Ma két éve,

...hogy elindult a lavina Leóval...

C'est bon!

Eddig nem voltam oda a francia konyháért, az egy hét alatt nem igazán sikerült finom ételt ennem, bár az is tény, hogy elég konzervatív vagyok ilyen téren, azaz nem vonz, hogy megkóstoljam a csigát, kagylót, rákot meg a hasonló cuccokat.

Ma viszont a desszerttől majdnem elájultam. :) Valamilyen madarat ettem vacsorára (szörnyű, hogy a franciáknál képtelenség angol étlapot kapni, mint utóbb kiderült, gyöngytyúk volt), de nagyon nem jött be. Rajta volt a bőr a húson és a látvány is taszított, mert nem volt megpirítva, sem megsütve, a főtt állapothoz hasonlított... Brrrr. Így már csak a desszertben bíztam. Számomra a desszert csokoládés kell, hogy legyen. Finom egy meggyes rétes is, de az nem desszert, az tízórai maximum. Így hát a következőt rendeltem:

Forró csokoládétorta levendula fagylalttal

Kihoztak három, kuglóf alakú mini "csokoládétortát", aminek a közpén forró, folyékony csokoládékrém volt. Nem volt édes, finom kakaóból készült. Ehhez levendulafagyit adtak, ami első hallásra bizarrnak tűnhet, de k..... jó!!! A fagyiba volt tűzve egy szál levendula. A kettő kombinációja kulinárisan egyértelműen élvezetet nyújtott, de majdnem máshogy is, hihihi. :) Élelmiszeriparban eltöltött éveim alapján igyekeztem megfejteni a levendulafagylalt összetevőit és a következőre jutottam. Véleményem szerint az alap vanília fagylalt, fahéj és egy csöpp levendula aroma vagy olaj. Naggggggyon jó!
Kár, hogy nem tudtam lefotózni, igazából nem mertem, mert Michelin csillag várományos a hely.

Egyelőre ennyi, élménybeszámoló a hétvégén, képekkel.

Ou revoir!

Nélküle

Öt harminc: csörög a telefon. Első ébresztés. Erőtlen kéz nyomja meg a készülék gombját. Reggel van. Lassan érezni kezdi testét, majd azt, hogy a feje a combján van. Odabújt. Szuszog. Lassan felül és kikeveredik az ágyból, rosszabbik esetben visszaalszik, és tizenöt perc múlva a polcon lévő digitális óra ébreszti, aminek már a fele sem tréfa, hiszen leállításához kell tenni vagy úgy két-három lépést. Van fél órája, hogy embert varázsoljon magából, aztán lemegy sétálni. Mindegy, hogy milyen az idő: esik, fúj, hideg van, zimankó van, hőség van, hó van, jégpáncél van, akkor is menni kell. Reggel fél órát jár vele, aztán munkába indul. Dolgozik egész nap, majd rohan haza. Hozzá. Magától értetődő számára, hogy mindennél előbbre való: csak a táskát dobja le, és új cipőtől feltört sarokkal is azonnal fordul, s már megy is le vele az esti sétára. Egy órát jár így vele. Utána neki ad először enni, hiszen ellentétben vele, ő nem eszik egész nap semmit. Ő van most a soron. A pihenés, evés vagy futás csak ezután jön. És amikor minden normális ember már éppen ágyba bújva olvasgatna vagy tévézne, ő akkor viszi le harmadjára.
És ez így megy nyolc éve, teljesen egyedül pedig két éve. Elég strapás. Néha nagyon nehéz mindent úgy elintézni, hogy ő ne szenvedjen hiányt semmiben. Néha nagyon nehéz rohanni. Néha nagyon nehéz örömmel végigcsinálni, amikor rossz kedve van. Néha nagyon nehéz mindent hozzá igazítani. Néha nagyon nehéz vele foglalkozni, amikor hulla fáradt. Néha azt is nehéz megfogalmazni, hogy egyáltalán miért van ő. Néha nagyon nehéz elviselni a lelkiismeret-furdalást, amit miatta érez.

Aztán jön két hét, amíg nem látja. Hazajön úgy, hogy nem várja őt a szoba ajtajában ülve. Rossz érzés. Üres minden, üres a lakás. Kinyitja a hűtőt, és rossz érzés, hogy nem hallja a karmokat csattanni a parkettán, ahogyan a kanapéról leugrik. Rossz érzés, hogy nem szuszog mellette. Furcsa, hogy nem kell lent róni az utcákat. Hiányzik. És egyszerre rádöbben, hogy nem is tud másképp élni. Kell ő neki! Rendszert visz az életébe, örömöt ad, szeretetet és sok közös élményt. El nem tudja képzelni, hogy az utcákat, amiket annyira szeret, egy napon majd egyedül járja. Ijesztő gondolat az egyedüllét. Nem is kell belegondolni, hiszen még vélhetően sok közös év áll előttük.

És most, az első nap, hogy távol van, máris hiányzik. Nagyon. Szeretlek.

Mantra-futás :)

Ez nagyon tetszik, olyan csodálatos, olyan lágy...
Végig ezt énekeltem futás közben és nem tudtam megunni. Jól is ment.

Sa re sa sa

Hát ezt is megtanultam! Fogalmam sem volt, hogy kell mp3-mat feltenni ide... De aztán csak sikerült. Kerestem a youtube-on oktatófilmet, és aztán felfogtam, hogy hogyan működik ez. Teljesen egyedül! Wow. Még arra is rájöttem, hogy a Mac Garageband-jével zenét is tudok szerkeszteni diavetítéssel, és arra is rájöttem, hogy a .band formátumot iTunes-ba ki tudom exportálni mp3-ra. Arra viszont nem jöttem rá, hogyan lehet a diavetítést feltenni. Sebaj. Nem lehet mindent egyszerre. :) (Amúgy fantasztikus, miket lehet a Mac-en szerkeszteni...)

Szóóóval. Ma tanultuk a csakrákat és vettünk egy mantrát, végeztük közben a légzőgyakorlatot (lótuszvirág), energetizáltuk a gyökércsakrát (képe fent). Azt a csakrát, amely a mindennapi nehézségekkel való küzdelmet is szimbolizálja. Alatta ez a dal szólt Guru Sabadh Singh Khalsatól. Annyira egyszerű, lágy és szép volt a dal, hogy nagyon megérintett. India, zene, mindennapi gondok, a lelkem... ahogy végeztem a mozdulatokat kicsordult a könnyem... Nem tudom, mi ütött belém... Kijött...

Biznisz szpícs

Néhány gyöngyszem az új munkatársak szájából/tollából.

A főnök:
Pls. reschedule-áld a meetinget, és checkkold le a room-ot mielőtt book-olod. (Felhívnám a figyelmet a rengeteg magyar szóra, amely ebben a mondatban található...) :-D

A kolléganő:
Először release-elni kell az emergency-t, aztán approvoltatni kell.
Ha kell, akkor pluggolok, hogy push-oljam őket.

IT:
Még nincs meg az access-ed, mert még approve-oltatni kell.

Megint

A változatosság kedvéért megint megfáztam. Idén már negyedszer, vagyis havonta. De az is lehet, hogy nem gyógyultam ki, és olykor felerősödik.

Nagyon fáradt vagyok. Kavarognak bennem a gondolatok, nem is tudok írni rendesen. Mikor fogok tudni? Mikor lesz egy pici nyugi? És mikor fogok meggyógyulni...?

Diktafon

Magyarországon semmi sem megy simán. Vagy csak én vagyok lúzer, nem tudom. Eldöntöttem ugyanis, hogy beruházok egy diktafonba, mivel az elkövetkezendő egy hónapban nem sokat leszek itthon, a tanfolyamokról pedig lemaradni nem akarok. Sem a természetgyógyászatról (abból ráadásul vizsga június elején), sem pedig az asztrológiáról. Így elindultam szombat délelőtt beszerző körútra, mondván, hogy most kedden oda kell adnom KJ-nek a masinát, ha azt akarom, hogy két hét múlva rögzítse nekem csodálatos előadását.

Naivan a hozzám legközelebb eső Media Marktba mentem. Ott egy srác készséggel segített megtalálni a megfelelő modellt, ami még megfizethető is volt számomra. Amikor mondtam, hogy akkor ebből kérek egyet, azt felelte, hogy ez most éppen nincsen. Ááááááááááá! Mindig így járok veletek, mondtam. Sosincs az, amit szeretnék. És ez igaz is. A nyáron a digitális fényképezőgéppel jártam ugyanígy. Meg tudod mondani, melyik boltotokban van belőle? Nem látom a többi bolt készletét, felelte. Fasza. Újfent azt tudom mondani, hogy az emberiség kint van a Marson, de nem látjuk ugyanazon város két lokációján lévő készletét... Welcome to the 21st century!
Mindegy, már megtanultam, hogy sosem véletlen az, ami történik, így hát fájó szívvel, de elkullogtam zsákmány nélkül. Sebaj, ott a vasárnap, vigasztaltam magam.
Este megnéztem az Extreme Digital honlapját, bízván abban, hogy jobb szolgáltatást tud nyújtani, hiszen végül a fényképezőgépet náluk vettem a Saturn és a Media Markt mizéria után. Valóban, volt is raktáron, még olcsóbb is, és a Mammut I-ben vasárnap is nyitva tartanak. Vasárnapra ugyan kirándulást terveztem a kutyával a Normafához, de no para, korán kelés, nyitásra ott vagyok és majd utána vissza az ebért és úgy föl a hegyre. Igen ám, csak ez itt Magyarország. Szeretjük úgy is, amilyen, de néha azért mégis elképedek.
A srác nézi a rendszert: hát éppen ebből a modellből nincsen... Itt már nem is tudtam megszólalni. Akkor miért nem frissítik az oldalt? És hol, melyik boltban van? A körúton. Oké. Az mikor van nyitva hétköznap? Tíztől este hatig. Fasza, esélyem nincs. Oké, helló.
Mentő ötletként eszembe jutott, hogy lenézzek a Saturnba is. A mozgólépcsőn piszkosan koncentráltam, hogy legyen.
A diktafonos polc mellett állt két eladó srác, akiknek saját társalgásuk minden bizonnyal fontosabb volt a vevőnél. Rendben, belátom, hogy nagyon szar lehet egy alagsorban vasárnap melózni... Ezért a mögöttem lévő pultos cicababához fordultam, és megkérdeztem, hogy van-e nekik ez és ez a modell. "Ha lenne, akkor ki lenne téve", így a válasz. Na itt már eldurrant az agyam. Ezt kapja a kedves vevő. És nem értem, hogy válság idején, amikor cégek küzdenek a forgalomért, akkor megengedhetik maguknak, hogy valamiből nincs, plusz ennyivel letudják a vásárlót. Sarkon fordultam és egy szó nélkül elmentem. Majd' felrobbantam!

Hazafelé a villamoson megoldóképleteket vázoltam a fejemben: tipikus Skorpió vonás szerintem, hogy ha valami kell, addig nem nyugszik, amíg meg nem szerzi, és lehetőleg minden azonnal és egyszerre kell.
Aztán itthonról felhívtam az összes Media Marktot, ami szóba jöhet: sehol semmi. ((Válság idején) ki akarsz adni pénzt és akkor még te telefonálj, hogy hol teheted ezt meg. Elgondolkodtató...) Utána a Saturnnal próbálkoztam. Az egyik helyen náluk sem volt, aztán... aztán nem akartam hinni a fülemnek! A csaj azt mondja, hogy igen, van belőle nyolc darab. De biztos? Igen. De tutira a PC verzió? Igen. Mondtam, hogy alig akarom elhinni, mert az egész várost körbetelefonáltam, és sehol sincs. Náluk van, náluk a nem PC-s verzió nincs. Este hétig nyitva vannak, mehetek.

Megnyugodtam. Már csak azért drukkoltam, hogy ne essen az eső és jó legyen a séta a Normafánál. A kutya mostanában elég sokat nélkülözött, így szerettem volna egy jó programot neki. Jó volt. El is fáradt (én is). Utána robogtam a diktafonomért, és meg van. Már csak ki kell tanulni, hogyan működik. Pörgős egy nap volt.

Európai dekádus

Az első dekád tisztán adja a zodiákus jel eredeti jelentőségét (pl. a Skorpió a Skorpióét, ura a Mars). A második dekád már színezve van a következő elemi trigon tulajdonságaival (Halak, ura a Jupiter), a harmadik pedig a rákövetkező elemi trigon jeléhez hasonlít (Rák, ura a Hold).

Első dekád szülött vagyok.

