Nem is akármekkora. Ha egy picit is szem elől tévesztem a célom, , ha egy kis ideig nem foglalnak le teendők, munka, vagy bármi, akkor máris megtörténik: visszazuhanok abba az állapotba, és máris gyötörni kezd ez az egész. És megint megy az "istennő kontra szarfos vagyok"-fíling, a "jó-nekem-egyedül" kontra "mégis-jó,-hogy-van-Leó", vagy éppen a "majd-én-megmutatom", vagy az "azért-is-regisztrálok-a-társkeresőbe" című lemez.
Semmihez sincs kedvem. Csak ülök, és várok. Fogalmam sincs, mire. Talán arra, hogy megint megszálljon a céltudatos és erős Skorpió-szellem. No meg azt, hogy vigyem a kutyát sétálni, hogy aztán mehessek zuhanyozni és lefeküdni. Még kiütni magam sincs kedvem.
Ma voltam kozmetikusnál. Felhívott, hogy menjek ma, mert holnap kirándulni megy a pasijával. Hát jó. Csak ne bömbölt volna a rádió.
Gondolkozom, hogy mi változott, mi történt, amitől megint ilyen állapotba kerültem. Nem értem magam. Komolyan nem.
Jó hír: a heti to do lista felét elintéztem. Nálam ez haladás, pláne, ha hivatalos ügyről van szó.
