Amikor a pozitív nem pozitív

Ott, fönt úgy gondolták, hogy a nehezebb utat kapom. Az ember először lebénul a hírtől, aztán lassan feldolgozza, és jó esetben talpra áll.

Állok. Leginkább fejben. Minden fejben dől el.

Profil

Létezett régen a Profil c. NSZK folyóirat magyar nyelven, melyet apám rendszeresen kapott. Ördög tudja, hogyan lehetett akkoriban ehhez hozzájutni, azt hiszem, talán NSZK-beli illetőnek kellett megadnia a címet, hogy hová kézbesítse a Deutsche Post. Német imádatom tárgyát jelképezték ezek az újságok, s bár többnyire nem értettem (hiszen tele volt politikai vonatkozású cikkel), a bennük található képek miatt gyűjteni kezdtem őket.
Egészen kis korom óta szeretem az esőt. Nem nagyon tudtam elképzelni annál szebbet, hogy az eső kopogó hangjára elaludjak. Így amikor megláttam azt a bizonyos képet a "Profilban", egyből kitéptem és kiraktam a szobám falára. Azt hiszem, talán Bréma lehetett. Egy szűk kis utca volt lefényképezve, az utca mindkét oldalán vörös téglás hanza házkkal. Az egyiknek háromszög alakú homlokzata volt, a következőnek lépcsőzetesen feljebb törő kockák alkották a tetejét. Este volt. Az egyik ház lábai fölött cégér volt kitéve, mely egyrészt sárga fényével hívogatóan hatott a sötétben, másrészt megcsillantotta az esőt a járdán. Az utca közepén egy nő állt háttal, piros esernyőt tartott a kezében. A lábas ház aljába épp egy férfi fordult be, de valószínűleg a dohányfüsttől majdnem az egész alakját homály fedte. Misztikus erővel hatott rám az a kép, még ma is meg van. Amikor esett az eső, gyakran nézegettem, és azt képzeltem, hogy ott vagyok éppen valamelyik hanza ház felső emeletén, és hallom, ahogy kopog az eső... Ma rázendített odakinn és kopog az eső...

Tartás

Szombat reggel van. Nehezen indulok neki mindennek, pedig most jól vagyok. Amióta tudom, hogy mi bajom van, valahogy beletörődtem abba, hogy nincs senkim, és egy darabig nem is lehet. Így sokkal könnyebben megy az önmegvalósítás, sokkal könnyebb koncentrálnom a dolgaimra, a tanulásra, az írásra. Élvezem a szabadságot, és hogy a magam ura vagyok.

Igen ám, de aztán sétálok a kutyával és isten tudja, miért elfog egy érzés. Hiányzik. Úristen, csapdában vagyok, hasít belém a tudat. Csapda ez a javából. Az egyik oldala ennek a létnek az, hogy kiteljesedhetek, a másik pedig az, hogy az érzések, emlékek – mivel új ingerek nem érnek – visszakúsznak hozzá. „Hiányzik”, mondja egy hang belül és úgy érzem, a lelkem hirtelen ki akar szakadni a helyéről. Szép, őszi idő van reggel, ilyenkor ő is ki szokta vinni a kutyát a mezőre sétálni. Régen felhívott olyankor. Most meg? Szarik bele mindenbe. És még erősködött, hogy érdeklem, hogy mindig tudni akar felőlem. Hát ja, látom, mennyire. Eszébe sem jutok. Pedig elhittem, hogy nemcsak a szex miatt szeretett, hanem azért is, mert mindent meg tudott velem beszélni, azért, mert jó volt egymással beszélni. Elhittem, hogy tetszett neki az egyéniségem, az érzelmességem, a kreativitásom. Most mit csinálhat? Vígan tetszeleghet családfői státuszában és jó eséllyel begyűjtött magának egy újabb megértő lelket az új munkahelyén. Gondolom, ahogy kikerültem a képből, a szexuális étvágya is nő, amit már otthon él ki. De nem is ez izgat a legjobban. Hanem az, hogy nem látom, nem hallom a hangját, a nevetését, és az, hogy a jelek szerint nem hiányzom neki. Fingja nincs róla, mennyire tudtam őt szeretni.

-Ugyan már, mit hittél? Hogy majd magába roskad és sírni fog utánad? - kérdezi a hang.

-Nem, dehogy. Csak azt hittem, hogy... nem is tudom... hogy hiányzom neki. - feleli egy másik hang.

Úristen, skizofrén vagyok? Hirtelen meglepődöm és felkapom a fejem, majd tovább sétálok.

Elképzelem, milyen jó lenne vele a loftlakásban, ami mindkettőnknek annyira tetszett.

-De marha vagy! - mondja megint az ördög hangja az egyik vállamon.

Aztán lemegyek vásárolni a sarki közértbe. Emlékszem, hogy két és fél évvel ezelőtt milyen nehéz volt megszoknom azt, hogy be kell vásárolnom magamnak, ha nem akarok éhen halni. Ma már rutin az egész. Megszoktam, hogy nincs senki, aki megcsinálja helyettem. Így bár utálom, de megteszem, s mint sok mást is, fapofával ezt is elintézem. Ahogy bandukolok haza, megint suttog belül a hang:

-Istenem, annyira hiányzik... Még mindig szeretem? Néha az az érzésem, hogy nekem soha nem lesz más, csak Ő. Ha tudná, mennyire hiányzik, ha tudná, mennyire vágyom rá... hogy a hibáival együtt is szeretem és hogy mennyire örülnék neki, ha néha mérgesen is, de hozzám jönne haza. A felesége meg biztosan ettől szenved már, de nekem meg ez is örömöt jelentene.

-Nem érted?! Ő döntött. Nem kellesz neki. Már csak a jó szex kellhet neki belőled maximum, hiszen nem beszél veled, nem érdekled. És az új asztrológia tanárod, Ervin is megmondta, hogy ezeket a mély érzéseket, amit egy Skorpió érez, nem érti egy Oroszlán. Kibaszottul nem érti! Ébredj már föl! - így az ördög.

És mégis... szeretek vele nevetni. Illetve csak szeretnék. A lift felér az emeletre. Cipelem a hátizsákot és a szatyrot, a folyosón érzem már, hogy baj van. Belépek az ajtón, aztán becsukom magam mögött és nem bírom tovább tartani magam. Kitör belőlem a sírás. Hiányzik és kész.

Boldogság

Hiszem, hogy a boldogság nem konstans. Nincs olyan, hogy az ember folyamatosan boldog. Egyébként is, mi a boldogság? Úgy gondolom, boldog pillanatok vagy periódusok vannak az ember életében. A ma délután ilyen volt.
Megfűzött egy röpke találkozóra, pedig nem volt sok időnk egymásra. De szeretünk együtt lenni, beszélgetni, nevetni. Egyáltalán: szeretek hozzá menni, legyen szó akár a környékről, akár a lakásáról. Egyébként is, mostanában mindig arra visz a sors valahogy. Kint már épp hűlni kezdett, így jól esett belépni a meleg lakásba. Hm... Bika lakás. Barátságos, otthonos, egyből látja az ember, hogy itt zajlik az élet. Sok kis kütyü egymás hegyén hátán, virágok és virágos képek a falon, nasi mindenhol: polcon, szekreteren, asztalon... Mindig nevetek a hűtőjén, nincs olyan dolog, amit abban ne lehetne megtalálni. A másik eklatáns példa a szakácskönyvektől roskadozó konyhai polc. Aztán belép kezében két tányérral, rajta azzal a fenséges tortával, amit nemrég fedezett föl az egyik cukrászdában. Fehér csokis, citromos sajttorta. Isteni. Egyszerűen isteni! Ülök a kanapén, beszélgetünk, eszem ezt a csodát, kinézek az ablakon. Szürkület van, de még látni a hegy fáinak kopasz ágait. Bent melegség van, figyelem, megértés és kedvesség. Nemsokára "Rák uram" is haza érkezik, leveti magát az ágyra, és látom, ahogy a Bika arca felragyog. Jó érzés, hogy vannak igaz barátaim és boldog pillanatok velük.

Valami hasonló - 2

-Elhoztam a könyvem. Kiadták. Marillának ajánlottam, Matthew-nak és neked. (...) Esküvői ajándéknak szántam, de nem bírtam ki.
-Nem lesz semmiféle esküvő.
-Dehogynem, meggyógyulsz.
-Nem lenne fair Christine-nel szemben. Nekem nem lesz más csak te.

Sietve

Mindenki rohan. Sötét van, az emberek idegesek, vagy tudom is én, lehet, hogy csak én vagyok az. "El innen, el innen", mondja egy hang belül. Hajt a vágy, hogy újra abban a közegben legyek, amiben szeretek lenni, ahol megértem magam a többiekkel, ahol ugyanabban élnek, mint én. És stresszel a tudat, hogy késésben vagyok. "Gyerünk már, gyerünk már", mondja megint a hang. Szedem a lábamat, lépteimet megnyújtom és felnézek közben az égre. A ködtől a Hold fénye elmosódva látszódik. Sejtelmes. És hirtelen azon kapom magam, hogy vágyom arra, hogy valaki kézen fogjon, kivigyen egy rétre vagy csillagvizsgálóba, és megmutassa nekem a csillagokat, csillagképeket. De ez csak vágy vagy inkább álom. Ezért képzeletembe merülve bűvös tájakat járok be, melyeket a Hold tompa fénye világít meg... Aztán belépek az ajtón, és hallom, hogy a káldeusi bolygók sorrendje alapján idén a Nap éve van. Helyben vagyok, megérkeztem.

Kábítószer

Létezik egy drog.
Három betűből áll.
Nem LSD.

9 év

Ma 9 éve, hogy Maya, aki sajnos kb. két hónapja már az örök vadászmezőkön csatangol, világra hozott 16 kölyköt. Ebből a tizenhat kölyökből Ő volt a harmadik és egyben az első szuka. Ő volt az, akit a testvérei kitúrtak és nem tudott szopni, ezért cumiztatni kellett. Ezzel szépen vissza is élt később, mert itt szokott rá arra, hogy az ember mellett pihenjen.
Nyolc és fél éve van velem. Nyolc és fél éve gondoskodom róla. Mintha csak tegnap lett volna, hogy elhoztuk a kiállításról... Mennyi élmény van mögöttünk! Sok kirándulás, vadászás, autóút, városi séta, pancsolás, műtét, bogáncsból való kegyetlen kifésülés, családi banzájok, betegségek, nevetések, csaták, balhék, tanulás, játék, sírás és nevetés. Valamelyik nap elmondtam neki, hogy nagyon szeretem, és remélem, hogy sokáig velem marad még. És akkor is nagyon szeretem, ha néha elmegyek este itthonról és ha viszonylag sokat van egyedül, mert igyekszem azt is behozni, kárpótolni őt.

Már tegnap megvettem a krémest a cukrászdában, mert ma este már nem lett volna nyitva, amikor haza jövök. Tudom, a cukrot nem tudja bontani a kutya szervezete, de a saját születésnapján szoktam neki engedélyezni egy lájtos krémest. Alig vártam, hogy hazaérjek. Imádom nézni, ahogy ráveti magát a finomságra és felnyalja a tejszínhabot. Most elégedetten szuszog mögöttem. Szeretem.

Hangulat

Az esőtől, a párától, a felhőktől a Gellért-hegy elmosódva látszódik csak, mindenki siet haza, estére kihalt a város, kopog az eső, rothad a lehullott falevél, a csöndben hallani, ahogy az víz csorog le a csatornán, kopasz fák ágai nyújtózkodnak a koromsötét égbe... Az ősz másik arca. De én ezt is szeretem.

--

"I was born with the wrong sign
In the wrong house
With the wrong ascendancy
I took the wrong road
That led to
The wrong tendencies
I was in the wrong place
At the wrong time
For the wrong reason
And the wrong rhyme
On the wrong day
Of the wrong week
Used the wrong method
With the wrong technique
Wrong
Wrong

There's something wrong with me chemically
Something wrong with me inherently
The wrong mix
In the wrong genes
I reached the wrong ends
By the wrong means
It was the wrong plan
In the wrong hands
The wrong theory
For the wrong man
The wrong eyes
On the wrong prize
The wrong questions
With the wrong replies
Wrong
Wrong"

No comment

"The dice decide my fate
And that's a shame
In these trembling hands my faith
Tells me to react, 'I don't care'
Maybe it's unkind that I should change
A feeling that we share
It's a shame

Such a shame
Number me with rage
It's a shame
Such a shame
Number me in haste
Such a shame
This eagerness to change
Such a shame"

Alien

Amikor az ember kezdi élvezni az életet és többnyire rendben mennek a dolgok, akkor mindig beüt valami gebasz.

Alien.
Bennem van.

Én azért nem borotválom le a fejem.
De küzdök.

Páratlan páros

"Egyszer elmentünk egy hétvégi mulatságra, én már nős voltam és meg volt a nagyobbik fiam. Egy vacsorán vettünk részt, ahol az asztalok gazdagon meg voltak terítve. A társaságban volt egy Oroszlán férfi. Amikor már mindenki jóízűen evett, az Oroszlán meg sem mozdult, üres volt a tányér előtte. Szerencséjére a Rák aszcendensű feleségem ült mellette, aki kent neki egy szendvicset, hogy éhen ne haljon. Ugyebár a király elvárja, hogy őt kiszolgálják. Volt még a társaságban egy Skorpió nő. Na, ezek aztán egymásra találtak. Amikor lefeküdtünk a családdal a szobánkban, hirtelen hangos hangokat hallottunk a szomszédos szobából. Én már tudtam, hogy az Oroszlán férfi és a Skorpió nő egymásnak esett. A gyerek megkérdezte, hogy mi ez a hang. Már nem emlékszem, a feleségem kitalált valamit. Úgy negyed óra múlva abbahagyták. Amikor már éppen mély álomba merültem volna, ugyanazok a hangok hallatszottak ismét. A Bikának, az Oroszlánnak és a Skorpiónak elég intenzív a szexualitása, de minden jegy közül erotikában és szexualitásban a Skorpió viszi el a pálmát. Na az Oroszlán férfi nem fogta vissza oroszlán bömbölését, és ezek a hangok negyedóránként ismétlődtek éjféltől hajnali fél ötig."

Oroszlán férfi és Skorpió nő az asztrológia órán KJ-től.... életből vett példa alapján.... jót mosolyogtam, mert valamiért ismerős volt a sztori...