"A bolygóállások nem okoznak vagy jelentenek semmit. Mi magunk vagyunk a bolygóállások. A kérdés az, mi zajlik most bennünk." (KJ)

India

A minap hasított belém a gondolat, hogy ha nem lenne kutyám, akkor azt hiszem, nem foglalkoznék azzal, hogy milyen munkám van itt, hanem fognám magam, és kimennék Indiába. Addig lennék ott, amíg jól érzem magam. Keresnék egy helyet, (nem kolostort, de mégis valami nyugodt menedéket), ahol tanulhatnék a buddhizmusról, az ajurvédikus gyógyításról és a káma szútráról.
Nem tudom, miért, de India mindig is vonzott. Akkor is, ha mocskos és koszos. Ha megkérdeznék, mit szeretnék látni az életben egyszer, akkor azt mondanám, hogy a Taj Mahalt és Angkort. Ezeket látni kell! Na emiatt felülnék repülőre.
Amúgy letöltöttem életem első filmjét, a Káma Szútrát. Nagyon szép film, mindenkinek csak ajánlani tudom. A sztori inkább mesés, annyira nem izgi, de nagyon szép a képi világa. Azért megdöbbentő, hogy minden kultúrában milyen kegyetlenek tudtak lenni az emberek, ha kivégzésről van szó. Szerencsétlen pasit úgy végzik ki, hogy ráugratnak egy elefánttal. Annak meg közben képek villannak be arról, hogyan szeretkezett a szerelmével... Beleborzongtam.

Ha már a halálnál tartunk, azon is szoktam gondolkodni, hogy mit érezhet valaki különböző halálkor. Egyszer olvastam erről egy cikket, és azt hiszem, könyv is létezik róla. Például mi van akkor, ha valaki guillotin által hal meg? (Figyelem, a franciák 1976-ban még használták halálbüntetésre!) Érez fájdalmat? Ha valaki kiugrik egy felhőkarcolóból, az esés közben elveszíti vajon az eszméletét és érez valamit a becsapódáskor? Ha valaki a hídról a vízbe ugrik, akkor mi történik? Ha valakire egy több tonnás konténer esik (Halálos fegyver), akkor előbb eldönti az illetőt és úgy passzírozza össze, vagy mint egy rugót összenyomja? És ha valakire egy elefántot ugratnak, akkor az olyan, mint amikor mi rálépünk egy rovarra...? Ja ne botránkozzon meg senki, ezek csak tudományos alapon érdekelnek, és a Skorpióhoz tartozik a halál motívuma, így hát nomen est omen. :D

De maradjunk a Káma Szútránál. Az izgalmasabb és szebb is.

Gáz az, hogy...

...tetszenek az olyan zenék, mint David Guetta, Zagar, Oceana, Mando Diao, Armin van Buuren, Modjo...?

Nem nagyon vagyok oda az ilyenekért, oszt' mégis most rá vagyok kattanva. Franc se tudja, mi van itten. :)

A három legszebb dolog

Úton anyámhoz a kórházba a villamoson a következőt mondta egy félrészeg hajléktalan; komolyan mondom, érdemes elgondolkozni rajta:

"A három legszebb dolog a világon: a magyar nők, a Himnusz és a parlament."

Nagy teher alatt nő a pálma

Hát izgi lesz. Izgi lesz ennyi minden egyszerre. Új munka, betanulás, beilleszkedés, emellett természetgyógyászat tanfolyam (az asztrológiát meg sem említem, az alap) és vizsga június elején. Furcsa lesz, hogy újra használni kell az agyam a munka során, és hogy a tanulás alatt is be kell turbózni. És akkor még nem említettem azt, hogy van egy kutyám, anyám per pillanat kórházban, tehát vele is kell foglalkozni. No és ki tudja, milyen érzelmi hullámvasúton leszek a Leó nélküli mindennapokban... Volt már azért ennél sokkal nehezebb időszak is, mondjuk amikor anno reggeltől 13 óráig melóztam, aztán rohantam az egyetemre, este hatig legalább két különböző budapesti helyszínen megfordultam a tanszékek miatt, aztán este héttől kilencig tanítottam, hazaértem késő este, ahol is házimunka és hajnalig tartó tanulás várt... Most már jó szívvel emlékszem vissza ezekre az időkre, és büszke vagyok, hogy ennyi mindent el tudtam látni. Hogy hogy volt hozzá erőm...? Nem is tudom. Szóval érdekes lesz most is. De menni fog. Mennie kell. Mese nincs, Andersen meghalt.

Döbbenet

Mindig megdöbbenek azon, hogy az egyik percben még épp, hogy enyhül az idő és lassan emelkedik a nappali hőmérséklet, előbújik a nap, a másikban pedig este lemegyek a kutyával sétálni, és az a kép fogad, hogy a fákon megindultak a hajtások, kis levelek máris lombot alkotnak a csupasz fákon. Az egyik nap még sehol semmi, a másikon pedig már a leveleken átszűrődik az égbolt fénye...