Elfelejtettem föltenni a táskám a polcra, amíg lementem futni. Ez csak a táv felénél jutott az eszembe, és nagyon megijedtem, hogy a kutya szétszedi az irataimat, így feljebb kapcsoltam a tempót. Gondoltam, így nem futom le a hosszabb távot, mert minden perc számít, viszont akkor kicsit turbózunk.
Sikerült. Lihegtem, de skierült. És a táskám is ép maradt.
A bináris üzenetre visszatérve, végül megtaláltam a megoldást egy fórumon. A mobiltelefonon ki kellett kapcsolni az ékezetes üzemmódot. És lőn, működött. kaptam kreditet, így már tudok válaszolni az internetes társkeresőben.
Hogy ott milyen sokfajta fazon van...! Hihetetlen. Eddig senki sem akadt a horgomra. Mármint senki normális. Talán nem is az én műfajom ez? Vagy még várni kell? Nem tudom. Csak azt, hogy sokan megnéznek, értékelnek, hogy ma este nem győztem a leveleket olvasni, és válaszolni.
Viszont amióta van blog, meg ez a kereső, már sokkal kevésbé tűnik fontosnak pl. egy csekk befizetése, vagy hogy el van-e mosogatva. Apropó, ma reggel elaludtam. Sosem szoktam. De egyik órát sem állítottam be.
Ez van.
