Találós kérdés

Három Vízöntő, egy Oroszlán és egy Kos. Na mi az?

A Guns 'n Roses a fénykorában!!! Elképesztő!!! :-D

A Kos volt a szerelmem anno. :-) Még mindig jó pasi.

Hókuszpókuszfókusz

Elképedek. Hallom a szomszéd falon keresztül ahogyan a három betűs kereskedelmi csatornán a "Hókuszpókuszfókuszt" ajánlják. Emlékszem, már másfél évvel ezelőtt is rosszul voltam attól, ahogy a két téma bemutatása közben kötőszóként az "aztán" szót használta az összes bemondó. "A házában leszúrta nővérét és az anyját. Hogy miért tette, kiderül a ma esti Fókuszban. Aztán. Haldoklik a híres színésznő..." Fantasztikus... Két és fél év alatt semmi sem változott. Nem gondolja azt a szerkesztő, hogy azért ideje lenne az imázson picit változtatni és hogy azt nem feltétlen a díszletnél kéne kezdeni...? Úgy érzem, semmit nem veszítek, hogy nem nézek tévét. Különösen a Hókuszpókuszfókuszt.

32

"Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám” versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amig szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén” -
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní-
tani!"

Dzseki

A múltkor vettem egy téli dzsekit. Meleg, víz- és szélálló, az első komolyabb dzsekim. Bár kissé vonakodtam a megvásárlásától, mert fehér piros berakásokkal, egyszerűen annyira szépnek találtam (meg szeretek is fehéret hordani pláne piros kombinációval), hogy nem bírtam otthagyni.
Ahogyan ma először felvettem az esti sétához és néztem magam a tükörben megállapítottam, hogy a karomról már csak a NASA felirat hiányzik. :-D

Valami hasonló...

"Évekkel a háború után, házasságok, gyerekek, könyvek után, a kínai Párizsba utazott a feleségével. Felhívta a lányt. Zavarban volt, a hangja remegett. De a lány a remegés mögött is felismerte a kínai akcentust. A kínai tudta róla, hogy író lett. Azt is tudta, hogy meghalt a kisebbik bátyja és ezen együtt szomorkodtak. Végül, amikor elakadt a beszélgetés, akkor elmondta a lánynak, hogy semmi nem változott, hogy ugyanúgy szereti, hogy mindig szeretni fogja, haláláig szeretni fogja."

Varjú

Vasárnap reggel van, korán ébredek. Borult az idő, majdnem, hogy sötét van. Elhúzom a függönyt, odakint a köd éppen felszállóban van, s az idő mintha megállt volna. Csönd van a városban. Mindenki alszik még, járművek sem mennek. A csöndet egy varjú töri meg károgásával. Ősz van. Ez a pillanat a varjú hangjával mintha maga lenne az örökkévalóság, s képzeletem máris a német romantika, Hofmannstahl és Eichedorf világába merül. Hogy miért éppen oda? Fene se tudja.
A hétvégén korainak mondható sétánk alkalmával gyönyörködöm a sárga falevelekben, de ezúttal nem gyűjtöm őket. Ott szépek, a fűben.
Hazaérek. A hangulat kedvéért beteszem Handel Vízizenéjét. Így teljes a kép. Október közepe van...

Nézz, nézz az ég felé...

Kurva?!

Zselici hosszú hétvégénk alatt Bika barátnőm dobott pár hátast az intuíciómtól.
Két példa:

Barátném bátorított, hogy vezessek az erdei úton, gyakorlásképp. Az erdőben még 8 km-t kell menni a szállóig. Mondtam, hogy nem, mert mit csinálok, ha jön valami az úton (egy sávos az erdei út). Azt kérdezte, hogy ugyan már, mi jöhet ott. Mondom, traktor. Ráfordulunk az erdei útra, megyünk 1 km-t és jön szembe a traktor. Azt mondja barátném, basszus, G., nem vagy semmi, honnan tudtad?!

Reggeli séta után elindultunk körbeutazni a Zselicet autóval. Amikor a kisvasúthoz értünk, mondom neki, hogy jó is, hogy megállunk, mert a Grétinek már pisilnie kell. Kiugrik a kutya a kocsiból, megy két métert és egyből pisil. Bika barátném megszólal: G, durva vagy!

Ezt én egyébként úgy hallottam, hogy "G, kurva vagy!" :-D

Vissza is kérdeztem, hogy kurva???!

Akkorát röhögtünk...

Zúgló

Péntek este meglátogattam Vízöntő barátnőmet. Elég későre járt már, amikor útra keltem, s mivel nem ismerem Zuglót, kis fenntartással indultam el. "Remélem, nem lesz semmi gond az úton", mondtam. "Á, semmi sem szokott itt lenni, normális környék", vágta rá barátnőm. Jól van, akkor megnyugodhatok, könyveltem el magamban.

Amint lépek ki a kertkapun, a túloldalon három fiatal suhanc halad el az éjszakában és odakiáltják nekem:

"Szőke ribanc!"

Na ennyit a környékről...