EOM

EOM, azaz End Of Month. Ez multis-ssc-s nyelven a zárás. Jelentem, ma én voltam szolgálatban, ügyeletet tartottam mobilon és emailen, hogy az összes kamiont megrakodják és elinduljon még ma a belga raktárból növelvén ezzel a negyedév bevételét. Basszus, csak ma 90 kamion volt. El tudjátok ezt képzelni, havi és éves szinten ez mit jelent közúti forgalomban? És ezt be kell szorozni isten tudja mennyivel, hiszen rengeteg multi van. Na ezért kell a széndioxid kibocsátásról kimutatást készíteni...
Amúgy túl vagyok rajta, 22:36-ra minden kocsi megpakolt, én meg szépen leadtam a drótot a fejeseknek. Bízom benne, hogy holnap nem ér semmilyen meglepetés valamilyen lemaradt autóval kapcsolatban...

Tök

Végre eljutottam addig, hogy tésztánál bonyolultabb ételt főzzek. Élveztem. Tökfőzeléket készítettem, ami szintén nem valami szofisztikált egy téma, de a tésztafőzésnél mindenképpen megerőltetőbb és több időt és energiát igényel. Isteni lett. Hiába, ha összeszedem magam, csodákra vagyok képes. Imádom, amikor a kapor élénk zöld színe mosolyog rám a főzelékből. Nyammi...

Reggeli megfigyelés

Reggel éppen jön a házunk előtt a busz, így gondolok egyet, és felpattanok rá. A rakparton nagyon egyszerűen lehet átszállni a villamosra, és ez ma nagyon kényelmesnek tűnik. A reggeli napsütésben állva, megcsapja orromat a Duna szaga. Arcomat lassan a folyó felé fordítom, és meglátom az óriási sétahajtót, ahonnan idős és vélhetően német turisták lépnek ki. A kikötő hídján egy aprócska öreg bácsi helyezkedik éppen el sámliján, kalapját a földre helyezi, majd húzni kezdi a nótát. Kalapja meg is hallja rögvest az érmék csilingelésének hangját. Szememmel tovább kísérem a nyugdíjas látogatók útját. A járdán két matyó hímzésbe öltözött, középkorú nő áll, tőlük két méterre egy fotós. Amint elhalad a két nő között a turista, azok belé karolnak, mosolyognak és egy pillanatra ott tartják maguk mellett, míg a fotós lekapja őket. Az egész jelenet olyan, mint Matuska bácsi a Bujtor-filmekben, aki ha kellett, ha nem, ráakaszkodott a külföldiekre és jól meg is kopasztotta azokat. (Istenem, Bujtor... Ő sincs már közöttünk. Gyerekként imádtam a filmjeit, no és a hangja, amit Bud Spencernek kölcsönzött... sajnálom.)
Visszatérve a rakpartra, mit ne mondjak, én is kiakadnék, ha így közrefognának és csak úgy, akaratom ellenére lefotóznának. A vicc az, hogy az egyik faszi akart adni pénzt nekik, de nem kértek. Akkor meg mi ez? Valami újabb Budapest-propaganda? Egyébként a bácsinak csak úgy hullottak az érmék a kalapba, mintha Holle anyó szórta volna. Neki nagyobb sikere volt. Ő adott. Muzsikát.

Mai pasik

Az eszem megáll a mai pasiktól!
Sírnak, rínak, hogy nincs szerelmük, nőjük, párjuk, társuk, sőt, még egy egyéjszakát sem tudnak összehozni, aztán amikor az ember (vagyis a nő) nyitott az ismerkedésre, akkor egyből semmi sem jó, más dolguk van, nem hoznak áldozatot. Ja...?! Hát akkor maradjatok egyedül, magyar férfiak! Áldozathozatal nélkül nem megy. Ezt nem mondta még senki?
Persze van olyan, hogy valaki azért nem ér rá, mert dúskál a jobbnál jobb ajánlatokban, van aki megijed, és van, aki szimplán csak kényelmes és lusta és azt hiszi, hogy a nő, mint a sült galamb fogja magát és szépen berepül az ágyába és szétteszi a lábát. Na és ebből a fajtából van több.

A minap is azt írta valaki, hogy "Kegyed nekem kell!", mire visszaírtam, hogy "Képet!". Erre azt kérdi, hogy a meccs után jó lesz? Anyád. Nem, nem lesz jó. Mit hisznek ezek, hogy majd életem végéig várok? De ha éppen nem lenne foci VB, akkor lenne más ürügy és kifogás. Nevetséges.
Tovább megyek. A brutális oldalon is nyomulok, és döbbenten tapasztalom, hogy amint tenni kéne valamit azért, hogy megkapja azt, amiért oda regisztrált, egyből megy a szarakodás. Kérdem én, akkor most mi a fenét akarnak????? Nem értem...

Ja, a változatosság kedvéért ma vadászboltba hívtak szexelni. :-D Hihetetlen...

Honnan jött?

Ahogy az ember nem tudja megmagyarázni, hogy miért éppen azt álmodta, amit, ugyanúgy azt sem tudja megmondani - én legalábbis nem tudom -, hogy miért van az, hogy felébredek, és egy dal vagy zene van a fülemben és egész nap azt dúdolom. Ma így jártam. Ördög tudja, hogyan jött elő ez a régi rap-nóta, fogalmam sincs, tényleg... Miért pont ez? Honnan, amikor ezer éve nem hallottam, és amúgy sem szoktam ilyeneket hallgatni?

Este rácuppantam a netre, és addig nem nyugodtam, amíg meg nem találtam. A dallam a fülemben volt persze, meg a videoklippre is tökéletesen emlékeztem, meg néhány szövegfoszlány is a fejemben volt, de nehezen ugrott be, hogy ez a De La Soul nevű rap bandától van. Istenem... hányszor láttam én ezt az MTV-n.... Általános végén és gimiben folyton az MTV-n lógtam. Imádtam az akkori zenéket, mindenevő voltam. És az akkori bemondókat is szerettem, voltak kedvenceink, akikről aztán jókat beszélgettünk a gimiben az angol órán. Olyan rugalmas és fiatalos tanárunk volt, hogy vágta, miről van szó, és rájött, hogy jobb olyan témákat felhozni, ami a kamaszokat érdekli. Szóval ott volt Ray Cokes, Paul King, Rebecca de Ruvo, Lisa I'Anson, Pip Dann, Kristiane Baker, Marijne van der Vlugt... az ő nevük annyira belém égett, hogy ha felébresztenek is tudom. :) Az újabbakat már nem ismertem. Számomra ők jelentették az MTV-t. Ray Cokes műsorában, az MTV's Most Wantedben emékszem, hogy az aranyhalat Bubble-nak hívták. :)))

Na de visszatérve a zenére. Miért pont ezzel ébredtem, és honnan jött ez elő belőlem...???!

Sétálva...

Kellemes nyári este, éjszakai fények a sétálóutcában, kávéházi teraszokon emberek duruzsolnak. Egy fekete cica ül az emeleti nyitott ablakban, alatta napernyők és mécsesek fényénél andalgó szerelmespárok. Ciklámen színnel megvilágítva bugyog a szökőkút, enyhe szellő kap bele korzózó nők szoknyájába. Troli fordul be az utcába, sütemény illata árad ki a cukrászda ajtaján, lágy zene hallatszik valahonnan. Itthon vagyok. Szeretek itt élni.

Cukor

Apám a 10 évvel ezelőtti szívműtétje óta eléggé hipochonder (és örök pesszimista), és mindent megtesz azért, hogy egészséges maradjon. Ez csodálatra méltó. Sokat gyalogol, keveset és kímélő kajákat eszik. Mégis, képes egy egy dologba olykor belekapaszkodni, és rettegni, hogy éppen milyen új betegség támadja meg őt. A lista kezdődik természetesen a ráknál és valahol a cukorbetegségnél végződik.
Már legalább egy éve (de inkább több) szívja a vérünket a cukorbetegséggel. Szörnyű úgy megenni egy vasárnapi ebédet, hogy nézi, miből mennyit eszem, és állandóan hozzáteszi, hogy "kislányom, vigyázni kell a cukorral". Az ember már nem mer egy szelet zserbót megenni kaja után.

Pár hete voltam egészségügyi vizsgálaton, ahol mértek cukorszintet is. Örömmel meséltem ma apámnak, hogy az érték 3,7 volt. Erre a következőt mondta, amin persze bátyámmal szétröhögtük magunkat:

"3,7? Az jó. Alulról rossz."

:-D

Perzsia hercege vs. Fekete tulipán

Lehet, hogy hülyeség, de amikor megláttam az első képkockákat, egyből a második pránanadi utazásom jutott az eszembe. Megláttam a keleti tájat, és azt éreztem, itthon vagyok, itt éltem az egyik előző életemben. Majdnem könny is szökött a szemembe. Ugyanis az utazás során láttam magam előtt mindent, mégsem tudtam a helyszínt elhelyezni: India? Emirátusok? Hol lehetett...? Sokat töprengtem ezen. Aztán látván a filmet - még akkor is, ha minden digitális kreálmány - egyértelmű volt, hogy itt volt az, amit láttam akkor.

A sztoriban nincs semmi extra, amolyan modern Indiana Jonse film. Azon tűnődtem, ahogy néztem, hogy hihetetlen, hogy felgyorsítják a filmeket is a mai rohanó világhoz mérten. Az embereket rengeteg inger éri, a mai gyerekek iszonyat sok információt fel tudnak fogni egy pillanat alatt, ezért a filmeket is ehhez kell igazítani. Bevallom, kapkodtam a fejem. Bírtam a tempót, de szokatlan volt. És azon merengtem, hogy basszus, ez a film kb. olyan, mint anyáink (meg az én gyerekkoromban) korában a Fekete tulipán c. film. Ha megnézzük, hogy az mennyire lassú a mostani perzsa sztorihoz képest, hááááát... eléggé megmosolyogni való az Alain Delon film. És vajon mennyire jó az, hogy a digitális technika ennyire dominál a mai filmben? Nincsenek díszletek, nincs, amit a rendező a képzeletünkre hagyna, mindent elénk tár készen.
A filmet egyébként Sir Ben Kingsley miatt néztem meg, ami számomra garanciát jelent. Csípem a fickó lapját. Különösen, ha jól tud valaki gonoszt alakítani, az tetszik.

Ha már a színészetnél tartunk, most mondta a bátyám, hogy meghalt Végvári Tamás. Nem tudtam, nem nézek tévét, és az interneten sem a híreken szörfölök. Istenem... fogynak gyerekkorom nagy alakjai. Imádtam a hangját. Annyi dokumentumfilm fűződik a hangjához és számos szinkronhang is volt. Szerettem nagyon. R.I.P.

Szerelem híján

Ha már a szerelem nem jön, akkor jöjjön kaland.

"Te azért elég vadmacska vagy..."

Hm... igen. Az vagyok.

Reggeli

Isteni ez a 2,8%-os friss tej! Nem is értem, miért veszek mindig 1,5%-os UHT tejet...?! Kutyám paprikát kunyerált, így adtam neki. Most paprikát eszik. Szerintetek? :) Hadd egye. Ha ez neki jó...

A Jupiter és a Skorpió átka

"Nem hiszem, hogy csak szexet akar. Azért nézd, Olgi, én egy egyedülálló nő vagyok lakással, keresettel, és bele tudok kérdezni olyan témákba, amik lehet, hogy leleplezik a pasikat. Nem lehet egyszerű neki sem, hiszen ő keres ugyan, de nem jól, nincs lakása és ha még valóban rá is tapintok a lényegre a kérdéseimmel, akkor levágja, hogy ez a csaj átlát a dolgokon.
És megijed.

Ennyi."

Du darfst

Du darfst.
Ez egy német kaja márka. Anyám Burdáiból ismertem a reklámot még a '80-as évekből. Több verziója is volt, de a lényege akkoriban az volt, hogy egy nő lépés közben egy kirakatban megnézi magát és csak úgy sugárzik róla a kiegyensúlyozottság, boldogság, harmónia, jókedv.

Tegnap én is így éreztem magam. "Du darfst!", mondtam magamban, és bizony én is belemosolyogtam hazafelé a kirakatok üvegében. Láttam, a nőt, aki visszamosolyog rám, aki jól érezte magát a bőrében. "Élni jó, az élet szép!" Pár hónapja (hete?) még nem egészen így gondoltam.

Találkoztam vele. Fülig ért a szám, örültem, hogy egy év elteltével láttam. Megkomolyodott, mondtam is neki. Ő meg azt mondta, bölcs nyugodtság árad belőlem. Hm... ezt már többen is megjegyezték, lehet, hogy még a végén van benne valami. Jól éreztem magam, jó vele beszélgetni. A vonzalom kölcsönös, de amikor búcsúzóul meg akart ölelni, nem viszonoztam. Leállt és azt mondta: "nem baj, most nem akarom elrontani."

Nem tudom, mi lesz, nem is érdekel. Majd kialakul. Nem akarok görcsölni, csak jól érezni magam. És végre hagyni, hogy az értéket vegyem észre, ne pedig a hiányt.

Oroszlán.... :)

The Voice Of Customer

Múlt héten átültettek. Bővül az SSC, kellenek új helyek az új kollégáknak. Duzzad a létszám, kevés a hely. Már nem a Dunára nézek, hanem a szomszéd szárnyra, illetve a belső udvarra. Ha kitekerem a nyakam, akkor látom a Dunát és az ELTE épületét. De legalább ablaknál vagyok (némi előny a szemüvegeseknek), és látok zöldet. Így is jó.
Ahogy éppen vártam, hogy a Lotus replikáljon, azon merengtem, hogy egyre kevésbé tudok azonosulni azzal, ami odabent van. Semmilyen téren sem. Szakmailag sem izgat a dolog annyira, és a benti csili-vili lányokkal sem tudom és nem is akarom felvenni a versenyt az öltözködésben. Ma voltam egy tréningen, és halálra untam magam. Pár évvel ezelőtt biztos, hogy még nagy elánnal hallgatom végig, de már tudom nagyon jól, hogy miről szólnak ezek egy multinál, továbbá már túl vagyok az ilyen jellegű képzéseken is, már tudom, mi az, hogy Kaizen (rengeteget készítettem anno), már nem köt le. Sokkal lazábban fogom már föl a munkát.

Ahogy ott ültem és bámultam a beborult ég által leárnyékolt belső udvarra, azon merengtem, hogy nem vagyok oda való. Jó, persze, valamiből élni kell, és arra jó. De kezdnem kell magammal valamit. Kolléganőm éppen magyarázta, hogy a "Voice Of Customer projektbe" mi is be leszünk vonva, és ciki vagy sem, de esküszöm a feje helyén egy radix lebegett szemem előtt és éppen azon gondolkoztam, hogy a 40 éves pasi Marsa hol áll és mit jelenthet. Na ez már gáz. Hiába na, ez érdekel. Szívem szerint ezzel foglalkoznék éjt nappallá téve. Aztán behalt a Lotus és nem tudtam semmit sem csinálni, és arra gondoltam, legszívesebben kiírnám azon nyomban az összes gondolatomat és érzésemet, mert MUSZÁJ írnom. De még pendrive-ra sem merek, mert ez a köcsög Microsoft mindent vissza tud fejteni. Így memorizáltam az érzéseket és gondolatokat, hogy majd este összefoglalom.

Mi a megoldás? Nos a minap állapítottam meg, hogy a sors megint leképezi Tájm életútját az én sorsomban. Neki is Vízöntő csaj a barátnője, akivel elindultak az ezotéria útján, és mit ad isten, épp egy Vízöntő csajszival szervezem gyakorló óráinkat és közös tanulásunkat. Együtt jártunk kineziológiára és TGY-re is. Érzem, hogy most kell ebbe energiát tenni, hogy elindulhassunk az úton. A többi meg majd remélhetőleg adja magát.

Érték

Eszembe jutott Soma egy kivételesen jó írása a tegnapi bejegyzésemmel kapcsolatban:

"De gondolj bele! Mért ne lehetne egy férfi gyöngéd? Vagy odaadó? Egy nő pedig önérdek-érvényesítő vagy határozott?

Elképesztő, mennyire illúziókban élünk még mindig. A nők nagy többsége abban a hitben él, hogy majd jön a határozott, nagy, erős férfi, aki visz és vezet – mint a gagyi amerikai filmekben és a mesékben a hősök. A férfiak pedig megrettentek az öntudatra ébredt és követelőző nőktől, akiknek semmi és senki nem elég jó. Így itt bolyong egy csomó szeretetre, valakihez tartozásra és szexre éhes magányos férfi és nő a világban.

Szóval, kedves leánytestvérem, azt javaslom, ha nem szeretnél egyedül maradni, szállj le a földre, ide a jelenbe, és kezdd el meglátni az értékeket, a nagyszerűt, a szerethetőt abban, ami/aki körülötted van! Ha a hibákra és a hiányra figyelsz, soha nem találod meg a párod!"

Nem.
Most nem rontom el.
O-rosz-lán.

Hazug

Hogy az ember mennyire az álmait és a vágyait kergeti, hihetetlen. Mennyire görcsösen tudok én is abba kapaszkodni, amire vágyom, és észre sem veszem, mennyire hazug. Az igazi érték pedig lehet, hogy éppen mellettem szalad el... Át kell állítani az agyat és az értékrendet beindítani.

Memoár

Micsoda meglepetéseket tartogat ez a nap! :)
Visszamentem abba a régi keresőbe, ami egy fokkal jobb, mint a "szabad-szerelem". A "szabad-szerelmen" szinte csak Olgival dumálok és jókat röhögünk, vagy éppen egymás lelkét ápoljuk. Szóval ma éppen loggolok befelé rendesen, amikor látom, hogy stati és levél is vár. Csupa régi arcok küldték! :) Sorolom:

1) Stati régi zaklatómtól: "Imádom - Hm..." megjegyzéssel. :)) (Halkan jegyzem meg, hogy Kos volt...)
2) Levél a tájfutó filozófus-újságíró pasitól, aki annak idején csak kefélni akart, de nem jöttünk össze. Ő Ikrek, aki intellektuálisan ugyan bejön, de máshogy sajnos nem nagyon. Bár csini az arca és a teste is rendben van. Valami Mérleg aszcendensre gyanakszom a külsejét illetően.
3) Levél az Oroszlán sráctól, akivel az első (és utolsó) randin majdnem felfaltuk egymást egy padon és jókat röhögtünk. Neki nagyon örülök, mert ő nagyon kedves volt akkor is, és bírtam a humorát. Mellesleg állat módon néz ki, és zenél. Csípem.
4) Egy srác, aki annak idején nagyon durván minden perverzióra rákérdezett a szexszel kapcsolatban és már tépte az idegeimet. Na, ő nem hiányzott. :)

Amúgy fáj a szemem, így itthon hűsölök a kutyával. Még meg kell őt fürdetnem, és takarítanom is kéne. De ezzel a fájdalommal nem fog menni. Mindegy, majd este...
Régi zenéket hallgatok közben: Guru Josh: Infinity - tini koromat idézi erős Music Television hangulattal fűszerezve. De amire nagyon rá vagyok kattanva valamiért, az most éppen ez:

BAU

Valamiért olyan érzésem van a magyar főnökömmel kapcsolatban (két főnököm van, a másik francia), mintha úgy gondolná, hogy rám különösen kell figyelni, mintha királynő lennék, úgy kell velem bánni. Fogalmam sincs, miért, de az első naptól kezdve ezt érzem. Megjegyzem, hogy a pasi Oroszlán... (a felesége pedig Skorpió). Szokott is bámulni rendesen, hihetetlen, hogy a Skorpió és az Oroszlán között mennyire izzik a levegő. No nem mintha én most baromira rá lennék kattanva a főnökre, nem. Szegény nagyon csúnya. :( Viszont annál jobb humora van.

Mondta, hogy a mai, három órakor tartandó osztály-mítinget tarthatnánk a teraszon, napernyők alatt fagyizva. Mivel mindig időben eszem (reggel 8 és fél kilenc között reggeli, 11:30-kor ebéd, délután 3 körül uzsonna), így kezdtem éhes lenni fél háromkor. Fogtam magam és küldtem rá egy same-time-ot, hogy "Kukucs, kérdésem lenne". Azt kérdeztem, hogy valóban lesz-e fagyizás, mert ha nem, megenném az uzsonnámat, éhes vagyok. Mondta, hogy változott a program, jön oda hozzánk. A míting elmarad, de fagyizhatunk, mondta. Hát így kell ezt csinálni...

Lent ültünk a teraszon, fagyiztunk és néztük, ahogyan a távolban gyerekek seggest ugranak a Nemzeti Színház szőkőkútjának vizébe. Éppen a fagylaltkelyhet ettem, amikor megszólalt a főnök:

"Jól látom, hogy ez amolyan BAU (business as usual), hogy a szökőkútban fürdenek itten?" Majdnem ráköptem szegényre a fagylaltkelyhet, annyira röhögtem. :-D

Jah, Oroszlán... velük nagyon jó. Amire még kíváncsi lennék a zodiákusban szex fronton, az a Bika és a Skorpió. Na, őket még megnézném... :))

Hullámok

"Szóval a pasik szemetek és kész. Egészen addig, amíg találsz egyet, aki nem szemét, akit te érdekelsz, aki rád kíváncsi és mellesleg még kíván is."

Tavaly egyenruhás hullámot kaptam ki.

Most a sportolók jönnek sorba. Megőrülök. Ez fut (maratont), amaz motorsportot űz, a harmadik isten tudja mit művel. Nem tudok a harmincas pasikkal mit kezdeni. Csapnivaló, ahogy a harmincas pasik (de még a huszon-végiek is) szexelnek. Katasztrófa.

Nagyon fontos, hogy jó legyen. Ez az ötödik pont! Hiába minden, ha a másik négy stimmel.

EQ

Pénteken voltunk megint táncolni. Már jó rég voltunk, itt volt az ideje. A fia meglátott, és azt mondta, baromi vékony vagyok, mi van velem, nem eszem tán...??? Érdekes, pont úgy érzem, hogy szedtem föl picit.

A pultnál kezdtünk, és majdnem elájultam, amikor kinyögték a Mojitom árát. :-S Mindegy, "szarni rá", ahogy Olgi mondja. Egyszer élünk és kb. félévente megyünk el valahová.
Nos a zene nem volt rossz, de jó sem. Két DJ volt, és nem tudom, hogy ezek nem egyeztettek egymással, de voltak duplikációk, ami annyira nem volt funny. Azért jót ráztunk, és jókat röhögtünk, hány pasi akart fölszedni. Volt közte néger is. :))) Amikor azt kérdezik, miért barátkozom egy olyan primitív nővel, mint az én kutyás barátnőm, azt tudom mondani, hogy azért, mert valószínűleg tanulnivalónk van egymástól az életben. Lehet, hogy ő nem egy észlény, de elég érzelmes típus valószínűleg magas EQ értékkel, és azt hiszem, sokat tanulok tőle a nőiségről, a női viselkedésről. Nekem anyám nem sokat tanított erről sajnos...
Amikor a néger pasi odajött táncolni és kezdett volna tapizni, Olgi finoman rá mosolygott, felemelte a mutatóujját és vízszintes irányba mozgatta, miközben jobbra balra intett a fejével, hogy "nem-nem"... Én nehezen tudom kezelni az ilyen helyzeteket, és nagyon tetszett, hogy ezt ilyen finoman és nőiesen, mégis határozottan elintézte barátnőm. Na ilyeneket lehet tőle tanulni.

Amúgy a hely mit sem változott: nagyon jó anyag lenne egy szociológiai tanulmányhoz. Magukat mutogatni vágyó lányok az emelvényen vonaglanak go-go tánc mozdulatokkal, tök mindegy, hogy a zene ritmusa éppen nincs összhangban a mozgásukkal. Derrick felügyelőre hasonlító ötvenes pasik föl alá járkálnak egyéjszakás kaland után koslatva, fiatal kigyúrt srácok pedig mókamesterként bedobják magukat az éjszakai kielégülés reményében. Ja, hogy magamat se hagyjam ki a sorból (nehogy azt higgyétek, hogy magamat többre tartom), íme önkritikám: harmincas szingli skorpió ül két tánc között negyvenes szingli barátnőjével és mindenkit megfigyel...

Másnap meséltem Bika barátnőmnek, hogy még néger pasi is nyomult az éjjel. Erre rávágta, hogy a négerek szeretik a szőkéket. "Még nem szoktam hozzá az új hajszínemhez", feleltem röhögve. :-D Ugyanis másfél hónap után végre sikerült eljutnom fodrászhoz és ezúttal világosabb melírt csinált a srác: két színből, mert szerinte ez "feldobja". Amúgy tényleg jó, sokan megdicsérik, még a házban a liftben is a nénik. :)))

Számmisztika

A számmisztika.com-ról:

7. Ez a tisztulás éve!

SZABADULJ MEG MINDEN FELESLEGESTŐL!
Anyagiak:
Az idei évben újra kell értékelned az életedben, hogy mi az ami előre visz és mi az, ami már korlátoz téged. Szabadulj meg a régi kacatjaidról, és esetleg minden olyan élethelyzettől is, ami már csak korlátoz, hátráltat téged a fejlődésben. Az idei év nem a kiugrás, inkább a csendes szemlélődés éve lesz számodra, de a fejlődésnek ez is törvényszerű része. Legyél türelmes! Ha 16-os a sorsszámod, akkor lehet, hogy légvárakat építesz és illúziókat táplálsz az életedben. Ha nem tudsz kiugrani belőle, akkor lehet, hogy maga alá temetnek az összeomló romok.
Párkapcsolat:
Ha nincs társad, akkor itt az idő, hogy magadba nézz és észrevedd, hogy eddig miben korlátoztad magad és hol kellene nagyobb teret engedned magadnak. Az idén az átlagosnál magányosabbnak érezheted magad, ennek oka, hogy ez az év a befelé fordulást erősíti, ezt egy mély beszélgetéssel tudod feloldani!

Nos, ennek hatására (?) tegnap elvittem a régi ruháim zömét a Vöröskereszthez. Már nem okozott nehézséget elszakadni tőlük, más fogja őket - remélhetőleg örömmel - használni. Nekem meg lett helyem az újaknak, amiket pénteki turkáló körutunkon szereztem be.

TGY vizsga

Mit mondjak? Nehéz volt. Tele volt egy rakás ismeretlen kérdéssel egyrészt, másrészt tény, hogy nem tudtam úgy felkészülni, ahogy szerettem és kellett volna. Az elmúlt hónapok nagyon megviseltek: a munkahely váltás, a Leótól való elszakadás lelkileg befolyásolt, aztán pedig a pörgés az új helyen plusz az információáradat egyszerre zúdult rám mindkét fronton. Így tudtam, így sikerült. Szívem szerint el sem mentem volna, de a vizsgadíjnak adtam egy esélyt. Meglátjuk. Én nem engedném át magam.

Újra

Nyilvános lett a blogom. Már nem félek.