse, hogy itt a kutya, akit mindenki szeret és eltereli a figyelmet. No meg a bátyám, aki azért akármennyire is szörnyű stílussal bír, valahogy feldobja az ittlétemet. Ugyanakkor egoisztikus megnyilvánulásai tényleg gyomorforgatóak, és nem is értem, hogyan beszélhet így Anyámmal. Ugráltatja egész nap, lecseszi, amiért elfelejtett neki sonkát tenni a tükörtojás alá stb. Az a szerencsétlen egész héten süt-főz, hulla fáradt, ő meg a sonka miatt lecseszi... És még röhög is hozzá. Anyám meg a 2-es enneagram karakterével persze kiszolgálja, és fel sem veszi ezeket a beszólásokat.

Olyan, mintha idegen lennék a saját családomban. Szeretem őket, de már nem tudok az itteni dolgokkal azonosulni, és otthon sem érzem már magam itt. Tulajdonképpen már várom, hogy haza mehessek, és a saját dolgaim, rend és tisztaság vegyen körül. Ez a pár nap számomra elég. Együtt vagyunk, örülünk egymásnak, de aztán mennem kell, mert olyan, mintha kalitkába zárnának.

December 25-én is és 26-án is aludtam vagy három órát délután. Most hozom be az alvásrestanciámat. Most, 26-án idióta álmom volt.

A Lágymányosi-híd alatt, a lépcsőn ültem a bátyámmal, és Martin L. Gore-ral a Depeche Mode-ból. (Hogy ez hogy jött ide???) Beszélgettünk, majd egyszer csak egy marha nagy tartályból vizet öntöttek ki a híd alatt, ahol építkezés folyt. Ez nagyon megnövelte a Duna vízszintjét, és az fenyegetően kezdett el hullámozni. A bátyám felült valami szerkezetre és lelépett. Mi ott maradtunk Martinnal, és szóltak, hogy veszély van, egy helikopter fog minket elvinni egy toronyba. Úgy lett. A toronyban vészeltük át a veszélyt, ahol egy pici, amolyan gyerekeknek szánt meleg vizes medencébe ültünk bele. Itt megkérdeztem tőle, milyen zenét szokott hallgatni, s hozzátettem, hogy biztosan nem magukat hallgatja szabadidejében. Martinnak betorzult a feje és azt mondta, ráhibáztam, és az anyjával ebből állandó vitája volt, van.

Na, ha valaki ezt megfejti!

Tegnap pedig jégtörő hajón voltam álmomban, és a vízben körülöttem a jégtáblák között döglött, fekete tehenek voltak. Na? Egyik álom jobb, mint a másik. Pláne így, karácsony táján. Már magam is elgondolkozom, hogy mi lehet a tudatalattimban...

Most segítsetek! Kezd nagyon hiányozni... Csinálom szorgosan a gyakorlatokat, és mégis... Eddig minden nap abszolváltam a napi 5 feladatot, ezzel nincs gond. A baj velem van. Hiányzik... Nagyon...

December 25. - Leó

Sokat gondoltam rá szenteste is, meg most, karácsony első napján is. Szinte láttam magam előtt a családi idillt, ami körülveszi őt ilyenkor, és töprengtem, vajon eszébe jutok-e. Fenét. Szerintem ilyenkor csak magára és a családra koncentrál. Élvezi a luxus otthonát, a gyerekeit, a jó kajákat, és aztán azt, ahogyan a fiaival játszhat az új játékokkal.

Maximum olyankor juthatok eszébe, amikor mondjuk veszekedés van otthon. Nem hiszem, hogy a szünet alatt soha egy pillanatig ne gondolna rám, de azt kétlem, hogy olyan szinten sóvárog utánam, mint ahogyan azt én teszem.

Tavaly rosszabb volt. Idén már könnyebb. Talán a gyakorlat miatt is, amit most kell végeznem és amely azt hivatott elősegíteni, hogy leszokjak róla. De istenem... akkor is... nekem Ő a FÉRFI. Akkor is, ha egoista, opportunista, hazug és lelkileg fejletlen. Soha senki nem volt rám ilyen hatással. Mindenét szeretem: a mozdulatait, a kiállását, az öltözködését, a hangját, a mosolyát, a nevetését, a testét, a szenvedélyét, az eszét. Olyan élményeim voltak vele, mint soha senkivel, és elképzelni sem tudom, hogy valakivel valaha olyan jó lesz, mint vele. Hihetetlen testi vonzalom (is) van kettőnk között. A múltkor megérintette a kisujjával a kisujjamat és az egész testem beleborzongott. Ő meg, amikor megérint, elkapja a szenvedély és azt mondja, nem tud ellenállni nekem, úgy vonzom.

Time szerint szerelmes vagyok belé, Leó pedig szenvedélyt és szeretetet érez irántam, de nem szerelmet, mint én.

És mégis.
Most ölöm ki magamból.
Másodszor.
Elsőre csak átmenetileg sikerült.

Hihetetlen, hogy az egónk hogy el tudja nyomni az eszünket és a tényeket, amelyek világosabbak a napnál is. Akkor is, amikor már több a fájdalom, mint a boldogság, amit az ember a kapcsolatból kaphat.

December 24.

Retrospektíve tudom feltenni, mivel nem volt jó Apám internet kapcsolata a gépembe.

Apám karácsonyi beszólásai:
-Magyarországon csak a bizonytalanságot lehet biztosra venni.
-Nagyon jól áll neked ez a titkárnő stílus. (A hajamra és a fülbevalómra mondta.)

Idén legalább vicces beszólások voltak. Nem úgy, mint tavaly, amikor is három olyan „élményben” volt részem, amely elszomorított. Az egyik az volt, amikor az ex kihozott anyámékhoz a kutyával és beszólt, hogy a 10 perces út után viheti kitisztíttatni az autót, mert az tele lett kutyaszőrrel. A másik az volt, amikor apám a fejemre tette a fülhallgatót, hogy hallgassam meg, milyen nagyszerű ez az énekes. Nos a dal arról szólt, hogy remélem, egyszer még kellek valakinek, aki szeretni fog stb. Gondolhatjátok, hogy karácsonykor, amikor az ember amúgy is érzékenyebb, hogyan érintett ez engem... (N.B. azt hiszem, rájöttem, hogy a saját szüleimnek fogalmuk sincs, milyen érzékeny vagyok, mert nem mutatom ki. De attól még az vagyok.) A harmadik, és egyben a legdurvább eset pedig tavaly szenteste történt. Anyám átadta az ajándékot: hímzett egy faliképet, adventi naptárat tulajdonképpen, és az ajándékkísérőre a következő szöveget írta: „Leendő unokáimnak”. Ah!!! Format-cé-kettőspont-fíling. Nagyon tapintatlannak éreztem, de leplezni kellett, különben megsértődött volna. Na hát így telt a tavalyi karácsony.

Ehhez képest most legalább sokat beszélgettem Apuval. (Ez az, ami hiányzik neki, szerintem. Amondó vagyok, hogy ha tudna folyamatosan beszélgetni valakivel, kevésbé lenne hipochonder.) Aztán együtt megnéztük az Éretlenek c. francia vígjátékot, ami alap. Jókat nevettünk. Bátyámmal pedig felváltva Poirot-t (imádom, már csak 4 db dvd hiányzik a harminc valamennyiből!) és Sherlock Holmes-ot nézünk.

Azon merengek, hogy szerintem Sherlock Holmes Skorpió lehetett. Valahogy ez a minden mögé benézek, kitalálok, megfigyelek, mindenhez értek egy picit, de belövöm magam heroinnal, ha úgy van kedvem, tipikusan Skorpió jellemre vall. És a pasi vonzó is, és szenvedélyes. Az őt megformáló Jeremy Brett mindenesetre Skorpió volt, és mint tudjuk, véletlenek sincsenek. :) Szóval jó lenne találni valamelyik részben (akár könyvben, akár filmben) utalást a születésnapjára vonatkozóan.

Ezzel szemben Poirot-t nem gondolnám Skorpiónak. Imádom a faszit amúgy és az egész Art Deco stílust, ami körülveszi a filmekben. Ami a belga detektívet illeti, inkább tippelnék Vízöntőre vagy Szűzre. Ezt nem tudom eldönteni, de talán inkább Szűz a tip-topsága miatt. Mivel Poirot nem nagy nőcsábász, a tippem mindenképp jó lehet, mert ez az a két jegy a zodiákusban, amely számára kevésbé fontos a szexualitás, viszont a részletek, a precizitás annál inkább. Ami viszont biztos, hogy Poirot enneagramm szerint 1-es. Mindent milliméter pontossággal megigazít, és dühös, ha valamit nem ért. Neki mindig igaza van, ezt mondja. És szereti a jó cuccokat.

A filmeken kívül kezembe akadt Ady összese Apu könyvtárából, azt lapozgatom. Na basszus, helyben vagyunk: Ady is Skorpió volt. Szintén egyik imádott téli versem a „Kis, karácsonyi ének”, abból is ez a szakasz:

„Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
gyémánt havat hoznak.”

Hogy jut valakinek eszébe olyan csodálatos kombináció, hogy „angyalok gyémánt havat hoznak”???!!! Ez annyira szép! Hát úgy, hogy zseni...

Annak ellenére, hogy családban vagyok, és már nem annyira nehéz Leó nélkül, mégis magányosnak érzem magam. Üres minden. Nincs karácsonyi hangulatom. Itt van, de mégsem élem át, ami baj. De megpróbálok lazítani, pihenni, töltődni az együtt töltött időből, a finom kajákból, a karácsonyfából. Aztán majd ha hazamegyek, rendezem a gondolataimat. Tervezek futást, szigeti sétát a kutyával, álláskeresést és ezoterikus tanulmányokat. Rájöttem: ez utóbbi tart életben.

Lassan megyünk sétálni hű négylábúmmal. Furi látni, hogy már nincsenek meg azok a játszóterek, ahol gyerekként játszottam, felnőttem. Eltűntek a csúszdák, a rakéták, a hinták, a pingpongasztalok, a kőasztalok, ahol bácsik sakkoztak és verték a blattot régen. Sőt, a telefonfülkék is eltűntek. Minden változik. Stresszel a változás. Miért nem maradhat minden úgy, mint régen...?

Hatás

Nem tudom, miért, de nagyon a hatalmába kerített ez a pár mondat:

"Karma elemzés érdekes volt. Találtam anyagot a témában a neten is, azzal kiegészítve beszéltük át a fiúkkal. Közben tejszínhabos kávét iszogattunk és sajtos tallért eszegettünk. Odakint orkánszerű hóvihar, bent mécsesek és spiritualitás. Jó volt."

Tél szele hóval, faggyal jő...

Reggel ki akartam menni a kutyával a szüzsére, hogy jókat ugrándozhasson a hóban, és hogy töltődjek a havas táj látványától. Ám a viharos szél megakadályozott ebben, így csak a szokásos, hétvégi reggeli sétánkat tettük meg, azt is kétszer olyan hosszú idő alatt, mint szoktuk, akkora volt a szél. A szigeten szándékomban állt fényképeket készíteni, de így be kellett érnem néhány rakparti fotóval.

Kezdődik

Fáj a bal szemem és a fejem. Elkezdődött. Ma már négyszer megcsináltam. Más bajom egyelőre nincs. Mondjuk ez épp elég, teljesen megbénít, semmit sem tudok csinálni ilyen állapotban. Most Cataflam és kóla. Remélem, estére helyre hoz.

Oldás

Életem eddigi legnehezebb oldásán vagyok túl. Engem oldottak, még mielőtt bárki arra gondolna, hogy már praktizálok. :)
Fogós kérdéseket kaptam, és nagyon el kellett gondolkodnom rajtuk. Többször ellentmondásba keveredtem magammal, és az egész felzaklatott. A lényeg, hogy az értékrendemmel és az önértékelésemmel van a baj. Tizennyolc napon keresztül naponta ötször (!!!) kell megcsinálnom a gyakorlatot. Állítólag nehéz lesz, akár fizikai tünetek is felléphetnek (fejfájás, hasmenés). Gondoltam, hogy kemény dió lesz, ezért is akartam a szünetben megcsinálni. Jobban tudok koncentrálni, ha nem zavar be Leó. Ugyanis őt próbálom meg végleg lezárni.
Szóval nagyon nehéz lesz, nagy küzdelem lesz ez magammal. Majd segítsetek ebben az időszakban, kérlek!

Hazafelé már tudtam élvezni a hóesést. Remélem, nem olvad el karácsonyig. Imádom, amikor szakad a hó, amikor este visszaveri az égre a fényt és ettől az rózsaszínes lesz. Szeretem nézni hóesésben a kivilágított ablakokat, és az az igazi, amikor hiába járnak a buszok, az utak fehérek maradnak. Imádom, ahogy ropog a lábam alatt a hó, szeretem nézni a szűz havat, és hogy a csupasz fák ágait beborítják a hópelyhek. Tényleg rég volt már fehér karácsony. Gyerekkoromban gyakori volt, emlékszem.

Egy ide illő versrészlet Borisz Paszternaktól, amit szintén nagyon szeretek:

"Förgeteg zúdít vastagon

havat a tájra.

Lobog, lobog az asztalon

a gyertya lángja.

Hópiheraj, mint láng körül

nyáron a lepke,

kerengve az ablakomra gyűl

fehér seregbe.

És borul tőle ablakom

zúzos virágba.

Lobog, lobog az asztalon

a gyertya lángja."

Téli gondolatok

Ma több gondolatom is támadt. Rövid és szerény bevásárló körútra indultam. Pár éve már nem az ajándékokról szól a családomban a karácsony, hanem arról, hogy együtt legyünk és jól érezzük magunkat, finom illatok, ételek, hangok és fények vegyenek körül. Némi ajándék azért szokott lenni, de mellé jár valami saját kezűleg készített is.
Tehát pár apróság megvételére és egy kolléganőm búcsúajándékának beszerzésére kerekedtem ma föl. A közelemben található Westendből hamar kimenekültem, mert rájöttem, hogy a körúton is megtalálhatók azok a boltok, amelyekbe be kívántam térni. Bíztam benne, hogy itt kevesebben lesznek, mint a hatalmas bevásárlóközpontokban.

Így is volt. Ám keserű felfedezést tettem. Az ember azt hinné, hogy az ilyen kis, bensőségesebb boltokban figyelnek az emberre, és megkapja azt a régi kiszolgálást, ami már eltűnőben van a fent említett divatos helyeken. Tévedtem. Gyakorlatilag nem figyelnek az emberre: az egyik kasszás lehúzza az árcédulát a portékáról, mert ajándéknak szánják és zacskóba teszi, vagy legalábbis egy papírzacskóba, a másik (akihez én kerültem), meg sem kérdez, rám sem néz, csak üti a kasszát, elveszi a pénzt és ennyi.
Ugyanígy jártam a másik helyen. Lehúzzák a vonalkódót, elveszik a pénzt, de hogy van-e mibe tennem, amikor látja, hogy tele a kezem, az már nem érdekli. Igen, persze, a zacskókért fizetni kell már egy ideje. De akkor is. Mindenhol csak a pénzcsinálás megy, a másikra való figyelés nem érdekes. Hol vannak a régi eladók, kereskedők? Pedig hiszem, hogy a siker záloga a figyelmes kiszolgálás, hiszen a henteshez is visszamegyünk, ha szép árut ad és kedvesen mosolyog.

Nem idegesítettem föl magam ezen, hanem csak töprengtem. Kár, hogy ilyen lett a világ. Ahogy így bandukoltam hazafelé, megláttam a jó pár éve a környékünkön csövező hajléktalant a CBA egyik pinceablaka előtt, ahonnan meleg levegő árad ki. Ott ült előtte a kutyával, akit Viszkinek hívnak. Köszönőviszonyban vagyunk. Egy nővel járja az utcákat, de télen a nő bemegy szállóra. A férfi a kutya miatt nem, ugyanis kutyát nem lehet bevinni a szállóra. Ott ült a mínusz öt fokban, a kutya mellette összegömbölyödve, én meg azon gondolkodtam, hogy hol az igazság: ez az ember itt a túlélésért küzd és csak a jó isten tudja, hogyan vészeli át a fagyos estéket az utcán, én meg a kiszolgálási színvonalon filozofálok.

Mindenkinek meg van a maga baja, és nem lehet mindenki más terhét, nyomorát magunkra venni és megoldani, mert abba beleroppannánk. És valahol az is igaz, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. De akkor is. Felkavart a látvány.

A másik dolog, ami ma a fejemben járt az a hó és a karácsony. Gyerekkorom óta imádom a karácsonyt, a hangulatát, a havat, a telet. És most, idén először, valahogy egyáltalán nem sikerül ráhangolódnom. Hidegen hagy. Talán azért, mert nincs kivel megosztani, nem tudom. És ezen még a hó sem tud változtatni.
Úgy öt-hat évvel ezelőtt volt utoljára, hogy karácsony előtt esett a hó. Azelőtt pedig valahogy gyerekkoromban. Azóta is mindig azt várom, hogy karácsony derekán hulljon a hó.
Most szakad. Nagy pelyhekben. És még ez sem deríti föl a lelkem. Tetszik, és szeretem, de nem tud örömöt hozni a szívembe.

Amadeus

Imádom ezt:



Szerencsétlen Salieri. Esélye nem volt a Vízöntő Mozarttal szemben zenei fronton. Salieri Oroszlán volt. Szemben álló jegyek. Milyen csaták lehettek közöttük, anyáááám!

Mi ez az istenverte...

műsor vagy film, amiben folyamatosan a Soha se mondd c. dal szól zongorán???! Annyira mélabús a feldolgozás, hogy mindjárt felvágom az ereim tőle!!! (Naná, hogy áthallatszik a szomszédból.)

Be is lököm a The Rockafeller Skank-et Fatboy Slimtől. Az ütősebb. Egy csöppet.

Nincs...

...kedvem kitakarítani,
...vasalni,
...kimenni futni a -5 fokba,
...dolgozni.
Szeretnék egész nap az ezoterikus tudományaimmal foglalkozni.

Fáj a mandulám.
Álmos és fáradt vagyok.
Várom a szünetet, hogy végre pihenhessek, és rendezhessem a gondolataimat.

Furi.
Senki sem ír, hív.
Mindenki csak olvas.
Ez néha nagyon frusztráló tud lenni, mert fokozza a magány érzetet.

Téli vers 2.

És egy másik nagy kedvenc, amihez általános iskolában a "magyar füzetbe" még rajzoltam is:

Csanádi Imre: Farkas üvölt

Tél, tél, zúg a szél,
Havat kavar kinn a szél,
éjek éjén,
erdők mélyén,
őzike tib-láb,
jaj, hogy fél!
Ágak durrognak,
Vad árnyékok forognak.
Holdas hegyélen,
farkas üvölt kevélyen.

Téli vers

Gyerekkorom óta a kedvencem. A mai hóesésről jutott az eszembe. Kár, hogy nem lett igazi hó. Imádom a havat.

Esik a hó!

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
í gy ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye -
és reggel az utca, a puszta, néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Januártól...

...járok hastáncolni!!! Már egy éve tervezem, de most végre megyünk a csajokkal! Régóta szeretnék úgy lejteni, mint Shakira. :)

Jó nap

Távirati stílusban:

Ma a kineziológia tanfolyamon:
-sikerült legyőznöm a negatív érzéseket, gondolatokat, bosszúvágyat és azt, hogy el akartam valakit átkozni.
-megismertem az intuitív megoldások kártyát.
-szembesültem azzal, hogy még mindig nem élem meg azt, aki vagyok.
-megkérdezték a többiek, hogy "Gizus, te az egy hónappal ezelőtti állapothoz képest is fogytál?" (Ezek szerint ők is látják...)
-az oldás sokkal jobban és magabiztosabban ment - köszönhetően a Time-mal végzett gyakorlásnak.
-az egyik lány azt mondta (teljesen magától!!!), küldjem át az önéletrajzom, mert épp embert keresnek a cégüknél (olyan volt ez, mint egy égi jel, el sem hiszem).
-mindenkinek tetszett a hajam.
-mindenki el volt ájulva, hogy milyen jól sminkelek.

Ezen kívül hívott a bátyám, hogy végre fölvették, van munkája. Öt hónapig keresett. Örülök, hogy sikerült neki. Már csak nekem kéne találni valami normálisat.

Most futás, aztán csicsika, mert holnap a változatosság kedvéért Krono II. tanfolyam.

Lila liba

Na Time-nak már megint igaza lett! Megmosva és beszárítva már jó lett a hajam!
Ma reggel lilába varázsoltam magam: lila felső és lila smink = Lila liba. :) Na nem azonosulok a libával, csak poén.
Persze ilyenkor mindig lóg valami a fregolin, nézzétek el nekem, de hajnalban a fürdőszoba az egyetlen hely, ahol ki bírom nyitni a szemem.

Nem is annyira gáz a hajam így már. Ugye?

U.I.: Amúgy a fénykép láttán ledöbbentem, hogy mennyire be van esve az arcom... Tényleg lemehetett még pár kiló.

Magány

Vannak napok és esték, amelyek kifejezetten nehezek egyedül. A sokféle dolog ellenére is, amivel foglalkozom és elterelik a figyelmem. Ilyenkor hányok, ha egy családot vagy egy párt látok valahol, és azt kívánom, hogy érezzék a saját bőrükön, milyen teljesen egyedül lenni. Utálom, hogy áthallatszik a "Csillag születik" a falon keresztül, hogy hallom, ahogy lent páran gyülekeznek és mennek bulizni.

Ma ilyen este van. (Ráadásul libidóm az egekben.)

Kutyasétáltatás alatt is csend honolt mindenütt. Mintha kihalt volna a kerület e része, és ettől még magányosabbnak éreztem magam. Ilyenkor kezdeni sem tudok nagyon mit, mert semmihez sincs kedvem. A legjobb találni valamit, ami hamar elálmosít, és gyorsan aludni egy jó nagyot.

Ilyenkor persze többet írok. Valahogy jön.

Három nadrágot vettem augusztus elején. Mind le akar esni rólam. Az egyik kolléganőm három hete nem látott (Brazíliában volt, de persze állandóan sír, hogy milyen szarul él nyugdíjas létére), és azt mondta, még soványabb vagyok. Mit mondjak? A szomorúság "csodákra" képes...

Texas:

"I'm so tired of being alone
I'm so tired upon-my-own
Won't you help me boy
Just as soon as you can."

(Sophie B. Hawkins után a második Skorpió énekesnő, akiről tudok. (Látszik is rajta: nem kifejezett szépség, mégis van benne valami kurva vonzó.) Ritka a Skorpió ezen a pályán. A zeneipar tele van Ikrekkel, Vízöntővel, Mérleggel, kevesebb Nyilassal, Halakkal esetleg Rákkal. De a legnagyobb jokerek a zenében a Vízöntők - gondoljunk csak Mozartra - és az Ikrek.)

Este, bátyám, vérnoymásmérő

Este levittem a kutyát futni. Már rég nem volt velem, mert a múltkor megállt ott, ameddig ő szokva volt a távhoz, nem volt hajlandó tovább futni. Mivel bujkált bennem a fejfájás, úgy voltam vele, hogy max. azt a távot futom le, ameddig a kutya bírja, és így levittem.

Legnagyobb meglepetésemre a pár korty kóla, a friss levegő elmulasztotta a fejfájást, és jól bírtam a futást. A kutya pedig jött velem. Végig. Az általa megszokott táv végénél mondtam neki, hogy "gyere, gyere, gyere!", és jött szépen. Egészen hazáig, meg se kottyant neki. Úgyhogy mostantól újra együtt futunk. Szeretek vele futni. Jó, hogy van ott valaki, jó, hogy levegőn van, hogy mozog, hogy utána olyan jól alszik.

Aztán beszélgettem a bátyámmal. Most jól megfigyelhető volt a Krono szerinti egoisztikus vezetői tulajdonsága.
A születésnapom előtt szóltam mindenkinek, hogy a válságra, a szüleim nyugdíjas mivoltára és a tesóm munkanélküliségére való tekintettel semmit sem kérek sem a születésnapomra, sem karácsonyra. Ebbe akkor mindenki belement.
Erre bátyám tegnap azzal indított, hogy kitalált valamit a saját születésnapjára, ami - szerencsétlenségemre - egy napon van Anyám születésnapjával és noch dazu még január elején is van. Egy dvd-gyűjteményt szeretne, és külön megjegyezte, hogy a díszdobozos változatot. Hát jó...
Aztán: átérzem, milyen lehet már 3 hónapja munka nélkül lenni és állást keresni. Ha látok valamit, ami neki való, mindig átküldöm. Most azt mondta, hogy van egy hely, mi esélyes neki, arra gyúr, meg hogy tanít angolt addig, amíg nem jön össze valami. És hogy ő mennyire rugalmas és jó fej, ezért szeretik.
Megkérdeztem, hogy amúgy hogy van, és még ekkor sem bírt visszakérdezni, hogy én hogy vagyok...
Egoisztikus....

A múlt heti alakítása sem esett jól.
Anyunak karácsonyra egy új mobilt találtunk ki, mert a régit a nyáron beleejtette a Dunába a telken és azóta nagyon hamar lemerült neki. A tesómra bíztam a vételt, hiszen ő jobban ért hozzá, mint én.
Múlt vasárnap megbeszéltük, hogy kimegyek Anyuékhoz, mert advent van, és már 11 éve én csinálom az adventi koszorúkat a családban mindenkinek. Szombat este még fixálni akartam valamit Anyuval, és felhívtam. Erre azt mondja, hogy már az új mobiljáról beszél.
Nem az a baj, hogy karácsony előtt kapta meg, hiszen használja csak. Hanem az, hogy a tesóm várhatott volna egy napot, hogy együtt adjuk át. De nem. Ő "aratta le a babért". Egyedül.
Na ilyen egy egoisztikus ember....

Más.
Vérnyomásmérő projekt. Apunak vérnyomásmérőt akarunk venni születésnapjára, mert a régi bekrepált. Mivel egészségpénztári tag vagyok, megvehetem gyakorlatilag ingyen, de ehhez kellek én. Kinéztem a környéken egy gyógyászati segédeszköz boltot, és tegnap futáskor megnéztem a nyitva tartást.
Csak ma reggel vettem észre, hogy a boltnak két ajtaja van, és hogy mégsincs nyitva ma. Nézem az egészségpénztár honlapján a partnerboltokat, mert lényeges, hogy ne csak ágymatracot lehessen venni a boltban, hanem vérnoymásmérőt meg hasonló eszközöket, és hogy lehessen az egészségpénztári kártyával fizetni.
Sorra azt látom, hogy csak hétköznap vannak nyitva ezek a boltok. Aki szombaton akarna venni vérnoymásmérőt, mert rosszul van, az dögöljön meg?! Hogy van ez? Nem is értem...

Belső érzésvilág

Teljesen véletlen akadtam egy interjúra egy amerikai metál bandával kapcsolatban. Az első pár kocka láttán elszörnyedtem. A zenekar tagjai maszkot viselnek, és úgy néznek ki, mintha most léptek volna ki a Fűrész c. filmből. Brutális.

Utána néztem, hogy mi is ez az egész. Nos a következőt találtam:

"Ezen kívül mindegyik tag rendelkezik egy egyéni stílusú maszkkal, amely saját bevallásuk szerint belső érzésvilágukat fejezi ki."

Belegondoltam, hogy milyen ember lehet az, akinek ilyen a belső érzésvilága... Jó tudom, marketing és sokkolni akarnak. De akkor is. Ez minimum 16-os korhatáros. De mindenki döntse el maga:

Slipknot

Haj

Szörnyű lett.
Nem tetszik a formája és nem tetszik, hogy ennyire rövid.
A melír jó lett.
Pozitívum: végre megszabadultam a göndör tincsektől.
A szegedi fodrász srác műve jobban tetszik.
Legalább 1 hónapot kell várni, mire megnő annyira a hajam, hogy normálisan nézzek ki.

Áááááá!

Tisztul a kép

Tegnap megtanultuk, hogy a két jegy, amely hosszú ideig képes halál jól ellenni magában az a Skorpió és a Vízöntő. Hm...

Ha azt veszem, hogy a DC-m a Bakban van, az is magányosságra utal... És akkor még ott van az Uránuszom a Skorpióban, na tessék...:

"Ez az állás azonban túlságosan kedvez a szabadságnak, az egyén könnyen magányossá válik. A másik nemre különleges vonzerőt gyakorol."

És ha ez még nem volna elég, egyben az 5. házban is van, ami meg ezt jelenti:

" Harmonikus fényszögek esetén is függetlenségre vágyik, emiatt magányos lehet."

De nem értem. Mert még másik 4 bolygó áll a Skorpióban és egyben az 5. házban, és erre mind azt írják, hogy fúúúú, hatalmas nagy szerencsém van a szerelemben, a szenvedélyben és egyáltalán... Akkor hogy is van ez? Idegesít, hogy még mindig nem áll össze a kép. Még sokat kell tanulni.

Viszont már tudom, miért van az, ami.

U.I.: Még egy érdekesség. Az MC-m a Halakban van, ami Rák AC-vel a következőt jelenti:
"Életcél: Azok segítése, akik a leginkább rászorulnak, a gyengébbeknek, elesettebbeknek, nyomorultaknak." Ez tökre összevág a Krono szerinti "önfeláldozó" típusommal...

Angyal

Hívott, hogy nem futunk-e össze ma beszélgetni. Sajna nem, elvileg mással volt találkozóm. Pedig nagy kedvem lett volna hozzá. Aztán persze a megbeszélt mítingből nem lett semmi, és nagyon bántam és bántott, hogy nem mondtam neki igent.

Már épp azon tűnődtem, hogy ma is ugyanaz, vagyis hot-dog lesz a vacsorám, mint tegnap, de épp elvetetettem az ötletet: még ehhez sem volt lelki erőm, hogy megcsináljam. Ilyenkor inkább koplalok.

Csörög a telefon. Helyzetjelentés a térről és vásárról, ahová másnap készültünk - egy köpésre volt tőlem. "Nem jössz fel?" De, hangzott a válasz. Mondtam, hogy kajám az nincs. Ó, őt várja otthon a vacsora és amúgy sem kajálni jön.

Nyitom az ajtót, és nem is az én Bika barátnőm lenne, ha nem lenne a kezében két gyros...! Mint egy angyal, úgy állt ott zacskóval a kezében. Hogy én hogy örültem neki! (Mármint nem a gyrosnak, hanem Neki.) Át is öleltem és a nyakába ugrottam. Tényleg boldog voltam, hogy feljött.

Kólám és Bacardim az van itthon, így mennyei, szingli vacsit prezentáltunk: gyros, Bacardi kóla, aztán epres Milka szívecskék. Mmmmm! No és persze kiadós traccsparti á la Angyal... Ez esett a legjobban.

Szívből köszönöm!

Regnevek

Olgival már egy ideje terveztük, hogy összeírjuk a legjobb, legötletesebb, vagy legfigyelemfelkeltőbb regneveket. A jó regnév persze nem jelenti azt, hogy az illető normális is. Íme néhány a teljesség igénye nélkül:

szeretetmasszázs
élvezzvelem
fallosz20 - ugye értitek? :)
gyanús
nyalogatósszex
Ramszex
lényegtelen
aminosav (a kedvencem!)
Tramadol (ez egy durva fájdalomcsillapító neve)
pszichotoxin
palacsinta
unicumnext
premiumquality
pókháló
Pompom
Kukori
Makkmarci
lágytojás
bituman
Brezsnyev
NagyonHülye
optimizmus
Pampallini
szteroid

A flegmatikus

Imádom, hogy nem kell rohanni ma, hogy a saját tempómban csinálhatok mindent. Szépen lassan kitakarítok, és élvezem, hogy itthon lehetek nyugiban, nem hajt senki, és azzal foglalkozhatom, amivel akarok.

Rég volt már ilyen.

Nézőpont kérdése

Vajon melyik a rosszabb? Melyik a megalázóbb, a fájdalmasabb?

-Otthon ülni a kölykökkel és minden nyűggel nyakba szakadtan tűrni, hogy már nem szeretik a nőt, nincs tartalmas és mély beszélgetés, alig van testi kapcsolat és ami van, az sem az igazi, keccsölni egész nap, és nézni, hogy a férj szórakozik,

vagy

-Otthon ülni egyedül és minden nyűggel nyakba szakadtan tűrni, hogy bár szeretik a Nőt, van tartalmas és mély beszélgetés, van testi kapcsolat - ugyan ritkán a lelkiismeret-furdalás miatt -, és az olyan, amire mindig is vágyott a Férfi és a Nő, de látni, hogy a férfi azt tesz, amit akar, és hogy a szemében sosem lesz a Nő az első.

Na melyik?

Hátsó combizom

Tropára ment a futásban. :((
Bal műlábat kérek karácsonyra.

DJ vagyok

Letöltöttem az összes emlékezetes számot, mindhez fűződik történet. Kész van az első cédé. Ja, az övé, persze... (blush)
Amúgy k....jó ez az iTunes. Nem is kell konvertálgatni, pedig azt hittem, hogy majd ezzel bénázni fogok. És a Playlist is nagyon király. Pikkpakk össze lehet rakni azokat a számokat, amiket egy listában akarok látni, kiszámolja, hány megabájt összesen (nagyon cuki tőle), aztán suttttttty, burn CD... Ezt nekem találták ki. :)

Íme:
The Darkness: I Believe In A Thing Called Love
Depeche Mode: It's Called A Heart
Fatboy Slim: Weapon Of Choice
The Cure: Friday I'm In Love
Quimby: Magam adom (koncert változat)
Basement Jaxx: Good Luck
Péterfy Bori&Love Band: Vámpír
Kispál és a Borz: Ha az életben
Transvision Vamp: I Want Your Love
Magashegyi Underground: Szeplős váll
Police: Every Breath You Take
Postássy Juli: Miu miújság?
Quimby: Most múlik pontosan

A Kimnowak Édes c. számát lehetetlen letölteni. Sehol sem találtam. :( Pedig az még kéne... Aki nem ismerné, annak tessék. Isteni a szövege, kötelező ismerni!!!!

Szeretem...

...nézni a hídról a városrészt, amelyben lakom. Jellegzetes házai messziről üzenik: mi itt vagyunk, nem változunk. Megnyugvás tölt el, ha a villamos begurul a kerületbe, vagy ha a busz áthalad a körúton.
Itthon vagyok.
Ez az otthonom.
Akkor is, ha betonrengeteg, ha a szűk utcák piszkosak.
Szeretem ezt a környéket. Megnyugszom, ha már az utcáit rovom. Ismerem a boltokat, a tereket, a rövidebb utakat, a kutyásokat. És amikor haza érek, az a legjobb. Menedék, amely tölt és ellazít.

Szeretek itt lakni.

Apám büszke

Múlt csütörtökön volt egy nagyon durva, de egyben frappáns beszólásom a munkahelyemen. Ahhoz, hogy a poén érthető legyen, némi előtörténetre van szükség.

A faszi, akit odatettek a nyakunkra vezetőnek, régebben kereskedelmi vezető volt. Egy ötvenes, magas, megtört pasit kell elképzelni (egy igazi pp-t, vagyis puha pöcsöt, ahogy Csernus mondja), aki magas (van vagy 185 centi), de a lábán a nadrág mindig rövid, amivel szánalmas és nevetséges látványt nyújt. Feje kb. mint Jeszenszky Gézának. Emellett tipikusan az az ember, aki az emlékeiből él: folyton fennhangon mondogatja, hogy ő az SAP-val dolgozott és így meg úgy, de eközben egy épkézláb mondatot nem tud leírni számítógéppel: vesszők előtt 3 szóköz, felkiáltó jel előtt szintén - egyszerűen szörnyű. Nem akartam mondani neki, hogy akkor csevegjünk el az Idoc-ok elbukása esetén a törlési lehetőségekről az SAP-ban.... Na mindegy.

Amikor a céghez került, el tudtam fogadni, hogy vezető. Együttműködtem vele akkor is, amikor már láttuk, hogy egy lúzer, és nulla vezetői vénája van.
Aztán egyszer csak kirúgták. Sajnáltam, mert akármennyire is lúzer, átéreztem, hogy a nyugdíj előtt pár évvel nagyon ciki, hogy nincs munkája valakinek.
Meglepetésünkre pár hét múlva visszavették. Na ezt nem kellett volna. Innentől kezdve eladta a lelkét az ördögnek. Értem én, hogy kiszolgáltatott helyzetben van, de akkor is, attól még lehet valakinek GERINCE. A lényeg, hogy onnantól kezdve keveri a szart, mindenkit beköp, spicliskedik, jelent odaföntre. Innentől kezdve megszűnt előttem mint ember.

Gyakran próbálkozott ezzel-azzal, de mindig elhajtottam, visszadobtam a labdát. Halál idegesítő jelenség amúgy: folyton motyog, ha valami rossz poént süt el, akkor erőltetve nevet, amúgy meg mindig ott téblábol, csakhogy beszédbe elegyedjen az emberrel, miközben persze megy a munka ezerrel. Szóval idegtépő, na!
Párszor elég határozottan leállítottam, Kos kollégám már szólt is pár hete, hogy csípős a nyelvem. Igaz. Ezért visszább vettem a fullánkomat, és együttműködőbbé váltam. De attól még emberileg meg van róla a véleményem.

Az élet fricskája (?), hogy őt tették meg csoportvezetőnek. Nem baj, együtt tudok vele dolgozni, de vezetőként nem tudok rá felnézni. Pláne, hogy nyíltan fúr embereket.

Miután azt hiszem, elég jól leírtam a pasast, jöhet az igazi történet. Csütörtök reggel munkába menet bevásároltam a Tesco-ban, és cipeltem be a hátizsákom, meg egy szatyrot. Amint belépek az irodába, a következőt kérdezte:

-Mit hoztál? Téglát?
-Ó, nem. Az már van itt! - feleltem. :-D

Egy pillanat volt csak az egész, átfutott az agyamon, és mire feleszméltem, már ki is mondtam. Pedig nem akartam beszólni.
Amikor kiment az irodából, vízöntő, ifjú titán kollégám azt mondta, hogy "basszus, Gizus, alig bírtam visszatartani a röhögést!", és ekkor mindkettőnkből kiszakadt a nevetés.

Nem voltam magamra büszke. Illetve voltam is (azért valljuk meg, nagyszerű poén volt :) ), meg nem is. Amúgy többekkel beszéltem, és úgy gondoljuk, hogy az ilyen emberek nem is veszik magukra. Ha meg mégis értette, ezt tuti nem fogja a fejeseknek jelenteni, mert magát égetné...

Elmondtam Anyunak. Sikított a nevetéstől. Mondta, hogy majd elmeséli Apunak. Azt feleltem, hogy tuti nem fog egyetérteni és megint valami hegyi beszédet tart nekem. Erre ma hívtam őket megint, és Apám azt mondta, jó poén volt és büszke, hogy így vágott az eszem, és volt merszem ehhez.

Na, ez ritka pillanat. A 31 év alatt nem is tudom hányszor fordult elő...

Kutya nap

Ma 8 éves! Istenem, már nyolc... Mintha csak tegnap lett volna, ahogy a vékonyka, nyúlánk kis test belegabalyodott a lábamba a májusi CACIB-on a BNV "A" pavilonjában... Repül az idő. De ő ugyanolyan kis bohém, kedves még mindig. Nem változik. Csak a pofija őszül picit.

Farhátat kapott levessel és zöldséggel, aztán két krémest bevágott. :)

Paraméterei:
2001.11.16. 08:45 (GMT)
Gyenesdiás, Zala: Long.: 17°17,42’ E, Lat.: 46°46,22’ N
SCORPIO, harmadik dekád
Asc: Saggitarius (Nyilas)
Fix, víz jegy
Polaritás: yin, negatív
Uralkodó bolygó: Mars, Plútó (összezárt tűz és víz, vagyis könnyen robban)

A 16 kölyökből ő a harmadik, és egyben az első szuka szülött. :))

Boldog születésnapot, Kiskutyám! Szeretlek!

Terápia

Tegnap azt javasolták, hogy ne csak fussak, hanem végezzek valami olyan sportot, ahol lehet ütni és rúgni, mert annyi indulat, feszültség és düh van bennem, hogy szükségem lenne rá, hogy kiadjam magamból...

:-(

Magam adom

"Megadom, megadom, Neki megadom magam."

Informatikai (?) fejlődésem

A múltkor kapott filmeket nem tudtam megnézni, mert .avi formátumban voltak. De annyira kíváncsi voltam rájuk, hogy nem hagytam annyiban a dolgot: utána néztem a neten, mit lehet csinálni. Le kellett tölteni a Quick Time Playert, de még ezzel sem indult el semmi. Ekkor fórumokban rákerestem, hogy mit lehet még tenni. Még egy kiegészítő akármit le kellett tölteni (Perian), de ezzel sem ment. Már épp nyúltam volna a mobilért, hogy telefonos segítséget kérjek, de annyira bedurrant az agyam, hogy nem igaz, hogy ezt nem tudom megoldani, hogy tovább kutattam.
A Wikipédiában bukkantam rá, hogy mi lehet az oka ennek, és ha se így, se úgy nem mozdul a lejátszás, akkor mi a következő lépés. Nos a MPlayert kellett letölteni.
És lőn.
Elindult.
Mindenki nézze meg a Tökéletes trükk c. filmet! Zseniális.

Ma ugyanígy jártam. Isteni szikra pattant ki a fejemből: Best of PG cédét készítek karácsonyra ajándékba. Igen ám, de ehhez le kéne tölteni bizonyos dalokat. Öööö.... azt hogy is kell? Letöltöttem már régebben a Vuze-t, így azt nem kellett most, aztán rákerestem torrent oldalakon a kívánt előadóra. Nosza, kezdjünk tölteni! Nem mozdul semmi, csak forog, forog a letöltést jelző nyilacska. Elég idegtépő volt. Megpróbáltam újra, ugyanaz. Másik előadót választottam, hátha. Semmi. Ekkor kidobtam a pi...ba a Vuze-t és újra feltettem, hogy az elejétől képben legyek. És még ismertebb előadóval próbálkoztam, hátha.
Semmi.
Már elkeseredettségemben mindentől elment a kedvem és majdnem törtem-zúztam, de aztán elindult!!! Elég lassan megy (nincs csúcs netem, nem erre használom alapvetően), de azért halad.

Most már csak azt kell majd megtanulnom, hogyan lehet Mac-en cédét írni, illetve aac-t mp3-má alakítani. Grrrrrrrr! :)
Még nagyon kavarog bennem ez az egész, olyan, mint egy űrutazás, de jobb később, mint soha. Pláne egy olyan antitalentumnak, mint én vagyok...

Ha valakinek építő hozzászólása lenne szerencsétlenkedésemhez, ne kíméljen! Csak bátran! El kell a segítség.

Higgyétek el, hogy annak, aki a magyar és észt keresztnevek történeti tipológiájáról és az országismeret német nyelvoktatásban betöltött szerepéről írt szakdolgozatot, aki a termeléstervezéshez, anyag- és készletgazdálkodáshoz, vállalatirányítási rendszerekhez, beszerzéshez, kreatív hobbihoz stb. ért, annak ez ijesztő. Minden kattintás egy félelem, hogy "jaj, vajon most mi fog történni"... Erről pedig a bemondó-válogatás jut az eszembe, egészen konkrétan az a rész, hogy "jaj, asztal, jaj nyakkendő, jaj stúdió"...

2:26-nál :))), de a "tórárettetóra" is király!

Való világ...

Akár én is írhattam volna

De nem én írtam. Viszont kifejezi azt, ami bennem van:

"Káros ez a város. Betonvadon. Hideg nagyon,
És az őrülettel is határos az,
Ahogyan ide-oda kerget az unalom az utakon.
A sarkon eltérít egy megtérített, aki várja
Nagyon várja, hogy Isten nagynéha intsen,
De látom, hogy nincs hit a szemében,
És csak egy tizes van a kezében. Az is tőlem.

Továbbmegyek. Cseppnyi gyep után szeméthegyek,
Na meg a kérdés: hogy hova ez a menet, ami
sehova se vezet,
Hogyha levegőt is csak megszokásból veszek.
Nincs válasz most. Hagyom, hogy magával vigyen
Egy háromcsillagos sárga villamos.

Fényben ázik az utca cucca,
Többszázmillió nikotincsutka,
Padok és kövek, sok ősrégi szöveg a falakon.
Valaki lovagolt a szavakon.
Na és, na és, na és, na és?
Mire jó itt ez az egész?
Nagyon utálom, amikor maga alá nyom a
magányom."

Murphy, vagy mi?

Miért van az, hogy amikor az embernek szüksége lenne egy emberi szóra, akkor egy barát sem veszi fel a telefont, egyik sem elérhető, egyik sem hív vissza, nem válaszol emailre...?

Miért van?

Ez vicces

Kint él egy csajszi három éve Londonban, és én fordítom neki a három oldalas fegyelmi tárgyalási anyagát magyarról angolra.

Egy kis vigasz

A Pozsonyi úton bandukoltam hazafelé és gondolataimba merülve majd' felrobbantam, mert még mindig a tulajdonos sráccal vívott fél órás csatám járt a fejemben. Ugyanis ÉN megmondom a véleményem, vállalom magam, nem úgy, mint egyesek...

Szóval majdnem felrobbantam, olyan pipa voltam, pedig az úton lett volna időm lecsillapodni, de nem sikerült. Erre elém lép egy ötvenes fickó, és megkérdezi angolul, hogy merre van a C&A. Mondtam, hogy jöjjön velem, egy irányba megyünk. Váltottunk pár szót, kérdeztem, hogy szabin van-e nálunk, erre azt mondja, a fogait van itt megcsináltatni, mert itt sokkal olcsóbb. De a lényeg most jön: menet közben azt mondja egyszer csak, hogy "Your English is very good." Mmmm!!!! :))) Muszáj volt megkérdeznem, hogy Britannia mely szegletéből kaptam a dicséretet: nos Londontól 30 kilométerre.

Na egyből jobb kedvem lett, hogy egy echte angol megdicsérte az angolomat. :-D Apró örömök az életben.

Felismerés

Jól érzem magam!

Jó egyedül, most nem zavar az egyedüllét. Elfoglalom magam és ez jó. Nem görcsölök. A múlt héten úgy néz ki, hogy segítettem egy barátnőn, és marha jó érzés volt, mert azt is jelentette mindez (a pozitív visszajelzés után), hogy van némi keresnivalóm ezen a fronton. Amúgy meg képzem magam, olvasok, és tovább építem a szisztémát, amely szerint haladok.

Csak a benti dolgok zavarnak. Olyannyira, hogy sajnos már bent is beszólok mindenkinek sajátos, csípős stílusommal. Leó szólt, hogy ne hepciáskodjak. Igaza van, de mi marad akkor? Tenni semmit nem lehet a terror ellen, legalább ez hadd maradjon meg. :) Bevallom, élvezem. Lehet, hogy a Skorpió hava hozza elő belőlem mindezt...?

Ez a feszültség úrrá lett rajtam, be kell vallanom. Igaz, ezúttal nem brutális mértékben. Mert bár nem görcsölök és a legkevésbé kívánom most, hogy valaki szórakoztasson, nem bírom megállni...
A Csillagszemű letámadott ma a kocsiban, és nem volt semmi, de egy kis szeretgetés felettébb jól esett. Nagyon jó dolog a nyelvpiercing, senki ne zárkózzon el ez elől: teljesen más dimenzióba repíti a csókot. :)
Szóval úgy voltam vele, hogy nem lépem át a határt (végre az ész nem állt meg), és kiveszek belőle annyit, amennyi tölt.

Ennyi töltött. De több nem kell. A vámpír újra némi vérhez jutott, és ez élteti tovább... Egy ideig...

A kettes

Több, mint egy év után újra teljes szakaszon jár a kettes villamos. Ma azzal jöttem haza. A fővám téri aluljáró gyönyörű lett! Komolyan, ez már nyugat-európai színvonal. A baj csak az, hogy valószínűleg egy hónap sem telik bele, és szét lesz barmolva.

Miért?

Mert 1) az embereknek nincsen szépérzékük, 2) a birkák nem jönnek rá, hogy ez az ő pénzükből is épült, nekik.

Leginkább a tag-eket nem tudom megérteni. Szeretem a graffitit, de magyarázza el valaki, mi a jó a tag-ekben? A graffitit is olyan helyen kéne művelni amúgy, ami erre ki van jelölve. Miért van az, hogy vidéken kevesebb rongálás van, külföldön pedig alig látni graffitit? Hm?

Rejtély.

Ez olyan, mint a Fradi meccs. Már nem a sport miatt mennek ki az emberek, hanem azért, hogy kidühöngjék magukat. Szánalmas. Inkább futna mindegyik pár kört, vagy menne el gyúrni, vagy bokszolni, hogy levezesse a feles energiáját. Ja, hát persze. Abban nincs semmi extra, ők csak így, csapatban nagyok. Egyedül már senkik. És ezt tudják is magukról.

Az első

Picivel többet vártam, bevallom. Persze lehet, hogy ez csak a kezdeti nehézség. Úgy legyen! Viszont szembesített azzal, hogy egy csomó mindent tudok már, rengeteget olvastam a témában, és tudok szelektálni, mi a jó forrás, mi nem. Úgyhogy van némi tudásom, ami alapnak tuti, hogy jó.

Szeretném megtanulni az egész rendszert, a logikáját. Alaposan. Akkor is, ha van program, ami két kattintásra kiköpi a rajzot. (N.B. tényleg kéne az XP telepítő, mert a program nem létezik Mac-re, van egy amerikai változat, de azért fizetni kell. Viszont van Paralellsem, és így ha az XP-t feldobom, akkor a vinyót megosztva tudok a Mac-en dolgozni. Szóóóóval nem lenne valakinek számomra egy XP telepítője, brühühü?)
Bízom benne, hogy mindent megtanulunk az órákon, mert szomjazom a tudásra.

Amúgy azt hiszem, kezd megvilágosodni ez az egész. Nehéz mindent a könyvből megtanulni; számomra mindig is érthetőbb volt, ha valaki elmagyarázta a dolgokat. Ilyenformán már most kezd összeállni a kép a fejemben.

Gyorsan meg is néztem magam: basszus, négy, de lehet, hogy öt bolygóm is a tízből a Skorpióban áll. Ajaj... nem is merem elmondani, mely bolygók, mert a végén még olyan jelzőket kapok, hogy én is elförmedek magamtól... :-D

Szóval be vagyok zsongva, ezzel kelek, ezzel fekszem.

Szakértő akarok lenni!

Bedurrant

Bedurrant a Szüzsé (Margit-sziget) és a Gellért-hegy. Így mondom azt, amikor a fák levelei elérték azt a kellő színfokozatot ősszel, ami gyönyörűségessé teszi őket. Ilyenkor, a születésnapom körül szokott olyan színpompát ölteni a természet, ami lenyűgöz. A nap már megcsípte a fák lombját, és sárga, narancs, piros színekben virítanak. Minden évben megfigyelem. Reggel, kutyasétáltatás közben, munkába menet és haza jövet is. Nem tudom, hogy rajtam kívül létezik-e még ember, aki figyel erre. Manapság ilyen apró örömöket már észre sem vesznek az emberek.

A szigetet a legjobb ilyenkor a Margit-hídról nézni, mondjuk ahogy halad a 4-6-os villamos. Hihetetlen látvány, garantálom! Pláne ilyen reggelen, amikor csípős ugyan az idő és már látja az ember a saját leheletét, de süt a nap. Még egy eset van, amikor iszonyú jó a kontraszt: ha be van borulva az ég. Na akkor a kékesszürke ég és a sárga lomb nagyon bitangul néz ki együtt.

A hegyet pedig a 2-es villamosról, vagy a 15-ös buszról a legjobb megfigyelni. Itt a hegy lábánál található vízesésnél tekergő vadszőlő szerű növény látványa brutális: izzó vörös. Egy két ilyen piros fát is lehet találni a hegyen itt-ott, de többségében sárga és narancs uralja a hegyet. Csodás.

Megyek is, megnézem a hegyet. A szigetet reggel már láttam.

Önarckép

Stresszoldásképp rajzoltam. Már vagy tavasz óta nem fogtam ceruzát. Meg is látszik. Ez most nem lett rossz, de jó sem.

Galagonya vagyok!

Ugye érzi az Olvasó azt, amit én is? Hogy ez a vers tele van lüktetéssel és feszültséggel - legalábbis akkor igen, ha úgy szavalja az ember, ahogy én.

Galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Galagonya vagyok...

Dobókocka

Nagyon fáj az, amit a sors most dobott. NAGYON!!! Értem, és látom az okát, a célját, de akkor is. Fáj, fáj, fáj - fákk, fákk, fákk!

Még ez a bacardi kóla sem tud javítani a helyzeten, pedig most kezdek zsibbadni tőle... meginni is szar volt. Brrrr....

P.S.: A kutya valószínűleg érzi, hogy magam alatt vagyok; két napja úgy zuhanok ágyba, hogy csak arra emlékszem, hogy hozzám bújik. Még jó. Azt hiszem, máskülönben már úgy végeztem volna, mint Sweeny Todd kliensei.... (Nagyon szar film, nehogy megnézze valaki!)

Helyek

Ma egy orosszal tárgyaltam egész nap. Marha jó volt az angolja, full amerikai kiejtése volt. Lokálpatriótának tűnt, ami csöppet sem elítélendő. Rosztovi. Csak annyit tudtam erről a városról, hogy egyetemi város és hogy a Fekete-tengernél fekszik. Semmi mást.

Itthon megnéztem gyorsan, hogy milyen hely is ez a Rosztov. És ekkor eszméltem fel, hogy vannak helyek a földön, amelyekről az embernek fogalma sincs, hogy néz ki. Mondok párat. Murmanszk környéke, Arhangelszk környéke, Kamcsatka, Spiztbergák, Mongólia... stb. Ezek korántsem felkapott helyek, de annál izgalmasabbak lehetnek. Én legalábbis nem tudom, hogy néz ki mondjuk Kamcsatka, de szívesen felfedezném.

Pár éve (amikor még néztem tévét) - azt hiszem - a Spektrumon ment egy film egy "őrült" francia pasiról, aki Murmanszk felett indult neki kajakkal (!!!) a tengernek, és el akart jutni Kamcsatkáig. Nem tudom, ez az eszement ötlet hogyan jutott az eszébe... Nos ha jól emlékszem (hazudni nem akarok), akkor valahogy Arhangelszk utánig jutott nem sokkal, és ez is egy évébe tellett. Folyamatosan lebetegedett (nem csoda a jeges vízben), és feladni kényszerült tervét. Mindenesetre ebben a dokumentumfilmben láttam felvételeket erről a vidékről. Meglepett. Egyáltalán nem szörnyű hely. Mondjuk ízlések és pofonok, de nekem tetszett.

Ugyanígy érdekel az Aral-tó vagy a Bajkál-tó, és szívesen utaznék a Transzszibériai expresszen. Fú, az micsoda kaland lenne!

Egyelőre marad a csepeli HÉV. :)

Káosz és/vagy anarchia

Káosz van. Vagy anarchia. Vagy mindkettő, és most nincs is igazából cérnám megnézni, hogy mi a különbség a két szó jelentése között. De, mégis.

Káosz: zűrzavar, fejeltlenség
Anarchia: irányítás nélküli állapot, fejetlenség

Hát majdnem ugyanaz.

Senki sem képes dolgozni. Mindenki pletykál, gondolkozik, aggódik. Nem is lehet. Én sem tudok koncentrálni. Kirúgtak tegnap délután három embert. Köztük egy olyat, aki egy speciális szakterületen negyven (!!!) éve dolgozott. Koholt vád alapján persze. Undorító. Olyan ez az egész, mintha belehúztak volna a cég lezúzásába. Még azt is elrontják, ami eddig még működött. A mi kis csapatunkkal is mi lesz így…? Fogalmam sincs. Utálom, hogy elveszik az összes olyan embert, akit szerettem és akivel tudtam együtt dolgozni.

Egy kollégám azt mondta, hogy a bejelentéskor a fehér-kék-zöld színek mindegyikében játszottam, és remegtak a téredim. Nos nem a térdeim remegtek, hanem a lelkem és a gyomrom, vagy inkább azt mondanám, hogy mint a vulkánban a láva forrt bennem is minden, és a szemeim villámot szórtak. És csak azt éreztem, hogy sürgősen le kell lépnem, mert felrobbanok. Egy fatönköt szét tudtam volna hasítani dühömben.

Ma már úgy ébredtem, hogy rosszul éreztem magam. Azon gondolkoztam, hogy nem jövök be. De Leó miatt erőt vettem magamon. Nem hagyom szarban. A Vízöntő kollégámat sem.

Ja, Leótól kaptam ma egy egész tortát. Rákötötött egy piros fémfüzért, amilyeneket a karácsonyfára szoktak tenni, hogy legyen rajta valami piros, valami skopriós. Miért nős? Istenem, miért nős????

Hogy legyen valami jó hír is: már csak hármat kell aludni az első asztrológia tanfolyamig; most kaptam meg a tematikát és még a díjat is levitték egy ezressel.

Így ünneplünk mi

Ma az összes falevél nekem mosolygott a földön. Imádom, ahogyan sárgán hevernek szanaszét... Azt hittem, ez lesz ma az egyetlen öröm, de nem.

Volt meglepetés! Nem is akármilyen, ezért nagyon örültem neki, és nagyon becsülöm érte Timmyt, hogy ilyen állapotban is képes volt erre (lásd In Memoriam Csoki c. írásom).

Felhívtam, mert valamit meg kellett kérdeznem egy hollandiai állásajánlattal kapcsolatban, és kérdezősködni kezdett, hogy vajon ma előbb megyek-e haza, és hogy mit fogok az este csinálni. "Hülye" kilencesként meg sem fordult a fejemben, hogy miért kérdezheti mindezt. Aztán délután az üzemorvostól jövök vissza a helyemre éppen, és ott áll egy nő Rák kollégám volt asztalánál. Nézem, ki az isten ez, de nem ismertem fel, csak amikor elhúzta a száját és az fülig ért. Imádom a mosolyát.

Beugrott meglátogatni. Annyira jó volt őt látni! Augusztusban találkoztunk utoljára, és erre ott van, kezében egy gyönyörűséges mini korallvirággal padlizsán színű kaspóban. Annyira jól esett, hogy meglepett saját magával! Köszönöm, Timmy!

Ezen felbuzdulva hazafelé elhatároztam, hogy valamilyen minimális szinten megünnepeljük itthon vénülésem napját a kutyával.

Nos így sikerült. A krémes a kutyáé, a Sacher torta az enyém (amúgy észrevettétek, hogy a sütemények ára és mérete fordítottan arányos?), a mécses gyertya helyett van, és ott az ajándék virág is. Mellé belőttem a Wham! Freedom c. számát (nem összetévesztendő GM Freedom '90 számával!) és így emlékezett meg két Skorpió (kutyám is az!) október 27-ről.

Quelle

Úgy látszik ez egy ilyen nap. Esetleg valami jó is történik végre a születésnapomon?

A Mai Piac hírlevelélből:

„Befellegzett a Quellének. Megszűnik a Quelle németországi áruházlánc.”

Amióta az eszemet tudom, létezik a Quelle, és hozzátartozik a gyerekkoromhoz. Nagyanyám hozta a prospektusokat még az átkosban Regensburgból, mert a mostoha nagyapámmal uszállyal felmentek addig (krományos volt az öreg). Én pedig gyerek fejjel csodálattal lapozgattam a vastag és legalább 1 kiló súlyú katalógust. Jééé, létezik Barbie? És jéééé, van olyan görkorcsolya is, ami cipővel egybe van építve és elől van fékje? Meg a sok Lego….

A termékeken kívül ami még elbűvolt az a nyelv volt. Származásomat leszámítva, itt fertőződtem meg a német nyelvvel az umlaut (ä) és a scharfes-S-eket (ß) látván. Imádtam. Egyszerűen imádtam. Gyűjtögettem a katalógusokat és időről időre átnyálatzam. Mi több, kreatív agyammal kitéptem egy egy oldalt és celofánnal együtt ebbe kötöttem be a füzeteimet és könyveimet, amiért a suliban majd megőrültek és szét irigyelték magukat az osztálytársaim. No nem azért, mert Quelle katalógusunk volt (az volt sok mindenkinek), hanem az ötletért.

És most vége. Ennek is vége. Hát viszlát, Quelle! Én emlékezni fogok rád. (És lehet, hogy a pincében eltett katalógust akkor mégsem tüzeljük el, hanem meghagyjuk emléknek.)

Kullancs

Épp a múlt héten került szóba a kullancs kollégáim körében, mert a hosszú hétvége előtt beciánozták a raktárat rágcsáló- és rovarirtás céljából. Azon merengtem hangosan (jól ki is nevettek érte), hogy vajon egy patkány hol döglik meg a ciánmérgezés után. A raktárban, és majd össze kell söpörni a döglött patkányokat, vagy pedig elbújik az odújába és ott fordul föl? És ha már itt tartottunk, megemlítettem, hogy mi a fenének teremtette a jó siten (vagy akárki) a csótányokat meg a kullancsokat, amikor azt semmilyen állat nem eszi meg.

Tényleg, mi a fenének létezik kullancs???!! Hogy elvigye az ember szeretett kutyáját? Hogy rohadjon meg az összes kibaszott kullancs ott, ahol van!

Babézia vitte el. A legaljasabb fertőzés, még a Lyme-nál is rosszabb, mert 24 óra leforgása alatt végezhet a kutyával. Nem minden kullancsban van ez benne és nem minden terület fertőzött. És a legrosszabb: nincs ellene védőoltás!!!
Csak egy gyógyszer-injekció létezik, az Imizol, amit akkor javallott beadni, ha az ember mondjuk nyaralni megy és tudja, hogy az a terület, ahová készül, fertőzött. Akkor a babézia egy hónapig megelőzhető az Imizollal, ami nem egy kellemes szer, mert olyan, mintha forró parazsat tennének a kutya vérébe. Tíz kutyából tíz felnyüszít a fájdalomtól. (Az én kutyám az állatorvos csodálatára póker arccal tűrte mindig az Imizol oltást.)

Mit lehet akkor tenni? Nem sokat. Ami nekem bevállt, megosztom Veletek, hátha segít bárkinek.

Nos a Lyme-kór elleni oltás alap. Ezt évente ismételni kell. Nem olcsó buli, de én mindig beadatom. Ezen kívül nyáron és sajnos télen is (N.B. a múltkor február elején hoztunk haza kullancsot!!!) csepegtetős Frontline a bundára, ami 3 hónapig véd bolha és egy hónapig kullancs ellen.
És ami eddig abszolút bevállt, az a dupla védelem: a Frontline-nak létezik spray verziója is, amit a séta előtt a bundára kell fújni. Na ez igazán luxus dolog, mert kurva drága, és az ember simán elfúj egy szezonban 2 flakonnal is. DE! Eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy amint a kutya be van fújva, a kullancs nem tud bemászni a bundán keresztül a bőrbe és már vagy a szőrzetben megdöglik, vagy ha befúrja is magát a testbe, azonnal elpusztul. Nekünk, hosszú szőrű kutya lévén elengedhetetlen ez a fújós izé, de javasolni tudom minden kutyusnak, mert tényleg jó.

Persze így is előfordulhat a legrosszabb. De legalább mindent megtesz az ember ezekkel az undorító dögökkel szemben. Hogy dögölne meg mind!

In Memoriam Csoki

Csoki Timmy egyik kutyusa volt. Igen, volt, mert sajnos elment. Fiatal, erős kutya volt. Kedveltem. Amikor ma reggel olvastam a levelet, bevallom, elsírtam magam. Mert egy kutyás teljesen átérzi, milyen lehet elveszíteni egy négylábú társat, még akkor is, ha még soha nem veszített el egyet sem.

Nos az utolsó emlékképem Csokiról a következő, és ezt most Neki szól.

Emlékszem, kellemes, augusztusi nap vége volt. Az ég felhős volt, fújdogált a szél, nem volt meleg, de hideg sem. A két kutya rohangált az alföldi tanya kertjében, és csak úgy dübörgött a talaj a lábuk alatt. Fáradtan huppantunk bele a kerti hintaágyba, mindketten tálcával az ölünkben. Azt hiszem, Orsi párizsit ettem kiflivel és koktél paradicsommal, és hozzá Oké kakó italt ittam, Timmy pedig valamilyen májpástétomot és talán sonkát, barna, magos kenyeret és majonézt evett.
Mindkét kutya rendkívül jólnevelt, nem kunyerálnak. Élvezték a szabadságot és tulajdonképpen ránk sem bagóztak, ahogyan tömtük a majmot. Néha oda oda tévedtek, megnézték, hogy még mindig falunk-e, aztán folytatták hancúrozásukat.
Aztán egyszer csak Timmynek elege lett a pástétom végéből, darabokra tépte, és a földre kezdte dobálni. Azt mondta, így nem tudják, hogy tőle van, és figyeljem meg, hogy míg a Zsömi nem veszi észre, a Csoki kiszagolja, és mindet meg fogja találni a fűben. És úgy lett. Csoki jött, szimatolt, és mindet megtalálta, és megette. Aztán rohant tovább, nem zaklatott minket. Hihetetlen függetlennek és öntörvényűnek éreztem a kutyát. Csodáltam.

Szeretünk, Csoki! Mindig.

PG nap

Október huszonhetedike van,

És én örülök nagyon,

Mert reggeltől estig van ma
a születésnapom.

Na jó, 21 órakor fogok megszületni.

Paramétereim:
31 évvel ezelőtt 21:00 (Budapest Mean Time)
Long.: 19°03’ E, Lat.: 47°29’ N
SCORPIO, első dekád
Asc: Cancer (Rák)
Fix, dupla vízjegy
Polaritás: yin, negatív
Uralkodó bolygó: Mars, Plútó (összezárt tűz és víz, vagyis könnyen robban)

Amúgy nem örülök.
Anyámékat és néhány barátot leszámítva a kutyát nem érdeklek.
De Sacher torta jöhet.
Majd azzal vigasztalódom.

P.S.: Ez vicces. Az első köszöntés 0 óra 2-kor egy fejvadász cégtől érkezett. Ez már a vég.

Csak egy test

Csak egy test sétált ma este a sötét Duna-parton. A lábak tudták a dolgukat és automatikusan vitték előre gazdájukat. Tekintete az ázott avarral teli, a lámpák fénye által épp hogy megvilágított járdára meredt. Üres. Igen, ez az. Üres a teste. Mert a lelke valahol máshol járt. Mintha egy laza mozdulattal az összes belső szervét kitépték volna a testéből, annyira fájt. 

Fájt, hogy azt az embert, akit nagyon szeretett és még most is szeret, átteszik egy másik osztályra. Nem fogja sem látni, sem hallani ezentúl a nap minden percében. Nem tud vele megbeszélni szakmai dolgokat, nem lesz, aki segíti őt, ha baj van. Nem lesz, akinek a gyönyörű angol kiejtését és férfias hangját hallhatná, nem lesz, akinek a mosolyában gyönyörködhetne, amikor egy közös poénon nevetnek. Nem lesz, aki a tenyere mögül puszit küld lopva az asztalnál, és akivel egyszerűen csak jól érezné magát.

Mit csináljon most? Mivel oldja fel ezt a mérhetetlen fájdalmat? Igyon egy cuba librét, vagy menjen el kefélni egyszerre két pasival, vagy fussa körbe a fél világot, vagy bömböltessen Slipknotot...? Nem tudja. Nem akar ma létezni, nem akar ma gondolkodni.

Exportra... Egy vérbeli beszerzőt. Nonszensz. Leó született beszerző, a legjobb ever.

Igen, Leóról van szó. 

Persze ez is egy a sors által előírt fordulat, és valószínűleg azt a célt szolgálja, hogy segítse a leszokást. Csak a jót ebben meglátni most még nagyon nehéz. Most csak fáj. Nagyon. 

Fehér holló

Visszatérve a kollégám leveléhez, több dolog jutott az eszembe. Először is az, hogy egyáltalán nem hozott lázba az, amit vázolt pár mondatban. Megdöbbentett, hogy egy 32 éves pasi csak ennyit tud kipréselni magából: sablonokat. Én, nőként százszorta szenvedélyesebb, meredekebb, bevállalósabb, ösztönösebb és fantáziadúsabb szexet tudok leírni – és ha kihozzák belőlem, csinálni is.

A jó szex nem kor- és trófeafüggő. Lehet valaki nagyon jó fiatalon is, és lehet valaki nagyon rossz tapasztaltabb korban is. Mégis arra jöttem rá, hogy a mai harmincas pasik többsége sajnos alacsony színvonalon műveli a szexet, még a negyvenhez közeliek is. Mindenki tele van elfojtott és meg nem élt vágyakkal, és a szex abból áll számukra, amit az előző pár barátnővel csináltak és/vagy pornófilmben láttak. Nulla fantázia. Miért? Lusták gondolkodni, ráérezni a másikra és energiát beletenni? Valószínűleg igen.

Istenem, hol van az a pasi, aki úgy szexel, ahogyan azt elképzelem? Biztos létezik ilyen, nem állítom, hogy nincs olyan férfi a földön, aki mélyebben ért ehhez a művészethez. És voltak azért hál' istennek olyanok, akik egy egy területen tudták azt nyújtani, ami a fejemben volt (pl. a kopasz oroszlán nyalása verhetetlen a mai napig: minden részlet olyan volt, ahogyan arra mindig is vágytam, és percekig tartó kitörést ért el testvonaglással. De említhetném Leó szenvedélyét is, ami szintén dobogós), de igazi áttörést senkinél sem éreztem, hiába tudták előhozni a Vadmacskát belőlem. Ezt is basszus, több paisból tudnám összegyúrni…


Szóval olyan kell, aki érzi azt, mi van a fejemben, hogy mire vágyom, mit hogyan képzelek el, akinek van kellő fantáziája az elejétől a végéig, és aki ki tudja hozni belőlem a Vadmacskát. Ritka, mint a fehér holló, és várni kell rá. Várok. Miért?

Mert „bizony a Skorpiónak csak a legjobb felel meg - és róla mondható el a legnagyobb valószínűséggel, hogy meg is találja.”

Előítéletek helyett

"Néhány száz esztendővel ezelőtt, a keresztény kultúrkörben akkor volt egy nő tisztességes, ha nem élvezte a nőiességét. Ha elbújt az egész alakját elfedő ruhák mögé, ha oly hűvösen tudott viselkedni, hogy egyetlen férfi sem kívánta meg, ha pedig mégis megesett a csúfság, természetesen nem élvezte a szeretkezést. Egy jellemes nő egyetlen dolgot tehetett a hitvesi ágyon: mozdulatlanul, szemlesütve tűrhette, hogy a férje magáévá tegye.

Nos, ebben a kérdésben a társadalom még ma is elnyomja a nőket. Megdicsérnek, ha az általuk elvárt visszafogottságot gyakorlod, viszont pellengérre állítanak, kipletykálnak és kiközösítenek, ha szabadon megéled véred lüktető mámorát. De hát kérdem én, ha egy férfi szabadon megélheti a természetét, ha egy férfi szabadon létesíthet kapcsolatokat nőkkel, akkor egy nő miért nem élhet úgy, ahogyan akar? Ha egy pasas lefekszik a fél világgal, akkor ő az isten, ha viszont egy nő teszi ugyanezt, akkor ő erkölcstelen cafat lesz; a férfi strigulázhatja a hódításait, míg a nő csak hallgathat szemlesütve.

Úgyhogy ne tegyél mást, csak élj! Éld meg azt, aki most vagy, éld meg a női-egódat, éld meg azt a szerepet, amelyet játszol, csak közben figyeld magadat. Ne fordulj el a világtól, és ne akard megtagadni a női-egód kívánságait, vágyait, szerepeit. Akkor élheted meg önmagadat, ha örülsz önmagadnak. Ha nem örülsz annak, aki vagy, sosem lelsz tudatos önmagadra, mert a Tudat nem mazochista.

Ne törődj a világgal, és élvezd, hogy nő vagy. S ez nem azt jelenti, hogy bújj ágyba mindenkivel: azzal, hogy elfojtott nőből egy férfifaló szörnyet, kikent dívát kreálsz, nem érsz el semmit. Ne ess át egyik szerepből a másikba, annak semmi értelme sincs. Egyszerűen csak élvezd, hogy nő vagy, minden gátlás, gondolat, és félelem nélkül."

(A.J.C.)

Figyelem, új blogidőszámítás!!!

Ezt a bejegyzést elsősorban Barátaimnak szánom. Azt hiszem, amióta blogot írok, egyre cizelláltabb képet kapnak rólam azok, akik már évek óta ismernek. Valószínűleg sokszor elképedtek, de ha minden igaz, ezzel együtt szeretnek, hiszen ez is én vagyok.

Nos úgy érzem, mostanra mászott elő a Skorpió a 200 méter mélyre elásott kalitkájából. A folyamat 2008 januárjában indult és még nem ért véget. De itt van és olyan, amilyen.

Új blogot nem akarok nyitni, mert az elég skizofrén állapot lenne számomra, és a hülye végleteimmel (egyszer depi, máskor hepi) így is elég megküzdenem. Viszont innentől kezdve igenis KI AKAROK ÍRNI MAGAMBÓL MINDENT. MINDENT! Korlátozni a blogot megint csak nem akarom, hiszen pont az a blog lényege, hogy nyilvános.

Mivel elég nyílt stílusban szeretném folytatni, és elég gyakran elő fog jönni tabunak számító téma, arra kérek mindenkit, döntse el maga, hogy szeretné-e továbbra is olvasni a blogom, vagy sem. Lehet, hogy megbotránkoztok, de ne feledjétek, hogy ez is én vagyok!

Eddig csak egy sport volt ez az egész. Innentől kezdve extrém sport lesz. Felkészültetek? Akkor öveket bekapcsolni! Indulunk!

Kolléga

Mit tegyen a NŐ, mit tegyen a Skorpió, amikor egy kollégája (ráadásul nős és családos) az alábbiakban vázolja, mit tenne vele legszívesebben? Hm?

Komolyan, én vonzom ezeket...! Most sírjak, vagy nevessek? Azt mondja, akarja ezt velem. No igen, persze. Ez a varázsszó: EZT. EZT akarja, nem pedig ENGEM. Hát kapja be!

"Mondjuk egy szobában vagyunk. Mondjuk az irodámban. Vagy egy akárhol. :)
Magamhoz húzlak, vagy nekitámasztalak a falnak és úgy csókolózunk. A kezemben tartom a fejed, miközben csókollak lágyan, lassan... elkalandozva a szádról a nyakadig, a válladig... közben a kezem is elindul... az ujjam becsúszik a szádba, megnyalod, bekapod... a válladat csókolgatom, miközben megérzem a kezemmel a kemény mellbimbódat.. megsimogatom a cicidet, megfogom, megmarkolom finoman... közben a szám is megtalálja a másik mellbimbódat, beszippantom, nyalogatom, miközben a másikat az ujjaim közé veszem, úgy játszom velük... a másik kezemmel közben a hátadat simogatom, végighúzom a gerinceden a körmömet... téged kiráz a hideg borzongás... már nincs rajtunk ruha... szép lassan letérdelek eléd, végigcsókolva a cicidtől a puncidig... kis terpeszbe állsz, hogy hozzádférjek egészen... óvatosan megnyalom a puncidat... érzem, hogy nedves, forró, bedugom tövig a nyelvem... közben markolom a feneked, húzlak a nyelvemre... szívom, nyalogatom az ajkaidat, nyalakodok, míg beleremegsz egészen... te fogod a fejem, húzod egyre beljebb és beljebb... aztán felállok, mikor már könyörögsz, hogy hatoljak beléd... megfordítalak, te előrehajolsz kissé, támaszkodsz a falhoz, én megfogom a csípődet, a kemény, lüktető farkamat pedig a forró, nedves puncidba engedem, nagyon-nagyon lassan, hogy minden mozzanatát érezzük, egészen mélyen is... szép lassan kezdem, óvatosan, finoman... az egyik kezemmel izgatom a puncidat még, a másikkal a melledet fogom, te már hátrahajoltál hozzám, a tarkómba kapaszkodsz... aztán leülök/lefekszem, te bekapod a farkam, játszol vele, mielőtt ráülsz... még mielőtt a szádba élveznék, ráülsz és lovagolsz... én fogom a csípődet, markollak, megsimogatom a cicidet, játszom a bimbóiddal, csókollak... végül együtt élvezünk el, hatalmasat, üvöltve, kiabálva... :)
aztán újra. másképp. mindenhogy."

Méghogy...

...nem megy a távkapcsolat. Óóó, dehogynem! :-D Gratulálok!

Éves leltár

Az ember év végén szokott éves leltárat készíteni, de én ebben kivételt teszek, és rendhagyó módon most szummázok. Ugyanis nálam MOST van év vége, most kezdődik az ÚJ ÉLET, most akarok számot vetni, hogy aztán kezdődhessen valami új, valami más, valami jobb.

Akkor kezdjük!

Új szemüveg: 1 db
Lakásfelújítás: 1 db
Társkereső regisztráció: 3 db
Blog: 1 db
Külföldi utazás: 1 db
Új frizura: 1 db
Tanfolyam: 4 db
Technikai beruházások: 2 db
Új barát: 1 db (BB!!! :))
Súly: -10 kg (legalább, de inkább 15!!!)
Betegség: 0 (!!!)
Illeték befizetés: 1 db
Költségcsökkentés: 3 db
Kutya műtét: 1 db
Ostromló kollégák száma: 5 db
Próbálkozások pasikkal: pfff.... ki tudja?
Szerelem: 2 db (TE, KM)
Fejem átverése: 3 db
Mélypontok: RENGETEG :)))
Talpra állás: 4 db

Mit mondjak? Nem olyan rossz. A "fejem átverése" tételt szeretném nullára csökkenteni, a "szerelmet" pedig egyre és értelem szerűen pasikkal nem próbálkozni, ha szerelem: 1 beüt. Hogy mi lesz a mélypontokkal és a talpra állásokkal? Ja, azok mindig lesznek. Elvégre Skorpió lennék, vagy mi... :)))

Jelentem,

ma beléptünk a SKORPIÓ havába!!!

A világ legdrágább ketchupja

Vízöntő ifjú titán kollégámmal szoktunk néha felesbe pizzát rendelni ebédre. (N.B. a múltkor egy doboz dvd-t vettünk közösen, most pedig kiírt nekem 4 filmet, hogy ne unatkozzak a hosszú hétvégén. Hát nem tüneményes? :))
Esküszöm, ma reggel ezen morfondíroztam (lévén, hogy semmi kajám nem volt itthon), hogy ma újfent rendelni kéne, erre megszólal fél tízkor, hogy "Gizus, nem rendelünk pizzát?". Hát, nagyon egy hullámhosszon bírunk lenni, az fix (flegmatikus-szangvinikus). Naná, hogy rendelünk!

Új ötlettel állt elő: abból a kerületből talált egy szórólapot, ahol felnőttem, és kérdezte, nem rendelnénk- e most innen. De, próbáljunk ki valami újat, meg hát nekem végül is mindegy - milyen szép 9-es gondolat, hihihi. :))) Csak azt kértem, hogy ő rendelje meg és kérjen hozzá ketchupot. (Utálom ugyanis, ha a pizzát valamilyen paprikás olajjal kenik meg paradicsomszósz helyett. Olyankor nem bírom megenni, csak ketchuppal. Jó pizzához nem kell, de hát előre nem tudhatjuk, hogy milyen lesz.) A Don Pepénél olyan kis tégelyben 70 forintért adnak kimért ketchupot. Az egész nem több, mint egy szemránckrémes tégely, biztos tudjátok, mire gondolok.

Na jön a pizza pont délben, juhhé. Négysajtos, 45 centis pizza, nyami! Van ketchup is! Picivel nagyobb tégelyben, mint egy szemránckrém. Kérdem, mennyit kértek érte. Azt feleli, 250 forintot!!!! Aztak.........!!!! Hogy nem sül le a képükről a bőr! Ennyiért már egy flakonnal lehet venni ketchupot! Na jó, Globust, vagy Heinzet nem, sőt Felixet sem, de sajátmárkásat biztos. Ledöbbentem.

A pizza marha finom volt. Két szeletet bírtam megenni belőle, a másik kettőt elosztogattam a kollégák között, mert jó fej vagyok. Nagy elánnal kínáltam hozzá a világ legdrágább ketchupját.

Találó

If you want, then start to laugh
If you must, then start to cry
Be yourself don't hide
Just believe in destiny

Don't care what people say
Just follow your own way
Don't give up and use the chance
To return to innocence

The way up

"Amúgy dicséret a hosszú lista miatt, amit küldtél, szuper, hogy mennyi mindent csináltál. Így képzelem én azt, hogy valaki tesz magáért. Csak azzal rontod mindig el, hogy "nna, mostmár tettem eleget, mostmár jöjjön a nagy ő." Pedig ezt nem te döntöd el, hogy mikor tettél már eleget. Folyamatosan csinálni kell, és amikor lemegy a görcs a pasizás témáról, akkor fog jönni valaki."

Tulajdonképpen

...örülök, hogy még ezen is túljutottam. Azt azért nem mondanám, hogy hálával tartozom KJ-nek ezért, de legalább már látom ebben az egészben a jót. Azt, hogy hány medúzát számoltam össze menet közben, ahogy lepergettem magam előtt a sztorit, és hogy legalább már felismerem a medúzákat. És ez tök jó! Mert ez nagyon sokat segít az önértékelésben, a fejlődésben. És ez által is csak több leszek, kevesebb nem. A többi meg le van szarva. Ahogy a svábok mondják:

Jetzt isch Scheiss d'ruf!

Sváb vagyok! :)

Lelet

Akkor mondom. Pénteken jött meg a szövettan eredménye: jóindulatú daganat. Mellbe vágott. Akkor is, ha a jóindulatútól nem kell tartani. Úgy gondolom, jelzés értékű, és mindenképpen foglalkozni kell a lelki hátterével. Annál is inkább, mert a kutya összeköttetésben van a gazdával, és ez azt jelenti, hogy bennem sem stimmel valami. Lelkileg, persze. Úgyhogy Timmyvel rajta vagyunk a megoldáson.

Ma elmentünk varratszedésre. Munka után rohantam haza, hogy aztán újra rohanhassak az ebbel a dokihoz. Basszus, nem most túrják fel a 2-es villamos vonalát és jár pótló busz helyette?! Áááá! (Mindegy, mert jó, hogy megcsinálják, ha minden igaz október végétől a teljes szakaszon fog járni a kettes. Végre jöhetek ezzel haza, utálok metrózni, 6 éven keresztül a föld alatt közlekedtem, elég volt.)
És naná, hogy szimpla buszt állítanak be, hogy véletlenül se férjen el rajta a nép. Hátul, ahol hely van a következő kép fogadott: babakocsi, kis bicikli, bőrönd. Mindez sok sok emberrel. Na ide kellett felférnük. Direkt villamossal megyünk már egy ideje az orvoshoz, mert szellősebb, jobban el lehet férni rajta és a mozgása is kiszámíthatóbb, mint a buszé, erre nem úsztuk meg a buszozást. Tetejébe még az eső is elkezdett esni, mire leszálltunk. Még az a szerencse, hogy volt kapucnim. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy miért kell nekem ilyen nehézségeken keresztülmennem...?

A rendelőbe egy órával zárás előtt értünk oda és csak ketten voltak előttünk. De iszonyú lassan haladtunk. Aztán amikor bement a következő kutyus, bejött a rendelőbe még négy! Te jó isten!

A varratot kiszedte a Balázs; kutyám úgy remegett, mint a kocsonya, így hátulról átöleltem. Éreztem, ahogy zakatol a pici szíve. Aztán átbeszéltük ezt a daganat témát, és ahogyan már telefonon egyeztettünk, kértem a hasi röntgent és ultrahangot, hogy kizárhassuk a belső daganat témát.
Hál' istennek minden negatív. Mostantól félévente kell ilyet nézetni (ha rendes a gazdi, de hát én az vagyok). Örülök, hogy túl vagyunk rajta. Szóval akkor évente vérkép, és félévente röntgen+hasi ultrahang. (A múltkori fülgyulladás helyre jött.)

Így hű négylábúmat teljesen rendbe tetettem és átnézettem. Kész a kisasszony. Amikor valaki lefitymálóan mondja, hogy nekem "csak egy kutyám" van, szeretném jelezni, hogy az elmúlt 30 napban csupán csak orvosi szempontból (kombinált oltás+fülkezelés, műtét+szövettan, röntgen+hasi ultrahang) 43 ezer forintot (!!!) költöttem rá, és persze erre jön még rá a kaja, aminek több, mint ezer forint kilója. Minden pénzt megér, és nem sajnálom (ha sajnálnám, nem kértem volna egy vizsgálatot sem), csak a miheztartás végett írom, hogy simán felér egy gyerek büdzsével.

Ahogy kiléptünk a rakpartra, láttam, hogy időközben az eső rákezdett. Az ördögbe, gondoltam, de valahogy mégsem bántam. Feltettem a kapucnimat, és nekivágtunk az újabb villamospótlózásnak. Szerencsére már alig volt utas, viszont a rakparton lépésben lehetett csak haladni. Most ez sem zavart. Néztem a kivilágított Budai Várat és a Lánchidat. Szeretem nézni a várost: ilyenkor esőben valahogy annyira más...

Hihetetlen ez a kutya! Amikor hazaértünk, örömében vakkantott egy jó nagyot és rám mosolygott... Na ezért nem bánom én azt a 43 ezer forintot...