Tegnap kint voltunk a Szüzsén (értsd: Margit-sziget). Nagyon jó volt, mert kevesen voltak, és mert tetszett az ősz: a levelek, a friss, őszi levegő, a nyugalom és a csend, ami ilyenkor árad a természetből. Még a vízeséshez is oda tudtunk menni a Japán-kertben. Nyáron ez sosem sikerül, mert vagy turistákkal van tele, vagy pedig esküvői képeket csinálnak ott.
És ilyenkor, ősszel rengeteg izgalmas szag van. Azt vettem észre, hogy míg nyáron kvázi unott fejjel bandukol végig mellettem a kutya, most végig szimatolt, előre szaladt, vagy lemaradt. A Vadasparkban most több őz van, és nagyon barátságosak voltak: az egyiket majdnem meg tudtam simogatni. Egy pedig megijedt a kutyától. :)
Nézegettem, miféle népség van kint. Nos leginkább idősek sétáltak, egy pár kutyás, néhány andalgó pár és futók. Megfigyeltem már régebben, hogy a futókat három típusba lehet sorolni: 1) megszállottak (profik, akik versenyeznek, mint a tájfutó filozófus pasi meg KJ), 2) műmájer futók (Ők divatból futnak és az a lényeg számukra, hogy mindenki lássa trendi cuccaikat. Rajtuk leginkább azt venni észre, hogy görcsösen, erőlködve futnak.), 3) szakadt-szutyok futók, mint pl. én is, akik pusztán a futás nyújtotta örömért futnak. :))) Ezzel a besorolással a tájfutó is egyetértett anno.
Aztán végre hallottam a Zenélő-kutat is zenélni (Hogy ezt nyáron miért nem hallom sosem? Rejtély.), de inkább ne hallottam volna!!! A depis orgona zenétől az embernek leginkább az ereit támad felvágni...! Áááá!
Végül a rakparton hazasétáltunk. Az Elektromos pálya is üres volt. Üres és kihalt. Nyáron ez is tele volt úszókkal, teniszezőkkel, piknikező családokkal.
Ősz van. Nyugalom. Csend.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése