Tűkön ülök. Nemcsak azért, mert vége az órának és indulhatok a hegyre, amit oly’ nagyon szeretek, s mert vendégül lát barátom meghitt otthonában, ahol mindig valamilyen finomsággal és figyelemmel kínál, és még csak nem is azért, mert újra vezethetek. Ez mind lázba hoz, és szinte szárnyalok kifelé a kertkapun, de van még valami, ami ilyen jó kedvre derít. Ez pedig a hóesés. Ezen a télen először esik. Ahogy kilépek a kertből, érzem, hogy ez bizony már vizes hó. Nem is marad meg az úton. Érzem, ahogy a szám szélét lefelé biggyesztem. Nem baj, akkor is jó érzés felmenni a hegyre, meglátogatni barátomat, ez igazán nem szegheti kedvem.
Megfordulok a szűk utcában egy ipszilon kanyarral, de persze, pont akkor jön szembe egy autó, amikor kihajtanék. Így visszatolatok, hogy elférjen mellettem, majd végre én is elindulok. Kifordulok a budai mellékutcából, és innen már csak felfelé visz az út. Ahogy haladok egyre feljebb és feljebb, a szám széle is felfelé húzódik: mosolygok. A hó hatalmas pelyhekben hullik. Ennyit számít pár méter különbség. Ülök az autóban, fűtök, a rádióban halkan pont olyan zene megy, amilyet az időszakhoz elképzelek (szentesete előtt vagyunk három nappal): Paul Anka énekli a Time After Time c. dalt lágyan, és közben szélvédőmre szakad megannyi hópehely. Fantasztikus érzés, ahogy szembe süvít a hó. Jól érzem magam, mosolyog a lelkem is. Áthat a szabadság érzése, a magam ura vagyok, és ez az érzés ott, a kocsiban, a zenével a hóesésben mindennél többet ér. Olyan idilli pillanat ez, ami belém ég, és nem fogom elfelejteni.
Megérkezem a kis utcába – már hó borít mindent. Mindig lenyűgöz a havas táj. Megfordulok, hogy ne éjjel kelljen majd ezzel foglalkozni, és leparkolok. Kiszállok. Lábam alatt ropog a hó, és mérhetetlenül boldog vagyok. Beszívom a friss levegőt – ilyenkor még a hó szagát is lehet érezni. Elérem a házat, beütöm a kapukódot és felmegyek a lépcsőn. A folyosó ablakain kinézek a fákra. Minden havas már. Csodálatos. Csöngetek. Lépéseket hallok, majd nyílik az ajtó, amin melegség, fény, kedvesség és finom illat ömlik ki. Barátom előttem áll, rám mosolyog, megölelem. Megérkeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése