"Évekkel a háború után, házasságok, gyerekek, könyvek után, a kínai Párizsba utazott a feleségével. Felhívta a lányt. Zavarban volt, a hangja remegett. De a lány a remegés mögött is felismerte a kínai akcentust. A kínai tudta róla, hogy író lett. Azt is tudta, hogy meghalt a kisebbik bátyja és ezen együtt szomorkodtak. Végül, amikor elakadt a beszélgetés, akkor elmondta a lánynak, hogy semmi nem változott, hogy ugyanúgy szereti, hogy mindig szeretni fogja, haláláig szeretni fogja."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése