Hát ne is. Leginkább én ne. Pláne ne Leónak. Még akkor se, ha azt mondja, szeret. Mert aztán jön egy ingerlékenyebb nap, és megint minden híg fos lesz. Ma reggel veszekedett a feleségével, ami eléggé megalapozta a napját. Már reggel is olyan volt a telefonban, mintha az egész világra haragudna. Ilyenkor, ha valami nem úgy van, ahogy ő szeretné, akkor megy az oroszlánbömbölés. És hát nem lehet minden úgy, ahogy ő akarja, bármennyire is szeretné... Nincs is már kedvem jópofizni ilyenkor. Miért is kéne? Még sokat tudnék róla mesélni, de minek. Ennyi bőven sok. :)
Ma ügyesen tárgyaltam. Kétszer is. Azért csak ragad rám lassan valami.
Végre kiraktam tegnap este az egész nevem a postaládára, jó nagy betűkkel. Ugyanis az elmúlt két hónapban nem dobott be két csekket a postás, pedig kint van a vezetéknév is és az emelet-ajtószám is. Tán vak? Mindegy. Az önállóság érzetemnek is jót tesz, hogy lekerült a postaládáról az ex-szel közös cédula, és immáron a saját nevem van kint. Jó érzés.
Mi más újság van? Apróságok. Viszont este jó volt beszélni Andival, aki már egy ideje Timi. Ennek nagyon örülök.
Szombaton el ne felejtsek menni kozmetikushoz!
