Tempó

Elfelejtettem föltenni a táskám a polcra, amíg lementem futni. Ez csak a táv felénél jutott az eszembe, és nagyon megijedtem, hogy a kutya szétszedi az irataimat, így feljebb kapcsoltam a tempót. Gondoltam, így nem futom le a hosszabb távot, mert minden perc számít, viszont akkor kicsit turbózunk.
Sikerült. Lihegtem, de skierült. És a táskám is ép maradt.

A bináris üzenetre visszatérve, végül megtaláltam a megoldást egy fórumon. A mobiltelefonon ki kellett kapcsolni az ékezetes üzemmódot. És lőn, működött. kaptam kreditet, így már tudok válaszolni az internetes társkeresőben.

Hogy ott milyen sokfajta fazon van...! Hihetetlen. Eddig senki sem akadt a horgomra. Mármint senki normális. Talán nem is az én műfajom ez? Vagy még várni kell? Nem tudom. Csak azt, hogy sokan megnéznek, értékelnek, hogy ma este nem győztem a leveleket olvasni, és válaszolni.

Viszont amióta van blog, meg ez a kereső, már sokkal kevésbé tűnik fontosnak pl. egy csekk befizetése, vagy hogy el van-e mosogatva. Apropó, ma reggel elaludtam. Sosem szoktam. De egyik órát sem állítottam be.

Ez van.

Bináris üzenet és pamut zokni

Bárcsak tudnám, mi az! Végre regisztráltam társkeresőbe, és éppen visszaírtam volna azoknak a pasiknak, akik írtak, vagy szavaztak rám, de kredit hiányában ezt nem tehettem. Igényelni akartam, küldtem is az sms-t, ahogy kérték, de kód helyett azt kaptam vissza, hogy a bináris üzenetet a rendszer nem támogatja.
Ez meg mifene? Áááááá. Ott van a sok pasi, mind rám vár (hehehe), és nem tudok visszaírni. Föltettem hát a leíráshoz egy mondatot, hogy baj van a rendszerrel, nem tudok üzenni, de válaszolni fogok.
Hát ez van.

A másik dolog, ami ma nem ment, az a pamut zokni. Mokka vagy inkább karamell színűt akartam venni ma a Westendben. Egy üzlet van, ahol zoknit és harisnyát árulnak, de ott nem volt. És röhej, de sajnos így van: sehol máshol sem kaptam. Még a C&A jöhetett volna szóba, de ott sem volt. Az egész Westendben nem volt pamutzokni!!! Végül bambuszt vettem a dm-ben.
XXI. század, Magyarország. No comment.

Állat vagyok!

Nem is akármekkora. Ha egy picit is szem elől tévesztem a célom, , ha egy kis ideig nem foglalnak le teendők, munka, vagy bármi, akkor máris megtörténik: visszazuhanok abba az állapotba, és máris gyötörni kezd ez az egész. És megint megy az "istennő kontra szarfos vagyok"-fíling, a "jó-nekem-egyedül" kontra "mégis-jó,-hogy-van-Leó", vagy éppen a "majd-én-megmutatom", vagy az "azért-is-regisztrálok-a-társkeresőbe" című lemez.
Semmihez sincs kedvem. Csak ülök, és várok. Fogalmam sincs, mire. Talán arra, hogy megint megszálljon a céltudatos és erős Skorpió-szellem. No meg azt, hogy vigyem a kutyát sétálni, hogy aztán mehessek zuhanyozni és lefeküdni. Még kiütni magam sincs kedvem.

Ma voltam kozmetikusnál. Felhívott, hogy menjek ma, mert holnap kirándulni megy a pasijával. Hát jó. Csak ne bömbölt volna a rádió.

Gondolkozom, hogy mi változott, mi történt, amitől megint ilyen állapotba kerültem. Nem értem magam. Komolyan nem.

Jó hír: a heti to do lista felét elintéztem. Nálam ez haladás, pláne, ha hivatalos ügyről van szó.

Ne dőljünk be mindennek!

Hát ne is. Leginkább én ne. Pláne ne Leónak. Még akkor se, ha azt mondja, szeret. Mert aztán jön egy ingerlékenyebb nap, és megint minden híg fos lesz. Ma reggel veszekedett a feleségével, ami eléggé megalapozta a napját. Már reggel is olyan volt a telefonban, mintha az egész világra haragudna. Ilyenkor, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor megy az oroszlánbömbölés. És hát nem lehet minden úgy, ahogy ő akarja, bármennyire is szeretné... Nincs is már kedvem jópofizni ilyenkor. Miért is kéne? Még sokat tudnék róla mesélni, de minek. Ennyi bőven sok. :)

Ma ügyesen tárgyaltam. Kétszer is. Azért csak ragad rám lassan valami.

Végre kiraktam tegnap este az egész nevem a postaládára, jó nagy betűkkel. Ugyanis az elmúlt két hónapban nem dobott be két csekket a postás, pedig kint van a vezetéknév is és az emelet-ajtószám is. Tán vak? Mindegy. Az önállóság érzetemnek is jót tesz, hogy lekerült a postaládáról az ex-szel közös cédula, és immáron a saját nevem van kint. Jó érzés.

Mi más újság van? Apróságok. Viszont este jó volt beszélni Andival, aki már egy ideje Timi. Ennek nagyon örülök.

Szombaton el ne felejtsek menni kozmetikushoz!

Pozitív gondolkodás

De azt hogy is kell? Pláne akkor, amikor azt hallja bent az ember a munkahelyén, hogy kb. 1 hónap múlva borul a cég... És ha majdnem négy hónapon keresztül keres állást, és úgy 10-15 helyről egy sem hívja föl...? Pedig majdnem mindig be szoktak hívni meghallgatni.
Hjaj, tele vagyok tervekkel..., de így hogy?
Azt mondják a bölcsek, hogy parát vonzunk be, ha parázunk. Jó. Akkor nem parázok. De valaki mondja el, hogyan kell átállítanom a pici fejecskémet a pozitív gondolkodásra. Mert nem megy.

Istenem, Leó...
Nos igen, túl vagyok rajta. Nem függök tőle, nem vágyom már rá. De még így is hatással van rám - kár is lenne tagadni. Ma is, amikor átölelt, megszorított, rám mosolygott és megpuszilt, magával ragadott. Most tapasztalom meg azt, amiről Levi írt egyszer. Hogy egyedül érzem magam, és érzelmileg sebezhető állapotodban vagyok. Igen, valami ilyesmit érzek a bőrömön.
Már nem kell, tudom, hogy másra van szükségem, de egyedül vagyok, és annyira tud hiányozni egy érintés, egy ölelés, egy mosoly.
És tegnap, amikor kiszálltam a kocsiból, rámdudált, hogy vegyem föl a telefont. Fölvettem. Azt mondta, csak azt akarta elmondani, amit a kocsiból való kiszálláskor nem hallottam. "Igen, mit? Hallgatlak.", mondtam. Erre ő: "Semmi, csak az, hogy szeretlek." Pedig egy hete csak veszekedünk.
Azt már el tudom dönteni, mikor rizsa, vagy manipuláció az ő szájából ez a szó, de ez most itt őszinte volt. És ezért még nehezebb ilyenkor...

Visszhang

Tulajdonképpen magam miatt kezdtem el blogot írni, nem mások miatt. Tény, hogy sokan nyúztak, írjak már, írjak már, mert annyira jó olvasni az írásomat. Nos ehhez képest igen csekély visszhangja volt a dolognak, mondhatnám, hogy gyakorlatilag nulla.
Néhányan bele-bele olvastak, de senkinek sincs türelme hozzá. És érdeklődést sem igazán tapasztalok.
Mindegy, "Keep walking", ahogy a Johnnie Walker reklám is mondja.
Írhatnék most még, de minek. Kinek?
Egyelőre takarékra teszem magam. Majd ha lesz nagyobb horderejű téma, jövök. Hátha olvassa is valaki, nemcsak magamat szórakoztatom..

Hűtő

Hú, milyen hét volt. Örülök, hogy péntek van.
A hűtőm kong az ürességtől. Körülbelül az a látvány fogadott ma, mint Bridget Jones-ot, amikor kinyitja a saját fridzsiderjét, és egy darab száraz, penészes sajtott talál benne. Na jó, annyira azért nem vészes a helyzet, de azért lassan tényleg minden elfogy belőle.
Ma este nem szeretnék mást, csak létezni. Bámulni ki a fejemből és pihenni, megállni egy picit. Nézni, ahogy a mécsesek égnek az ablakpárkányon és megsimogatni a kutyát. El is tudnék aludni lazán, de még úgy kilenc körül menni kell a második sétára.

"Szurkapiszka Rák" kollégám mindig azzal cukkol, hogy Zalába megy tárgyalni, Kilimánba. Teszi ezt azért, mert tudja, hogy 4 éven keresztül egy köpésre nyaraltunk, és szeretem azt a vidéket. Azzal vágtam mindig vissza, hogy hozzon nekem a zalaszabari Kis-Balaton étteremből sajtos prószát, mert imádom.
Hát ma hozott. Kedves tőle. Jól befaltam; még mindig finom. Ahogy ettem, lélekben odaképzeltem magam - Zalába.

Lejárt a mosógép. Megyek teregetni. Aztán létezni...

Ragya, koncert, álom

Halál ragya a búrám. Nem tudom, mitől. Nem múlik, pedig már mindent csinálok vele.

A blogot próbálom nyilvánossá tenni, de nem vagyok benne biztos, hogy sikerült.

Tegnap már a növelt távot növeltem, de azt hiszem, a világból is kifutottam volna. Jól ment. És valahogy ilyenkor az érzések kavarognak bennem. Kifutom az összes dühömet és a stresszt. A kutya most ügyes volt és szépen kocogott előttem, nem csavargott el.

Futás után, neteztem, és ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy elmenjek valamelyik környező országba Simply Red koncertre. Hát akkor irány a http://www.simplyred.com/, és hajrá! Bécs: "Ausverkauft", Graz úgyszintén, Prágában még van jegy, de az messze(bb) van. Nézzük tovább a listát. Hopp! Budapest: Kapcsolat koncert, T-Mobil. Nem nagyon kultiválom az ilyen tömegbulikat, de talán értük lehet kivételt tenni. Megnyugodott pici lelkem. :)
Ez a Mick Hucknell jól nyomja. Pedig már nem mai csirke. Vagy kakas? Wikipedia gyorsan, azt mondja, hogy... 48 éves. De milyen hangja van....! Megfigyeltem, hogy sok zenész Ikrek jegyű. Ő is. Majd vezetek valami listát, hogy legyen statisztikám, hihihi.

Az álmomat majdnem elfelejtettem leírni. Nagyon furcsa volt.
Egy kisvárosban voltam. Hatalmas kiszáradt fa állt a város közepén, égbe meredő hosszú ágakkal. Volt rajta egy tábla, hogy a fa 4700 éves. Hirtelen mazsorettesek jöttek oldalról, aztán fehér, színes hímzéssel ellátott, trendi ruhákba öltözött papnők csoportja vonult fel. Bevittek egy nagy terembe, és kiültettek a közönség/nézők/gyülekezet (?) elé engem, meg az exem. Olyan volt, mintha egy bíróságon lettem volna.
Aztán a templomkertben fel kellett ásnom a földet. fekete és mohás föld volt. És a legvégén pedig egy csecsemőt szorítottam magamhoz.
Na ezt fejtse meg valaki!

Csapongok

Ma egész nap a munkahelyemen akartam bejelentkezni és írni a blogba, mert anynira bennem voltak érzések, de valahogy sikerült megállnom. Nem lenne jó, ha bárhogyan is köze lenne a munkahelynek ehhez a bloghoz.
In medias res bele akartam vágni a mesélésbe, de már elszállt az ihlet. Iszonyú, mi volt ma bent. Nem csoda, hogy nem tudok ráhangolódni másra. El is fáradtam. A privát munka is leszívott az elmúlt napokban.
Az asztrológia tanfolyamra jelentkeztem. Remélem, olyan időpontban lesz, hogy oda tudjak majd érni.
Ja, ma próbáltam eldönteni, mit szeretnék jobban: kifesteni a lakást, leutazni a Zselicbe a kutyával és eltölteni ott 3 napot és pihenni, vagy laptopot. Nem sikerült. Valahogy majd megoldom mindet. A festés már muszáj - ocsmányok a falak. És azt hiszem, most jött el aza a pillanat, hogy muszáj valahová elmennem, kiszabadulni, kimozdulni, pihenni picit. A kutyának is jót tenne.
A laptop nem létszükséglet. De pár hete érzem, hogy a számítógépem nem úgy működik, ahogy szeretném. Ez is Andris-örökség. Szeretnék egy gépet, ami úgy van összeállítva, hogy ismerem, tudom, mi van benne, amit tudok kezelni. Ami az enyém. Érthető ez? Talán... Remélem...
***
Az esti beszélgetés alatt kb. háromszor tett le, hogy viszahív, mert valaki más hívja. És két nap alatt a második eset, hogy nincs búcsú, csak: "Most le kell tennem, szia!" van, mert hol a szomszéd száll be a kocsiba, hol mittomén. Marha jó... Legalább ilyenkor látom, hogy mekkora barom vagyok, hogy hagyom, hogy bármit megcsináljon velem. Nem is értem, miért beszélek még vele telefonon. Nem akarok haragot. De az biztos, hogy nem akarom, hogy többet feljöjjön. Meg sem érintem. Nem jön már ez az inger, vagy mifene.

Valahogy életet kell magamba lehelnem, futni kéne...

Asztrológia

Úgy volt, hogy ma nem írok semmit, mert semmi különös nem történt. Tényleg. De aztán hogyhogy, hogynem az Éden honlapján lyukadtam ki, ahol is megláttam ezt: "Májusban asztrológia tanfolyam indul."
Juhhé!
Már egy éve szeretnék asztrológiát tanulni, de valahogy nem jött össze és csak a könyvvásárlásig jutottam. Lehet, hogy így lesz jó. Kaló Jenő tanfolyama a legjobb (állítólag), de az 6 év... (jaj!).
Holnap az első dolgom lesz, hogy felhívom a hölgyet, aki tartja, és kifaggatom a részletekről. Fúúúú, de jó is lenne asztrológia és kineziológia tanfolyam párhuzamosan! Hmmmmm! Hiába na, ha egy üzlet beindul!
De vajon miért vagyok rákattanva a mákos tésztára...?

"CITROM"

Ma egész nap "Citrom" voltam.
Szerinte.
Valóban, elég lehangolt voltam, nem is tudom, miért. Talán azért, mert magam is elképedek saját csapongásomtól: az egyik pillanatban feltámadnak a vágyak és az életkedv, az, hogy végre ÉLJEK - most vagy soha. A másik pillanatban pedig legszívesebben visszafognám magam, hogy megfeleljek, hogy mindenkinek jó legyen, amolyan "vissza a skorpió-fullánkkal" címszóval.
Nem találom magam. Pedig gyakran nagyon is egyértelműnek tűnik, milyen vagyok, hogy ki vagyok.
Hogy valami jót is mondjak :), mostanában zenével indítom a napot, és sokkal jobb így. Ma egész nap Simply Red So Beautiful c. dala csengett a fülemben. Olyan lágy, olyan finom...
Vettem füzetet az április 4-én kezdődő kineziológia tanfolyamra. Sőt, tollat is, mert a lila kifogyott. Annyira snassz kék tollal írni. Apróság, mégsem figyelünk rá. Pedig mennyivel fel tudja dobni akár a munkát is egy másik szín! Kosztolányi jutott az eszembe:

"Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem."

Rájöttem, mi a baj a bloggal. Figyelnem kell arra, hogy ne nyújtsam nagyon hosszúra az egyes bejegyzéseket. Ugyans képes vagyok litániákat írni.
A tegnapi rajzom elemzése a következő: A-t még nem hevertem ki, ő a fa. Gyökerek, ágak vannak, lomb is. A fa közel áll a házhoz (a bal, vagyis a múlt oldalon). Márti azt mondta, még nem telt le az 1 év "gyász", még nem engedtem el. Tükörtojás nap = egyszer így, egyszer úgy - ez teljesen aktuális. Egészséges kígyó!!!! :)))) (Távol a fától!!!) Kerítés és kés a jövő oldalon, kés a jövő felé mutat = bizonytalanság a jövőt illetően.
Az biztos, hogy utánanézek egy álomfejtés-tanfolyamnak is, mert nagyon érdekel. De mindent csak sorjában.
Elfáradtam, pedig egész nap csak henyélek. Álmosító az idő is. Voltunk lent kicsit labdázni. Esik.
Ja, beszéltem anyuval. Végra hajlandó volt meghallgatni.

Csodásan indult a reggel. Tavaszi illat terjengett a levegőben, a nap sütött, a madarak csiripeltek. Grétivel nagyot sétáltunk. Én pedig örültem annak, hogy:
-tegnap végre létrehoztam a blogot,
-túl vagyok a Leó sztorin,
-elérkezett a rajzelemző tanfolyam napja.
Mielőtt elindultam, visszahívtam anyuékat. Nekem estek, mert tegnap este nem értek el. Nem volt kedvem beszélni velük, ez az igazság. Megértem is őket, meg nem is. Úgy érzem, megfulladok attól, hogy ezt a "minden héten be kell jelentkezned" elvárást rám tolják. Ettől még inkább elmegy a kedvem. De nem értik.
Este, a tanfolyam után felhívtam őket, hogy normálisan átbeszéljük az egészet. Apu adta anyut. Anyu filmet nézett, és szerinte már mindent megbeszéltünk. Nem értem. Hát akkor majd beszélünk máskor.
A tanfolyam jó volt, eltekintve attól, hogy fájt a tarkóm egész nap. Szeretek az Édenben lenni, és jó ismerős arcokat újra látni.
Siettem haza a kutyához. Aztán blogot írni.
Mindjárt megyünk második körre az ebbel. Utána alvás, mert fáradt vagyok. Kimarad ma a futás.

Na hát itt vagyok. Megtört a jég. Vagy éppen elkezdem végre az írást, amiért annyian nyaggattak már? Mindegy is.
A lényeg, hogy azt hiszem, túl vagyok rajta. Kijártam az iskolát, ahogy Andi mondta még a nyáron. Már megint igaza volt. De nem baj, minden boldog pillanatával és keserűségével együtt örülök, hogy megtörtént velem mindez.
Hogy mi is? Elmesélem.
De nem ma. Ma volt a kezdés. Még a színeket sem állítottam be, pedig sokáig bénáztam rajta. Fáradt vagyok, és holnap rajzelemző tanfolyam reggel kilenctől. Végre feltöltődöm az Édenben. Szeretek oda járni. Ha ott vagyok, mindig magamra találok picit és sokkal normálisabb vagyok.
Mára csak annyit, hogy nem volt már az igazi vele. Rohant, egy óra alatt letudta az egészet (mindezt 3 hónap után), hogy ezt is ki lehessen pipálni. Nem figyelt rám. Kellemes délután, ruhacsere a Westendben, aztán sörözés a haverokkal. És a szerető szája be van tömve.
Ehhez már hozzászoktam.
De ma valami hiányzott. Ezért nem kell többé. Már nem.
És ez az érzés szabaddá tesz.