Vasárnap reggel van, korán ébredek. Borult az idő, majdnem, hogy sötét van. Elhúzom a függönyt, odakint a köd éppen felszállóban van, s az idő mintha megállt volna. Csönd van a városban. Mindenki alszik még, járművek sem mennek. A csöndet egy varjú töri meg károgásával. Ősz van. Ez a pillanat a varjú hangjával mintha maga lenne az örökkévalóság, s képzeletem máris a német romantika, Hofmannstahl és Eichedorf világába merül. Hogy miért éppen oda? Fene se tudja.
A hétvégén korainak mondható sétánk alkalmával gyönyörködöm a sárga falevelekben, de ezúttal nem gyűjtöm őket. Ott szépek, a fűben.
Hazaérek. A hangulat kedvéért beteszem Handel Vízizenéjét. Így teljes a kép. Október közepe van...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése