Úgy látszik ez egy ilyen nap. Esetleg valami jó is történik végre a születésnapomon?
A Mai Piac hírlevelélből:
„Befellegzett a Quellének. Megszűnik a Quelle németországi áruházlánc.”
Amióta az eszemet tudom, létezik a Quelle, és hozzátartozik a gyerekkoromhoz. Nagyanyám hozta a prospektusokat még az átkosban Regensburgból, mert a mostoha nagyapámmal uszállyal felmentek addig (krományos volt az öreg). Én pedig gyerek fejjel csodálattal lapozgattam a vastag és legalább 1 kiló súlyú katalógust. Jééé, létezik Barbie? És jéééé, van olyan görkorcsolya is, ami cipővel egybe van építve és elől van fékje? Meg a sok Lego….
A termékeken kívül ami még elbűvolt az a nyelv volt. Származásomat leszámítva, itt fertőződtem meg a német nyelvvel az umlaut (ä) és a scharfes-S-eket (ß) látván. Imádtam. Egyszerűen imádtam. Gyűjtögettem a katalógusokat és időről időre átnyálatzam. Mi több, kreatív agyammal kitéptem egy egy oldalt és celofánnal együtt ebbe kötöttem be a füzeteimet és könyveimet, amiért a suliban majd megőrültek és szét irigyelték magukat az osztálytársaim. No nem azért, mert Quelle katalógusunk volt (az volt sok mindenkinek), hanem az ötletért.
És most vége. Ennek is vége. Hát viszlát, Quelle! Én emlékezni fogok rád. (És lehet, hogy a pincében eltett katalógust akkor mégsem tüzeljük el, hanem meghagyjuk emléknek.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése