A burnout szindróma korunk fogalma, és eddig leginkább a karrier vonatkozásában hallhattunk róla. Ám az aktív párkeresők is átélhetnek kiégésszerű tüneteket. A valaha izgalmasnak ígérkező randizás rémálommá változik, kínok kínja útnak indulni, egyre jobban elhatalmasodik a kedvetlenség és az enerváltság, szép lassan pedig elkerülhetetlenné válik a testi-lelki kimerülés.
Ahogy a munka frontján, úgy a párkeresők sorában is azok a legveszélyeztetettebbek, akik hatalmas energiákat fektetnek a randizásba, és nagyon erős bennük a megfelelési vágy. Már a híres pszichoanalitikus, Jung is észrevette, hogy a mély érzésű, melegszívű emberek hajlamosabbak arra, hogy egy bizonyos tevékenységben kimerítsék energiakészleteiket, ez pedig idővel odáig vezethet, hogy elidegenedek a környezetüktől. A dating burnout esetében ez annyit jelent, hogy még az ismerkedés lehetőségét is kerülni fogják.
Vészjelek lehetnek a lehangoltság, a csökkenő motiváció, az elégedetlenség, a növekvő önbizalomhiány, az elhatalmasodó stressz és a már említett elszigetelődni vágyás.
Önmagunk értékelése azokhoz a szerepekhez köthető, melyeket nap mint nap betöltünk, önértékelésünk pedig attól függ, milyen jól töltjük be ezeket. Ha folyamatosan úgy érezzük, hogy a randevúk nem hoznak sikerélményt, és egyszerűen nem tudunk megfelelni a saját magunktól elvárt a szerepnek – vagyis ez esetben a lenyűgöző csábító szerepének –, elégedetlenségünk szép lassan az életünk többi területére is átszivárog, és egyre nehezebb lesz eleget tennünk munkahelyi vagy otthoni feladatainknak is. Így történhet, hogy nemcsak a randizástól csömörlünk meg, hanem legszívesebben egész nap otthon gubbasztanánk egy pizsamában, kerülve az emberi érintkezés minden formáját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése