Ezeket a sorokat napközben írom, mert nem tudom magamban tartani. Most sír nekem Leó emailben, hogy nem beszél(het) velem, meg hogy ő a telefonokkal a napi 10 perces összefutásokkal mennyit foglalkozik velem, és én vagyok elégedetlen, aztán most tudom meg, hogy tegnap a hevrjával beugrottak pancsolni a Széchenyibe. Hát a pofám leszakad! Komolyan.
Rám soha nem áldoz időt, még az ajtómat sem nézte meg húsvét előtt, pedig az csak öt perc lett volna. Hát mindenre van idő, csak a "szeretőre" nem. Már van idő focizni a gyerekkel, hétvégén bicajozni, hétközben edzésre járni és pancsolni a haverral. Szuper.
Gondolkodtam, hogy azért ezt a véleményemet megosszam-e vele, de annyira azért nem hozott ki a sodromból, mint régebben. Vacilálok ez és a "leszarom" állapot között. Valószínűleg az a jobb, ha egy szót sem szólok, csak mosolygok, hogy minden rendben van, csináld csak "LeóKirály". Ugyanis Timitől már tudom, hogy ez a legnagyobb fegyver. De a végén én fogok nevetni. Egyszer olvastam valahol, hogy az Oroszlán-Skorpió kapcsolatban előbbi bömböl, utóbbi ravaszkodik és utóbbi nyer. Hm...
Ez a Madonna dal jutott az eszembe:
You think that I can’t live without your love
You’ll see,
You think I can’t go on another day.
You think I have nothing
Without you by my side,
You’ll see
Somehow, some way
You think that I can never laugh again
You’ll see,
You think that you destroyed my faith in love.
You think after all you’ve done
I’ll never find my way back home,
You’ll see
Somehow, someday
All by myself
I don’t need anyone at all
I know I’ll surviveI know I’ll stay alive,
All on my own
I don’t need anyone this time
It will be mine
No one can take it from me
You’ll see
You think that you are strong, but you are weak
You’ll see,
It takes more strength to cry, admit defeat.
I have truth on my side,
You only have deceit
You’ll see, somehow, someday
Este folytatom.
Hát folytatom. Éppen kutyás barátnőmet vártam a parkban padon üldögélve, amikor csörög a privát mobilom. Felveszem, és a múltkori, svájci telefonos interjú eredményével kapcsolatban kerestek. Ezúttal Belgiumból, és újabb telefonos interjú időpontot kértek. (Megőrülök, most ez dívik?) Holnap, vagyis szombaton fogjuk ezt megejteni. Egy bökkenő van csak, a csaj úgy beszél angolul, mint a vietnámiak, és elég nehezen értem. Nagyon kell majd koncentrálni.
Elolvastam, mit dühöngtem Leó miatt. Nem úgy tűnik, mintha nem akadtam volna ki. De, kiakadtam, csak már nem füstölt a fejem, mint régebben. Azt sem értem, hogy reggel már nem bírta tovább, és felhívott, csak pechjére már beértem az irodába, mikor megcsörgetett. Naná, hogy ürüggyel: a Határ úton fel tudott volna venni. Este viszont nem hívott. Lehet, hogy ma is fürdőzés volt a haverral...?
Most kezd hiányozni ez a hülye...
