Friday I'm In Love

Van a Poirot-nak egy része, amelyben egy lehengerlő kémnő a németeknek dolgozik. Meghívják egy angol hétvégére, valami vidéki birtokra. Amikor ezüst színű, mélyen dekoltált, szűk estélyiben kilép a teraszra a vacsora előtti koktél elfogyasztásához, azt mondja: -Ó, itt minden annyira angol! Nos, ha valami vagy valaki számomra "nagyon angol", akkor az Robert Smith. (Többek között persze.)Hogy elvarázsolt egy figura? Kétség nem fér hozzá. Épp reggel gondolkodtam azon, hogy iszonyatosan érzékeny lehet, fogadni mernék, hogy ő is szuperérzékeny... És zseni. (egyébként pasiként is bejön, a hangja pedig nagyon egyedi, ezer közül felismerni.) Amilyen érzelmes dalokat, kombinációkat, hasonlatokat tud írni, az lenyűgöző. A másik ilyen ember Martin Lee Gore a DM-ből. Na ezek ketten valami csodás, mit alkotnak. Péntek van, és (majdnem) szerelmes vagyok. Csoda, hogy ezt hallgatom hát...? :) S hogy káosz, kavalkád az egész videó? Igen. Az. És pont így jó. Mert meg tudták fogni azt az önfeledt állapotot, érzést és képekbe öntötték, amit az ember akkor érez, amikor szerelmes. Én szeretnék ilyen felszabadult és önfeledt lenni, bohóckodni, mint egy kisgyerek, ahogyan azt Robert Smith teszi. Imádom!

Kala-pom-pom-pom

Megvannak! Végül Ezüstöt és pirosat kértem. Ezt használjuk a Shakira tánchoz. Neeem, ezzel még nem lépek föl, hiszen nem tudom biztosra még a táncot. Majd a nyáron. De csodásak a kalapok. Akár buliba is fel lehet venni őket simán. :-)

 

Szeráj

A második koreográfiát tanuljuk nyár vége óta. Persze, tanulunk mellette még indiai koreográfiát, meg arab mulatósat is, meg Shakirára is táncolunk. De a második koreográfia, egy mély, érzelmes, lassúbb zenére épül, amellyel nagyon tudok azonosulni. Eleinte felfogtam az agyammal, hogy milyen mozdulatot hogyan kellene csinálni, de képtelen voltam a testem úgy mozgatni. 
Ahogy telt az idő, a mozgás beérett, a zenét magamévá tettem, és megszerettem mindkettőt, ahogy a tanárnőnk azt kérte. 
Ma, amikor az órán táncoltuk, láttam, hogy figyelt minket Nyuszival, hogy hogyan mozogtunk. Mosolygott. Nem nagyon szokott minket csak úgy figyelni... Aztán az arab mulatósat táncoltuk, ami nekem nem kedvencem, meg nem is igazán tudom, rontottam is. Az óra végén magához kérte Nyuszit és engem. Azt gondoltam, le akar cseszni az arab mulatós miatt. 
De nem. Helyette elmondta, hogy nagyon szépen táncoljuk a "Szerájt"; Nyuszi úgy, mint valami hindu istennő, a Gizus pedig úgy, mint egy démon, aki tudja, mitől döglik a légy. :-))) Woooow!!! Sosem kaptunk még dicséretet... Aztán folytatta, és elmondta, hogy az hatalmas érzés, amikor látja a folyamatot, hogy honnan indul valaki, és hová jut el, és hogy annyira jó látni minket, hogy érzéssel táncolunk és fejlődünk. Kérte, hogy a Mikulás-partin gyúrjunk az első sorra, mert nagyon szépen táncolunk, ezt látnia kell a közönségnek. 

Ahh... what a feedback! Démon..., aki tudja, mitől döglik a légy... Mmm.... tetszik!! :-))

A ruha teszi az embert?

Tudjuk, hogy nem a ruha teszi az embert, és tudjuk, hogy ez így van, ahogyan azt is, hogy még sincs így. Mert igenis számít a ruha. 
Azt is tudjuk, hogy a kevesebb több. Ám a fenti analógiából kiindulva ne lepődjünk meg az alábbi mondáson:

"A kevesebb több? Nem. A kevesebb, az kevesebb. A több pedig több."
(Donatella Versace)

:-DDDD

Az idő

Nagyon sokáig nem bírtam megnézni bizonyos filmeket és képtelen voltam meghallgatni bizonyos zenéket. Olyanokat, amelyeket akkor néztem-hallgattam, amikor Leóba voltam eszeveszettül szerelmes. Ilyen film például az Igazából szerelem, vagy a Sztárom a párom, zenében pedig a The Cure. 
Jelentem, egymás után többször is megnéztem a filmeket és újra örömmel hallgatom a The Cure dalait. A sebek begyógyulnak valóban előbb vagy utóbb, az idő megoldja. Sok időbe telt, de sikerült. Olyan ez, mint amikor a drogos tiszta lesz. Már egyáltalán nincs bennem Leó, tiszta vagyok. Jöhet Paul! :-)

Szakvélemény

"Az önfeláldozó valamiért úgy érzi, hogy azáltal sérül, ha az önfeláldozóságát megéli, ezért teszi magára a 4-es karaktert, mert ez segíti őt "önzőbbé" tenni, hogy túléljen. Mindkettő tulajdonság érvényesül, és igen, ez nehezítés is...
Mindenkinek kijár a boldogság, mindegy, hogy milyen védekezéssel próbálja magát óvni a sérülésektől....
A 4-est a 9-es és az 5-ös viseli el a legjobban, mert ők viselik el, vagy folynak bele legkevésbé a játszmákba. A négyesek vonzzák az embereket: minél visszahúzódóbbak, halkabbak, annál érdekesebbek az emberek számára."

:-((

"..mindazonáltal azt gondolom, hogy nagyrészt ez inkább egy mély és izgalmas kaland, semmit komolyabb kapcsolat melegágya...:-/

Ne hari a nyers megfogalmazásért, de nem tudom másképp mondani.

A jelek, a taníts meg magyarul, meg kiköltöznél-e...igen, már-már konkrét jelnek mondható és azt is mondom, hogy ne dobjuk ki a kukába , ezek a mondatok még sokat érhetnek.

Szerintem ő sokkal inkább a nőiességed visszajelzésére és megerősítésére szolgál, minthogy egy komolyabb kapcsolatra.

Ott akkor éjjel nyilvánvalóan azt várta volna, hogy menj el vele és egy őrültet szexeljetek aznap éjjel, ha belementél volna is jo lett volna, de így is jol sült el.

Egyébként szerintem nincs nője, bár jó lenne erről megbizonyosodni.

Szerintem baromira élvezi , hogy kissé felpezsdül a vére, még az is bele szokott férni, hogy ilyenkor szexelnek a kolleganővel, de abban nem vagyok biztos, hogy ez elég-e egy komoly kapcsolathoz. :-/ Valahogy ezektől több jel kéne arra, nem?"

Katzenjammer

Frank, a német kolléga mutatta. Nagyon bejön. Norvég banda. :-)

4-es

Jól érezte Andek majd' négy évvel ezelőtt... Na persze, hiszen ő is Skorpió, ráadásul Skorpió aszcendenssel. Mártiban áprilisban merült föl először. Akkor nem hittem, hogy az vagyok, mondván, hogy nekem nincsenek olyan vevőkéim, mint a Négyeseknek, nem vagyok annyira spirituális, annyira boszorkányos. De figyeltem magam, és rá kellett jönnöm, hogy nagyon sok dolog valóban hajaz a Négyességre. Ellenben ha valakinek valami sikerül, nem vagyok irigy, tudok örülni a másik boldogságának. Ez azt jelenti, hogy egészséges szinten vagyok. 
Amikor egy hete útmutatásért felkerestem Mártit, hogy hogyan kezeljem a családomban kialakult válságot és az apám játszmáit, szóba került ez a téma is. Megemlítettem azt is, hogy nem vagyok sértődős, mint a Négyesek, tehát sosem tudnék felállni és otthagyni valakit azért, mert megsértett. Azt viszont aláírom, hogy könnyű megbántani. 

-Az ugyanaz, Gizus, csak a mértékén vitatkozunk. Nagyon könnyen megbántódsz, hihetetlen érzékeny vagy. - mondta Márti. - Nagyon nehezen jutsz túl dolgokon.

Ez igaz. Így hát megállapítottuk, hogy nem Kilences, hanem Négyes vagyok. Ne feledjük, hogy a Négyeseket "érzékenyeknek" (oh yeah, már megint helyben vagyunk az érzékenységgel, bingo...), "különcöknek", "művészeknek" aposztrofálják. Még barátkoznom kell ezzel a léttel... Azért elég skizo egy állapot 4-esnek és az önfeláldozónak lenni egy személyben. Mert aláírom, hogy bizonyos tekintetben igénylem a figyelmet, ugyanakkor tudom magamról, hogy valóban fel tudom magam áldozni és csak adok, csak adok, csak adok, mint egy barom. És ez ellentmondás, vagy inkább két, feszítő erő egy lélekben.

Igyekszem a pozitív oldalára koncentrálni és nem arra, hogy egy Négyesnek semmi sem jó, vagy hogy örökre egyedül marad. Momentán hiszem, és vallom, hogy igen is jár nekem a boldogság, jár nekem egy Igazi, és szeretnék boldog lenni. 
És az élet, ahogy fejlődöm, s megtanulok Nőnek lenni, s kialakul a tartás bennem, egyre jobb és jobb férfiakat dob. Ott volt Szolga, akivel eljutottam addig, hogy randizgassak, romantikázzak, ne pedig az első alkalommal ágyba bújjak. Aztán jött Csaba, akivel ugyanúgy átélhettem a randizás bizsergető érzését, mi több, elvitt vacsorázni, amit eddig senki sem tett meg értem! Senki. Az más kérdés, hogy Csaba jelenleg egy sértett állapotban van és nem dolgozta föl az őt ért eseményeket és kvázi siratófalnak használt. DE, és itt jön a DE! Tudtam nemet mondani, és hamar felismerni, hogy nekem ez nem pálya. Nem én tudom megmenteni (és nem is akarom), hanem ő saját magát. Nekem nem olyan férfi kell, aki csak saját magára gondol és aki csak saját magával foglalkozik. Lássuk be, elég gáz, ha egy több órás vacsorán egy, azaz egy kérdése bírt felém lenni. Egyébként is utálok úgy beszélgetni, hogy nekem kell kérdésekkel meg sztorikkal fenntartani a beszélgetést... Szörnyű...
A lényeg, hogy látom a fejlődésemet, látom, hogy tartom magam és igen is legyen a férfinak annyi pénze, hogy egy teára meg tudjon hívni. Akarjon randizni, romantikázni, akarjon megismerni. És ha erre képtelen, akkor nem az én emberem. Ennyi.

David Guetta

Hihetetlen kisugárzása van ennek a pasinak! Azt tudtam, hogy Skorpió, ezért nem is lepett meg. De most olvasom, hogy marokkói-zsidó vérvonala van. Hát akkor csodálkozunk? Nem! :-) Szívesen elkapnám, az biztos... Látom, hogy 20 éve házas egy Kos nő a felesége. Na, itt biztos van lepedőakrobatika, az tuti! ;-)

Semmi extra

Nem tudom, mi van... Értem, hogy szingli vagyok, értem, hogy már nem vagyok depis Zsolt miatt (sem senki más miatt), értem, hogy a szívem sem foglalt, értem, hogy már rég sírtam, vagyis viszonylag stabil vagyok, értem, hogy a tánc miatt a testtartásom klasszisokkal jobb, de akkor is... Felveszem a turizott, fekete, karcsúsított kord kabátomat, ami térd felettig ér, egy farmert, a western hatású barna, szaladós bokacsizmámat, egy sálat, a keresztpántos Benetton táskámat és felteszem az alap sminkemet, és... És mindenki megbámul az utcán. Boldog, boldogtalan. Fiatal, közép korú, idősebb férfiak. Mindenki megbámul. Pedig nincs rajtam semmi extra! Ami durva, hogy még néha csajok és nők is megnéznek. Nőként én is meg szoktam nézni egy másik nőt, ha mondjuk jól öltözködik és valami cuccot el akarok lesni, de hát rajtam ebben a szerkóban semmit sem lehet... Na nem mintha zavarna a figyelő tekintet - pláne a férfiak részéről. Csak nem értem tényleg... Még ha magas sarkúban lennék és szebben lennék sminkelve, és egy elegáns, egy gombsoros, szövetkabát lenne rajtam, lakkbőr táskával, akkor azt mondanám, hogy oké. De így...? Furi. Biztos, hogy még mindig kint van a homlokomon a "dugj meg tábla!"... :-)

