Ma egész nap a munkahelyemen akartam bejelentkezni és írni a blogba, mert anynira bennem voltak érzések, de valahogy sikerült megállnom. Nem lenne jó, ha bárhogyan is köze lenne a munkahelynek ehhez a bloghoz.
In medias res bele akartam vágni a mesélésbe, de már elszállt az ihlet. Iszonyú, mi volt ma bent. Nem csoda, hogy nem tudok ráhangolódni másra. El is fáradtam. A privát munka is leszívott az elmúlt napokban.
Az asztrológia tanfolyamra jelentkeztem. Remélem, olyan időpontban lesz, hogy oda tudjak majd érni.
Ja, ma próbáltam eldönteni, mit szeretnék jobban: kifesteni a lakást, leutazni a Zselicbe a kutyával és eltölteni ott 3 napot és pihenni, vagy laptopot. Nem sikerült. Valahogy majd megoldom mindet. A festés már muszáj - ocsmányok a falak. És azt hiszem, most jött el aza a pillanat, hogy muszáj valahová elmennem, kiszabadulni, kimozdulni, pihenni picit. A kutyának is jót tenne.
A laptop nem létszükséglet. De pár hete érzem, hogy a számítógépem nem úgy működik, ahogy szeretném. Ez is Andris-örökség. Szeretnék egy gépet, ami úgy van összeállítva, hogy ismerem, tudom, mi van benne, amit tudok kezelni. Ami az enyém. Érthető ez? Talán... Remélem...
***
Az esti beszélgetés alatt kb. háromszor tett le, hogy viszahív, mert valaki más hívja. És két nap alatt a második eset, hogy nincs búcsú, csak: "Most le kell tennem, szia!" van, mert hol a szomszéd száll be a kocsiba, hol mittomén. Marha jó... Legalább ilyenkor látom, hogy mekkora barom vagyok, hogy hagyom, hogy bármit megcsináljon velem. Nem is értem, miért beszélek még vele telefonon. Nem akarok haragot. De az biztos, hogy nem akarom, hogy többet feljöjjön. Meg sem érintem. Nem jön már ez az inger, vagy mifene.
Valahogy életet kell magamba lehelnem, futni kéne...
