Ha a bölcsességet fájdalomban mérnék, akkor azt hiszem, már bölcs lennék. Azt a kínzó és lüktető fájdalmat, amit a bölcsességfogam begyulladása miatt a napokban elviselek, nem is tudom leírni. Már több napja gyötör a kín, és éjjel is többször felébredek. Napok óta Cataflamon élek, és borogatom a nyakam és a fülem, mert a fájdalom oda is kivetül. Talán lassan kifelé jövök ebből is. Csakúgy mint a lakásfelújításból és a mocsár Leó-féle kapcsolatból.
Mi van Leóval? Ezt elég egyszerűen le lehet írni: semmi. Na jó, néhány adalék: a festés alatt felhívott egyszer, és megkérdezte, hogy áll a munka. Aztán végig arról beszélt, hogy milyen bicajt vett a gyereknek meg magának. És hogy a legfőbb problémája az, hogy hol tárolja ezeket, mert a garázson van ablak, és ha látják a két új gyönyörű "paripát", akkor betörnek és ellopják.
Csak hallgattam, és szinte már nem is figyeltem arra, amit mondott. Az járt a fejemben, hogy ezért hív föl, hogy a baromságait előadja, már semmi sem szól rólam/rólunk, hogy ne adj' isten hiányoznék, vagy szeretné a hangom hallani. Nem, szó sincs erről.
És ma reggel is ugyanez volt. Illetve napközben. Végig a munkahelyi problémáin görcsölt és már kénytelen voltam leállítani. Mert bár jó megbeszélni ezeket, egy idő után már sok, mondhatnám divatosan is, hogy "too much". Igen, még nekem is. Egy lábtörlőnek éreztem magam, amibe jól beletörlik az összes mocskot, mielőtt belépnének a tiszta otthonba. Az otthonba, ahol vár a két gyerek és a feleség. Én kapom a szart (már bocsánat), az otthoniak meg a boldogságot. Hát köszönöm, elég volt.
Kérdezte, hogy kinek mondaná el, ha nem nekem. Mondtam, hogy esetleg a feleségének és/vagy barátainak. Itt le is állította magát. Még jó.
Az is tipikus volt ma, hogy a szomszéd meglepetés szülinapi partija miatt időben felállt, és hazament. Nem is emlékszem rá, miattam mikor állt föl az asztaltól időben.
Szóval siralmas. Gondolkoztam, hogy beolvassak-e neki, de rájöttem, hogy felesleges, és inkább nem koptatom a billentyűzetet.
Az elmúlt napokban végre ettem meleg ételeket. Nagyon hiányoztak ezek az ízek, de magam miatt képtelen lennék mondjuk egy gulyás levest főzni. Úgy szeretem, ha elém teszik. Csak a számat tudnám kinyitni rendesen az evéshez is. Reggel (a már említett fájdalom miatt) a fogkefét is alig tudtam betuszkolni a búrámba.
A kutya végre itthon van. Elfáradt. Már megszokta anyuéknál, de azért csak nem a megszokott környezetében volt egy hétig, ráadásul 4 napot nélkülem. Most alszik az Édes, és bár még mindig fennforgás van a lakásban, szerintem már megnyugodott.
Most én nem vagyok nyugodt: találtam a pofijában valamit, ami belefúródott és begyulladt neki. Szombaton megyünk veszettség elleni oltásra, akkor kiszedetem. Nem merek hozzá nyúlni.
Ja, és talán végre eljutunk 1 hét után addig, hogy lemenjünk futni. Együtt.
Azt hiszem, ma pihenek picit. Iszonyatosan elfáradtam. Most este még lekentem másodjára az ablaktokot, és kinyomtam a csempét szilóval (azért felhívnám a figyelmet a szakmai tudásra, amit nőként szereztem meg!), és apróbb javításokat végeztem. Még kimosom az ágy huzatának egyik felét, kiteregetem és csókolom. Kicsit netezek kikapcsolódásképpen.
Írt a "Sziréna". Várattam 2,5 napot a válasszal, hisz' ő egy hetet váratott engem. Jobb is, mert lenyugodtam, és higgadtabb fejjel tudtam reagálni. Csak fel mertem tenni azt a kérdést, hogy mitől érez engem varázslatosnak úgy, hogy nem is ismer. Kíváncsian várom, erre mit lép. No meg arra, hogy a jövő héten találkozzunk. Hol és mikor? Erre a baromi egyszerű kérdésre kell válaszolnia.
A budaörsi állásajánlatról kiderült, hogy XI. kerületi. Szuper. Bár német a cég és nem szívesen dolgoznék ilyen cégnél (pláne, ha az angol háttérbe szorulna), azért nem tűnik rossznak így elsőre. Egy: Budapesten van, kettő: jó a fizetés, három: újdonság lenne. Meglátjuk, mi sül ki ebből (is).
Hát azt hiszem, ennyi. Fáradt vagyok.