Szociális érzékenység

Mindig is érzékeny voltam szociálisan. Nagyon nehezen dolgoztam föl az egyenlőtlenségeket és sokáig tartott, mire ezt nagyjából a helyére tudtam tenni magamban azt, hogy igen, nekem van, másnak nincs. Ám vannak időszakok, amikor valamiért érzékenyebb leszek szociálisan. Mostanában is ez van. És ki is fogom (ahogyan eddig is mindig kifogtam) az összes koldust, hajléktalant. Mindegyik megtalál. Egy tömött aluljáróban is engem kapnak el. Vagy az utcán, vagy boltban, mindegy. Megtalálnak. Én viszont azt figyeltem meg magamon, hogy akkor sokkal szívesebben adok, ha nem jönnek oda hozzám és nem lépnek be az intim szférámba. 

Szóval nagyon bánt, hogy emberek milyen körülmények között élnek, hogy nekik nem jut a jóból. És nem biztos, hogy csak ők tehetnek arról, ahol éppen most vannak. Vagy túl naív lennék...? Nem tudom. De szeretnék segíteni. Azt hiszem, utána kell néznem, hol tudnék valami karitatív melót szerezni. 

Vesztesek

Régebben írtam már az "elátkozott lakásról", ahová egy nagyon fiatal pár költözött be egy pár éves kisfiúval. A nő (ugyan, nő... lány, hiszen baromi fiatal) azóta megszülte a második gyereket is, lehet vagy fél éves. Nehezen viselem, hogy állandóan sír a gyerek. Persze, hogy egy csecsemő sír. Na de nem létezik, hogy folymaatosan, órákon keresztül! Néha az az érzésem, hogy nem is foglalkoznak vele, vagy ne adj' isten magára hagyják. Szörnyű. 
Arról nem is beszélve, hogy mi lesz ezekből a gyerekekből, amikor reggel az apjuk odrít az anyjukkal, hogy "megöllek, a kurva anyád!", mire a lány egy olyan velőtrázó sikolyt ereszt ki a torkán, amilyet kb az "Amerkiai pszichóban" hallani (rémes), majd elordítja magát, hogy "köcsög csicska". Szépen vagyunk... Ez ám az igazi szeretet... 
Amikor aztán sajnálni kezdem a gyerekeket (és tényleg sajnálom), hirtelen eszembe jut Csernus egyik mondása:

"Vesztesekre márpedig szükség van. Hogy tudd, hová jutsz, ha az ő útjukat járod. Ők a viszonyítási pont. A nullák így töltik be végül küldetésüket."

Szóval igen... ha brutálisan hangzik is, szükség van a rosszra a világban. De attól még szörnyű ezeket hallgatni.

Franszia

Galád módon gyűjtöm azokat az angol szavakat, amelyeket a franciák bénán ejtenek ki. Idestova két és fél éve hallgatom, a fülem már megszokta, de néha még így is vissza kell tartanom a röhögést. Jóó, tudom, ilyen a hangképzésük és a hangkészletük és nem tehetnek róla... Bár megjegyzem, szerintem ez akarás kérdése is. Van olyan francia kollégám, aki gyönyörű kiejtéssel beszél angolul, nem mondani meg róla, hogy francia. Egy kis ízelítő fonetikusan leírva. :-)

biggörr foküsz
kelkülétid
szkráp it
nömbör
níd tú andersztand
Ú? (=Who?) :-DD
dö maillö
Büdápeszt
amplojment
pörszant
diszkösz
mítinggö
öb (=hub)
tröck (=truck)
anventori (=inventory)
jessszö (=yes)
kúllöö (=cool)
sztetyüsz
kentiti (=quantity) - a kedvencem! :-)))
kösztömör
mözsörment
'epi nyú jörr (=Happy New Year) :-D
rökomendésön
diferant
ösz (=us)
plösz (=plus)
rizölt, rezült
inflüensz
röferansz
antrodjúsz
rökelkülét
levöl
Áú vi ken 'endöl? (=How we can handle?)
redjüsz
diszembör
szityüésön
dömand
mültipöl
szüdzsessön
tekniköl gájz
rilivönt
sür (=sure)
zsenerét (=generate)