Irodai élet

Reggel nyolc óra múlt. Még csak kevesen tartanak az irodák felé, mégis az épületegyüttes előtt gyakran olyan érzése támad az embernek, mintha birkacsordában haladna, ezért hátul, a parkon keresztül szoktam menni. A természet látványa valahogy feltölt és jobban indul így a nap. Mélyeket lélegzek, és végignézek a fasoron. Havas minden. Hideg van, ujjaim még a kesztyűn keresztül is lefagynak. Borult az idő, de már látni, hogy kis idő múlva ki fog sütni a nap. Tekintetem a három iroda első épületének aljára irányul: szakácsok állnak az ajtóban és dohányoznak. Balra HÉV halad el éppen a Duna-parton, a második ház aljában lévő patika cégére zölden világít a reggeli félhomályban – ők már nyitva vannak. Olyan ez, mint egy kis város. A harmadik, nagy óriás lábánál lekanyarodom, hogy bejussak az irodába. Sportkedvelők, fogyni vágyók, ülőmunkát végző, mozgásra éhes férfiak és nők hajtják a gépeket a fitneszteremben. Még van egy órájuk munkakezdésig.

Már nem okoz fennakadást belépni a luxus irodaházba. Régebben félve mertem bemenni. Megszoktam, mint annyi minden mást az életben. Túljutok a beléptetőrendszeren és az irányt az étterem felé veszem. Néhány lámpa világít csak, hangulatos az egész. A konyhán már sürögnek: gőz szűrődik ki az ajtón, és odabenn sistereg valami. A büfé felé haladva elém tárul a Duna panorámája, aztán észreveszem, hogy a sarokban kezd száradni a céges karácsonyfa. Még mindig szépen mutat az arany és piros pompában. A pulton sós és édes péksütemények árasztják csábító illatukat, kávé gőzölög az asztalon. Reggelim beszerzése után az intelligens lift felrepít az emeletre. Belépek az irodába, előttem hosszú folyosó, ezen megyek végig. Sötét van, nem égnek a lámpák. Alig lézeng bent valaki, korán van még. Lepakolom a holmimat, bekapcsolom a laptopom és a konyhába indulok teát főzni. A cég ajándéka (vagy inkább juttatása hivatalosan fogalmazva), hogy biztosítja a sok-sok teát a dolgozóknak. Earl Grey-t készítek, majd visszaballagok a helyemre. Amíg a rendszer letölti az új leveleket, tenyerembe fogom a forró bögrét és átmelegítem a kezem. Nagyot szürcsölök és megreggelizem. Még nyugalom van és csend, de már nem sokáig. Kollégák érkeznek sorra, s a helyiség megtelik élettel. Kanalak csilingelését hallani kavargatás közben, izzanak a telefonok, kopognak a billentyűzetek, egerek kattognak."Buenos dieas, Senior... Alles klar, schönen Tag noch... Yes, I will keep you informed... Bona sera... Merci beacoup", hallatszik az egylégterű iroda különböző sarkából. Ilyen az élet egy igazi multinacionális helyen.

Átlátok a másik szárnyba. Amióta az első emeletet is berendezték és beköltöztek oda, szemmel követhetem az idegen iroda életét is. Csak néha, egy-egy merengés alakalmával nézek feléjük. Öltönyös férfiak cigarettáznak a tetőteraszon. Kabátot sem vesznek ebben a hidegben, te jó ég...

Folyik a munka. Mire az ember fölnéz, már ebédidő van. Több lehetőség is kínálkozik: a menzán plazmatévén kivetített körülbelül húsz fajta étel közül választhatunk, vagy ki lehet szaladni a sarki szírhez gyrost enni, vagy lehet rendelni is. Kinek éppen mi tetszik. Ilyenkor a legnagyobb a jövés-menés. A konyhából különböző illatok keveréke árad ki: indiai étel és pizza, karácsonyról maradt töltött káposzta... igazi multinacionális világ ez minden szempontból.

Mire visszaérek a helyemre, a lenyugvó nap fénye csillan meg a tetőkert haván és a szemközti ablakokon. Ezúttal nők dohányoznak ugyanott. Fejem hátra fordítom: fehér minden, fehérlik a park, a Duna-part, kutyusok kergetőznek a hóban. Ahogy sötétedik, kigyúlnak a fények mindenhol: az irodában, a tetőkertben és a parkban is. Emlékszem, régebben, amikor a HÉV-vel ezen épületek előtt száguldottam el, mindig az járt a fejemben, hogy micsoda díszkivilágítás van ezekben a házakban és tűnődtem, vajon milyen lehet itt dolgozni. Hát ilyen.

Letelik a munkaidő, lezárom a gépet és elteszem. Felöltöm a kabátom és lecammogok a lépcsőn. Kicsekkolom magam az épületből és a forgóajtó kirepít a céges világból. A hideg megcsap hirtelen, nagy levegőt veszek és nekivágok az útnak hazafelé...

Senki földjén

Az elmúlt két év karácsonyához képest jobban éreztem magam: már nem gyötört a kín Leó miatt. Persze, eszembe jutott még mindig, hogy a fenébe ne... De legalább már nem éreztem azt a fájdalmat, amelyet azelőtt. Az egyetlen kívánság, amit a telefonomra kaptam, Mac-Mestertől érkezett, s ez fölöttébb jól esett. Olyan volt ez, mintha az ember a távolból egy pislákoló fényt látna... Van remény. Ha nem is ő rá, de arra biztosan, hogy van élet a fájdalmakon túl is. Ami egy hónapja van ezzel az emberrel és velem, az eddig borzasztó kevés. Mégis kiéhezett és magányos létemben magát az örömöt jelentik ezek az üzenetek és jól esik, hogy gondolt rám. A karácsonyi hangulat szempontjából azonban ez továbbra sem elég, mert nem tudom átérezni az ünnepet. Nem megy. Három éve nem megy. Most közömbösséget érzek, s ez már haladás. Talán... Karácsony idején a fájdalom és az öröm között azt hiszem, most vagyok a Senki földjén.

Köd ült reggel a városra, pár méter csak a látótávolság. Minden nyirkos, sötét van. Már kihaltak az utcák, alig jön valaki szembe. Mint egy robot, úgy lépkedek, csak megyek, csak megyek, fejem egyenesen tartom, és előre nézek. Szinte látom magam kívülről: üres a tekintetem, és én magam is majdnem üres vagyok bent. Hol vagyok a saját testemben? Hol vannak az érzések? Mélyen eltemetve valahol. Keménnyé tesz a magány. Fülemen egy lassú, érzelmes dal szól spanyolul. Egy szót sem értek belőle, mégis érzem minden rezgését. Nem elég, hogy nincs senki, aki szeret és akit én is szerethetnék, azok, akik segítségük felől biztosítottak, vagy nem érnek rá, vagy válaszra sem méltatnak, vagy képtelenek megerőltetni magukat és segíteni, amikor tényleg szükségem lenne rá. Hát ennyit róluk, ennyit ér a szavuk. Ez felerősíti azt az érzést, hogy senkinek sem vagyok fontos. Ettől könny gyűlik a szemembe, de tartom magam és nem engedem, hogy kibuggyanjon. A spanyol dal az egyetlen, ami menedéket nyújt, ezért újra és újra lejátszom. A villamos is üres, alig lézeng rajta pár ember. Szenteste előtt vagyunk egy nappal. Jobban mondva vagyok. Egyedül.

Utcán

Ősz óta, amióta kezd hidegebbre fordulni az idő, egyre érzékenyebb vagyok a hajléktalan témával szemben. Mint mindenről, erről is megoszlanak a vélemények. Nem kívánok vitatkozni, mindenki gondoljon azt, amit akar, szíve joga.
Pár évvel ezelőtt, amikor éjt nappallá téve dolgoztam, hogy egzisztenciát teremtsek és depressziós voltam, az én szememet is szúrták ezek az emberek, mondván, hogy én dolgozom, ők nem, nekik mégis "joguk van" lógni a villamoson, míg nekem - adófizető állampolgárként - nem. Régen zavart, hogy arra értem le reggel a lifttel, hogy alszik valaki a postaládák előtt, ma már szívem szerint nyitva hagynám a kaput, hogy legalább az éjszakát ott vészelhessék át... De változunk. Már egy másodperc elteltével is, hiszen már most nem ugyanaz az ember vagyok, aki egy másodperccel ezelőtt voltam. Így hát ma már egyre inkább feléled bennem az empátia, s nagyon is átérzem, milyen lehet szétfagyni az utcán - egyedül. Lehet, hogy a korral jár ez az érzékenység, nem tudom.
Amikor hajlamos vagyok azon keseregni, hogy milyen nehéz az életem, és boldogtalan vagyok, néha elszégyellem magam és igyekszem a pozitív dolgokra összpontosítani. Persze, mindenkinek a saját bajával, a saját életében kell megküzdeni és az a legfontosabb számára. De akkor is...
Mindegy, hogy miért került oda. Csak az számít, hogy az a szerencsétlen, aki az utcánkban alszik, majd' szétfagy a napokban a kegyetlen hideg miatt. Négy szatyor az élete. Azért nem megy szállóra, mert ha ebben a hidegben azt a négy szatyornyi holmit is ellopnák tőle, szinte lehetetlen lenne pótolni. Nem iszik, és nem szemetel, rendben tartja a dolgait. Csak csendben meghúzza magát, senkit sem akar "zavarni".
Mindig látom. Reggel és este is, este többször is. Elszorul a szívem. Amíg tud, állva marad este, és csak kilenc óra körül készíti el fekhelyét. Az éjszaka a túlélésről szól. Túlélni a fagyot valahogy. És túléli. Reggel van, felébred. De utána hogyan tovább? Miről szól ez az élet? Mi a cél? Az állandó túlélés? Vagy gondolkozik az életről és fohászkodik? Elképzelni sem tudom.
Az emberek persze megszánják, különösen így, karácsony közeledtével. S hirtelen rájövök, hogy valószínűleg nem a ruha, az étel, a fedél a feje felől hiányzik a legjobban neki. Ó, nem. Kivel oszthatja meg ez az ember a gondolatait és ki szereti őt...? Az emberi ösztön csodálatos, az ember élni akar, ezért túlél, de könnyebben vészel át mindent, ha szeretve érzi magát. Tény, hogy már jó ideje nincs jelen az életemben az a fajta szeretet, amit az ember a párkapcsolatban él meg, és az is tény, hogy ezt néha nagyon nehezen viselem. De legalább szeretnek a barátok, a családtagok, a kutyám, tehát valamilyen formában kapok szeretetet. És az a szerencsétlen, aki ott gubbaszt most is a ház aljában...? Ő kit szerethet és őt ki szereti...? Kinek van egy jó szava hozzá...? Nemcsak a kemény tél gyötri meg, hanem a magány is. Kegyetlenül.
Mi a megoldás? Nem tudom. De eszembe jut az, hogy milyen szerencsés is vagyok minden saját életemben történt szerencsétlenség ellenére is. Egyszer csak a Halak MC-mre gondolok és az életfeladatomra: segíteni másokon...

Please...

"Heaven please send to all mankind,
Understanding and peace of mind.
But, if it's not asking too much,
Please send me someone to love."

Ablak

Reggel nyolc előtt kezdett el hullani a hó. Az iroda előtti park járdájának a szélén megtapadt a hó, innen lehetett tudni, hogy ez most nem fog elolvadni. Sötét volt a szürke felhőktől, beborították az egész várost. Beszéltem Vele, s hangja megmelengette a szívemet a hidegben. Jó lenne átölelni, vagy legalább látni a mosolyát, gondoltam magamban, miközben a telefont a fülemre nyomtam, hogy jobban halljam. Aztán felrohantam a trendi luxusirodaházba. Még nem késtem le a tárgyalást, még van nyolc perc, mormoltam magamban. Egy forró tea jól esne. De jó is volt vele teát főzni a konyhában... Most egyedül teázom. Megfogtam a laptopom és a szükséges holmikat és bevonultam a tárgyalóterembe. A téma nem igazán hozott lázba, és amúgy is mindig elveszítem az érdeklődésemet egy idő után, pláne, ha az érzelmek erősen hatnak rám, és ha valamilyen esztétikai élmény is ér. Fejem az ablak felé fordítottam. Hm... A dizájnosan hosszúkásra tervezett irodaablakok megtörik a városra eső látványt, mégis élvezem a bambulást. Minden fehérlik. Még mindig esik. A Dunán egy uszály halad éppen, azt is hó borítja már. Gondolataim átlépik az ablak síkját, és képzeletben először a Normafához szaladnak. Rétest eszem éppen és meleg teát kortyolok, kutyám a havat túrva ugrándozik, szánkózók távoli öröme hallatszik, sült gesztenye illata csapja meg az orrom. Aztán az érzések egy új lakásba repítenek: piros-fehér és lágyabb színeket látok, romantikus-rusztikus berendezést, egy igazi, nőies otthont... És Ő is ott van. Tetszik neki, jól érzi magát, s végre újra velem van... újra átölel, mosolyog. Relaxál a kanapén, az erdőt nézi, karomat köré fonom, megsimogatom. Szeret nálam lenni. Tudom, hogy hamarosan mennie kell, de nem baj. Annyinak is örülök, amennyit adni tud. Mert Ő adja és Tőle esik jól.
-Do you want some coffee? – ráz föl a kérdés, amitől hirtelen visszazuhanok a valóságba. Szünet van. Nem kérek kávét, nem szeretem. Lemennek dohányozni a többiek. Újra kinézek az ablakon. Fehér minden. Még mindig esik.

Amikor a pozitív nem pozitív

Ott, fönt úgy gondolták, hogy a nehezebb utat kapom. Az ember először lebénul a hírtől, aztán lassan feldolgozza, és jó esetben talpra áll.

Állok. Leginkább fejben. Minden fejben dől el.

Profil

Létezett régen a Profil c. NSZK folyóirat magyar nyelven, melyet apám rendszeresen kapott. Ördög tudja, hogyan lehetett akkoriban ehhez hozzájutni, azt hiszem, talán NSZK-beli illetőnek kellett megadnia a címet, hogy hová kézbesítse a Deutsche Post. Német imádatom tárgyát jelképezték ezek az újságok, s bár többnyire nem értettem (hiszen tele volt politikai vonatkozású cikkel), a bennük található képek miatt gyűjteni kezdtem őket.
Egészen kis korom óta szeretem az esőt. Nem nagyon tudtam elképzelni annál szebbet, hogy az eső kopogó hangjára elaludjak. Így amikor megláttam azt a bizonyos képet a "Profilban", egyből kitéptem és kiraktam a szobám falára. Azt hiszem, talán Bréma lehetett. Egy szűk kis utca volt lefényképezve, az utca mindkét oldalán vörös téglás hanza házkkal. Az egyiknek háromszög alakú homlokzata volt, a következőnek lépcsőzetesen feljebb törő kockák alkották a tetejét. Este volt. Az egyik ház lábai fölött cégér volt kitéve, mely egyrészt sárga fényével hívogatóan hatott a sötétben, másrészt megcsillantotta az esőt a járdán. Az utca közepén egy nő állt háttal, piros esernyőt tartott a kezében. A lábas ház aljába épp egy férfi fordult be, de valószínűleg a dohányfüsttől majdnem az egész alakját homály fedte. Misztikus erővel hatott rám az a kép, még ma is meg van. Amikor esett az eső, gyakran nézegettem, és azt képzeltem, hogy ott vagyok éppen valamelyik hanza ház felső emeletén, és hallom, ahogy kopog az eső... Ma rázendített odakinn és kopog az eső...

Tartás

Szombat reggel van. Nehezen indulok neki mindennek, pedig most jól vagyok. Amióta tudom, hogy mi bajom van, valahogy beletörődtem abba, hogy nincs senkim, és egy darabig nem is lehet. Így sokkal könnyebben megy az önmegvalósítás, sokkal könnyebb koncentrálnom a dolgaimra, a tanulásra, az írásra. Élvezem a szabadságot, és hogy a magam ura vagyok.

Igen ám, de aztán sétálok a kutyával és isten tudja, miért elfog egy érzés. Hiányzik. Úristen, csapdában vagyok, hasít belém a tudat. Csapda ez a javából. Az egyik oldala ennek a létnek az, hogy kiteljesedhetek, a másik pedig az, hogy az érzések, emlékek – mivel új ingerek nem érnek – visszakúsznak hozzá. „Hiányzik”, mondja egy hang belül és úgy érzem, a lelkem hirtelen ki akar szakadni a helyéről. Szép, őszi idő van reggel, ilyenkor ő is ki szokta vinni a kutyát a mezőre sétálni. Régen felhívott olyankor. Most meg? Szarik bele mindenbe. És még erősködött, hogy érdeklem, hogy mindig tudni akar felőlem. Hát ja, látom, mennyire. Eszébe sem jutok. Pedig elhittem, hogy nemcsak a szex miatt szeretett, hanem azért is, mert mindent meg tudott velem beszélni, azért, mert jó volt egymással beszélni. Elhittem, hogy tetszett neki az egyéniségem, az érzelmességem, a kreativitásom. Most mit csinálhat? Vígan tetszeleghet családfői státuszában és jó eséllyel begyűjtött magának egy újabb megértő lelket az új munkahelyén. Gondolom, ahogy kikerültem a képből, a szexuális étvágya is nő, amit már otthon él ki. De nem is ez izgat a legjobban. Hanem az, hogy nem látom, nem hallom a hangját, a nevetését, és az, hogy a jelek szerint nem hiányzom neki. Fingja nincs róla, mennyire tudtam őt szeretni.

-Ugyan már, mit hittél? Hogy majd magába roskad és sírni fog utánad? - kérdezi a hang.

-Nem, dehogy. Csak azt hittem, hogy... nem is tudom... hogy hiányzom neki. - feleli egy másik hang.

Úristen, skizofrén vagyok? Hirtelen meglepődöm és felkapom a fejem, majd tovább sétálok.

Elképzelem, milyen jó lenne vele a loftlakásban, ami mindkettőnknek annyira tetszett.

-De marha vagy! - mondja megint az ördög hangja az egyik vállamon.

Aztán lemegyek vásárolni a sarki közértbe. Emlékszem, hogy két és fél évvel ezelőtt milyen nehéz volt megszoknom azt, hogy be kell vásárolnom magamnak, ha nem akarok éhen halni. Ma már rutin az egész. Megszoktam, hogy nincs senki, aki megcsinálja helyettem. Így bár utálom, de megteszem, s mint sok mást is, fapofával ezt is elintézem. Ahogy bandukolok haza, megint suttog belül a hang:

-Istenem, annyira hiányzik... Még mindig szeretem? Néha az az érzésem, hogy nekem soha nem lesz más, csak Ő. Ha tudná, mennyire hiányzik, ha tudná, mennyire vágyom rá... hogy a hibáival együtt is szeretem és hogy mennyire örülnék neki, ha néha mérgesen is, de hozzám jönne haza. A felesége meg biztosan ettől szenved már, de nekem meg ez is örömöt jelentene.

-Nem érted?! Ő döntött. Nem kellesz neki. Már csak a jó szex kellhet neki belőled maximum, hiszen nem beszél veled, nem érdekled. És az új asztrológia tanárod, Ervin is megmondta, hogy ezeket a mély érzéseket, amit egy Skorpió érez, nem érti egy Oroszlán. Kibaszottul nem érti! Ébredj már föl! - így az ördög.

És mégis... szeretek vele nevetni. Illetve csak szeretnék. A lift felér az emeletre. Cipelem a hátizsákot és a szatyrot, a folyosón érzem már, hogy baj van. Belépek az ajtón, aztán becsukom magam mögött és nem bírom tovább tartani magam. Kitör belőlem a sírás. Hiányzik és kész.

Boldogság

Hiszem, hogy a boldogság nem konstans. Nincs olyan, hogy az ember folyamatosan boldog. Egyébként is, mi a boldogság? Úgy gondolom, boldog pillanatok vagy periódusok vannak az ember életében. A ma délután ilyen volt.
Megfűzött egy röpke találkozóra, pedig nem volt sok időnk egymásra. De szeretünk együtt lenni, beszélgetni, nevetni. Egyáltalán: szeretek hozzá menni, legyen szó akár a környékről, akár a lakásáról. Egyébként is, mostanában mindig arra visz a sors valahogy. Kint már épp hűlni kezdett, így jól esett belépni a meleg lakásba. Hm... Bika lakás. Barátságos, otthonos, egyből látja az ember, hogy itt zajlik az élet. Sok kis kütyü egymás hegyén hátán, virágok és virágos képek a falon, nasi mindenhol: polcon, szekreteren, asztalon... Mindig nevetek a hűtőjén, nincs olyan dolog, amit abban ne lehetne megtalálni. A másik eklatáns példa a szakácskönyvektől roskadozó konyhai polc. Aztán belép kezében két tányérral, rajta azzal a fenséges tortával, amit nemrég fedezett föl az egyik cukrászdában. Fehér csokis, citromos sajttorta. Isteni. Egyszerűen isteni! Ülök a kanapén, beszélgetünk, eszem ezt a csodát, kinézek az ablakon. Szürkület van, de még látni a hegy fáinak kopasz ágait. Bent melegség van, figyelem, megértés és kedvesség. Nemsokára "Rák uram" is haza érkezik, leveti magát az ágyra, és látom, ahogy a Bika arca felragyog. Jó érzés, hogy vannak igaz barátaim és boldog pillanatok velük.

Valami hasonló - 2

-Elhoztam a könyvem. Kiadták. Marillának ajánlottam, Matthew-nak és neked. (...) Esküvői ajándéknak szántam, de nem bírtam ki.
-Nem lesz semmiféle esküvő.
-Dehogynem, meggyógyulsz.
-Nem lenne fair Christine-nel szemben. Nekem nem lesz más csak te.

Sietve

Mindenki rohan. Sötét van, az emberek idegesek, vagy tudom is én, lehet, hogy csak én vagyok az. "El innen, el innen", mondja egy hang belül. Hajt a vágy, hogy újra abban a közegben legyek, amiben szeretek lenni, ahol megértem magam a többiekkel, ahol ugyanabban élnek, mint én. És stresszel a tudat, hogy késésben vagyok. "Gyerünk már, gyerünk már", mondja megint a hang. Szedem a lábamat, lépteimet megnyújtom és felnézek közben az égre. A ködtől a Hold fénye elmosódva látszódik. Sejtelmes. És hirtelen azon kapom magam, hogy vágyom arra, hogy valaki kézen fogjon, kivigyen egy rétre vagy csillagvizsgálóba, és megmutassa nekem a csillagokat, csillagképeket. De ez csak vágy vagy inkább álom. Ezért képzeletembe merülve bűvös tájakat járok be, melyeket a Hold tompa fénye világít meg... Aztán belépek az ajtón, és hallom, hogy a káldeusi bolygók sorrendje alapján idén a Nap éve van. Helyben vagyok, megérkeztem.

Kábítószer

Létezik egy drog.
Három betűből áll.
Nem LSD.

9 év

Ma 9 éve, hogy Maya, aki sajnos kb. két hónapja már az örök vadászmezőkön csatangol, világra hozott 16 kölyköt. Ebből a tizenhat kölyökből Ő volt a harmadik és egyben az első szuka. Ő volt az, akit a testvérei kitúrtak és nem tudott szopni, ezért cumiztatni kellett. Ezzel szépen vissza is élt később, mert itt szokott rá arra, hogy az ember mellett pihenjen.
Nyolc és fél éve van velem. Nyolc és fél éve gondoskodom róla. Mintha csak tegnap lett volna, hogy elhoztuk a kiállításról... Mennyi élmény van mögöttünk! Sok kirándulás, vadászás, autóút, városi séta, pancsolás, műtét, bogáncsból való kegyetlen kifésülés, családi banzájok, betegségek, nevetések, csaták, balhék, tanulás, játék, sírás és nevetés. Valamelyik nap elmondtam neki, hogy nagyon szeretem, és remélem, hogy sokáig velem marad még. És akkor is nagyon szeretem, ha néha elmegyek este itthonról és ha viszonylag sokat van egyedül, mert igyekszem azt is behozni, kárpótolni őt.

Már tegnap megvettem a krémest a cukrászdában, mert ma este már nem lett volna nyitva, amikor haza jövök. Tudom, a cukrot nem tudja bontani a kutya szervezete, de a saját születésnapján szoktam neki engedélyezni egy lájtos krémest. Alig vártam, hogy hazaérjek. Imádom nézni, ahogy ráveti magát a finomságra és felnyalja a tejszínhabot. Most elégedetten szuszog mögöttem. Szeretem.

Hangulat

Az esőtől, a párától, a felhőktől a Gellért-hegy elmosódva látszódik csak, mindenki siet haza, estére kihalt a város, kopog az eső, rothad a lehullott falevél, a csöndben hallani, ahogy az víz csorog le a csatornán, kopasz fák ágai nyújtózkodnak a koromsötét égbe... Az ősz másik arca. De én ezt is szeretem.

--

"I was born with the wrong sign
In the wrong house
With the wrong ascendancy
I took the wrong road
That led to
The wrong tendencies
I was in the wrong place
At the wrong time
For the wrong reason
And the wrong rhyme
On the wrong day
Of the wrong week
Used the wrong method
With the wrong technique
Wrong
Wrong

There's something wrong with me chemically
Something wrong with me inherently
The wrong mix
In the wrong genes
I reached the wrong ends
By the wrong means
It was the wrong plan
In the wrong hands
The wrong theory
For the wrong man
The wrong eyes
On the wrong prize
The wrong questions
With the wrong replies
Wrong
Wrong"

No comment

"The dice decide my fate
And that's a shame
In these trembling hands my faith
Tells me to react, 'I don't care'
Maybe it's unkind that I should change
A feeling that we share
It's a shame

Such a shame
Number me with rage
It's a shame
Such a shame
Number me in haste
Such a shame
This eagerness to change
Such a shame"

Alien

Amikor az ember kezdi élvezni az életet és többnyire rendben mennek a dolgok, akkor mindig beüt valami gebasz.

Alien.
Bennem van.

Én azért nem borotválom le a fejem.
De küzdök.

Páratlan páros

"Egyszer elmentünk egy hétvégi mulatságra, én már nős voltam és meg volt a nagyobbik fiam. Egy vacsorán vettünk részt, ahol az asztalok gazdagon meg voltak terítve. A társaságban volt egy Oroszlán férfi. Amikor már mindenki jóízűen evett, az Oroszlán meg sem mozdult, üres volt a tányér előtte. Szerencséjére a Rák aszcendensű feleségem ült mellette, aki kent neki egy szendvicset, hogy éhen ne haljon. Ugyebár a király elvárja, hogy őt kiszolgálják. Volt még a társaságban egy Skorpió nő. Na, ezek aztán egymásra találtak. Amikor lefeküdtünk a családdal a szobánkban, hirtelen hangos hangokat hallottunk a szomszédos szobából. Én már tudtam, hogy az Oroszlán férfi és a Skorpió nő egymásnak esett. A gyerek megkérdezte, hogy mi ez a hang. Már nem emlékszem, a feleségem kitalált valamit. Úgy negyed óra múlva abbahagyták. Amikor már éppen mély álomba merültem volna, ugyanazok a hangok hallatszottak ismét. A Bikának, az Oroszlánnak és a Skorpiónak elég intenzív a szexualitása, de minden jegy közül erotikában és szexualitásban a Skorpió viszi el a pálmát. Na az Oroszlán férfi nem fogta vissza oroszlán bömbölését, és ezek a hangok negyedóránként ismétlődtek éjféltől hajnali fél ötig."

Oroszlán férfi és Skorpió nő az asztrológia órán KJ-től.... életből vett példa alapján.... jót mosolyogtam, mert valamiért ismerős volt a sztori...

Találós kérdés

Három Vízöntő, egy Oroszlán és egy Kos. Na mi az?

A Guns 'n Roses a fénykorában!!! Elképesztő!!! :-D

A Kos volt a szerelmem anno. :-) Még mindig jó pasi.

Hókuszpókuszfókusz

Elképedek. Hallom a szomszéd falon keresztül ahogyan a három betűs kereskedelmi csatornán a "Hókuszpókuszfókuszt" ajánlják. Emlékszem, már másfél évvel ezelőtt is rosszul voltam attól, ahogy a két téma bemutatása közben kötőszóként az "aztán" szót használta az összes bemondó. "A házában leszúrta nővérét és az anyját. Hogy miért tette, kiderül a ma esti Fókuszban. Aztán. Haldoklik a híres színésznő..." Fantasztikus... Két és fél év alatt semmi sem változott. Nem gondolja azt a szerkesztő, hogy azért ideje lenne az imázson picit változtatni és hogy azt nem feltétlen a díszletnél kéne kezdeni...? Úgy érzem, semmit nem veszítek, hogy nem nézek tévét. Különösen a Hókuszpókuszfókuszt.

32

"Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!"

Dzseki

A múltkor vettem egy téli dzsekit. Meleg, víz- és szélálló, az első komolyabb dzsekim. Bár kissé vonakodtam a megvásárlásától, mert fehér piros berakásokkal, egyszerűen annyira szépnek találtam (meg szeretek is fehéret hordani pláne piros kombinációval), hogy nem bírtam otthagyni.
Ahogyan ma először felvettem az esti sétához és néztem magam a tükörben megállapítottam, hogy a karomról már csak a NASA felirat hiányzik. :-D

Valami hasonló...

"Évekkel a háború után, házasságok, gyerekek, könyvek után, a kínai Párizsba utazott a feleségével. Felhívta a lányt. Zavarban volt, a hangja remegett. De a lány a remegés mögött is felismerte a kínai akcentust. A kínai tudta róla, hogy író lett. Azt is tudta, hogy meghalt a kisebbik bátyja és ezen együtt szomorkodtak. Végül, amikor elakadt a beszélgetés, akkor elmondta a lánynak, hogy semmi nem változott, hogy ugyanúgy szereti, hogy mindig szeretni fogja, haláláig szeretni fogja."

Varjú

Vasárnap reggel van, korán ébredek. Borult az idő, majdnem, hogy sötét van. Elhúzom a függönyt, odakint a köd éppen felszállóban van, s az idő mintha megállt volna. Csönd van a városban. Mindenki alszik még, járművek sem mennek. A csöndet egy varjú töri meg károgásával. Ősz van. Ez a pillanat a varjú hangjával mintha maga lenne az örökkévalóság, s képzeletem máris a német romantika, Hofmannstahl és Eichedorf világába merül. Hogy miért éppen oda? Fene se tudja.
A hétvégén korainak mondható sétánk alkalmával gyönyörködöm a sárga falevelekben, de ezúttal nem gyűjtöm őket. Ott szépek, a fűben.
Hazaérek. A hangulat kedvéért beteszem Handel Vízizenéjét. Így teljes a kép. Október közepe van...

Nézz, nézz az ég felé...

Kurva?!

Zselici hosszú hétvégénk alatt Bika barátnőm dobott pár hátast az intuíciómtól.
Két példa:

Barátném bátorított, hogy vezessek az erdei úton, gyakorlásképp. Az erdőben még 8 km-t kell menni a szállóig. Mondtam, hogy nem, mert mit csinálok, ha jön valami az úton (egy sávos az erdei út). Azt kérdezte, hogy ugyan már, mi jöhet ott. Mondom, traktor. Ráfordulunk az erdei útra, megyünk 1 km-t és jön szembe a traktor. Azt mondja barátném, basszus, G., nem vagy semmi, honnan tudtad?!

Reggeli séta után elindultunk körbeutazni a Zselicet autóval. Amikor a kisvasúthoz értünk, mondom neki, hogy jó is, hogy megállunk, mert a Grétinek már pisilnie kell. Kiugrik a kutya a kocsiból, megy két métert és egyből pisil. Bika barátném megszólal: G, durva vagy!

Ezt én egyébként úgy hallottam, hogy "G, kurva vagy!" :-D

Vissza is kérdeztem, hogy kurva???!

Akkorát röhögtünk...

Zúgló

Péntek este meglátogattam Vízöntő barátnőmet. Elég későre járt már, amikor útra keltem, s mivel nem ismerem Zuglót, kis fenntartással indultam el. "Remélem, nem lesz semmi gond az úton", mondtam. "Á, semmi sem szokott itt lenni, normális környék", vágta rá barátnőm. Jól van, akkor megnyugodhatok, könyveltem el magamban.

Amint lépek ki a kertkapun, a túloldalon három fiatal suhanc halad el az éjszakában és odakiáltják nekem:

"Szőke ribanc!"

Na ennyit a környékről...

Újra...

-Újra rohanás munka után,
-Újra várnegyed,
-Újra belépek a Dunára néző lakásba,
-Újra nyikorog a parketta a lábam alatt, ahogy lépek,
-Újra ismerős arcok,
-Újra magamba szívom az asztrológia illatát,
-Újra olyan közegben vagyok, ahol jól érzem magam,
-Újra beülök a tanterembe,
-Újra élvezem KJ előadását,
-Újra feltöltődöm az órán és úgy érzem szárnyra kelek,
-Újra van értelme a keddnek,
-Újra szétfagyok a villamosmegállóban,
-Újra látom a fiatal prostituáltakat az Interconti előtt...

Másodéves vagyok. Jó érzés. Nagyon jó. Még akkor is, ha újra első éves is vagyok egyben egy másik helyen. Immáron két tanárnál szívom az információt magamba.

Ahogy ezek a jó érzések kavarognak bennem, az eget figyelem, és kiáltani tudnék a boldogságtól. Megfigyeltétek már azt, hogy mennyi színe és árnyalata van az esti égboltnak? Ma a borús időtől koromfekete volt az ég a Gellért-hegy fölött. Egy csillagot és felhőt nem lehetett látni, annyira komor volt. Zseniális kontrasztot alkotott ez a mély, kékesfekete a Vár meleg, aranysárga világításával. Csodás látvány volt.

Művészlélek?

"A blogolás egy önkifejezés, egy művészeti ág (pláne, ha valaki olyan igényesen, színesen, szórakoztatóan és elgondolkodtatóan ír, mint te).
Valahol minden igazi művész, igazi tehetség kibaszottul magányos. Néha, amikor olvasom a blogodat, komoly művészeti katarzist élek át, és meg is fogalmazom: ez a csaj úgy ír, mint egy isten. Amúgy spirituálisan nem felszabadító érzés, hogy senkinek nincs rád szüksége?"

A válasz:
Az biztos, hogy egyre inkább úgy érzem, hogy nincs ember, aki megértené a lelkem. Néha úgy érzem, örök magányra vagyok ítélve, lehet hogy éppen azért, hogy a rapszodikus ütemben jelentkező élmények inspiráljanak és alkotásra bírjanak. Mit tom én...

Eszmecsere

Nutelli:
"Tényleg komolyan gondolod? Mert akkor nem jövök be megnézni a bejegyzéseket, ha elvész belőlük a mélység, azaz TE.
Ebből az általad felvetett szempontból önzetlen műfaj a blog, mert te adsz és adsz, kapni viszont nem igazán kapsz semmit.
DE. Ide azért írtál eddig elsősorban, hogy az olvasóidat szórakoztasd, akik cserébe visszaszórakoztatnak, vagy azért, mert neked volt szükséged arra, hogy kikommunikáld a világnak, ami benned zajlik?
Amúgy érdekes kísérletnek tartom, hogy visszavonulsz, abbahagyod, hogy "mindenkinek te írsz, mindig te jelentkezel", és megfigyeled, hogyan reagál erre a környezeted.
Ha mindenki eltűnik, és elvész a világgal a kontaktus, akkor azon is érdemes elgondolkodni: a megfelelő embereket nevezted eddig barátnak? Ha viszont mindenki észbe kap, és kölcsönös adok-kapokként mennek tovább a dolgok, akkor is jól tetted, hogy kiborítottad a bilit."

PG:
Alapvetően nekem volt igényem arra, hogy kommunikáljak, és nem vártam cserébe semmit. Ennek ellenére régebben voltak visszajelzések, reagálások, telefonhívások, emailek formájában. Mert ha valamitörtént, jó vagy rossz, megkerestek.
DE.
Amikor azt látom, hogy nem ír senki, nem hív senki, de olvassa a blogom és még az alapján sem jut eszébe, hogy let's give a call or send a short message, akkor elgondolkodom, hogy mi az istent kéne csinálnom, hogy észrevegyék, hogy nekem is jól esne egy emberi szó...?!
Gyújtsam föl magam benzinnel?!

És rájöttem: írni máshogy is lehet. Lehet OpenOfficeban vagy Wordben, elmentem, és minden nap, vagy amikor ihletem támad, folytatom. És ki tudja, egy nap, lehet, hogy könyv lesz belőle és ki is adják. Vagy majd azoknak elküldöm olvasásra, akiket érdeklek. Mindegy.

Ha neked ennyire megerőltető 2 hetente kettőt kattintani az egérrel és megnézni, hogy írtam-e, akkor ne tedd. Én a mai napig rámegyek a te blogodra, mert nem adom föl a reményt, hogy majd folytatod.

Nem tudom, folytatom-e. És egyáltalán: az ember meddig nyújt /ír egy blogot? Amíg él...?

Amúgy meg számtalan blogot láttam már, és igen is tud adni az olvasó: pl. hozzászólások formájában. Az is egy feedback. Másnál működik, nálam - leszámítva a TE egyre fogyatkozó számú hozzászólásaidat, amelyeknek egyébként mindig ropant mód örülök - nem. Elgondolkodtató.

És igen. Visszavonultam. Nem írok senkinek, és nem hívok senkit. Kimerül a tank, ha csak én nyomatom a benzint. Oh well, önfeláldozó, persze, mindig adni akar. Lófaszt! Egy ponton túl már elég.

Érdekes a totális magányt átélni. Rohadt szar.
És ez nem nyavajgás meg önsajnálat, mielőtt hozzám vágod, hanem tény.
Van jó oldala is: kibaszott nagy ihletet ad az íráshoz.

Előítélet

Spontán ötlettől vezérelve ma megismételtük Bika barátnőmmel normafai Bacardi kólázós, beszélgetős esténket. Élveztük a kellemes őszi estét, bár ezúttal nem rúgtuk el annyira a pöttyöst. Mi több, nem kellett taxiznom, időben voltunk és busszal indultam haza. Amikor a kutyával felszálltam a járműre, egyből érzékeltem, hogy a busz hátsó részét egy fiatalokból álló banda uralja. Manapság már mindenkitől tart az ember (a minap olvastam egy körlevelet arról, hogy egy felnőtt nőt és egy velem egykorú csajt ötéves roma gyerekek vertek meg), így oda sem figyeltem, csak leültem az ajtó mellé. Amint ezt tettem, kórusban elhangzott a mondat hátulról:

"Szim-pa-ti-kus ku-tya!"

Röhögés.
Hát jó, inkább észre sem veszem, csak bámulok ki az ablakon. Az Orbán térnél egy idősebb nő pumi kutyáját a hóna alá kapva száll fel az első ajtónál. És a kórus ismét rázendít:

"Szim-pa-ti-kus ku-tya!"

Nevetés.
Már én is mosolygok a bajszom alatt, mire a buszsofőr beleszól a mikrofonba:

"Okos kutya!"

Erre a fiatalok egyből reagálnak:

"Szim-pa-ti-kus so-főr!"

Azonnal hátra nézek és szívből mosolygok a bandára. És hirtelen rájövök, hogy nem kell az előítélet. Nem minden banda rosszindulatú. Csak jól érzik magukat. Fiatalok, és....

szim-pa-ti-kus ban-da

Elég!

A tököm tele van azzal, hogy mindig mindenkinek én írok, mindig én jelentkezem, vissza meg nem jön semmi.
Ide is mi a fenének írok?! Nem is értem magam. Ide is csak bejön mindenki, leveszi az infót, megnézik, hogy oké, PG ma is írt valami vicceset, elgondolkodtatót, vagy éppen f....ságot. És kész, lezárják a gépet. Ennyi.

Hát elég.
Elkezdtem könyvet írni. A franc se fog ide írni mélyebb gondolatokat. Majd csak éppen hogy. Ha egyáltalán.

Na bye.

CSF-ek eredménye

Ezekben a Hellinger-féle családállításokban lehet valami. Emlékszem, karácsonykor írtam, mennyire nem bírom elviselni a családom. Nos, azóta a helyére tettük az anyai és az apai vonalat is. És egyre jobban szeretek velük lenni, beszélgetni. Mi több, egyre jobban ki tudom mutatni az érzéseimet feléjük. Mondjuk Apuval eddig is szerettem beszélgetni. Ma is jó volt. Szeretem, amikor beleélve mesél valamit, és jót nevet a végén. Tudom, hogy fontos neki az, hogy valakivel, akivel szellemileg egy hullámhosszon van, eszmét cseréljen.
Ma filmekről, színészekről dumáltunk. Megállapítottuk, hogy nagyon bírjuk Vittorio Gassmant. Kértem, hogy mondjon olyan filmet tőle, ami nagyon jó, hogy letöltsem és megnézzem. Erre Apám ezt felelte:

"Hát az összes az." :-D

Mac-mester

Hát itt volt.
Szerzett egy "PAFF" érzést vagy adott egy pofont, mindegy, hogyan nevezzük. De legalább kölcsönösen segítettünk egymásnak és ez mindenképp jó dolog.
Ahogy mentem anyámékhoz, az járt a fejemben, hogy lezártam az összes "régi" pasival a dolgot, jöhet valami új. És végre képes voltam a jóra, a pozitívra koncentrálni.

L'amant (A szerető)

Mindig szétbőgőm magam ezen a filmen. Teljesen átérzem azt a fajta mély szerelmet, kötődést, vonzalmat és szenvedést, amit a kínai érzett. Az életben ilyen csak egy van. Szerintem.

Ezt sosem hittem volna!

Hobbi fotós, trendi, 27 éves pasi kollégám ma engem kérdezett meg, hogyan kell torrentezni! Engem! Azt hittem, viccel. De nem. Elmondtam, hogy kell. Basszus, egy évvel ezelőtt ez nekem is még legalább kétismeretlenes egyenlet volt. Most meg...

Jeruzsálem

Ezt egyszerűen imádom. Jó zene és gyönyörű a videó, szép színek, fények. A srác egy évvel fiatalabb nálam, Rák a jegye és ortodox zsidó, rabbi lett belőle. Becsülöm az ilyet. Jót röhögtem, azon, amikor Madonna akart vele találkozni a Kabbala révén, és azt felelte, hogy meg kell kérdezni felsőbb körökben, hogy ez kóser-e. :)

Szobor

A parlament előtt elhaladván tekintetem az épület lépcsőjén ülő oroszlánokra tévedt, és felmerült bennem a kérdés, hogy miért pont oroszlán...? Aztán arra gondoltam, hogy ha nem oroszlán, akkor mi lenne méltó erre a posztra. Milyen állat foglalhatná el ezt a helyet? Ha a régióban maradunk és az ország területén élő állatok közül kéne választani, akkor mi kerülhetne a helyére? Indiában tuti, hogy az épületeken ábrázolnak elefántokat - ők nem tesznek ki mondjuk egy rókát. Érdekes, hogy miért mi, európaiak használjuk más vidékek, kultúrák szimbólumait.
De mit tehetett volna oda szerencsétlen tervező? Magyar szürke marhát? Vagy lovat? Maximum egy sast tudnék elképzelni. Nehéz ügy. Az oroszlán egyébként jó választás: erős, tekintélyt parancsoló és igazságos. A kérdés inkább az, hogyan bír ilyesmi az eszembe jutni....?! :-D

DM

DM.
Lássuk csak, mennyi mindent jelenthet ez a két mássalhangzó együtt:
-direct message
-Drogerie Markt
-Deutsche Mark
és
-Depeche Mode.

Sosem felejtem el, amikor a bátyám általános iskolából hazajött, és benyomta a Speak and Spell c. kazettát a Depeche Mode-tól. Szétröhögte magát rajta, mert akkor még cikinek tartotta ezt a zenét, nem is beszélve Martin Gore szadomazó szerkóiról és feketére festett körméről. A mondókák sem maradtak el:

"M-betűben d-betű, Depeche Mode egy nagy tetű."

vagy

"Elrepült egy sirály, Depeche Mode a király."

Aztán valahogy egyre több kazetta került elő az osztálytársaitól, és lám-lám, lassan rajongó lett. Amikor a "Violator" megjelent 1990 nyarán, számtalanszor ébredtem a nyári szünet alatt arra, hogy bátyám bömbölteti a magnót. Sosem felejtem azt a nyarat, más miatt sem, és akkor láttam a lakótelepünkön a következőt is:
Depeche Mode rajongó srácok "eljátszották" az Enjoy the Silence c. dal videóját. Az egyik egy burger kinges koronát tett a fejére, szerzett egy fekete leplet és egy kék nyugágyat, és így sétáltak. :-D Azt hiszem, a csávó beceneve Toblerone volt... Az is emlékezetes, hogy micsoda klikkek alakultak: a mode-osok megfértek a cure-osokkal, de a duran duran-osokkal már nem. Ugyanígy volt ellentét a U2 és a Simple Minds kedvelők között.

Egyébként én is megszerettem: gimiben már rajongó voltam. Rajongó? Amolyan passzív. Nem öltöztem úgy, mint a "módosok", de állandóan ezt hallgattam és a dalszövegeket bújtam. Magával ragadott ez a hangulat. (A Skorpió amúgy is szereti a mélabút, és hát van jó néhány számuk, ami elég depressziós.)
Amikor hosszú idő után megjelent az újabb albumuk, a "Songs Of Faith And Devotion" és az "I Feel You" videója, nem értettük az új dizájnt. Arról nem is beszélve, hogy a létszám fogyott. Fintorral fogadtuk ezt a zenei anyagot és megállapítottuk, hogy a "Violator" volt az utolsó igazi DM album. (Ami persze nem igaz, mert az "Ultra" például szerintem kifejezetten jó lett és a Precious c. dal is király az újabbak közül.)

Most, isten tudja honnan, belém nyilat egy dallam. A Higher Love c. daluk dallama. És rájöttem: egyáltalán nem is rossz a "Songs Of Faith And Devotion". A "Higher Love" nemcsak dallamban, de szövegben is állat. Most, hogy esik az eső odakint, és mécsesek égnek az ablakomban, nagyon illik ide. Amit még el tudnék képzelni a zene és az időjárás mellé az egy szerelemes-szenvedélyes összebújás. Istenem... ilyet két éve csináltam utoljára Leóval, szintén Depeche Mode-ra... Előbb utóbb kell, hogy legyen majd valaki, akivel újra átélhetem mindezt. Addig pedig felveszem ezt a számot is a Making Love c. playlistemre...

Öregedés

Nagy örömömre ma is a Guszti volt az, akihez kerültünk. Istenem, milyen jó pasi még mindig... Miért házas? Amikor csak úgy vibrál a levegő közöttünk már ezer éve...?! Kérdeztem, milyen állapotban van hű négylábúm. Azt felelte, teljesen jól van, öregszik. Hozzátette, hogy csak mi nem öregszünk. Elnevettem magam, és azt kértem, ismételje el ezt hazugságvizsgáló előtt. Nevetett, majd korrigált:

"Na jó, csak Te nem változol..."

Ahh......

Parkolás ingyen!

Parkolás ingyen!
Ez áll egy parkoló oldalán marha nagy betűkkel egy óriásplakáton. Majd ettől pár méterre távolabb szintén óriásplakáton a következő:

Parkolás: 750 Ft/nap

???

Most akkor ingyen van, vagy 750 forintért naponta? Vagy úgy értik, hogy a 750 forint olyan olcsó, hogy már szinte ingyen van? Mert nekem ez nem derül ki ebből. Lehet, hogy ezért (is) tart itt ez az ország ahol, mert nem beszélünk világosan és egyértelműen...

Visszatérés

Végre megtört a jég: Lucifer barátom hosszú hallgatás után újra erotikus képsorral lepett meg. Na azé'! :-D Nehogy már egy Oroszlán visszafogja magát! Örülök, hogy felébredt Csipkerózsika álmából. Istenem, holnapután ő is 41 éves lesz...

Taste Of India

Ha valaki megkérdezné, mi az, amit életemben egyszer látni szeretnék, akkor azt mondanám, hogy a Taj Mahal. Valahogy vonzott mindig is India. A második pránanadi utaztatásom óta pedig teljesen le vagyok nyűgözve, és egyre többször gondoltam arra, hogy egyszer az életben kimenjek oda. De kivel...? És mikor...? És hogyan...?

Ezért aztán igazán megörültem, amikor Pet benyögte, hogy ő bizony megy márciusban. Juhhé, megyek én is!!! :))) Flegmatikusként nem akartam felelőtlen kijelentést tenni, barátkoztam a gondolattal. Fogalmam sincs, hogy fogom kivitelezni, de múlt szombat este letisztult: akarok menni. Nem félek.
Másnap felhívtam Pet-et és mondtam, hogy mennék. Nagyon örült, én is. Gimis éveimben sokat utaztam Európában, ráadásul mindig egyedül, bírtam és szerettem. Aztán jött A-val 10 év, amikor teljesen beszűkültünk és sehová sem mentünk. Elszoktam tőle, kijöttem a gyakorlatból. De menni fog újra. Tudom. Idén már a repülésen is túlestem. Mi több, alig várom a jumbo jetet!! :) Az hiányzott nekem az útról, ami állítólag ott van: kis képernyő arról, mennyivel gyorsulunk, milyen magasan vagyunk, hány fok van, milyen ország felett járunk. Nekem ezeket tudnom kell!!! Információ!!! :)) Az elmúlt időben kezdem megkedvelni a csípős kajákat is, azzal sem lesz gond.

Flegmatikusként jó előre fel kell készülni az útra, de élvezem. El kell intézni és be kell szerezni egy csomó dolgot:
-kell kérni 1 hónap szabit, ezt ma megtettem a francia főnökömnél,
-a kutyámat le kell szervezni,
-oltásokat el kell kezdeni már a télen beadatni,
-kell repjegy,
-kell csináltatnom két nem túl fancy műanyag szemüveget,
-kell iPhone a multimédiára,
-kell hátizsák,
-kell útiterv,
-kell kondi (ősztől növelem a futótávot, bár már így is kőkemény a vádlim),
-és még ezer más dolog.

Fú, el sem hiszem. De mire várjak? Most lehet menni, menni kell. A kutyám remélhetően él még 6-7 évet, de nem kéne megvárnom ezt, hogy utazzak. Szerintem.

Úgyhogy kalandra fel, Skorpió! :)

Lopás

A brutális keresőben több néven is fent vagyok. Ennek elég prózai oka van. A pasik vadásznak, és a pasik 90%-a lusta és kényelmes, és csak az új regisztrációkat nézik meg. Olyankor van 50-100 levél is, lehet válogatni. Viszont egy két hét után hetente már jó ha jön öt levél.

Igyekszem mindig valami kreatívat és izgalmasat, felcsigázót írni. Az előző regem esetében elég szuggesztív pár sort írtam. A héten csináltam újabb regisztrációt. Ez utóbbira egy huszonéves pasi küldött egy levelet az előző regem lapjáról leszedett szövegemmel!!! Nem akartam elhinni, hogy ennyire fantáziátlan, és szánalmas, hogy egy nőtől csórja el a dumáját és azzal nyomul. Nem bírtam szó nélkül hagyni, és írtam neki egy emailt, hogy gratulálok a teljesítményhez. Ááááúúúúú, ez nagyon gáz!!!! Furi volt látni a saját soraimat egy nekem küldött levélben...

Mondjuk, nézzük a jó oldalát: ezek szerint kurva jókat írok, amik tetszenek a pasiknak. :))) Sovány vigasz....

Aztán...

Nem semmi hét van mögöttem. A nagyi haláláról nem akarok írni, bár azt hittem, hogy meg tudom ezt is osztani, de nem. Ezt csak azokkal, akik igazán közel állnak.
Annyit mondhatok, hogy nagyon sok dologgal szembesültem aznap, hihetetlen dolgokra jöttem rá és az élet egy csomó dologra rávilágított.

Aztán a Bika pasitól kaptam az ívet... Nem értem, egyszerűen nem értem...
Aztán Leó felhívott, ami kissé felzaklatott.
Aztán találkoztam egy másik Bika pasival, akitől ugyanazt hallottam vissza, mint a másik Bikától. Vagyis azt, hogy nagyon értékes ember vagyok, szuper az értékrendem, kevés az olyan nő, mint én, szép a hajam, a sminkem, a szemüvegem, csodás vagyok, de ennyi, mert megijednek. Mivel kiderült, hogy van nője, mondtam, hogy ez nekem így nem kóser, és ha már így alakult, akkor viszont gondoltam, hogy csak megkérdezem, ugyan mitől félnek a pasik. A csalódástól. Hm....
Aztán a kolléganőm, akit oldottam a múlt héten arról számolt be, hogy mennyire jobban érzi magát és szeretne újra jönni oldásra! Annyira örültem!!!!
Aztán másik kolléganőmnek pedig stresszoldó gyakorlatokat adtam egy fontos randi előtt, mert egész nap parázott. Este még sms-ügyeletet és lelki segélyszolgálatot tartottam. De jó érzés volt, hogy tudtam segíteni. Végre beindult!!!! :)
Aztán hívott az a cég, ahol Tájm dolgozott és ahol tavaly bejutottam a negyedik, azaz az uccsó körbe, csak a végén lemondták, mert a válság miatt nem nyitották meg a pozíciót. Most nagyon akarnak velem találkozni, megnyitották. Mmmm.....! :) Mindenképpen meghallgatom őket, mit akarnak.
Aztán megtanultam RCA kábelt használni, lásd lent.
Aztán vettem egy isteni csillogó piros fürdőruhát, két részeset. Végre merek ilyet hordani úszódressz helyett. Ezt fölvettem, belenéztem a tükörbe és annyira én voltam, hogy nem is volt kérdés, hogy megvegyem-e. Kéne benne Bikát vadítani, ugranak a pirosra... :-D
Aztán beszéltem a Kos 40-es pasival, lásd szintén lent. Imádom a hangját.... Kb. a bugyim tele lesz tőle.
Aztán 3 nyár után végre a hosszú hétvégén lejutok a Balatonra nyaralni picit. Már alig várom!
Aztán hiányzott már az írás, és most nagyon jól esik írni.
Aztán nem lépek be a keresőbe, nem akarok függni tőle.
Aztán jól érzem magam, futok.

Aztán.... aztán.... aztán.....

RCA, Jack, Pop, Imap és a többiek

Ma megtanultam, mi a Jack dugó és az RCA kábel. Bátyám mondta a telefonban, hogy ez kell ahhoz, hogy a Mac-ről ki tudjam küldeni a hangot a hifire, de kb. úgy értettem, hogy "jag" dugó :-D. Ennek ellenére egyedül megtaláltam a Media Marktban.

Alig vártam, hogy hazaérjek, és kipróbáljam, értsd: valami vagány és pörgős szóljon jó hangosan. De nem ment... Már mindent kipróbáltam, de az istennek nem jöttem rá. Így telefonos segítséget kértem a 40 éves Kos pasitól, akivel kavartam anno... a Mac-es rendszergazdától. Nagyon jó volt hallani a hangját. Persze egyből mondta, mi a baj: a hifin kellett átállítani valamit. :)) Ha már homár, akkor már a Mail-t is beállíttattam vele így virtuálisan: ő mondta, mit kell csinálni, én meg nyomkodtam. Végre értem, mi a különbség a pop és az imap között. :-D

Sirály! Újabb mérföldkövek informatikai fejlődésemben.

Tengericsillag

Megfigyeltem, hogy mostanában elég sokszor alszom tengericsillag pozícióban. Megnéztem gyorsan, mit jelent. Íme. Azért nem hinném, hogy igénytelen lennék, viszont horkolni tény, hogy horkolok. :)) A többit döntse el mindenki. Amiben még szoktam aludni az a magzati pozíció.

Tengericsillag
A legritkább pozíció, az emberek csupán öt százaléka alszik tengericsillag pozícióban, azaz hanyatt fekve, lábukat, karjukat széttárva. A kutatás szerint ők jellemzően igénytelen, szerény emberek. Nem szeretnek a középpontban lenni, viszont jó barátok, lehet rájuk számítani. Jellemzően horkolnak.

Nagyi

Ma, 14:40-kor visszaadta lelkét a teremtőnek.

Petúnia

Érzelmi instabilitás tört rám a Bika pasi miatt. Egész héten a rabja voltam, de aztán péntekre már leszartam. Lazításra és emberi szóra volt szükségem. Imádom Bika barátnőmet, így megfogtam a kutyát és felmentem hozzá a hegyre. Kikevertük az adagot, és nekivágtunk a Normafának. Már sötétedett, így még izgalmasabb volt. Egy padra telepedtünk és itókánk hatására beszélgetésünk teljes őszinteségbe csapott át és olyan dolgokat is elmondtunk végre egymásnak, amilyeneket önkontroll alatt valószínűleg nem tettünk volna. Sokat erősített ez az este a barátságunkon, azt hiszem.
Nemcsak a beszélgetés, hanem a közös erdei pisilés is, meg a buszmegállóig való támogatásom is mérföldkövet jelent a barátságunkban. Mindketten igen jól éreztük magunkat és boldogok voltunk, hogy ki tudtunk kapcsolni. Istenem, mennyit röhögtünk az erdőben! Sokan voltak, nem tudom, mit gondoltak rólunk, de nem is érdekel. Jó volt így.
Aztán lefelé addig sétáltunk, ahol ő lakik, mondván, hogy menjen ki a hatás... Az út felénél, megszólal az én Vénusz uralom alatt álló, kedves Bika barátosném, hogy "istenem, de jó petúnia illat van..." Én meg mint állat lekezdtem röhögni, hogy ez bizony a Vénusz maga, baszki, még ilyenkor is erre figyel, imádom.... :))) Röhögésem nem csitult egy percet sem, szegénynek erősen kellett tartania, de hál' istennek, ő evett előtte, így ő jobban bírta.

Az uccsó busz csak nem akart jönni, megint taxit kellet hívnom. Összeszedtem minden józanságom, és rendeltem egyet. Utána újból fel kellett hívnom, mert elfelejtettem szólni, hogy kutyával vagyok. A sofőr fölöttébb tetszett, szívesen széttéptem volna. Nagyon ügyeltem a mozgás- és beszédkoordinációmra, de így a Sziget hetében tuti, hogy levágja, ki az, aki be van szívva.... Pedig nagyon kontrolláltam magam. Basszus....

Mondtam Bika barátnőmnek, hogy az első dolgom az lesz, hogy beírom a petúnia sztorit a blogba. Most néha mellényomok, de azért nem gáz annyira. Ez a kibaszott légy viszont kurvára idegesít. Itt repked előttem. Honnan van egy légynek annyi energiája, hogy ennyit repdessen???

Tegnap óta állandóan Sade-t hallgatok. Erre a legjobb szexelni by the way. Isteni a zene. Imádom. Most is ez szól, csak éppen nem szexelek közben. Na jó, fejben lenyomok pár menetet. :)))

Kevés

Kevés dolgot szeretek a nyárban, de a következő életképet valahogy mégis különösen kedvelem. Nyolc éve lakom itt, nyolc éve ismerem Olgit és a családját. A gyerekei a szemem előtt nőttek föl. Voltunk együtt nyaralni, bulizni, karácsonyozni, szóval ismerjük egymást. Kamasz gyerekeit gyakran végig hallgattam szerelmi bánataik ügyében, vagy éppen az iskolai zűrök miatt. Kedvelem őket. És valahogy nagyon vagány érzés a következő: futás után, nyári estén lemegyek kutyát sétáltatni, befordulok a parkba, ami tele van fiatalokkal. Az utcai lámpák gyéren világítják meg csak a teret, de így is látni, hogy kamaszok ülnek a pingpong asztalokon. A padokon andalgó szerelmesek, idős nénik, akik késői sétára hozták ki a kedvencüket. És egyszer csak egy kéz emelkedik a magasba a pingpongasztalon, majd jó hangosan odaszól: "Szia, G.!" Naná, persze, hogy Norbi az. Aztán a többi suhanc is köszön messziről, ahogy elhaladok az asztalok előtt. Ismerem a bandát: nagy lovak, punkok, rockerek... És édesek, ahogy így nem szégyellik, hogy van egy tőlük picivel :D idősebb csajszi, akiknek köszönnek. Persze visszaintek és mondok egy hellót. Jó érzés úgy sétálnom, hogy ismernek, ismerem az arcokat. Így valahogy barátságosabb és kellemesebb lesz a nyári este....

BIKA

Nem feküdtem le vele.
Január óta óta ötször találkoztunk, amióta újra beszélünk.
Basszus, bekapcsolt nála az erkölcsi fék, nem akar megdönteni... Most meg az a baj, hogy túl jó vagyok...
Én meg....?
Én meg kezdek érezni.... Hogy a franc esne bele.... Miért nem tud egy normális és egyszerű helyzetet adni a sors? Értem, hogy éveket tengődtem egy fos kapcsolatban, amiért a sors nem kínálja tálcán a boldogságot, de azt hiszem, lassan már megérdemelném....

Ki kellett ütnöm magam.... Nem bírom...... Lebegek...kurvára.... mozgáskoordinációm már nincs, üvölt a zene, de legalább ennyi jó van, amit most érezhetek... Istenem.... Miért nem szeret senki....?

Az jutott az eszembe, hogy nappal bemegyek a melóhelyre, elvégzem a munkát, mint egy robot, aztán hazajövök és beszívok. Szuper kontraszt. Megint visszaállt a hajnali egykor való lefekvés és a hajnali 6 órás fürdés... Úgy látszik, más nem jut....

Gyufa

Bandukolok haza esti sétából, négy kiló kutyakaja húzza a karomat, tekintetem a földet szegezi. És min akad meg a szemem? Egy gyufás skatulyán. Nem is akármilyenen: ilyet még nem is láttam. Fel kell emelnem. A doboz műanyagból van, ilyet tényleg nem láttam még. És fölmerül a kérdés, miért éppen én találom meg ezt....:

Ez már sok(kkkkk)!

Van egy pasi, akivel Olgi a maga 44 évével kavart, rengeteget leveleztek, aztán meg találkozgattak is. A férfi 45 éves, állítólag nős és két gyereke van. Soha nem volt semmi közte és Olgi között, mindig csak bevásárolni jártak Tescoba, Auchanba. Amikor nyáron beszívtam a Misi miatt, akkor ismertem meg ezt a faszit: először levélben, aztán hármasban kutyát sétáltattunk. Utána hébe hóba leveleztünk, meg szkájpoltunk, amolyan haveri alapon. De aztán eltűnt.

Három hete felbukkant és elkapott minket, ahogy kutyát sétáltattunk. Megint Olgi kokettált vele.

Erre tegnap azt mondja nekem a faszi, hogy én érdeklem és randizni akar...

Ááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááááá!

Most mi a f.....t kezdjek ezzel? Tegyük föl, igaz, amit mond, hogy "belém zúgott", amit amúgy nem hiszek, mert 2 találkozásból és levelezésből NEM LEHET. De akkor is... MIT KEZDJEK ÉN MOST EZZEL??? Pláne úgy, hogy a barátnőm rá van izgulva....?????!!!! Ez már sok.... Nem bírom én ezt már.....

Csak Skorpió és Halak MC módjára tudom kezelni a helyzetet: kiütöm magam... egyelőre alkohollal.... még jó, hogy drog nincs a közelemben....

Regeneráció

Ezt a hétvégét teljes mértékben a regenerálódásnak szentelem. Mit ne mondjak, rám fér. Tegnap bevásároltam, mert már semmim nem volt itthon, és igen, vettem zöldséget és gyümölcsöt is. A zöldséggel nincs bajom, inkább a gyümölccsel. Nem igazán szeretem. Valami rossz gyerekkori emlék lehet, ami miatt nem vagyok oda értük. Mindegy. Vettem végre mézet, valahogy teljesen rá vagyok kattanva most, és hosszú idő után újra van Milka kakaóm. Már vagy két hónapja nem ittam, mert a helyi boltban kilistázták, már nem lehet kapni. Szabály szerűen elvonási tüneteim lettek.

Szedem az antibiotikumot, de a fülem még mindig fáj. Mellé zabálok ezerrel kefírt vagy Cserpes joghurtot a bélflóra miatt (mondjuk kefírt minden nap szoktam enni a szalmonella óta), mert az antibiotikum tönkre szokta vágni. Ilyenkor jobban kell figyelni. Ezen felül szedek C- és D-vitamint. Oh yeah.
Lefőztem Pet gyömbér-csillagánizs-menta teáját is, de nekem valahogy nem sikerül olyan finomra, mint neki. Mindegy. Szürcsölöm. Erről a Csengetett, Mylord? c. sorozat egy jelenete jut az eszembe (istenem már megint egyik szavam a másikba öltöm, sorry), amikor is Sir Ralph Shawcross és Lady Agatha leviszi a személyzetet vidékre egy piknikre. A komornyikjuk, Selfridge iszik, mint az állat, már dülöngélve jár és tölt hideg pezsgőt az előkelőknek. Amikor elmegy, Lady Agatha megkérdezi a férjétől:

-Selfridge mentateát ivott?

:-D

Íme: 3:52-nél:



Egészen biztos, hogy nem mentateát ivott, biztosítok mindenkit arról, hogy nem dülöngélek a mentateától, hihihi. És természetesen megvan a sorozat dvd-n, imádom. :))

Mindkét nap végre beiktattam a napközbeni szunyókálást. A dolgaim is rendben vannak: takarítottam, főztem, mi több, ki is vasaltam! Félreértés ne essék, imádok vasalni, csak az utóbbi időben sajnálom rá az időt. De most mindennel kész vagyok. Jó érzés.

Anatómiát is elkezdtem tanulni. Hogy milyen bonyolult a kiválasztási rendszer, azaz a vese, nem is hittem volna. Bakker...! Esküszöm a nemi szervek a legkönnyebb anyag - mondjuk ez is érdekel a legjobban... vajon miért, hehe.

Mai szunyókálásomból felébredvén nem tudtam eldönteni, milyen napszak van. Ezek szerint valóban rám fér a pihenés. Már másodjára álmodtam wc-vel, de ilyen bejegyzés nincsen az álomfejtő oldalakon. Vajon mit jelenthet....? :-D

Megint intuíció...

Király ez a régi dal. A szövege meg milyen már? :)

"I love myself
I want you to love me
When I'm feelin' down
I want you above me
I search myself
I want you to find me
I forget myself
I want you to remind me

Chorus:
I don't want anybody else
When I think about you
I touch myself
I don't want anybody else
Oh no, oh no, oh no"

Elnézve a videót és a szöveget, az az érzésem volt, hogy a csaj Skorpió. Meg az egész dal olyan full skorpiós. Erre megyek föl a Wikipédiára, és lőn.... a The Divinyls énekesnője Skorpió...

http://www.youtube.com/watch?v=sFEfmbAeEDY

Budapest retró

Lassan 32 éve, hogy a fővárosban élek. Itt nőttem föl. Vannak helyek, amiket úgy ismerek, mint a tenyeremet. Ezek meghatározók az életemben. Vannak olyanok is, amiket gyerekkoromban gyakran látogattam, de csak felnőtt fejjel tudtam belőni, a város mely szegletére esnek. Nap mint nap szembesülök azzal, hogy a város fejlődik: régi épületek tűnnek el, újak épülnek, régi lámpákat, újságosbódékat már alig látni, ezeket is modernizálják. Nincs ezzel baj, haladni kell a korral, bár szívemet megmelengeti egy egy retró elem, kár is tagadni.

A kép, ami viszont nem változik évtizedek óta, az a köztereken áruló cigányok a kemping asztalra rakott erős paprikával és a mondat:

"Százért csomóját a zölderősnek!"

Immunrendszer

Nem jól működik, az már biztos. Voltam fül-orr-gégészeten, és heveny mandula és akut nyirokcsomó gyulladásom van. Tegnapelőtt hajnali négykor már arra ébredtem, hogy iszonyatosan fáj, amikor nyelek. Szar ügy ám ilyenre ébredni...

Na mindegy, ez jelzés értékű, fizu után felvásárolom a zöldségest és a bioboltot, az már szent. Nagyon nem jól eszem, muszáj beiktatni vitaminforrásokat, azt hiszem.

Amikor először ettem Cserpes joghurtot, fenntartásaim voltak. Mára viszont már csak azt vagyok hajlandó enni. Valóban guminak számít mellette a d-betűs tejóriás csodajoghurtja. Szóval haladok az egészségesebben való élés útján. Hurrá.

Juan

Körülbelül egy éve költözött az emeletünkre, pár ajtóval odébb. Nem tudtam eldönteni, milyen országból jött, de éreztem, hogy valamilyen egzotikus helyről. Alapból bizalmatlan vagyok, pláne, ha éppen olyan élethelyzetben vagyok, hogy éppen nem vagyok nyitott senkire, nemhogy még külföldiekre. Pedig nagyon kedves és illemtudó volt az első pillanattól fogva: amikor találkoztunk, bemutatkozott és elmondta, itt fog lakni. Amikor összefutottunk néha a liftben vagy a folyosón, mindig megkérdezte, hogy vagyok, mit csinálok stb. Télen még egy este bulizni is hívott. Nem mentem.

Ahogy telt múlt az idő, kezdtem megkedvelni. Üde színfolt volt a ház, illetve az emelet életében. Tegnap egy hatalmas pizzás dobozzal állt a lift előtt, én meg a kutyával.

-Smells nice, mondtam.

Aztán beszédbe elegyedtünk. Azt mondta, a hétvégén elköltözik, mert a főbérlő eladja a lakást. What a pity, mondtam és tényleg így is gondoltam. Pont most, amikor kezdtem megkedvelni ezt a velem egy magas, nem túl sármos, de annál kedvesebb mexikói srácot... De csak pár utcával arrébb költözik, találkozhatunk, mondta. És már ment is a telefonszám és email csere, pedig soha nem szoktam ilyet. Meglátjuk, mi lesz. Barátilag is szívesen találkoznék vele, nem feltétlen kell, hogy vonzalom miatt. Azt mondta, a hétvégén biztosan látni fogom, mert mászkálni fog a költözés miatt. Kíváncsi vagyok, magától fog-e jelentkezni valamilyen ötlettel valaha...

F... kivan!

-A nyirokcsomóm kőkemény és fáj.
-Belobbant a bölcsességfogam.
-A munkahelyen való laptop elé görnyedéstől beállt a vállam és a nyakam (miért nem masszíroz már meg valaki végre...?!).
-Mindjárt megfájdul a szemem is.
-Rettenetesen fáradt vagyok.
-Nincs egy értelmes ember most a közelemben.
-A Bika pasit lekoptattam, erre azt írja, szívesen enne tejbegrízt rólam Milka kakaóporral.(Normális...?!)
-Tájm lemondta a családfelállítást. Bakker, egész héten ezt vártam, erre tessék...
-Üres a hűtőm.
-Csinálom az első horoszkóp elemzést, de minél inkább beleásom magam, annál jobban rájövök, hogy mennyi mindent nem tudok még.

Holnap van Leó 40. születésnapja... Felkavar.

Az a kevés, amit adott a két év alatt, az is borzasztóan hiányzik...

Orgazmushiány

Lassan már két hónapja, hogy asztrológia-szünet van. Kezdek beleőrülni az agyi-orgazmus hiányába. Kellene már valamilyen élmény ilyen fronton is. Bár falom a könyveket, azért az nem ugyanaz.
Hétvégén újabb családfelállításra megyek, ezúttal Tájmmal. Alig várom már. Most fogjuk helyre tenni nálam a férfi/apa vonalat. Talán a férfiakhoz való hozzáállásomon is javítani fog.

Az álomra máris megjött a magyarázat: hagyni kellett a Bika pasit, nem szabad elveszítenem a józan ítélőképességemet. Nem zsákoltam be, nem az én világom. Még jókor kaptam el a dolgot, nem lett belőle érzelmi sérülés. Lapát. De még vissza kell adnom neki az anatómia atlaszt... Íííí.....

Szóval a Bika és Skorpió még várat magára, brühühü... Lassan kéne magammal kezdeni valamit, múlik az idő, megint jönnek a ragyák... :)

Térd-siker

Több mint egy hónapja már, hogy megkezeltem a Kos pasi térdét, amikor utoljára nálam volt... Állandóan fájt a térde szerencsétlennek, ezért csi-kunggal és meditációval megkezeltem a térdét. Másnap küldte az sms-t, hogy este sem fájt neki és reggel sem.

Most összeakadtam vele emailen majdnem két hónap után, és megkérdeztem, hogy van a térde. Azóta sem fáj.

Hihetetlen! Ekkora király lennék ilyen téren? Lehet, hogy erre kéne szakosodnom...?

Tükör

Betonfejű, gázos, antinő vagyok. Állítólag.

Ezen most komolyan elgondolkodom fejlődés céljából.

Rémálom

Szörnyű álmom volt. Valahogy benne volt a Bika pasi is, de már nem emlékszem, hogyan. A lényeg a következő - és már mint tudjuk, úgyis az első három mondat a lényeg, a többi rizsa.

A kutyámmal egy nagyon nagy folyóban voltam (nem tudom, hogy kerültünk oda, de nem jó szántunkból úszkáltunk), és egy híd alá kerültünk, ahol iszonyat sok és nagy örvény volt. Küzdöttünk, nagyon féltem, de végül mindketten megúsztuk.

Elemzem máris. Túl egyszerű lenne, ha mindenhol ugyanaz az olvasata lenne egy-egy szimbólumnak... áúúúú, így hogyan fejtsem meg?! Már érzem, hogy ez lesz a következő tanfolyamom...

Híd: Az ellentétek feloldásának, az emberek közötti lelki távolság csökkentésének lehetősége.

Örvény:
1) Ha a közelébe úszol, vonzónak érzed: szerelem, amely nem tud kibontakozni.
2) A józanság elvesztésének veszélye.
3) Váratlan öröm, meglepő szerelem.

Folyó:
1) Az idő múlása, amely értelmet ad az öröklétnek (állandó megújulással érhetjük el). A felnőtt élet. A cél elérése előtti szakasz.
2) Ha a folyó magával ragadt, harag.
3) Folyót átúszni: erőszakos szerencse.

Úszni:
1) Vágy a gondok felejtésére, a felelősség letételére, a gyermeki boldogság elérésére. Ez a vágy kielégíthető, ha nem ragaszkodik túlságosan a realitásokhoz. Sodrással szemben: legyőzni az elemi erőket.
2) Amit kívánsz, megnyered valami nehezen.

Kutya:
1) A legrégibb és leghűségesebb háziállat, ám az ókori Egyiptomban halálisten, a görögöknél a pokol őrzője. Az álom egyidejűleg tükrözheti mindkettőt, a ragaszkodást és az elmúlást. Szoros kötődése miatt a kutya átveszi környezetének érzelmeit, néha szinte gazdái helyett betegszik meg.
2) Hűség, de átvitt értelemben hűség, kitartás egy rossz elképzelés mellett; nehezen felejtesz, és hajlasz a rosszra inkább visszaemlékezni, mint a jóra.

Na, amit össze tudok rakni ebből jelen helyzetemet tekintve: kurvára félek a régi tapasztalatok miatt, nehezen tudok túl lépni rajtuk, és a jót beengedni. Ha leküzdöm a félelmem és az ellentéteket köztem és közte, akkor váratlan öröm, meglepő szerelem ér.

Vagy lehet a rosszabbik verzió is: Elvesztem a józan ítélőképességem és nem bontakozik ki szerelem.

Na most legyek okos...!

Fülzsírt!

Elképesztő, hogy miket tanulunk az EÜ modulon! ÁL órái amúgy is elég szórakoztatóak, pláne, ha még van egy olyan téma is, mint a herpesz vírus. Az előadáson megtudtuk, hogy a herpesz vírus az arc egyik üregében bújik meg, itt érzi magát otthon, és innen indul ki. Mivel ÁL természetgyógyászattal foglalkozik, minden alternatív gyógymódot, tippet megoszt velünk. Nos herpesz... ha az ember érzi, hogy kezdődik a herpesz, a legjobb cucc rá, amitől elő sem jön, az a fülzsír. Nem kicsit röhögtünk ezen, de halál komoly, azt állítja. Röhögésünk akkor csapott át könnyezésbe, amikor az egyik csaj megkérdezte a következőt:

"És csak saját fülzsír jó?"
-Gusztus dolga, így a válasz.

:-D

Esküszöm, ki fogom próbálni.

Bacardi

Istenem, hogy ez milyen jó érzés... Hihetetlen. Többször kéne ilyet csinálnom! Tegnap éppen annyira fájt a fejem és a szemem, hogy megbénítson és ne tudjak semmit se csinálni. Reggel Cataflam, este Cataflam.... Így jár az, aki hajnali egyig beszélget és nem pihen. A szervezetem szólt, hogy pihenni kéne már.

Ma futáshoz készülődtem, de megint bujkált bennem valami. Basszus, a fene vigye el. Ez is a krónikus szextelenségtől van, ugyanúgy mint a ragyáim a nyakam és az arccsontom vonalán ahogyan azt Tájmmal megállapítottuk...(Hiába az egy-egy kaland nem hoz rendszerességet. :-( ) Nem akartam újabb Cataflam adagot magamba diktálni, ezért inkább a jó öreg Bacardi kólához fordultam. És csodát tett... LEBEGEK... Istenem, de jó érzés ez! Többször kéne így kikapcsolnom, mert amúgy is elég erős az önkontrollom, lazítani kéne néha...

Majd a Bika pasi ellazít. Befűztem. Már a tenyeremből eszik, hétvégére talán meg lesz. Mit tegyek, hajt a tudományos kíváncsiság... Azt mondta, volt Skorpió barátnője két évig, és marha jól meg voltak (el is hiszem). Na most adnék neki, azt hiszem, amilyen lebegős állapotban vagyok. csodállom, hogy tudok itt írni és közben radixot elemzek ám... Első megbízásom egyikét...

Imádom, ahogy a végén mondja a faszi, hogy B'cardi...

Hírek

-Ma web-tool admin lettem egész EMEA-ra (Europe-Middle-East-Africa). :)

-Újra dumálok a Bika pasival, akivel egyszer találkoztam még januárban. Most sokkal szórakoztatóbb az eszmecsere, jókat röhögök. Mivel orvosi műszerekkel foglalkozik és egészségügyit végzett, mondtam, hogy segíthet anatómiát tanulni. :) Kiderült, hogy Skorpió az aszcendense... anyám! Ez azt jelenti, hogy a Bika szexuális étvágyát minimum négyzetre kell emelni. Izgalmas, érdekel! Hehe. :)
Azt mondja, fel van neki adva a lecke, mert vág az eszem, mint a borotva, és résen kell lennie, mit mond, szellemileg nagyon ott vagyok. Mondtam, ja-ja, vágom, hogy mi a csajozós duma. Erre azt mondja, hogy az ő érzésvilága tulajdonképpen... Kértem, hogy magyarázza el, hogy jön a szellemi teljesítményemhez az ő érzésvilága. Azt mondta jó, feladja. Megfogtam. A nők többsége beveszi a dumát, de én átlátok rajta, nem talál rajtam fogást. Én meg jót szórakozom. :) Kíváncsi vagyok, most mit vált majd ki belőlem, ha találkozunk.

-Öt hónap után újra találkoztam Tájmmal. Megleptük magunkat egy szép estével, beültünk egy helyre kajálni és jót dumáltunk. Nagyon jól éreztem magam, jókat röhögtünk, különösen a mazsola-sztorin. Ekkor mindenki minket nézett, úgy nevettünk.
Ahogyan készülődtem, befelé fordítottam a karom az asztalnál. "Úristen, milyen tricepszed van?!", mondta. Mitől van, kérdezte. Hát kérem, a futástól.
Apropó, megfigyeltem, hogy bármikor futok, mindig kialszik egy izzó a rakpart valamely lámpájában... Hogy ez is miért van?

Még van hír, de mivel lefejelem az asztalt a fáradtságtól, ezek maradnak későbbre. Folyt. köv.

Bye.

Intuíció

Már egy ideje megfigyeltem, hogy kezd működni. Egyre jobban. Nemcsak az intuíció, hanem a tanultak megfigyelése az életben. Néhány példa:

1) Kolléganő heves beszédstílussal, határozott kiállással és tisztára úgy intonál, mint az a Nyilas nő, aki a kutyámat szokta nyírni. Mondom magamban, ez a csaj Nyilas, baszki. Megyek föl a közösségi portálra, és lőn: Nyilas.
2) Kolléganő, aki az első naptól kezdve roppant barátságos, mindenkinek névre szólóan köszön, átlátja az egész vállalatirányítási rendszert ától cettig, beint a vezetőségnek és úgy ül le az asztalhoz, hogy az egyik lábát felrakja rá. Ez a végtelen nagy "szarok én rátok" hozzáállás, a rendszerben való gondolkodás, a nyitottság, a mindenhol ott levés bizony a Vízöntő ismérve. És naná, hogy ezt is eltaláltam...
3) A vadászboltos pasi ahogyan kikérdezett mindenről töviről hegyire, ahogyan a szellemiségen keresztül közelítette meg a szex témát, megint csak Vízöntőre utalt. Megkérdeztem, hogy te ugye februárban születtél? Igen, így a válasz. Huszadika előtt, ugye? Igen. Oké, nincs több kérdésem. Ezt is eltaláltam... (Meg azt is, hogy ezt inkább hagyni kellett volna, a szellemi hullámhosszon kívül nem működik más velük.)

Szóval ezek csak úgy jönnek, isten tudja honnan. Megérzések. Működik. Szuper érzés.

Világosabb, szőkébb, jobb érzés :)

Végre csináltam képet.

Zár

Elaludtam. Ma annyi tennivaló van pedig, gondoltam. Így gyorsan felkaptam valamit és már lent is voltam a kutyával. Utána nagy nehezen rábeszéltem magam, hogy muszáj lemenni a boltba kaját venni. Hazaérek a hátizsákkal és a szatyorral, nyitom az ajtót, illetve csak nyitnám... A kulcs nem fordul semerre. Próbálkozom, finoman, érzéssel, aztán erőből. Esélytelen. Első gondolatom Olgi. Már hívom is. Ő nagyon vagány és rámenős módon kezel minden ilyen helyzetet. 10 percen belül kerített egy non-stop záras céget. Azt mondta négyet hívott, egy azt mondta, hogy délután négykor kijönne. Viccel, kérdezte Olgi. "A barátnőm ott áll az ajtó előtt, nem tud bemenni." Aztán csak lett egy, aki fél és egy óra alatt ígérte, hogy kiszáll.

Fasza. Lecaplattam hát az automatához, hogy addig pénzt vegyek ki, gondolom 20-30 között lesz ez a projekt. Mindegy, Krisz, a kutyasétáltató amúgy is mondta, hogy nem ártana ajtót cserélni. Hozzá nemrég törtek be, és azóta 5 ponton záródó ajtója van, amit száz rugóért csináltatott. A héten szarakodott már a kilincsem, így gondoltam is, hogy lassan felhívom az általa megadott embert. A sors előbb akarta, hogy foglalkozzak ezzel a témával.

Háromnegyed órát ültem a folyosón, mire megérkezett az ember. Érdekes módon erőből, némi mozgatással kinyitotta az ajtót. Aztán megnézte a zárat. Tulajdonképpen nem is zárbetét ment tönkre, bár az is akadozott, hanem az egész zár maga. Hiányoztak belőle csavarok. Azt mondta, meg lehet csinálni, döntsem el, mi legyen. Nem értek hozzá, de ránézésre is csak a szentlélek tartotta, így mondtam, hogy cserélje ki. Meg tudja oldani?, kérdeztem. Persze, különben nem engem küldtek volna, hangzott a válasz. Új zárbetétet is kaptam, és ami meglepett, hogy 5 kulcsot is hozzá. Már épp gondolkodtam, hogy kulcsot is másoltathatok a Westendben, ahová reggeli után készültem. Így nem kellett. Még a hevederzáramat javíttattam meg vele, mert akadozott. Aztán kikérdeztem, hogy érdemes-e kicserélni az ajtómat olyan 5 ponton záródóra. Azt mondta, felesleges, egy perc alatt kinyitja, mert lehet akár 8 ponton záródó is, egy zár vezérli. Az én rácsom (hiába, hogy a rajta lévő zár nem a legjobb, szintén könnyen nyitható), a hevederzáram és a mostani zárbetét sokkal több meló a betörőknek, mint egy ilyen modern csoda műanyagajtó. És ha meghallják, hogy kutya van, feladják. Kérdeztem, hogy számít-e valamit, ha kiteszem a kutya feliratot az ajtóra. Igen. Régen volt kint, de leszedtem tavaly a festésnél. Ha mindenképp akarok valamit tenni a biztonságnövelés érdekében, akkor még egy hevederzár kell.

Ahogy mesterünk dolgozott, én figyeltem. Negyvenes pasi, szép alak, gyönyörű kéz és köröm, hiába volt éppen piszkos a munkától. Kék szem (ez annyira nem oké, de ez van), szép arc és mosoly. A viselkedéséből egyből levágtam, hogy nem ez a végzettsége, képzettebbnek tűnt. Aztán elmondta, hogy 17 év után, most válik, és hogy vendéglátó főiskolája van, csak szereti ezt a munkát csinálni. Amikor már kicsengettem a lóvét, elmondta, hogy érdekli a pszichológia, mondtam, hogy engem is és hirtelen máris az ezotéria világában találtuk magunkat. Elmesélte, hogy a feleségével két mondatot nem tudott beszélni, és hogy neki minden nap kell a szex, az pedig nem volt meg a házasságában. Ah... basszus, itt szenvedek mindenféle keresőn, próbálkozom, erre elém vet a sors valakit, aki vonzó, tud szerelni, ami lenyűgöz és még az ezotéria is érdekli, no meg szexuális étvágya hasonló az enyémhez. Örömöm korainak bizonyult, mert van barátnő a képben. De kár...

Amikor elköszönt, mélyen a szemembe nézett, és azt mondta, meg van akkor az ő telefonszáma nekem. Meg. A jövő hónapban szerintem új hevederzárat kérek...

EOM

EOM, azaz End Of Month. Ez multis-ssc-s nyelven a zárás. Jelentem, ma én voltam szolgálatban, ügyeletet tartottam mobilon és emailen, hogy az összes kamiont megrakodják és elinduljon még ma a belga raktárból növelvén ezzel a negyedév bevételét. Basszus, csak ma 90 kamion volt. El tudjátok ezt képzelni, havi és éves szinten ez mit jelent közúti forgalomban? És ezt be kell szorozni isten tudja mennyivel, hiszen rengeteg multi van. Na ezért kell a széndioxid kibocsátásról kimutatást készíteni...
Amúgy túl vagyok rajta, 22:36-ra minden kocsi megpakolt, én meg szépen leadtam a drótot a fejeseknek. Bízom benne, hogy holnap nem ér semmilyen meglepetés valamilyen lemaradt autóval kapcsolatban...

Tök

Végre eljutottam addig, hogy tésztánál bonyolultabb ételt főzzek. Élveztem. Tökfőzeléket készítettem, ami szintén nem valami szofisztikált egy téma, de a tésztafőzésnél mindenképpen megerőltetőbb és több időt és energiát igényel. Isteni lett. Hiába, ha összeszedem magam, csodákra vagyok képes. Imádom, amikor a kapor élénk zöld színe mosolyog rám a főzelékből. Nyammi...

Reggeli megfigyelés

Reggel éppen jön a házunk előtt a busz, így gondolok egyet, és felpattanok rá. A rakparton nagyon egyszerűen lehet átszállni a villamosra, és ez ma nagyon kényelmesnek tűnik. A reggeli napsütésben állva, megcsapja orromat a Duna szaga. Arcomat lassan a folyó felé fordítom, és meglátom az óriási sétahajtót, ahonnan idős és vélhetően német turisták lépnek ki. A kikötő hídján egy aprócska öreg bácsi helyezkedik éppen el sámliján, kalapját a földre helyezi, majd húzni kezdi a nótát. Kalapja meg is hallja rögvest az érmék csilingelésének hangját. Szememmel tovább kísérem a nyugdíjas látogatók útját. A járdán két matyó hímzésbe öltözött, középkorú nő áll, tőlük két méterre egy fotós. Amint elhalad a két nő között a turista, azok belé karolnak, mosolyognak és egy pillanatra ott tartják maguk mellett, míg a fotós lekapja őket. Az egész jelenet olyan, mint Matuska bácsi a Bujtor-filmekben, aki ha kellett, ha nem, ráakaszkodott a külföldiekre és jól meg is kopasztotta azokat. (Istenem, Bujtor... Ő sincs már közöttünk. Gyerekként imádtam a filmjeit, no és a hangja, amit Bud Spencernek kölcsönzött... sajnálom.)
Visszatérve a rakpartra, mit ne mondjak, én is kiakadnék, ha így közrefognának és csak úgy, akaratom ellenére lefotóznának. A vicc az, hogy az egyik faszi akart adni pénzt nekik, de nem kértek. Akkor meg mi ez? Valami újabb Budapest-propaganda? Egyébként a bácsinak csak úgy hullottak az érmék a kalapba, mintha Holle anyó szórta volna. Neki nagyobb sikere volt. Ő adott. Muzsikát.

Mai pasik

Az eszem megáll a mai pasiktól!
Sírnak, rínak, hogy nincs szerelmük, nőjük, párjuk, társuk, sőt, még egy egyéjszakát sem tudnak összehozni, aztán amikor az ember (vagyis a nő) nyitott az ismerkedésre, akkor egyből semmi sem jó, más dolguk van, nem hoznak áldozatot. Ja...?! Hát akkor maradjatok egyedül, magyar férfiak! Áldozathozatal nélkül nem megy. Ezt nem mondta még senki?
Persze van olyan, hogy valaki azért nem ér rá, mert dúskál a jobbnál jobb ajánlatokban, van aki megijed, és van, aki szimplán csak kényelmes és lusta és azt hiszi, hogy a nő, mint a sült galamb fogja magát és szépen berepül az ágyába és szétteszi a lábát. Na és ebből a fajtából van több.

A minap is azt írta valaki, hogy "Kegyed nekem kell!", mire visszaírtam, hogy "Képet!". Erre azt kérdi, hogy a meccs után jó lesz? Anyád. Nem, nem lesz jó. Mit hisznek ezek, hogy majd életem végéig várok? De ha éppen nem lenne foci VB, akkor lenne más ürügy és kifogás. Nevetséges.
Tovább megyek. A brutális oldalon is nyomulok, és döbbenten tapasztalom, hogy amint tenni kéne valamit azért, hogy megkapja azt, amiért oda regisztrált, egyből megy a szarakodás. Kérdem én, akkor most mi a fenét akarnak????? Nem értem...

Ja, a változatosság kedvéért ma vadászboltba hívtak szexelni. :-D Hihetetlen...

Honnan jött?

Ahogy az ember nem tudja megmagyarázni, hogy miért éppen azt álmodta, amit, ugyanúgy azt sem tudja megmondani - én legalábbis nem tudom -, hogy miért van az, hogy felébredek, és egy dal vagy zene van a fülemben és egész nap azt dúdolom. Ma így jártam. Ördög tudja, hogyan jött elő ez a régi rap-nóta, fogalmam sincs, tényleg... Miért pont ez? Honnan, amikor ezer éve nem hallottam, és amúgy sem szoktam ilyeneket hallgatni?

Este rácuppantam a netre, és addig nem nyugodtam, amíg meg nem találtam. A dallam a fülemben volt persze, meg a videoklippre is tökéletesen emlékeztem, meg néhány szövegfoszlány is a fejemben volt, de nehezen ugrott be, hogy ez a De La Soul nevű rap bandától van. Istenem... hányszor láttam én ezt az MTV-n.... Általános végén és gimiben folyton az MTV-n lógtam. Imádtam az akkori zenéket, mindenevő voltam. És az akkori bemondókat is szerettem, voltak kedvenceink, akikről aztán jókat beszélgettünk a gimiben az angol órán. Olyan rugalmas és fiatalos tanárunk volt, hogy vágta, miről van szó, és rájött, hogy jobb olyan témákat felhozni, ami a kamaszokat érdekli. Szóval ott volt Ray Cokes, Paul King, Rebecca de Ruvo, Lisa I'Anson, Pip Dann, Kristiane Baker, Marijne van der Vlugt... az ő nevük annyira belém égett, hogy ha felébresztenek is tudom. :) Az újabbakat már nem ismertem. Számomra ők jelentették az MTV-t. Ray Cokes műsorában, az MTV's Most Wantedben emékszem, hogy az aranyhalat Bubble-nak hívták. :)))

Na de visszatérve a zenére. Miért pont ezzel ébredtem, és honnan jött ez elő belőlem...???!