Friday I'm In Love

Van a Poirot-nak egy része, amelyben egy lehengerlő kémnő a németeknek dolgozik. Meghívják egy angol hétvégére, valami vidéki birtokra. Amikor ezüst színű, mélyen dekoltált, szűk estélyiben kilép a teraszra a vacsora előtti koktél elfogyasztásához, azt mondja: -Ó, itt minden annyira angol! Nos, ha valami vagy valaki számomra "nagyon angol", akkor az Robert Smith. (Többek között persze.)Hogy elvarázsolt egy figura? Kétség nem fér hozzá. Épp reggel gondolkodtam azon, hogy iszonyatosan érzékeny lehet, fogadni mernék, hogy ő is szuperérzékeny... És zseni. (egyébként pasiként is bejön, a hangja pedig nagyon egyedi, ezer közül felismerni.) Amilyen érzelmes dalokat, kombinációkat, hasonlatokat tud írni, az lenyűgöző. A másik ilyen ember Martin Lee Gore a DM-ből. Na ezek ketten valami csodás, mit alkotnak. Péntek van, és (majdnem) szerelmes vagyok. Csoda, hogy ezt hallgatom hát...? :) S hogy káosz, kavalkád az egész videó? Igen. Az. És pont így jó. Mert meg tudták fogni azt az önfeledt állapotot, érzést és képekbe öntötték, amit az ember akkor érez, amikor szerelmes. Én szeretnék ilyen felszabadult és önfeledt lenni, bohóckodni, mint egy kisgyerek, ahogyan azt Robert Smith teszi. Imádom!