Délután elolvastam a Cataflam betegtájékoztatóját, és a következőt nagyon viccesnek találtam:
"További nagyon ritka mellékhatások: (Az alábbi mellékhatások 10000 emberből kevesebb, mint 1-ben jelentkeznek.)"
Hogy ez hogy jött ki nekik? Hogyan vizsgáltak 0,7 embert? Na mindegy. Biztos ez is valamilyen statisztikai számítás, amihez nem értek. Amúgy ide sorolják a memóriazavart, és mintha ezt érezném magamon. Vagy inkább azt, hogy nem fog az agyam mostanában.
Ma spontán látogatást tett a cégünknél Timi (a biztonsági portaszolgálatunk szerint "Time", hihihi). Olyan jó volt! Egyrészt szuper volt az időzítés, mert munka befejezte előtt jött, másrészt rég láttam és jó volt látni, beszélni vele. Jókat röhögtünk. Kifejezetten bírom az olyan apró szösszeneteket, mint kávé felkavarása szemceruzával! :) De az eddigi legjobb akkor is az volt, amikor fölvett Szegeden a vasútállomáson. Tudni kell, hogy kozmetikát tanult akkoriban (ma már profin űzi). Megkérdezte, ettem-e a vonaton. Igen, feleltem. Mit, így a kérdés. Kenőmájasos kiflit kaliforniai paprikával. "Mmmm, az fincsi", mondta, majd kábé 10 másodperc múlva felém, mint leendő kísérleti nyúlhoz fordult, és a következőt kérdezte: "Neked szőrös a lábad?"
Hát dőltünk a röhögéstől, és én még ma is röhögök, ha ez eszembe jut.
Ja, a nagyon fontosat el ne felejtsem! Nyitom az ajtót, Gréti a szobaajtóban ül, mint mindig. Benéztem, és fantasztikus volt ez a látvány. Egyrészt az, hogy ő ott ül, és vár, szeret, másrészt a szép lakás. Azt éreztem, hogy csodás érzés hazajönni. Ez már az én lakásom, tetszik, és menedék számomra. Az én illetve MI világunk, akármilyen pici is. Várom is a hétvégét, hogy kicsit itthon lehessek és élvezhessem.
Nagyon fáradt vagyok, ma korán fekvés lesz. Amikor ilyeneket mondok, rendszerint mindig éjfélkor fekszem le, mert eltökölöm az időt.
Mára virradóan azt álmodtam, hogy valaki elvitt templomba, és borzasztó rosszul éreztem magam, mert nem tudtam, mikor mit kell csinálni. És semmilyen szöveget sem ismertem, ki akartam menni, de nem lehetett.
Na befejezem, mert már ásítozom. Igen, végre tudok ásítani! Haladás!
