Kényelmes ágyban elnyúlva lassan magamhoz térek. Vasárnap korán reggel van, de a Montmartre utcái már életre keltek, a nyüzsgés felhallatszik az ötödik emeletre. Az elsötétített szobába beszűrődik a reggeli fény a függönyök résein keresztül és a szeretett férfi karjaiban ébredek. Ez maga a harmónia. Itt fekszem a szerelem városának közepén és szeretve vagyok. Csodálatos érzés. Pláne, hogy a három hét szünet ezúttal nagyon megviselt és beletelt pár napba, hogy őrá hangolódjak ismét.
De most itt fekszünk a hotelszobában és átöleljük egymást. Meztelen testünk összeér és érzem a selymes bőrét. Gyengéden magához húz és össze vissza puszilgat finoman majd halkan megszólal:
-Oh Darling, I love you so much. I can not get enough of you. I love kissing you all over and holding you and cuddling you. I wish I could caress your beautiful boobies, hold your bottom and stroke your face and touch every part of your body at the same time. - súgja a fülembe és közben puszilgat. - I should be like an Octopus.
Felnevetek ezen a kedves mondaton. Teljesen relaxált állapotban van és ilyenkor mindig nagyon kreatív és vicces. Magamhoz szorítom és rádöbbenek, milyen édes egy férfi és mennyire szeretem.
2015. március 12., csütörtök
Just An Illusion
Március elejei este van. Rövid bolyongás után egy kb. 2 méter magas, néger, "taxi" feliratú pólót viselő férfi segített megtalálni a sofőrömet, aki meglepetésemre egy középkorú, szőke nő. Beszállok a fehér, Renault kombiba, és megnyugszom végre. Már csak 2-2,5 óra autózás és megérkezem. Sofőröm beüti a koordinátákat a GPS-be, majd elindulunk. Lámpák százai világítanak a tavaszias estében a CDG-n. Az autóban kellemes meleg van, már nem fázom. Kényelembe helyezem magam és átadom magam az utazás élvezetének. Ahogy bámészkodom, magával ragad a rádióban szóló dal. "Azt a mindenit! Ez ám a funky dallam és basszus hangzás. Erre már lehet azért lötyögni..." - állapítom meg magamban. Nagyon bejön a zene, és azon merengek, hogy ez vajon régi vagy új dal. Nem ismerem. Fülelni próbálok, miközben végigszáguldunk a CDG-n és ráhangolódok a külföldön való tartózkodásra. "Could it be that it is just an illusion" vagy valami ilyesmit hallok. Gyorsan feljegyzem a telefonomba, hogy később majd rákeressek a neten. Jó hosszú szám, de nem bánom, élvezem nagyon, mi több, egész úton újra és újra meg tudnám hallgatni, annyira bejön és valahogy hangulatában illik a francia úthoz és a tavaszi estében való kocsikázáshoz.
Itthon rákerestem. Nem új dal. Nyolcvanas évek. Erről van szó:
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)