Mac van!!!

Hát végre Mac van! :)

Basszus, mit szenvedtem, mire arra rájöttem, hogy:
-az érintőpaddal hogy kell kattintani,
-megtaláljam a kukacot (@),
-rájöjjek, hogyan kell akksira tenni
-és akkor még a + jelet meg sem találtam... :(((

Huh, hát ezzel lesz munka. Holnap délelőtt bejelentkezem oktatásra, az fix! Az internethez meg kéne adni proxit vagy mit. Azt honnan kell lelesni... passz. De legalább fejlődöm picit informatikailag.

Már eljutottam odáig, hogy regisztráltam, és bent vagyok a rendszerben, no de aztán innen hogyan tovább???? Jaj! :)

És mi ez a 2 cd, amit adtak? Az egyik az OS X install cédé, de hisz' az már fent van. vagy mégsem...? :-/
Remélem, ki tudom majd kapcsolni a gépet!

Amúgy nagyon állat piros tokkal! :)))) Azt hiszem, szeretni fogom...

S I M P L Y R E D !

EGYSZERŰEN KIRÁLY, EGYSZERŰEN PIROS!!!

Alig vártam, hogy hazaérjek és kiírhassam magamból ezt a csodás élményt! Bár kellemesen hűvös az idő és még energiám is lenne futni, az írást választom ezúttal, hadd olvassa, lássa, hallgassa mindenki mihamarabb.

Szóóóóóval. Életemben nem sok, mondhatni kevés koncerten voltam. Az első Tom Jones koncertje volt, amin sikerült is elájulnom. Aztán 2007-ben kétszer is elmentem George Michael koncertjére, mert úgy voltam vele, hogy Ő miatta összeszedem magam. Már akkor is le voltam nyűgözve attól, hogy GM reprodukálta a cédé anyagát a színpadon, hogy minden egyes hang a helyén volt, élvezhető volt az összes dala, hogy áthatotta a profizmus a zenéjét a színpadon is. Akkor azt hittem, erre csak ő képes.

Nos nem. Mick Hucknall egyszerűen fantasztikus volt!!! Kiállt a színpadra pontban 20 órakor a maga szerény stílusában, és belevágott az It's Only Love c. dalba. És aztán jött a többi. A kivetítőkön jól lehetett látni - sajnos a színpadtól elég messze voltam. De így is jó volt.
Lenyűgözött, és borzongtam attól az érzéstől, ahogyan torkaszakadtából énekelt. Amikor koncertfelvételeket nézek, mindig félelemmel tölt el az érzés, hogy egy énekes nem tudja ugyanúgy kiadni a hangját és eltalálni azokat a hangokat, hangleejtést, amelyeket a felvételeken is hallani. Attól félek, hogy csalódás lesz az egész, és többnyire így is van. George Michaelnél nem volt így. És már elmondhatom, hogy a Simply Rednél sem.

Simply Red nagyon érdekel, ezért is mentem ki a koncertre. És kíváncsian vártam, mit fog nyújtani a 49 éves Mick Hucknall. Nos... PROFI, nem is kell tovább menni. De nemcsak ő, a zenészek is. Kezdve a néger dobostól, a néger trombitáson keresztül a japán basszusgitárosig. Ezek még tudnak zenélni! És minden úgy szólt, ahogy szólnia kellett. Mick Hucknall minden hangot eltalált, minden ott volt és úgy volt ott, ahogyan annak lennie kellett.

Különösen tetszett az, ahogyan a mozdulataival játszott. Amikor oroszlánbömbölés jött ki a torkán, a kezével úgy tett, mintha megkarmolna valakit, amikor pedig arról énekelt, hogy a nőnek, milyen jó illata van, az ujjaival az orra előtt kavarta a levegőt. És ez is egy olyan hang, amit ha az ember meghall, tudja, hogy kié.

Sokáig azon gondolkodtam, hogyan lehet a "Fairground"-ot színpadon előadni, mert abban azért van pár elektronikus hang is. De nagyon ügyesen megoldották, szuper volt. A koncert a Fake c. számnál érte el a csúcspontot, szerintem. Én is itt szabadultam föl, emeltem a kezem a magasba és ugráltam.

Kétszer jöttek vissza, és ahogyan sejtettem, a Star-ral és az If You Don't Know Me By Now c. dallal. Aztán másodjára a Something Got Me Starteddel és a Money's Too Tight To Mention-nel.

Lenyűgöző volt, komolyan. Annyira könnyed volt, profi, hogy döbbenet. És imádom a hangszerelésüket, hogy annyi hangszert használnak.

Egyetlen egy dolog zavart: a közönség. Azért más az úgy, ha olyanokkal van az ember koncerten, akik mind szeretik az előadót. Itt nagyon sokan voltak olyanok, akik csak kijöttek a buli kedvéért, amolyan "cirkusz és kenyér" jeligével. De nem baj, én így is jól éreztem magam.

Új szám is van, ami nagyon tetszik tőlük: Oh! What A Girl! Király. Nem tudok rá mit mondani... :)

Még nem tudok jól linket csatolni. :( Mindenki menjen föl a YOUTUBE-ra, és keressen rá a: Simply Red Budapest. És tessék nézegetni, érdemes!

Nem!

Nem, nem, nem és nem!
Nem érzek megkönnyebbülést, sem bosszút, sem kárörömöt, sem büszkeséget azért, amiért ma nem engedtem föl Leót. Egy hete nyomul, hogy ma este több időt tud rám szánni, és hogy ha mindkettőnknek jó, akkor miért ne? Miért ne? Azért, mert:
-3 hónapig utána felém se néz,
-viagraként működöm (elhiszem neki, hogy 1-2 havonta van az asszonnyal otthon, és gondolom, ha én kimaradok, akkor újra, még ennél jobban is ellaposodik otthon minden),
-ő utána halál boldog: megvan a ház, autó, kutya, 2 gyerek, feleség, család, sport, hobbi, MINDEN. És nekem mi marad? A szomorúság, miután kilép az ajtón.
-bár érzelmileg kevésbé kötődöm hozzá, igenis félek, hogy utána megint nehezen szakadok el tőle, és újra a mocsárban találom magam,
-nem vagyok egy játékszer, akit elővehet akkor, amikor NEKI kedve támad.

Talán mást nem hagytam ki.
És még akkor is vívódtam, amikor azt mondta, ha nem jöhet ma este hozzám, akkor a haverjával megy el pancsolni. Már megszoktam ezt az oroszlános, "királyi" nekem-minden-jár c. nótát. Meg sem lepődtem, ki sem akadtam. Hát igen... ha én nem, akkor elég gyorsan és könnyen programot vált. Ebből is látszik, mennyire vagyok fontos neki, mégsem ez zavar...

Este hívott. Hogy ugrott a pancsolás, és így megy haza. Se nő, se fürdő. Ideges volt. Két szék közül a pad alá esett, és még ez sem töltött el boldogsággal. Inkább együttéreztem, mert tudom, milyen szar az, amikor az ember régóta vágyakozik a másikra, és aztán nem kaphatja meg... ha valaki, akkor én tudom...
Azt mondta, félhetek majd a bosszútól. ??? Ezt nem is értettem, és rögtön megkérdeztem, hogy a szeretetét komolyan bosszúval szeretné-e kifejezni? Na ez betalált, mert egyből elszégyellte magát. Még jó... Amúgy ez már nem szerelem, esetleg szeretet, de leginkább ragaszkodás a részéről. Szerintem.

Hihetetlen, hogy nincs senki. Senki, aki megmozgatná a fantáziám. Vannak érdeklődők, de még mindig senki nincs rám olyan hatással mint Leó, vagy Ervin. Egyik reménytelenebb mint a másik, sajnos.
Most ez épp a favorit nálam a Simply Redtől, és valahogy ezt érzem belül. Különösen a vastagon szedett sort (Tudom, hogy kell lennie valakinek, valaminek, aki az enyém / Túl sokáig éltem már egyedül a másik szerelme nélkül):

Gotta find me an angel
To fly away with me
Gotta find me an angel
Who will set me free
My heart is without a home
I don't want to be alone
Gotta find me an angel
In my life

Too long have I loved
So unattached within
So much that I've known
That I need somebody so
Still I'll just go on
Hoping that I'll find me someone

Gotta find me an angel in my life

I know there must be someone, someone for me
I've lived too long without the love of someone
And there's no misery, like the misery I feel in me

Gotta find me an angel in my life
She'll be there, now don't you worry
Keep looking now just keep looking

A lényeg: nem volt jó és egyszerű érzés nemet mondani...

Vízszerelő is vagyok! :)

Napok óta döglődik a mosogató. Évek óta használok olyan kis szűrőt, hogy ne folyjon le a sok trutyi, ami mosogatás közben jön le az edényekről. Mégis egyre lassabban csordogál le a víz. Ma már ott tartott, hogy állt benne a mosogatólé. "Csodás", gondoltam. Mint mindig, most is fogtam a wc-pumpát és jól megpumpáltam. Ez általában segíteni szokott, de most meg se moccant a víz . Állt benne még mindig. Megállapítottam, hogy ez így nem maradhat, és legnagyobb meglepetésemre felhívtam a vízszerelőt. (Nálam ez mindig húzódni szokott, mert valahogy nehezemre esik intézkedni.) Pénteken tudna jönni a görénnyel, amikor is kerti partin vagyok... Hm... akkor majd pénteken napközben felhív, hátha tud jönni azalatt a rövid idő alatt, míg hazaugrom. Hát jó.
Közben a víz lassan lecsorgott. Hogy ez így menne egészen a jövő hét elejéig? Mert azért azt valljuk meg, hogy kevés az esély arra, hogy két rohanás között nálam görényezni fognak pénteken... Hát majd csak túlélem valahogy, gondoltam, és evés után ledőltem este nyolckor, mert kivételesen fájt a fejem. Az eső épp akkor kezdett szakadni, a lakást átjárta a hűvös szellő és esőszag. Nem is kellett sok, hogy elaludjak.
Az óra csöngött este fél tízkor, de nem bírtam fölkelni. Ráhúztam még egy órát, de szerintem, ha nincs bennem az a tudat, hogy a kutyát le kell vinni még egyszer sétálni, akkor reggelig alszom. (Apropó, hihetetlen, mennyire belém égett ez a kötelezettség.)
Második esti sétánk után, melyet kb. úgy tettem meg, mint egy denevér, mosogatásra vállalkoztam eldugult mosogatómban.
A helyzet csak rosszabbodott. Újra kézbe vettem a wc-pumpát, és nyomtam. Semmi. Ekkor eszembe jutott, hogy a múltkor a vízszerelő a kádat is megpumpálta, mert hogy ezek összeköttetésben vannak. Én is így tettem: folyattam a vizet a kádnál, és pumpáltam szorgosan. Visszamentem a mosogatóhoz és mit látok? Mint az örvény úgy folyik le a víz a mosogatóban! Nahát! Sikerült! Már vízszerelő is vagyok! :)

Ingyenes wurlizer és kiborulás

Ma tartalmas napom volt. Reggel, séta alklamával elmentünk az új kutyaeledeles boltba, ami két utcára nyílt. Ezentúl kimérve fogom venni a kutyatápot, költséghatékony megoldás. Aztán bevásároltam, utána pedig felkerekedtem a Nyugati postába. Utam az aluljárón keresztül vitt. Különös volt, ahogy itt áthaladtam. A lenti kocsmában valami magyar techno nóta szólt, de ahogy tovább mentem, a könyvesboltban a Suicide Blond c. dal szólt az INXS-től. Ez tetszett, feldobott az ausztrál rockbanda. Nálam is igen gyakran szól otthon. Aztán elhalkult, és hegedűszó ütötte meg a fülem. A csitári hegyek alatt c. népdalt húzta valaki. Annyira átjárta a szívem, hogy elmondani nem tudom. Milyen jó is volt, hogy annyi népdalt tanultunk régen az iskolában. Emlékeztem ennek is a szövegére, és belül énekeltem is együtt a hegedűvel. Hirtelen a '20-as évek Magyarországa, régi képek jutottak az eszembe. De aztán feljöttem a lépcsőn, és egy padon már egy bácsi francia sanzont játszott a harmonikáján. Micsoda zenei egyveleg! Ezt már csak a Westendbe belépvén lehetett fokozni, ahol is Rod Stewart Do you think I am sexy c. dala szólt. Azt is szeretem... Utam során végig olyan zene szólt, amit szeretek.

Vásárlás után kimentünk újra a szigetre. Kicsit esett az eső, de nem volt vészes. A kutya nagyon élvezte az időjárást, azt, hogy nem volt meleg. Örült a sétának, és ezt a hintaló szaladgálásával és nevetésével tudatta velem.

A kétórás séta után főztem egy fincsi tökfőzeléket. Utána kedvenc Mese kekszemmel befeküdtem az ágyba és betettem a kedvenc filmemet. Kellemesen elbóbiskoltam, nagyon jó volt. Este pedig futottam.

A mai nap furcsaságaihoz tartozik még az, hogy ma két eszméletlen pasit is kifogtam fent. A döbbenettől nem is jutok szóhoz. Az egyik faszi tegnap küldött egy statit azzal a szöveggel, hogy "randizni akarok!", aztán levelet is küldött, hogy szívesen megismerne. Ez is ikrek volt, mint a Moczart... Nem fogott meg a srác, és mivel tegnap elég sok levelezésben voltam, nem reagáltam rá.
Ma mindenkinek visszaírtam, aki írt az elmúlt napokban (mindig így teszem). És aki nem szimpi, annak is visszaírom, hogy "Nem téged kereslek, sok sikert". Szerintem ez tök korrekt dolog, meg is szokták köszönni.
Na, Ikrek barátunk visszaírta, hogy már neki sem aktuális. belátom, én voltam a f...., hogy rákérdeztem, hogy ha nem aktuális, akkor miért ír vissza, hiszen, ha az embert dobják, akkor nem nagyon szokott visszaírni. Erre az alábbi választ kaptam:

"A mostanihoz hasonló antiintellektuális válaszért kaptad az enyémet: Hogy jössz te ahhoz, hogy dobálózz a 'dobni' kifejezéssel, hát milyen viszonyban vagyunk mi egymással? Semmilyenben...dobálj inkább pöttyös labdát 12 éves lányka színvonalon. :)
Csinos vagy, de miért vagy arrogáns?"

Visszaírtam, hogy maradjunk ennyiben, minden jót. Fogtam magam és letiltottam. Nem fog ez velem szórakozni.

A másik sem sokkal jobb. A faszi adatlapján egy Photoshoppal készített fényképsorozat van, ahol, egy fiatal srác arcából egy öreget varázsol. Kértem Róla képet. Azt mondta a privát emailcímén áll a rendelkezésemre. Na nem, mondtam, levelezni itt is lehet. Tett a fogamra megjegyzést, hogy miylen szép, nagy érték a fog, és biztos jó sokba került. Visszaírtam, hogy igen, valóban fontos a fog, de ez a sajátom. Küldött egy képet, megint egy trükköset, egy női arcról. Mondtam, jó lenne látni végre egyet ő róla, mert a végén kiderül, hogy nő. Erre ez a válasz jött, amit nem is értek teljesen:

"Ismerőseim is szabályoztatták már a fogaikat (nem volt olcsó, még sincs műfogsoruk, hogy lehetséges ez?)
Nem derülhet ki h nő vok! Bár Rólad is húz6nék 1hason képet, de hülyén néznél ki a napszemüveg miatt, és megsértődnél, ha +mutatnám, mert pikírt vagy! Kár, de majd rájössz Magad is a helyes kommunikációra. Sok(k?) sikert!

Bye

ui.: 1jótanács: ilyen fogsorkincshez nem illik a dublé"

Aki érti ezt, segítsen megfejteni. Tiszta hülyének érzem magam, meg úgy is, mint akivel játszanak. Ugyanakkor elgondolkodom, hogy tényleg velem van a baj? Tényleg arrogáns és pikírt lennék? Lehet. Majd ezen töröm még a fejem, de akkor is úgy érzem, hogy ezek hülyék.

Ellenben az edző egyre szimpibb. Kiderült ma, hogy az ő kedvence is George Michael. Továbbra is tartok attól, hogy maximalista edző lévén, de azt hiszem, adok ennek egy esélyt. Még ő a legnormálisabb itt. Legalábbis a mai felhozatalt elnézve. Ma rengeteg Ikreket és Nyilast vonzottam, na és huszonéveseket. Utóbbiak ugyanazt a követ fújják: a koruk beli csajokkal nem jönnek ki. Na persze...

Mindezek után párbeszédbe bonyolódtam, egy tájfutó, újságíró Ikrekbe (már megint Ikrek), aki tiszta hülyét csinál belőlem. Nem ad infót magáról, ő viszont kér. Azt írja ki, hogy az Igazit keresi, erre az ötödik levélnél megkérdezi, lenne-e kedvem szeretkezni, aztán mindig ide oda csapong, terel, nem ad konkrét választ, és jön a filozofikus válaszaival (hobbija a filozófia)... nem bírom én ezt, megbolondulok...

Szóval ma eléggé kiborultam ezektől. Nem baj. Holnap új nap jön. Illetve már ma. Mindjárt hajnali egy.

Végre újra itt!

Hiányzott a kis blogocskám. És az is jól esett, hogy többektől hallottam, hogy hiányolják az újabb bejegyzéseket. Remélem, olyan leszek, mint a narkó: nem lehet rólam leszokni. :) Nos ígérem, sűrűbben fogok írni, mert nekem is hiányzik.

Megint rengeteg dolog történt. Hétfőn lezártam Moczarttal a dolgot. Ráhagytam emailben azt, amit gondolt rólam. Másnap reagált rá pár sort, de nem írtam vissza. Csütörtökön jött egy sms tőle, hogy nem bírja tovább, nem akarja, hogy vége legyen, látni akar. Mivel még kettőt küldött, röviden megírtam a véleményem, vagyis azt, hogy ennek nincs értelme. Kis idő múltán újabb üzenet érkezett egy kérdéssel, hogy felhívhat-e. Azt feleltem, hogy nem tudok annál többet mondani, mint amit eddig is mondtam. És valóban így éreztem.
Eltelt egy fél óra, újabb üzenethang a mobilon. Azt hittem, megint ő az. De nem, a "Zaklatóm" volt az a következő szöveggel:

Nem tudom, mi lehetett benned, még mindig elönt a forróság, ha rád gondolok.

Nem akartam elhinni, hogy még mindig a fejében vagyok. De már nem félek tőle. Konkrétan nevettem egy jó nagyot. Aztán hívott kétszer, de nem vettem föl. A második társkereső oldalra visszamentem, és egy stati fogadott szintén tőle, mondván, hogy ő megérezte (hogy mit, az számomra rejtély), és még mindig olyat keres, mint én meg az a délután. Már majdnem megsajnáltam.

Beszéltem Time-mal, és jót röhögtünk (pláne, hogy a Zaklató stílusához hasonló levelet kaptam a héten egy arab pasitól angolul, akire azt mondtuk, hogy az tulajdonképpen a Zaklató maga, csak álruhában, hihihi), de aztán arról beszéltünk, hogy basszus igen, ez van: ilyen hatást váltok ki a férfiakból. Egyik sem tud szabadulni egykönnyen.

Most éppen egy neves futballklub másodosztályos edzőjével akadtam össze. Nem normális... Komolyan.

A héten megvettem első digitális fényképezőgépem és kellékeit annyiért, amennyit szántam rá. Ez három napi utánajárásba került, de megérte! Az rosszul esett, hogy amikor Leó eljött a Saturnba, akkor azt kérdezte, hogy "ilyen szappantartó kattogtatót akarsz venni?"... Hát igen... oroszlán, akinek mindig mindenből a legjobb, a legnagyobb és a legdrágább kell... Én is szeretnék komolyabb gépet, de erre van keretem, és úgy gondolom, hogy kezdésnek ez tökéletes lesz. Ha "kinőném", odaadnám anyuéknak, akik nyugdíjas létükre minden bizonnyal örülnének egy ilyen gépnek, én pedig vennék magamnak újat. De az én céljaimra ez is megfelel, és igenis elégedett vagyok a választásommal.
Itthon megtanultam kezelni a masinát, és készítettem néhány próbafelvételt. Nem is nagy ördöngösség. Aztán szétküldtem a barátoknak és a pasiknak a képeim. Olyan jó, hogy eddig csak pozitív visszajelzés érkezett! Kettőt közzé is kell tennem:

1-es karakterű, véleményét mindig vállaló, kritikus barátom visszajelzése:
"Pont tegnap este néztem egy X aktákat és Scully ügynek pont ilyen haja volt :) Szerintem jó."

A szemüvegért rajongó pasi véleménye:
"Basszus, most teljesen leesett az állam! Ha lehetek őszinte, eszméletlenül jó lett a hajad!!! Tökre helyes vagy! Beszarás! Tényleg! Ez a szemüveg volt a múltkori képen is még a rendszeren?"

Na egy szónak is száz a vége, marha jó érzés! És a szárításom, vasalásom is egyre jobban megy.

Kedvemet a mindennapoktól az sem tudja elvenni, hogy egyre bizonytalanabb a helyzet a cégnél, mondhatni, "inog a léc". Nem tudok most ebbe energiát tenni. Jöjjön, aminek jönnie kell! Isten tudja, miért álltam le a kereséssel. Egyrészt leköt a társkeresősdi, másrészt bízom abban a cégben, amelyik októberre tolta ki a felvételt. És ha ez sem jönne be, akkor a legjobb az lenne, ha saját lábra tudnék állni ott, ahol már fél lábbal állok.

Meleg van. Nem is megyek most futni. Megvárom a holnapot, azt mondják, elromlik az idő. Kedden is szakadó esőben futottunk. Jó volt! Kipróbáltam életem első baseball sapkáját (bézból het, hihihi), és nagyon élveztem, hogy az eső nem vágta rá a cseppeket a szemüvegemre.

Na nem csapongok tovább. van még dolgom, meg momentán nem jut más az eszembe. Vagyis de, de ennyi mindenről írni egy bejegyzésbe... háááát, nem is tudom. Inkább maradjon holnapra is.

Jó éjt mindenkinek! :)

Nyári vasárnap és szumma

A kötelező szombati esküvő után a vasárnap szabad volt. A reggeli sétát követően nem volt kedvem kitakarítani, mi több, a bevásárlást is ímmel-ámmal végeztem. A gép elé ültem, és elkezdtem zenét hallgatni. Megpróbáltam ráhangolódni a közelgő Simply Red koncertre. Magam is elképedtem magamon, ahogy az egyik pillanatban még szinte táncra perdültem a Fake c. szám hallatán, aztán mintegy fél óra múltán már kissé melankólikusan ültem a dal hallatán.
Kint sütött a nap, fújt a szél, kellemes idő volt: a CBA-ban is bemondta a rádió, hogy aznapra kitűnő kirándulóidő várható. Bűnnek tartottam volna, ha a négy fal között töltjük a kutyával az időt. Így felkerekedtünk, vettem egy fél literes ásványvizet a házunk aljában nyílt kisboltban, és nekivágtunk az útnak. Sétáltunk a Margit-szigeten, de valahogy ez már nem annyira vonzó egyikünk számára sem. Sok az ember, nincsenek jó szagok (mármint a kutyának valók), nagy a nyüzsgés. Ilyenkor elmegyünk az Árpád-hídig, ott visszatérünk a pesti rakpartra és a Duna mellett jövünk vissza. Na ez a terep sokkal jobb. Van homok, kavics, Duna-part, szag, vadkacsa. Egy pillanatra le is ültem egy olyan tuskóra, amihez a hajókat szokták kikötni, és csak élveztem a látványt és a szelet. Mindezt egy hatalmas nyárfa árnyékában. Nagyon kellemes volt. Magamba szívtam a Duna szagát, néztem, ahogy a fodros habok kicsaptak a rakpart kövére, ahogy egy vadkacsa nyújtózkodott, ahogy egy hajó dudált... kezem közben a mellém fekvő kutya fejét simogatta. Ránéztem. Ő rám. És csak azt éreztem, hogy nagyon szeretem. És örültem, hogy szereztem neki egy jó napot. Jó volt így. Élveztem, szerintem ő is. Jó két órát sétáltunk, nem csoda, ha utána mindketten horkoltunk.

Aztán este elhatároztam, hogy nem várok tovább a fényképezőgép vásárlással. Isten tudja, mióta szeretnék már egyet. Utálom, hogy mindig ki vagyok szolgáltatva másnak. Hogy nem csinálhatok egy képet sem a Kutyáról, magamról, a lakásról vagy bárkiről, bármiről. És ekkor eszembe jutott a mérleg. Belegondoltam, hogy uram atyám, egy évvel ezelőtt hol tartottam, és most hol tartok. És ezt nem csupán anyagi javakban gondolom, bár tény, hogy e téren is szummáztam a helyzetem. Rengeteg dolgot megvalósítottam: vettem egy csomó dologot, felújítottam a lakást, lefogytam, átalakultam, képzem magam, megtanultam egyedül élni, gondoskodni a kutyáról. Szóval rengeteg eredmény született. Kétségtelen, vannak baklövések. De ezeken keresztül tanulok. És nem bánom. Ha belegondolok, pár évvel ezelőtt mennyire sivár életem volt a mostanihoz képest, elborzadok. Nem lettem volna képes úgy tovább élni.

Jó így, ahogy van.

Pótlás

Fú, nagyon rég jártam itt. No nem azért, mert nem történt semmi. Ellenkezőleg. Rengeteg dolog történt, így gyanítom, hogy most gigantikus méretű lesz ez a bejegyzés. Hol is kezdjem? Megyek sorba.

Nos még azon a héten találkoztam vele másodszor, igaz rövidebb ideig, mert nem ért rá. Ugyanúgy jól telt az idő: beszélgettünk, nevettünk, magával ragadott. Nagyon nehezen tudtam leküzdeni skorpió-féltékenységemet azzal kapcsolatban, hogy visszament az oldalra. De bíztam, és leginkább esélyt akartam adni ennek az egésznek.
Az áttörés azon a pénteken következett be: majdnem éjfélig cseteltünk. Pörögtek a témák, és jól esett, hogy dalszöveggel fejezte ki azt, milyen érzések kavarogtak benne. Én is ilyen vagyok: ha van egy dalszöveg és/vagy dal, ami épp passzol, becsatolom.
Igen ám, de belefutottam egy kérdésbe. Én tettem föl a kérdést, félreértés ne essék. És a kérdésem nagyon betalált, amolyan rés a pajzson jelleggel. És hirtelen csak annyi válasz jött, hogy "megyek aludni, jó éjt". Nem tudtam mire vélni.
Másnap duzzogot, dühös volt. Ezt kicsit gyerekesnek tartottam. Aztán reagáltam a duzzogására, leírtam azt, én hogyan vagyok ezzel az egésszel.
Vasárnapra megbeszéltük a találkozót, ami nehezen akart összejönni az eső, és az elfoglaltsága miatt. A Várba mentünk. Gyalog. Romantikus, kis budai lépcsőkön felfelé vitt az útunk. Nagyon élveztem. A társaságát is. És folyton az járt a fejemben, mikor kapom meg a múltkorában beígért ölelést.
Visszafelé fázott a kezem. Az ő keze mindig meleg, az enyém mindig hideg. Nos célszerű akkor egy szendvicset csinálni meleg és hideg kezekből... Amikor már langyos volt a kezem, megfogta és így indultunk tovább. A Vár alatti legromantikusabb, erdős részen aztán megkaptam az ölelést. Szakadt az eső, de nem zavart. Mi több, így tette varázslatossá az egészet. Jobb kezemben az ernyő volt, magunk fölé tartottam, és csak élveztem a pillanatot. És hihetetlen jó volt ezt átélni. A hosszú úton őszintén beszélgettünk, és ő hihetetlennek tartotta ezt az egészet; azt, hogy létezik egy értelmes nő, akinek ráadásul még a szeme is szép, és elmondása szerint neki ezt az élményt fel kellett dolgoznia.
Aztán szerinte megváltozott a tekintetem, és a fülembe súgta, mit lát benne. Nos eltalálta...

***

Pünkösd hétfő délután már sütött a nap. A Margitsziget egy parti padjára telepedtünk le, és csak élveztük a hullámokat és a napsütést. Amikor este beléptem a postafiókomba, az az üzenet várt, hogy nagyon vonzó és szenvedélyes nő vagyok és hogy szüksége van rám. Hát mit mondjak... Megtorpantam. Nagyon sok nő odavan attól a mondattól, hogy "szükségem van rád". Én nem. Ez inkább ijesztő. Mert én cipeltem már egy embert a hátamon kilenc és fél évig, és nem áll szándékomban újra ezt tenni.
Az első elbizonytalanodásomat tetézte a másnapi cseten elhangzott kérdés is, amelyben azt kérdezte, segítek-e neki abban, hogy ne váljon olyanná, mint az apja. Hm... ezzel a két mondattal tökéletesen gyengévé vált a szememben. Nem volt már többé erős férfi előttem. És folyton csak járt az agyam, hogy hagynom kellene az egészet kialakulni, esélyt adni magamnak és neki is, nem elvárásokat támasztani... De mégis. Azt az elvárást, hogy a férfi legyen a húzó erő, nem tudom leépíteni!!! Ennek így kell lennie, és nem fordítva.

Jól jött pár nap szünet, és az is, hogy a hétvégét Time-nál töltöttem vidéken. Már másfél éve nem jártam nála, és nagyon be voltam sózva. Kiváltképp a péntekre tervezett programunktól. Már nem titok, hisz' sokan láttak már: új frizurám van mintegy 11 év után! :) A melírozás közben szembesültem hajam egészségügyi állapotával: katasztrófa. Cikinek éreztem az egész hajamat, de bíztam a srácban. A székben ülve két dolog járt a fejemben: 1) lelki megkönnyebbülést éreztem, ahogy vágta a hajam, 2) mekkora barom vagyok, hogy tíz évig megfosztottam magam ettől a kényeztetéstől, hiszen mindig is szerettem, ha birizgálták a hajam.
Csak a végeredményt láttam; szemüveg nélkül nem látok, így közben nem kísértem figyelemmel a műveletet. És milyen lett a végeredmény? CSODÁS. Nem is akartam elhinni, hogy az ott én vagyok a tükörben. Megdolgozott a srác, igazi kihívás voltam neki, de azt hiszem, ő is élvezte, hisz' nem egy szokványos meló voltam számára.
Az utcán csak úgy dobáltam a hajam, élveztem, ahogy belekapott a szellő. Aztán együtt ebédeltünk Mártival, akinek szintén nagyon tetszett újdonsült frizurám. Azt meg kell még említenem, hogy a fodrászat előtt a falu kocsmájában/kávézójában ébredeztünk hárman: Márti, Time és jómagam. És ez az élmény meghatározó volt számomra. Hogy így is lehet élni. Nincs stressz, jól indul a nap, aztán mindenki igyekszik a saját dolgára. Elfogott a vágy, hogy ennek én is részese legyek...
Ebéd után kaptam még egy talpmasszázst, és egy Jade köves masszázságyban majdnem elaludtam. Utána semmi különöset nem csináltunk: bevásároltunk, jó nagyot ettünk a szabadban, és éjfélig beszélgettünk. Mégis, ez olyan nagyon feltöltött. Nagyon jó volt. És immáron már nincs kifogás: hajamat karban kell tartani, így hát két havonta muszáj lesz felkeresnem a dél-alföldi tanyavilágot...

A vidéki programok egészen elterelték gondolataimat arról, mi is zavart meg engem Benne, és csak arra vágytam már a végén, hogy újra lássam. Az Anonymus szobornál találkoztunk, aminek nagyon örültem, mert rég jártam arra. Amikor meglátott, azt mondta, új nőt kapott.
Beszélgetésünk során nagyon úgy éreztem, hogy egy 4-essel van dolgom, ami elég ijesztő volt. Úgy voltam vele, lássuk a medvét!

Azóta már többször megsértődött, és én egyre inkább úgy érzem, nem tudom elviselni az érzelmi csapongásait, és valahol nagyon gyerekesnek tartom ezt a viselkedést. Az egész hét azzal telt, hogy ő nyalogatta a sebeit és rám zúdította a világfájdalmát (amely valahol jogos és érthető volt). Hol voltam ebben én? Sehol. Szüneteltettem a dolgot, de tegnap találkoztunk. Szeretett volna megérteni. Elmagyarázta, hogyan és mit kéne tennem, erősködött, hogy ez így jó, és már már dühösen utasított, mit tegyek. Megkérdeztem, miért hiszi azt, hogy mindenkinek az jó, ami neki, és miért akarja rám erőltetni? És most először belátta, hogy igazam van...
Az döbbenetes volt, hogy úgy vette észre, nem tudom kifejezni az érzéseimet, hogy semmi nem látszik rajtam, hogy "passzív" vagyok. Én ezt nem így gondolom, szerintem csak ő nem tud mit kezdeni velem. Na mindegy. Nem tudom hová tenni ezt az egészet.

Ezért is lett volna jó, ha a hét folyamán találkozom Ervinnel; megfigyelhettem volna magamon azt, mit vált ki belőlem egy másik férfitípus, hogy mennyire hiányzik nekem Belőle az, amit az Ervin sugárzott volna magából. De első, nagy nehezen egyeztetett fix találkozónkat végül lemondta. Mindegy volt akkor, de azért persze, hogy sajnálom.

Na szóval azóta is gondolkozom, hogy mi legyen Vele. Hogy érdemes-e tovább hagyni a dolgokat alakulni, vagy sem. Inkább a nem felé hajlok, hiszen az elején oly' szépen fejlődő szerelem nálam megakadt azzal a két mondattal, és a csapongó kirohanások sem segítették ezt visszaállítani. És csak azért, hogy legyen valaki, csak azért, mert értelmes, van kutyája és ő is fut, azt hiszem, nem érdemes... Ez már túl sok kompromisszum egyszerre.

***

A hajam mindenkinek tetszik, mindenki azt mondja, legalább 10 év mínuszt jelent: Csak Leó nincs így ezzel. Folyamatosan nyomul, de megmondtam neki, hogy ennyi, nem akarom tovább, semmilyen szinten sem, mert nem tudok így tovább élni.

Több dologra is jó volt ez a fejezet Moczarttal: 1) Új E-karaktert ismertem meg, 2) újból tanultam a saját hibámból (felelőtlenség!!!), 3) kiszálltam a társkeresőből, és "visszaszálltam a földre", ami kellett, azt hiszem, 4) rájöttem, hogy nem mind arany, ami fénylik, és hogy bár Leóval már vége, igenis, valami hasonló férfitípust keresek, 5) szembesültem azzal, hogy talán még nincs itt az ideje annak, hogy újra beengedjek valakit a világomba. Az utolsó gondolat felettébb elgondolkodtató.

Majd meglátjuk, hogy lesz...

Cégről, munkáról, és egyebekről máskor, már így is rengeteget írok. Ahogy nézem, már vagy fél órája csak gépelek.

Ellenben ide, nagyon jó visszajönni. Ez is én vagyok. Szükségem van erre.