Mindent elrontok. Már megint nem találom magam, és olyanokat bántok, akiket nem kéne. Ettől olyan feszült leszek, hogy legszívesebben a szokásos távom dupláját most azonnal lefutnám. De nem lehet. Ezért az írásba menekülök, talán megnyugszom.
Inaktívvá tettem ma magam a társkeresőn. Besokalltam. No meg azt hittem, tudok több emberre is koncentrálni, de nem megy, mert ő van a fejemben.
Csak remélni tudom, hogy délutánra valamelyest összeszedem magam, mert ötkor állásinterjú - angolul. Ráadásul telefonos lesz, és még sosem csináltam ilyet. Svájcból fognak hívni.
To be continued in the evening…
Akkor folytatom. Az interjú jól ment. Haladás. Két hét múlva eredmény, hogy mehetek-e második körre vagy sem. Reméljük, igen.
Zsúfolt a ma este, de nem baj.
Az első kineziológia tanfolyamról még nem is szóltam semmit. Szuper volt. Egyet sajnálok, hogy a következő alkalomra majdnem két hónapot kell majd várni. Hogy fogom kibírni?
Amúgy felgyorsultak az események: az idő melegszik, így pánikszerűen kell valami futónadrágot vennem, és más nacit is, mert mindet kifogytam. Kell mennünk állatorvoshoz oltásra, és még itt van a lakásfestés is... Utóbbira még semmi sincs meg, pedig elméletileg csütörtöktől indul. Hát majd ezt is ügyesen, amolyan "Skorisan"! :)
