Szilveszterkor...

...nem tudok normálisan futni. Tavaly se ment, csak az alaptáv. Talán azért, mert ilyenkor a petárdák miatt nappal futok. Nem bírok ezek szerint nappal futni, csak este. Éjszakai bagoly vagyok. Vagy inkább vámpír...?

Ez volt az első egész év egyedül. Tavaly "csak" 8 hónapot voltam magamban.

Nem fogadok meg semmit az új évre.
Hülyeség.
Az ember úgyis csinálja azt, amit akar, ha nem, akkor meg nem.
Tudjátok? Vagy kék, vagy semmilyen! :)

Btw, rájött már valaki, honnan van eme idézet? :P

Álomfejtés

Az álmom fejtésére (döglött fekete tehenek a jégtáblák között, amit egy jégtörő hajóról láttam) a következőt találtam:

Fekete: Félelem, rossz közérzet, nagy gond, elkeseredettség; úgy érzed felesleges vagy, nincs rád szükség.

Tehén: Nők álmában: önbizalomhiány.

Jég: Azt jelenti, ami: hidegség. Jég, amit messziről látsz; nem értenek meg; közömbös partner.

Hajó: Általában veszedelem, fenyegetettség.

Dög: (állattetem). Egy ösztönkésztetés kielégítése nem sikerülhet.

"Szuper".
Helyben vagyunk.

Pítör

Itt bőgök már vagy két órája, és most nézem, hogy az első munkahelyemen a második főnököm, akivel 8, lassan 9 éve, hogy együtt dolgoztam, az amerikai és a már akkoriban az ötven felé járó "Pítör" írt emailt.

Ő nem tipikus amerikai. Hihetetlen intelligens ember volt már akkor is, és nemcsak remek főnök, hanem lelki mentorom is volt (mert őt nemcsak a beosztott, hanem az EMBER is érdekelte). Amikor visszarepült Amerikába, otthagyta a multit és végre azzal foglalkozott, ami érdekelte és amit szeretett: lelki támaszt nyújtott embereknek börtönökben, a református egyháznál dolgozott és a felesége szüleinek a pizzériájában tésztát gyúrt.

Ápoltam a kapcsolatot vele, mert borzasztó szimpatikus ember volt. Egyszer karácsonyra még könyvet is küldött a tengeren túlról. De aztán beteg lett, és előfordult, hogy a felesége gépelte be a nekem szánt levelet, annyira rosszul volt. Viszont úgy egy éve (vagy kettő?) teljesen szem elől tévesztettük egymást.

És most írt!
Pont most, amikor padlón vagyok.
Ez égi jel.
Egészen biztos.

A Harmadik

Megszakadt a szívem...
Sír a lelkem... a szemem is... a kutya most jött ide vigasztalni...

...hogy mekkora egy állat vagyok @ the same time!

"Általánosan elfogadott tény, hogy az sérül, akit megcsalnak. De van egy másik sérülés is, amivel nem foglalkozunk egyáltalán. A bevonzott személy hónapokon, éveken át sérül abban, hogy másodrangú szereplő. Egyedül van az ünnepeken, nem vállalható a vele való együttlét.

Nincs nyaralás, vagy csak bujdokolva, nincs lehetőség tervezni, nincsenek közös célok. Ezek a megalázó helyzetek mélyen beivódnak a tudatalattiba, megtépázva az illető önbizalmát.

Az az érzés, hogy „nem vagyok vállalható”, vagy hogy „nem vagyok alkalmas a főszerepre” nem törlődik ki.

A Harmadik személy ezt a sérülést, amit a helyzete okoz, sokszor több kapcsolaton keresztül sem tudja kidolgozni magából. Mindenkitől a kompenzálást fogja várni, hogy igazolja valaki vissza azt, hogy értékes."

Vénusz a Skorpióban

"A szelíd bolygó ebben a jegyben erős érzékiséget, szenvedélyességet gerjeszt. A szülött nehezen tárulkozik ki, de amikor megnyílik, óriási érzelmi energiát sugároz."

December 26.

A harmadik nap. Már nehezebben viselem. Még az a szerencse, hogy itt a kutya, akit mindenki szeret és eltereli a figyelmet. No meg a bátyám, aki azért akármennyire is szörnyű stílussal bír, valahogy feldobja az ittlétemet. Ugyanakkor egoisztikus megnyilvánulásai tényleg gyomorforgatóak, és nem is értem, hogyan beszélhet így Anyámmal. Ugráltatja egész nap, lecseszi, amiért elfelejtett neki sonkát tenni a tükörtojás alá stb. Az a szerencsétlen egész héten süt-főz, hulla fáradt, ő meg a sonka miatt lecseszi... És még röhög is hozzá. Anyám meg a 2-es enneagram karakterével persze kiszolgálja, és fel sem veszi ezeket a beszólásokat.

Olyan, mintha idegen lennék a saját családomban. Szeretem őket, de már nem tudok az itteni dolgokkal azonosulni, és otthon sem érzem már magam itt. Tulajdonképpen már várom, hogy haza mehessek, és a saját dolgaim, rend és tisztaság vegyen körül. Ez a pár nap számomra elég. Együtt vagyunk, örülünk egymásnak, de aztán mennem kell, mert olyan, mintha kalitkába zárnának.

December 25-én is és 26-án is aludtam vagy három órát délután. Most hozom be az alvásrestanciámat. Most, 26-án idióta álmom volt.

A Lágymányosi-híd alatt, a lépcsőn ültem a bátyámmal, és Martin L. Gore-ral a Depeche Mode-ból. (Hogy ez hogy jött ide???) Beszélgettünk, majd egyszer csak egy marha nagy tartályból vizet öntöttek ki a híd alatt, ahol építkezés folyt. Ez nagyon megnövelte a Duna vízszintjét, és az fenyegetően kezdett el hullámozni. A bátyám felült valami szerkezetre és lelépett. Mi ott maradtunk Martinnal, és szóltak, hogy veszély van, egy helikopter fog minket elvinni egy toronyba. Úgy lett. A toronyban vészeltük át a veszélyt, ahol egy pici, amolyan gyerekeknek szánt meleg vizes medencébe ültünk bele. Itt megkérdeztem tőle, milyen zenét szokott hallgatni, s hozzátettem, hogy biztosan nem magukat hallgatja szabadidejében. Martinnak betorzult a feje és azt mondta, ráhibáztam, és az anyjával ebből állandó vitája volt, van.

Na, ha valaki ezt megfejti!

Tegnap pedig jégtörő hajón voltam álmomban, és a vízben körülöttem a jégtáblák között döglött, fekete tehenek voltak. Na? Egyik álom jobb, mint a másik. Pláne így, karácsony táján. Már magam is elgondolkozom, hogy mi lehet a tudatalattimban...

Most segítsetek! Kezd nagyon hiányozni... Csinálom szorgosan a gyakorlatokat, és mégis... Eddig minden nap abszolváltam a napi 5 feladatot, ezzel nincs gond. A baj velem van. Hiányzik... Nagyon...

December 25. - Leó

Sokat gondoltam rá szenteste is, meg most, karácsony első napján is. Szinte láttam magam előtt a családi idillt, ami körülveszi őt ilyenkor, és töprengtem, vajon eszébe jutok-e. Fenét. Szerintem ilyenkor csak magára és a családra koncentrál. Élvezi a luxus otthonát, a gyerekeit, a jó kajákat, és aztán azt, ahogyan a fiaival játszhat az új játékokkal.

Maximum olyankor juthatok eszébe, amikor mondjuk veszekedés van otthon. Nem hiszem, hogy a szünet alatt soha egy pillanatig ne gondolna rám, de azt kétlem, hogy olyan szinten sóvárog utánam, mint ahogyan azt én teszem.

Tavaly rosszabb volt. Idén már könnyebb. Talán a gyakorlat miatt is, amit most kell végeznem és amely azt hivatott elősegíteni, hogy leszokjak róla. De istenem... akkor is... nekem Ő a FÉRFI. Akkor is, ha egoista, opportunista, hazug és lelkileg fejletlen. Soha senki nem volt rám ilyen hatással. Mindenét szeretem: a mozdulatait, a kiállását, az öltözködését, a hangját, a mosolyát, a nevetését, a testét, a szenvedélyét, az eszét. Olyan élményeim voltak vele, mint soha senkivel, és elképzelni sem tudom, hogy valakivel valaha olyan jó lesz, mint vele. Hihetetlen testi vonzalom (is) van kettőnk között. A múltkor megérintette a kisujjával a kisujjamat és az egész testem beleborzongott. Ő meg, amikor megérint, elkapja a szenvedély és azt mondja, nem tud ellenállni nekem, úgy vonzom.

Time szerint szerelmes vagyok belé, Leó pedig szenvedélyt és szeretetet érez irántam, de nem szerelmet, mint én.

És mégis.
Most ölöm ki magamból.
Másodszor.
Elsőre csak átmenetileg sikerült.

Hihetetlen, hogy az egónk hogy el tudja nyomni az eszünket és a tényeket, amelyek világosabbak a napnál is. Akkor is, amikor már több a fájdalom, mint a boldogság, amit az ember a kapcsolatból kaphat.

December 24.

Retrospektíve tudom feltenni, mivel nem volt jó Apám internet kapcsolata a gépembe.

Apám karácsonyi beszólásai:
-Magyarországon csak a bizonytalanságot lehet biztosra venni.
-Nagyon jól áll neked ez a titkárnő stílus. (A hajamra és a fülbevalómra mondta.)

Idén legalább vicces beszólások voltak. Nem úgy, mint tavaly, amikor is három olyan „élményben” volt részem, amely elszomorított. Az egyik az volt, amikor az ex kihozott anyámékhoz a kutyával és beszólt, hogy a 10 perces út után viheti kitisztíttatni az autót, mert az tele lett kutyaszőrrel. A másik az volt, amikor apám a fejemre tette a fülhallgatót, hogy hallgassam meg, milyen nagyszerű ez az énekes. Nos a dal arról szólt, hogy remélem, egyszer még kellek valakinek, aki szeretni fog stb. Gondolhatjátok, hogy karácsonykor, amikor az ember amúgy is érzékenyebb, hogyan érintett ez engem... (N.B. azt hiszem, rájöttem, hogy a saját szüleimnek fogalmuk sincs, milyen érzékeny vagyok, mert nem mutatom ki. De attól még az vagyok.) A harmadik, és egyben a legdurvább eset pedig tavaly szenteste történt. Anyám átadta az ajándékot: hímzett egy faliképet, adventi naptárat tulajdonképpen, és az ajándékkísérőre a következő szöveget írta: „Leendő unokáimnak”. Ah!!! Format-cé-kettőspont-fíling. Nagyon tapintatlannak éreztem, de leplezni kellett, különben megsértődött volna. Na hát így telt a tavalyi karácsony.

Ehhez képest most legalább sokat beszélgettem Apuval. (Ez az, ami hiányzik neki, szerintem. Amondó vagyok, hogy ha tudna folyamatosan beszélgetni valakivel, kevésbé lenne hipochonder.) Aztán együtt megnéztük az Éretlenek c. francia vígjátékot, ami alap. Jókat nevettünk. Bátyámmal pedig felváltva Poirot-t (imádom, már csak 4 db dvd hiányzik a harminc valamennyiből!) és Sherlock Holmes-ot nézünk.

Azon merengek, hogy szerintem Sherlock Holmes Skorpió lehetett. Valahogy ez a minden mögé benézek, kitalálok, megfigyelek, mindenhez értek egy picit, de belövöm magam heroinnal, ha úgy van kedvem, tipikusan Skorpió jellemre vall. És a pasi vonzó is, és szenvedélyes. Az őt megformáló Jeremy Brett mindenesetre Skorpió volt, és mint tudjuk, véletlenek sincsenek. :) Szóval jó lenne találni valamelyik részben (akár könyvben, akár filmben) utalást a születésnapjára vonatkozóan.

Ezzel szemben Poirot-t nem gondolnám Skorpiónak. Imádom a faszit amúgy és az egész Art Deco stílust, ami körülveszi a filmekben. Ami a belga detektívet illeti, inkább tippelnék Vízöntőre vagy Szűzre. Ezt nem tudom eldönteni, de talán inkább Szűz a tip-topsága miatt. Mivel Poirot nem nagy nőcsábász, a tippem mindenképp jó lehet, mert ez az a két jegy a zodiákusban, amely számára kevésbé fontos a szexualitás, viszont a részletek, a precizitás annál inkább. Ami viszont biztos, hogy Poirot enneagramm szerint 1-es. Mindent milliméter pontossággal megigazít, és dühös, ha valamit nem ért. Neki mindig igaza van, ezt mondja. És szereti a jó cuccokat.

A filmeken kívül kezembe akadt Ady összese Apu könyvtárából, azt lapozgatom. Na basszus, helyben vagyunk: Ady is Skorpió volt. Szintén egyik imádott téli versem a „Kis, karácsonyi ének”, abból is ez a szakasz:

„Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
gyémánt havat hoznak.”

Hogy jut valakinek eszébe olyan csodálatos kombináció, hogy „angyalok gyémánt havat hoznak”???!!! Ez annyira szép! Hát úgy, hogy zseni...

Annak ellenére, hogy családban vagyok, és már nem annyira nehéz Leó nélkül, mégis magányosnak érzem magam. Üres minden. Nincs karácsonyi hangulatom. Itt van, de mégsem élem át, ami baj. De megpróbálok lazítani, pihenni, töltődni az együtt töltött időből, a finom kajákból, a karácsonyfából. Aztán majd ha hazamegyek, rendezem a gondolataimat. Tervezek futást, szigeti sétát a kutyával, álláskeresést és ezoterikus tanulmányokat. Rájöttem: ez utóbbi tart életben.

Lassan megyünk sétálni hű négylábúmmal. Furi látni, hogy már nincsenek meg azok a játszóterek, ahol gyerekként játszottam, felnőttem. Eltűntek a csúszdák, a rakéták, a hinták, a pingpongasztalok, a kőasztalok, ahol bácsik sakkoztak és verték a blattot régen. Sőt, a telefonfülkék is eltűntek. Minden változik. Stresszel a változás. Miért nem maradhat minden úgy, mint régen...?

Hatás

Nem tudom, miért, de nagyon a hatalmába kerített ez a pár mondat:

"Karma elemzés érdekes volt. Találtam anyagot a témában a neten is, azzal kiegészítve beszéltük át a fiúkkal. Közben tejszínhabos kávét iszogattunk és sajtos tallért eszegettünk. Odakint orkánszerű hóvihar, bent mécsesek és spiritualitás. Jó volt."

Tél szele hóval, faggyal jő...

Reggel ki akartam menni a kutyával a szüzsére, hogy jókat ugrándozhasson a hóban, és hogy töltődjek a havas táj látványától. Ám a viharos szél megakadályozott ebben, így csak a szokásos, hétvégi reggeli sétánkat tettük meg, azt is kétszer olyan hosszú idő alatt, mint szoktuk, akkora volt a szél. A szigeten szándékomban állt fényképeket készíteni, de így be kellett érnem néhány rakparti fotóval.

Kezdődik

Fáj a bal szemem és a fejem. Elkezdődött. Ma már négyszer megcsináltam. Más bajom egyelőre nincs. Mondjuk ez épp elég, teljesen megbénít, semmit sem tudok csinálni ilyen állapotban. Most Cataflam és kóla. Remélem, estére helyre hoz.

Oldás

Életem eddigi legnehezebb oldásán vagyok túl. Engem oldottak, még mielőtt bárki arra gondolna, hogy már praktizálok. :)
Fogós kérdéseket kaptam, és nagyon el kellett gondolkodnom rajtuk. Többször ellentmondásba keveredtem magammal, és az egész felzaklatott. A lényeg, hogy az értékrendemmel és az önértékelésemmel van a baj. Tizennyolc napon keresztül naponta ötször (!!!) kell megcsinálnom a gyakorlatot. Állítólag nehéz lesz, akár fizikai tünetek is felléphetnek (fejfájás, hasmenés). Gondoltam, hogy kemény dió lesz, ezért is akartam a szünetben megcsinálni. Jobban tudok koncentrálni, ha nem zavar be Leó. Ugyanis őt próbálom meg végleg lezárni.
Szóval nagyon nehéz lesz, nagy küzdelem lesz ez magammal. Majd segítsetek ebben az időszakban, kérlek!

Hazafelé már tudtam élvezni a hóesést. Remélem, nem olvad el karácsonyig. Imádom, amikor szakad a hó, amikor este visszaveri az égre a fényt és ettől az rózsaszínes lesz. Szeretem nézni hóesésben a kivilágított ablakokat, és az az igazi, amikor hiába járnak a buszok, az utak fehérek maradnak. Imádom, ahogy ropog a lábam alatt a hó, szeretem nézni a szűz havat, és hogy a csupasz fák ágait beborítják a hópelyhek. Tényleg rég volt már fehér karácsony. Gyerekkoromban gyakori volt, emlékszem.

Egy ide illő versrészlet Borisz Paszternaktól, amit szintén nagyon szeretek:

"Förgeteg zúdít vastagon

havat a tájra.

Lobog, lobog az asztalon

a gyertya lángja.

Hópiheraj, mint láng körül

nyáron a lepke,

kerengve az ablakomra gyűl

fehér seregbe.

És borul tőle ablakom

zúzos virágba.

Lobog, lobog az asztalon

a gyertya lángja."

Téli gondolatok

Ma több gondolatom is támadt. Rövid és szerény bevásárló körútra indultam. Pár éve már nem az ajándékokról szól a családomban a karácsony, hanem arról, hogy együtt legyünk és jól érezzük magunkat, finom illatok, ételek, hangok és fények vegyenek körül. Némi ajándék azért szokott lenni, de mellé jár valami saját kezűleg készített is.
Tehát pár apróság megvételére és egy kolléganőm búcsúajándékának beszerzésére kerekedtem ma föl. A közelemben található Westendből hamar kimenekültem, mert rájöttem, hogy a körúton is megtalálhatók azok a boltok, amelyekbe be kívántam térni. Bíztam benne, hogy itt kevesebben lesznek, mint a hatalmas bevásárlóközpontokban.

Így is volt. Ám keserű felfedezést tettem. Az ember azt hinné, hogy az ilyen kis, bensőségesebb boltokban figyelnek az emberre, és megkapja azt a régi kiszolgálást, ami már eltűnőben van a fent említett divatos helyeken. Tévedtem. Gyakorlatilag nem figyelnek az emberre: az egyik kasszás lehúzza az árcédulát a portékáról, mert ajándéknak szánják és zacskóba teszi, vagy legalábbis egy papírzacskóba, a másik (akihez én kerültem), meg sem kérdez, rám sem néz, csak üti a kasszát, elveszi a pénzt és ennyi.
Ugyanígy jártam a másik helyen. Lehúzzák a vonalkódót, elveszik a pénzt, de hogy van-e mibe tennem, amikor látja, hogy tele a kezem, az már nem érdekli. Igen, persze, a zacskókért fizetni kell már egy ideje. De akkor is. Mindenhol csak a pénzcsinálás megy, a másikra való figyelés nem érdekes. Hol vannak a régi eladók, kereskedők? Pedig hiszem, hogy a siker záloga a figyelmes kiszolgálás, hiszen a henteshez is visszamegyünk, ha szép árut ad és kedvesen mosolyog.

Nem idegesítettem föl magam ezen, hanem csak töprengtem. Kár, hogy ilyen lett a világ. Ahogy így bandukoltam hazafelé, megláttam a jó pár éve a környékünkön csövező hajléktalant a CBA egyik pinceablaka előtt, ahonnan meleg levegő árad ki. Ott ült előtte a kutyával, akit Viszkinek hívnak. Köszönőviszonyban vagyunk. Egy nővel járja az utcákat, de télen a nő bemegy szállóra. A férfi a kutya miatt nem, ugyanis kutyát nem lehet bevinni a szállóra. Ott ült a mínusz öt fokban, a kutya mellette összegömbölyödve, én meg azon gondolkodtam, hogy hol az igazság: ez az ember itt a túlélésért küzd és csak a jó isten tudja, hogyan vészeli át a fagyos estéket az utcán, én meg a kiszolgálási színvonalon filozofálok.

Mindenkinek meg van a maga baja, és nem lehet mindenki más terhét, nyomorát magunkra venni és megoldani, mert abba beleroppannánk. És valahol az is igaz, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. De akkor is. Felkavart a látvány.

A másik dolog, ami ma a fejemben járt az a hó és a karácsony. Gyerekkorom óta imádom a karácsonyt, a hangulatát, a havat, a telet. És most, idén először, valahogy egyáltalán nem sikerül ráhangolódnom. Hidegen hagy. Talán azért, mert nincs kivel megosztani, nem tudom. És ezen még a hó sem tud változtatni.
Úgy öt-hat évvel ezelőtt volt utoljára, hogy karácsony előtt esett a hó. Azelőtt pedig valahogy gyerekkoromban. Azóta is mindig azt várom, hogy karácsony derekán hulljon a hó.
Most szakad. Nagy pelyhekben. És még ez sem deríti föl a lelkem. Tetszik, és szeretem, de nem tud örömöt hozni a szívembe.

Amadeus

Imádom ezt:



Szerencsétlen Salieri. Esélye nem volt a Vízöntő Mozarttal szemben zenei fronton. Salieri Oroszlán volt. Szemben álló jegyek. Milyen csaták lehettek közöttük, anyáááám!

Mi ez az istenverte...

műsor vagy film, amiben folyamatosan a Soha se mondd c. dal szól zongorán???! Annyira mélabús a feldolgozás, hogy mindjárt felvágom az ereim tőle!!! (Naná, hogy áthallatszik a szomszédból.)

Be is lököm a The Rockafeller Skank-et Fatboy Slimtől. Az ütősebb. Egy csöppet.

Nincs...

...kedvem kitakarítani,
...vasalni,
...kimenni futni a -5 fokba,
...dolgozni.
Szeretnék egész nap az ezoterikus tudományaimmal foglalkozni.

Fáj a mandulám.
Álmos és fáradt vagyok.
Várom a szünetet, hogy végre pihenhessek, és rendezhessem a gondolataimat.

Furi.
Senki sem ír, hív.
Mindenki csak olvas.
Ez néha nagyon frusztráló tud lenni, mert fokozza a magány érzetet.

Téli vers 2.

És egy másik nagy kedvenc, amihez általános iskolában a "magyar füzetbe" még rajzoltam is:

Csanádi Imre: Farkas üvölt

Tél, tél, zúg a szél,
Havat kavar kinn a szél,
éjek éjén,
erdők mélyén,
őzike tib-láb,
jaj, hogy fél!
Ágak durrognak,
Vad árnyékok forognak.
Holdas hegyélen,
farkas üvölt kevélyen.

Téli vers

Gyerekkorom óta a kedvencem. A mai hóesésről jutott az eszembe. Kár, hogy nem lett igazi hó. Imádom a havat.

Esik a hó!

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
í gy ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye -
és reggel az utca, a puszta, néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Januártól...

...járok hastáncolni!!! Már egy éve tervezem, de most végre megyünk a csajokkal! Régóta szeretnék úgy lejteni, mint Shakira. :)

Jó nap

Távirati stílusban:

Ma a kineziológia tanfolyamon:
-sikerült legyőznöm a negatív érzéseket, gondolatokat, bosszúvágyat és azt, hogy el akartam valakit átkozni.
-megismertem az intuitív megoldások kártyát.
-szembesültem azzal, hogy még mindig nem élem meg azt, aki vagyok.
-megkérdezték a többiek, hogy "Gizus, te az egy hónappal ezelőtti állapothoz képest is fogytál?" (Ezek szerint ők is látják...)
-az oldás sokkal jobban és magabiztosabban ment - köszönhetően a Time-mal végzett gyakorlásnak.
-az egyik lány azt mondta (teljesen magától!!!), küldjem át az önéletrajzom, mert épp embert keresnek a cégüknél (olyan volt ez, mint egy égi jel, el sem hiszem).
-mindenkinek tetszett a hajam.
-mindenki el volt ájulva, hogy milyen jól sminkelek.

Ezen kívül hívott a bátyám, hogy végre fölvették, van munkája. Öt hónapig keresett. Örülök, hogy sikerült neki. Már csak nekem kéne találni valami normálisat.

Most futás, aztán csicsika, mert holnap a változatosság kedvéért Krono II. tanfolyam.

Lila liba

Na Time-nak már megint igaza lett! Megmosva és beszárítva már jó lett a hajam!
Ma reggel lilába varázsoltam magam: lila felső és lila smink = Lila liba. :) Na nem azonosulok a libával, csak poén.
Persze ilyenkor mindig lóg valami a fregolin, nézzétek el nekem, de hajnalban a fürdőszoba az egyetlen hely, ahol ki bírom nyitni a szemem.

Nem is annyira gáz a hajam így már. Ugye?

U.I.: Amúgy a fénykép láttán ledöbbentem, hogy mennyire be van esve az arcom... Tényleg lemehetett még pár kiló.

Magány

Vannak napok és esték, amelyek kifejezetten nehezek egyedül. A sokféle dolog ellenére is, amivel foglalkozom és elterelik a figyelmem. Ilyenkor hányok, ha egy családot vagy egy párt látok valahol, és azt kívánom, hogy érezzék a saját bőrükön, milyen teljesen egyedül lenni. Utálom, hogy áthallatszik a "Csillag születik" a falon keresztül, hogy hallom, ahogy lent páran gyülekeznek és mennek bulizni.

Ma ilyen este van. (Ráadásul libidóm az egekben.)

Kutyasétáltatás alatt is csend honolt mindenütt. Mintha kihalt volna a kerület e része, és ettől még magányosabbnak éreztem magam. Ilyenkor kezdeni sem tudok nagyon mit, mert semmihez sincs kedvem. A legjobb találni valamit, ami hamar elálmosít, és gyorsan aludni egy jó nagyot.

Ilyenkor persze többet írok. Valahogy jön.

Három nadrágot vettem augusztus elején. Mind le akar esni rólam. Az egyik kolléganőm három hete nem látott (Brazíliában volt, de persze állandóan sír, hogy milyen szarul él nyugdíjas létére), és azt mondta, még soványabb vagyok. Mit mondjak? A szomorúság "csodákra" képes...

Texas:

"I'm so tired of being alone
I'm so tired upon-my-own
Won't you help me boy
Just as soon as you can."

(Sophie B. Hawkins után a második Skorpió énekesnő, akiről tudok. (Látszik is rajta: nem kifejezett szépség, mégis van benne valami kurva vonzó.) Ritka a Skorpió ezen a pályán. A zeneipar tele van Ikrekkel, Vízöntővel, Mérleggel, kevesebb Nyilassal, Halakkal esetleg Rákkal. De a legnagyobb jokerek a zenében a Vízöntők - gondoljunk csak Mozartra - és az Ikrek.)

Este, bátyám, vérnoymásmérő

Este levittem a kutyát futni. Már rég nem volt velem, mert a múltkor megállt ott, ameddig ő szokva volt a távhoz, nem volt hajlandó tovább futni. Mivel bujkált bennem a fejfájás, úgy voltam vele, hogy max. azt a távot futom le, ameddig a kutya bírja, és így levittem.

Legnagyobb meglepetésemre a pár korty kóla, a friss levegő elmulasztotta a fejfájást, és jól bírtam a futást. A kutya pedig jött velem. Végig. Az általa megszokott táv végénél mondtam neki, hogy "gyere, gyere, gyere!", és jött szépen. Egészen hazáig, meg se kottyant neki. Úgyhogy mostantól újra együtt futunk. Szeretek vele futni. Jó, hogy van ott valaki, jó, hogy levegőn van, hogy mozog, hogy utána olyan jól alszik.

Aztán beszélgettem a bátyámmal. Most jól megfigyelhető volt a Krono szerinti egoisztikus vezetői tulajdonsága.
A születésnapom előtt szóltam mindenkinek, hogy a válságra, a szüleim nyugdíjas mivoltára és a tesóm munkanélküliségére való tekintettel semmit sem kérek sem a születésnapomra, sem karácsonyra. Ebbe akkor mindenki belement.
Erre bátyám tegnap azzal indított, hogy kitalált valamit a saját születésnapjára, ami - szerencsétlenségemre - egy napon van Anyám születésnapjával és noch dazu még január elején is van. Egy dvd-gyűjteményt szeretne, és külön megjegyezte, hogy a díszdobozos változatot. Hát jó...
Aztán: átérzem, milyen lehet már 3 hónapja munka nélkül lenni és állást keresni. Ha látok valamit, ami neki való, mindig átküldöm. Most azt mondta, hogy van egy hely, mi esélyes neki, arra gyúr, meg hogy tanít angolt addig, amíg nem jön össze valami. És hogy ő mennyire rugalmas és jó fej, ezért szeretik.
Megkérdeztem, hogy amúgy hogy van, és még ekkor sem bírt visszakérdezni, hogy én hogy vagyok...
Egoisztikus....

A múlt heti alakítása sem esett jól.
Anyunak karácsonyra egy új mobilt találtunk ki, mert a régit a nyáron beleejtette a Dunába a telken és azóta nagyon hamar lemerült neki. A tesómra bíztam a vételt, hiszen ő jobban ért hozzá, mint én.
Múlt vasárnap megbeszéltük, hogy kimegyek Anyuékhoz, mert advent van, és már 11 éve én csinálom az adventi koszorúkat a családban mindenkinek. Szombat este még fixálni akartam valamit Anyuval, és felhívtam. Erre azt mondja, hogy már az új mobiljáról beszél.
Nem az a baj, hogy karácsony előtt kapta meg, hiszen használja csak. Hanem az, hogy a tesóm várhatott volna egy napot, hogy együtt adjuk át. De nem. Ő "aratta le a babért". Egyedül.
Na ilyen egy egoisztikus ember....

Más.
Vérnyomásmérő projekt. Apunak vérnyomásmérőt akarunk venni születésnapjára, mert a régi bekrepált. Mivel egészségpénztári tag vagyok, megvehetem gyakorlatilag ingyen, de ehhez kellek én. Kinéztem a környéken egy gyógyászati segédeszköz boltot, és tegnap futáskor megnéztem a nyitva tartást.
Csak ma reggel vettem észre, hogy a boltnak két ajtaja van, és hogy mégsincs nyitva ma. Nézem az egészségpénztár honlapján a partnerboltokat, mert lényeges, hogy ne csak ágymatracot lehessen venni a boltban, hanem vérnoymásmérőt meg hasonló eszközöket, és hogy lehessen az egészségpénztári kártyával fizetni.
Sorra azt látom, hogy csak hétköznap vannak nyitva ezek a boltok. Aki szombaton akarna venni vérnoymásmérőt, mert rosszul van, az dögöljön meg?! Hogy van ez? Nem is értem...

Belső érzésvilág

Teljesen véletlen akadtam egy interjúra egy amerikai metál bandával kapcsolatban. Az első pár kocka láttán elszörnyedtem. A zenekar tagjai maszkot viselnek, és úgy néznek ki, mintha most léptek volna ki a Fűrész c. filmből. Brutális.

Utána néztem, hogy mi is ez az egész. Nos a következőt találtam:

"Ezen kívül mindegyik tag rendelkezik egy egyéni stílusú maszkkal, amely saját bevallásuk szerint belső érzésvilágukat fejezi ki."

Belegondoltam, hogy milyen ember lehet az, akinek ilyen a belső érzésvilága... Jó tudom, marketing és sokkolni akarnak. De akkor is. Ez minimum 16-os korhatáros. De mindenki döntse el maga:

Slipknot

Haj

Szörnyű lett.
Nem tetszik a formája és nem tetszik, hogy ennyire rövid.
A melír jó lett.
Pozitívum: végre megszabadultam a göndör tincsektől.
A szegedi fodrász srác műve jobban tetszik.
Legalább 1 hónapot kell várni, mire megnő annyira a hajam, hogy normálisan nézzek ki.

Áááááá!