Vízöntő ifjú titán kollégámmal szoktunk néha felesbe pizzát rendelni ebédre. (N.B. a múltkor egy doboz dvd-t vettünk közösen, most pedig kiírt nekem 4 filmet, hogy ne unatkozzak a hosszú hétvégén. Hát nem tüneményes? :))
Esküszöm, ma reggel ezen morfondíroztam (lévén, hogy semmi kajám nem volt itthon), hogy ma újfent rendelni kéne, erre megszólal fél tízkor, hogy "Gizus, nem rendelünk pizzát?". Hát, nagyon egy hullámhosszon bírunk lenni, az fix (flegmatikus-szangvinikus). Naná, hogy rendelünk!
Új ötlettel állt elő: abból a kerületből talált egy szórólapot, ahol felnőttem, és kérdezte, nem rendelnénk- e most innen. De, próbáljunk ki valami újat, meg hát nekem végül is mindegy - milyen szép 9-es gondolat, hihihi. :))) Csak azt kértem, hogy ő rendelje meg és kérjen hozzá ketchupot. (Utálom ugyanis, ha a pizzát valamilyen paprikás olajjal kenik meg paradicsomszósz helyett. Olyankor nem bírom megenni, csak ketchuppal. Jó pizzához nem kell, de hát előre nem tudhatjuk, hogy milyen lesz.) A Don Pepénél olyan kis tégelyben 70 forintért adnak kimért ketchupot. Az egész nem több, mint egy szemránckrémes tégely, biztos tudjátok, mire gondolok.
Na jön a pizza pont délben, juhhé. Négysajtos, 45 centis pizza, nyami! Van ketchup is! Picivel nagyobb tégelyben, mint egy szemránckrém. Kérdem, mennyit kértek érte. Azt feleli, 250 forintot!!!! Aztak.........!!!! Hogy nem sül le a képükről a bőr! Ennyiért már egy flakonnal lehet venni ketchupot! Na jó, Globust, vagy Heinzet nem, sőt Felixet sem, de sajátmárkásat biztos. Ledöbbentem.
A pizza marha finom volt. Két szeletet bírtam megenni belőle, a másik kettőt elosztogattam a kollégák között, mert jó fej vagyok. Nagy elánnal kínáltam hozzá a világ legdrágább ketchupját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése