Gaz

Megfigyeltem, hogy egyre rosszabb a városképünk. Engem borzasztóan zavar az, ha például a villamos sínek mellett, a megállókban, híd alatt nő a gaz, kiváltképp, ha ez a belvárosban van. Egy külkerületben az ember nem törődik ezzel, na de a belvárosban? Ahol turisták járkálnak naponta? Meg egyáltalán. Kiábrándító, hogy van van egy szép park, egy szép útszakasz, modern villamosmegálló (viszonylag modern, na) és közben meg a gaz virít a járdaszegélyen. Hiába na, egyre kevesebb pénz jut erre is. Értem én, de attól ez még csúnya és igénytelen. Oda kéne erre is figyelni, legalább a belvárosban, ami nekem a Margit-hídtól a Petőfi-hídig terjed.

Démon, Dante és Pablo

Démon, Dante és Pablo. Ezek kutya nevek. :-) Dante egy shar-pei, Pablo egy cuki, bamba trikolor bullterrier, Démon pedig egy fekete keverék német juhász kinézettel. Hm... Démon... Azért ez merész. Nem tudom, tudnám-e a kutyámat naponta többször így nevezni. Meg úgy egyáltalán ezt a szót, hogy "démon" sokszor kiejteni. Még a szó is félelmetes. Nincs jó rezgése.

Csöndes mobil

Amióta nincs Zsolt, egyre kevesebbet csörög a telefonom, sms-t is elvétve kapok, azt is csak a mobil szolgáltatótól többnyire, hogy milyen változások vannak a jogszabályokban. Lassan már elfelejtem, milyen a telefonom csengőhangja, vagy az, amikor sms érkezik... Imádtam, amikor rendszeresen csöngött a telefon, amikor megláttam Zsolt nevét a kijelzőn, hogy hívott és "missed call", vagy azt, amikor csak késve vettem észre az sms-t. Olyankor mindig izgalommal töltött el, hogy vajon az egész üzenetet el tudom-e olvasni a kijelzőn, vagy be kell lépnem hozzá. Megdobbant a szívem, amikor a nevét láttam az üzenet fölött... Sok sms-t kaptam tőle. Hiányzik ez is. Ahogyan ő is.

De jól fogalmazta meg Kinzsá:

"Csak zárójelben, Zsoltnak olyan nő az esete, akinek van pénze is, és az ő léha semmittevését tudja finanszírozni...

Ezt a fickót olyan nagyon felmagasztaltad, hogy bármit mondott, az számodra szent volt. Ha fekete lett volna az esete, el tudom képzelni, hogy befestetted a hajadat. Az jut erről most eszembe, hogyha azt mondják rám, hogy qrva vagyok, én attól még nem leszek az. Nos, ennek a Zsolti gyereknek a szava fontosabb volt bárminél neked, és megfeledkeztél a saját, egészséges önértékelésedről, valamint a belső hangodról. Az önértékelésedet hagytad szétverni Zsolti által. A belső hangodat, pedig elnyomtad, előbbre való a szent ember szava.

A mai napig nem hiszed el, hogy csinos, szexi, jó nő vagy, mert kell a mindennapi visszajelzés. De tudod, ez azért nem baj, mert sokáig volt ez elnyomva, idő kell, hogy elhidd.

De, ami a legfontosabb, fogadd el, hogy a jelen életedet, te ebben a testben tudod a legjobban kiteljesíteni, ezért ilyen, és az a cél, hogy adott testből a legtöbbet kihozni."

Klaviatúra

A régi PC-m arra vár, hogy elvigyék egy kislánynak, aki állami gondozásban él jelenleg. Amikor takarítok (hetente), mindig áttörlöm a monitort, a házat és a klaviatúrát is. Döbbentem látom, hogy a billentyűzet szinte mindig koszos. Mondja már el valaki, hogy mitől, ha nem is használom! Na de komolyan! Szellemek használják...?

Játszanék ilyet szívesen...

Ten . . . kiss me on the lips
Nine . . . run your fingers through my hair
Eight . . . touch me . . . slowly

Hold it! Let's go straight . . . to number one

Seven . . . lips
Six . . . slooowly
Five . . . fingers
Four . . . play

. . . to number one

Let's go straight . . . to number one

One

Lips
Fingers
Feel it?

One

Ten
Nine
Eight
Seven
Six
Five
Four
Three
Touch and go . . .

. . . to number one

Amor

Imádom ezt a dalt. Isteni rá bemelegíteni hastáncon.

Kicsi szívem...

Sosem voltam még ennyire ideges és feszült egy műtét miatt sem. Ez most valahogy váratlanul ért, hiszen csak kontrollra és gyógyszerért mentünk vissza a Gusztihoz. De nem tetszett neki a csomó, amit találtam a hátsó combjában... Azt mondta, ha átterjed az izmokra, az veszélyes, és előfordulhat, hogy egy fél év múlva amputálni kell a lábat. Jesszusom... Mivel nagyon szeret minket, átszervezte a napját, és bevállalta azonnali műtétre. Istenem, ahogy elaltatta, felkapta a harminc kilós kutyát, annak pedig hogy lógott a nyelve... Kicsi szívem...!

Kettőre kellett visszamennem. Izgultam érte nagyon. Végig rá gondoltam, nem is tudtam másra koncentrálni. S vettem az üzenetet... nagy pofon volt ez nekem. Tudjuk, hogy a kutya a gazda kivetülése, és mindig megmutatja, mi bajunk van. Nos, azt hiszem, eleget szidtam és utáltam a saját lábam, amiért olyan, amilyen. Erre tessék, a kutya lábában csomó keletkezik... Itt az ideje, hogy elkezdjem szeretni a lábamat...

Azt már reggel fél tízkor, amikor otthagytam őt, eldöntöttem, hogy igen is lesz egy parkolóhely, ahol majd meg tudok állni délután kettőkor, ugyanis nagyon nehéz a Belgrád rakparton parkolni napközben. És így is lett. Pont egy hely volt, ami rám várt. A váróteremben majdnem rosszul lettem, annyira izgultam, ám amikor Balázs megjelent és azt mondta, már fent van, megkönnyebbültem. Aztán előkerült a Guszti is, pedig azt hittem, már elment. Elmondta, hogy egyúttal lekapta a szemölcsöt a szemöldökéről, leszedte a fogkövet, kihúzta egy fogát, mert nagyon rossz volt, kiszedett egy furunkulust belőle és eltávolította a csomót a combjából. Teljes generál. A csomó nem tetszett neki, jobb, hogy kivettük. Ha egy hónap múlva vittem volna, addigra már több nyúlványa lett volna ennek az izének. Sajnos izomszövetet is ki kellett vágnia, de rendesen kitisztította a területet. A cuccot mindenesetre elküldettem szövettanra. Remélem, jó lesz. Két, három hét múlva lesz eredmény.

Kérdeztem, mennyire terhelhető, de azt mondta, nyugodtan menjek vele, mintha mi sem történt volna, ne hagyjam eltunyulni. S valóban, ez a kedves jószág egyáltalán nem volt kába, szépen járkált fel-s alá, de leginkább a bejárati ajtó előtt dekkolt, hogy végre eliszkolhasson jó messzire onnan.
A végén megszólalt a Guszti, hogy "na gyere ide", s megfogta a meztelen vállam, s magához húzott, majd megpuszilt. Szívem szerint átöleltem volna, mert valóban aggódtam, s jól esett, hogy megnyugtatott. Megszorítottam a karját én is és nagyon megköszöntem. Imádom ezt a férfit. Annyira kedves, jó lelkű, jó szakember, kitartó, empatikus, sármos, férfias, hogy ihaj... Kedvelem és vonzódom hozzá, ismerem tizenhárom éve... Irigylem a feleségét.

A kisasszony jól van, mászkál, kunyerál, evett görög dinnyét, nem kába, és már puszit is kaptam. Hihetetlen, hogy az állatok mi mindent kibírnak. Nagyon szeretem őt. Teljesen össze vagyunk kötve lelkileg.

A kisasszony sebe és az orvosa.

Első látásra

Soha nem éreztem ehhez foghatót. Tegnap nagyon fájt a szemem, mert keveset aludtam és/vagy mert kiszáradt a lencsém. Nagyon fáradtan, álmosan bandukoltam hát hazafelé a sétából. Már közel jártunk a házunkhoz, amikor is a napsütésben szemben jött velem egy férfi. Magas, szép testalkatú, fess, fekete hajú, negyven körüli férfi. Fogalmam sincs, mit viselt, ugyanis elkapta a tekintetem és mágnesként vonzott. Így közelítettünk egymás felé úgy harminc méteren keresztül, s közben egy pillanatra sem néztünk el máshová. Végig egymás szemébe néztünk, innen is lehetett érezni, hogy ez nem amolyan "megnézzük a másikat az utcán, mert jól néz ki" típusú nézés volt. Olyan érzésem támadt közben, mintha már ezer éve ismerném, és valami azt súgta, hogy "Ő az, rá vártam eddig!"... De hogy honnan jött ez a villanás...? Fogalmam sincs, de gyanítom kiülhetett az érzés az arcomra. A vicc az volt, hogy a férfi arcán is úgy láttam, mintha már ezer éve ismerne, pedig most láttuk egymást először. Egészen addig néztünk egymás szemébe, amíg el nem haladtunk egymás mellett. Nekem épp le kellett fordulnom a sarkon, így nem tudtam visszanézni. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy utána kellett volna rohanni... de ugyan mit mondhattam volna neki...? Hogy te vagy az, akire vártam...? Na meg, amilyen szerencsém van, tuti, nős. Azt sem tudom, itt lakik-e, hogy látom-e még valaha... Még utána is a hatása alatt voltam.

Tokaji és pedikűr

Pár hete voltam Lacinál, a természetgyógyásznál, akihez jártam anno órára, és akitől sokat tanultam. Jó volt új energiát beengedni magamba és valahogy új erőre kaptam általa.

Javaslatára esténként egy deci Tokaji aszút iszom, amiben néhány szál rozmaringot kellett tenni előbb és egy hétig állni hagyni. Elképesztő, mennyire ellazulok a Tokajitól. Nem is hittem volna. Pedig csak egy deci, és mégis...

Igaz, azt sem hittem, hogy az én lábkörmömből valaha ki lehet hozni valami szépet. Már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy elmenjek pedikűröshöz, mert még sosem voltam (nota bene, ez az év az eddig még sosem csinált dolgoké!), de mindig féltem. Vártam, vártam, barátkoztam a gondolattal, aztán jött egy kuponos akció egy szalontól, ami itt van tőlem két utcára. Annyira szimpatikus volt a csaj leírása, hogy megvettem és ma elmentem hozzá.
Azt hiszem, a csajban rokonlélekre találtam. Az is tetszik, hogy nem fancy a hely. Néha az ilyenek sokkal jobbak ám. És az is tetszett, hogy erős a kézfogása. Utálom, ha valaki úgy fog kezet, mintha meleg kakiba nyúlt volna az ember.

Semmi extrát nem művelt a lábammal és a körmeimmel, csak egy francia lakk van fent, de mégis ápoltnak és csinosnak érzem magam tőle. Sokat számít. legközelebb kapok bele köveket is. Hihihi, hiszen szarka vagyok és szeretem a csilivili dolgokat. Biztosan el fogok járni hozzá havonta.

Mariann

Mariann így fogalmazott. Vicces, hogy ez a nő az anyám is lehetne. Csípem. 

"Arany Anyám, szerintem hagyd lógva ezt a fickót, ne ábrándozz, ne találkozz vele! Akinek Te nem kellesz, csak alkalmanként és fogalma sincs, hogy mit akar, az NEM FÉRFI! Csalódjon jó sokat, csesszék át, és akinek a kilók számítanak, avval 1 percet sem szabad együtt lenni, dögöljön meg egy anorexiás ölében!"

Igaza van. Mint annyi mindenkinek. És mégis hiányzik. Pedig tegnap nagyon megjártam... kétszer is. 
Megyek hastáncra reggel, hát ott egy új lány, tipikusan az a fajta, ami bejönne neki: fiatal (lehetett vagy 22-24 éves), szép arc, szőke haj és gepárd test. És azon gondolkodtam, miért veri az arcomba a sors azt, amire Ő van ráizgulva? Hogy még jobban fájjon...? Nem is igazán tudtam végig csinálni az órát, mert belül azt súgta egy hang, hogy "el innen, el innen, rohanni messzire, hogy ne lássam ezt a lányt"... 
Aztán óra után végre le tudtam menni aerobikra is, vágytam már arra, hogy Ica megmozgasson. Ő éppen a Balatonon pancsolt, ezrét egy helyettesítő lány tartotta az órát. "Sebaj" - gondoltam. Mindegy, csak hadd ugráljam ki magamból a feszültséget. Éppen vetkőzöm az öltözőben, bújok ki a dögös, nyári rucimból és a 10 centi magas, telitalpú szandálomból, amiben minden pasi megfordul utánam az utcán, erre belép egy fiatal, gepárd testű, szőke csaj és mellettem kezd el öltözni. "Hát ez nem igaz!" - dühöngtem magamban. "Ma már másodjára kapom a képembe ezt. Miért? Miért?" Aztán leesik, hogy mit tett velem ez az ember. Az önbecsülésemet a sárba döngölte, megalázott és még sorolhatnám. Nehezen, nagyon nehezen tudtam talpra állni, de sikerült, mi több, olyat hozott ki belőlem végül is, ami nagyon jó. Mert most kezdek azzá a Nővé válni, aki mindig is szerettem volna lenni. 

S mégis... Ha belegondolok, a sok hülye pasas közül vele tudtam kialakítani érzelmi kapcsolatot, ráadásul nem is akármilyet, hanem nagyon erőset. És hiányzik. Azt hiszem,m még egy darabig hiányozni is fog... :-( 

Utaznék...

Egyre erősebben érzem, hogy szeretnék elmenni Jordániába, Szíriába, Libanonba, Marokkóba, Örményországba, meg ahová csak lehet(ne)... Oda, ahol azt a világot látom, amit az álmaimban...

Rosszullét

Hétfő este iszonyatosan rosszul lettem. Fájt a fejem és nagyon éhes voltam. Már nem is tudom, mióta nem ettem meleg ételt. Hetek (hónapok?) óta salátákon élek, maximum egy gyrost eszem néha. Végig gondoltam, hogy mit és mennyit ettem a hétvégén és mit csináltam. Rájöttem: az energiafelhasználásom nagyobb volt, mint a bevitelem. Nem vigyáztam magamra. :-( Olyan szinten beletaposott az az ember a lelkembe, hogy nagyon belém kúszott az, hogy formálódni akarok. Akkor is, ha már mindegy. És minél többet alakulok és fogyok, annál kövérebbnek látom magam. Azt hiszem, énkép zavarom van... Mindenesetre kedd óta figyelek, hogy azért egyek is valamit, különben felfordulok.

Amiket sosem csináltam

Az elmúlt fél év arról szól, hogy csupa olyan dolgot teszek, amit azelőtt soha az életemben nem tettem. A kipróbálások, vállalkozások féléve - bár igazából vehetném az elmúlt egy évet is. Miért is ne? S hogy mik történtek? Megtanultam vezetni, eljutni A-ból B-be, ami óriási dolog számomra. Nagyon megszerettem a repülést és sokat utaztam. Megszereztem a tanulmányaim után a képesítést. Nemzetközi, logisztikai vizsgát tettem. Ennyi minden tavalyról. És idén hogyan alakult az életem? Elkezdtem hastáncolni, aztán felléptem a csoporttal, ami nagyon sokat jelent. Voltam smink tanfolyamon, ahol megtanultam, mi mire való. Voltam egyedül üdülni. Kicseréltem a ruhatáram, nőcisebben öltözködöm. Elkezdtem majdnem minden nap magas sarkúban járni, s már a 10 centis sarok sem okoz gondot. Elkezdtem adni magamra. Járok egy zsírbontásra (sosem voltam semmilyen ilyen jellegű kozmetikai kezelésen). Kontaktlencsém lett. Megyek hastánc táborba, aztán hárem-tornára. Elmentem a Herbaházba, vettem alapanyagokat és itthon saját készítésű krémet kotyvasztottam. (Ezt eddig elképzelhetetlennek tartottam...) Augusztusban lesz egy éve, hogy nem szexeltem senkivel. Na ezt végképp elképzelhetetlennek tartottam. :-)
Másnak lehet, hogy ez nem nagy szám, de az én kis megszokott világomban ez igen is az. És büszke vagyok rá. Jól érzem magam, függetlenül attól, hogy van-e mellettem férfi, vagy sem. Bár igaz, hogy ez a téma télen mindig sokkal nehezebb, és nekem is vannak mélypontjaim. (Hogy a fenébe ne lennének?) De hiszek a jóság erejében. Abban, hogy ha az ember élvezi egyedül is az életet, és megtalálja azokat a dolgokat, amelyek örömmel töltik el, és harmóniában él saját magával, akkor minden a helyére fog kerülni. A kapcsolat is.

Tekintet

Ma már elsőre sikerült betenni. Egy hete, hogy megpróbáltam, és azóta töretlenül hordom. Nem is értem, miért ódzkodtam tőle ennyire. Amikor múlt szombaton el kellett mennem negyven percet járkálni benne, nagyon furcsa volt. Furcsa volt újra látni szemüveg nélkül, de még furcsább volt látni a saját arcomat. Az arcomat keret nélkül. Azóta szinte mindenki megjegyzi, mennyivel jobb így... Élvezem. Olyan, mintha nemcsak az én tekintetem nyílt volna ki, hanem ezáltal a többi tekintetet is vonzanám. És valóban. Rengetegen megnéznek az utcán. Van még egy nem elhanyagolható pozitívum is: végre látom, mit sminkelek. :-)

"A" levél...,

ami fölébresztett:

„Igen, én is azt érzem, hogy inkább választja a lerázást és megutáltatást, minthogy szembenézzen Veled, de leginkább magával és azt mondja: oké, próbáljuk meg. Inkább vállalja, hogy eltaszít, elveszít, de legalább megmarad, ami biztos: az eddig kis élete - igaz, hogy olyan, amilyen, de ezt legalább ismeri. (Ezt ahhoz tudom hasonlitani, mint mikor éjjel vezetsz, és egy őz át akar menni az úton, de látja, hogy jön az autó és megáll, egymásra néztek és ő visszaszalad. Mert a vadak mindig inkább oda mennek, ahonnan jöttek, mert azt ismerik, ott már tudják mi van, de az út másik oldalán, ki tudja mi van. Még akkor is, ha amugy oda indult, a hirtelen jött helyzetben, ösztönösen így reagál. Tehát valahol ez egy ösztönös reakció. Azt hiszem én is hajlamos vagyok ilyesmire, ezért tudom. Bár ezen lehet változtatni, fejleszteni - gondolom egy Kos azonnal azt mondaná, hogy "háhá...próbáljuk meg, what a challenge", de ugye nem mindenki. Ja, és csak az hajlik a változtatásra, aki akar fejlődni, változni, de azt látom, hogy ő nem. Ő inkább visszautasítja a kínálkozó alkalmat, Téged, aki már bizonyított 100 területen (mint Nő, mint ember, mint barát, mint háziasszony, mint-mint-mint....minden) és ő azt mondta erre, hogy szép-szép, köszi, de mit kezdenék én ezzel. Az ő komfort-zónája valószínűleg az ilyen Tündérke-féle idiótáknál lemaradt. Amiről valamilyen szinten nem tehet, de akkor lássa már meg, könyörgöm, meg értékelje már a jobbat!!!! Mit akar még? Annyi mindent megtettél már érte és a képedbe vágja (már bocs), hogy "hát majd elmegyek valamelyik Tündérkével"... Hát na ne már...
 

És nem, nem az a kényelmesebb neki, ha képben vagy, hidd el, hanem ha nem. Mert akkor nem szembesíted őt folyton azzal, hogy hol kéne már tartania. Lehet ő azt érzi folyton, mintha ki akarnád rángatni a saját maga által VÁLASZTOTT mocsárból, de NEM AKAR onnan kijönni, Gizus!!!!! És tehetsz bármit, akkor sem akarhatjuk, addig, amíg ő maga ezt magától nem akarja. És nem attól függ, hány cm a derekad, meg mekkora a hasad... Hasad?? Hát sosem volt hasad, már azt sem tudom, hova tudnál tovább fogyni!

És minél jobb vagy, minél több mindent teszel meg érte, annál jobban fáj ez neki, mert annál inkább érzi, hogy nem elég jó neked és távolodik el tőled. Látja, basszus a szeme előtt zajlik, hogy képes vagy rá, ő meg csak áll egy helyben! És mit gondolsz, ő nem tudja, hogy mennyire gáz 46 éves létére 19 éves meg isten tudja miféle nőcskék után kajtatni, ha egyáltalán?? Hogy nem érzi, hogy ez nem egy méltó viselkedés? Hát dehogynem. Csak úgy adja elő mintha, és ezt a szerelmes NŐ be is veszi, mert ez a dolga... De Te minél jobb vagy, annál jobban látja, hogy bakker... ő meg mennyire nem. Ezért is ad ellentmondásos jeleket: költözz le, de mással megy koncertre, nem kíván, de mégis kíván, meg is dugna, de tudja, hogy ezt veled nem "illik", stb.

Látja, hogy egyenes vagy, gerinces (!!), hogy ellátod magad, fejlődsz (!!), kitűzöl egy célt és megcsinálod (!!), élsz és teszel magadért, a szeretteidért. Csak érdeklődnék halványan, zárójelben apró betűvel, hogy ő ezek közül melyiket is teljesíti...??

És hogy még "szebb" legyen a kép, még ő próbál ilyeneket mondani, hogy biztos Te nem szeretsz szexelni...

Én nem játszanék ezzel a leköltözéssel, őszintén szólva nem vagyok benne biztos, hogy komolyan gondolta. Mert akkor már dobálná utánad az sms-eket, hogy na mikor jössz már? Csapong... szeretné, de bizonytalan, hogy bírná-e, megállná-e a helyét.

De én azt gondolom, hogy akivel össze akarok költözni, annak nemcsak hányaveti módon odavágom, hogy "költözz le", hanem, hogy "megyek fel én is veled, segítek összepakolni, jaj de várom, stb"... Legalábbis én így látom. Meg azt, akivel össze akarok költözni, nem méregetem, mint egy bábut, hogy mi mekkora és még beszól, hogy "részleges fogyás"??? S csak akkor ismeri, el, hogy nagymértékű fogyás, mikor rászólsz??? Akkor mit művelne veled, ha lent lennél? 

Meg ez a "hadd nézzem meg hogy ugrálsz a farkamon"- ez pláne kiverte a biztosítékot. Gizus!!!! Hát ez mi?! Ilyen nincsen... Még egy kurvának sem mondanak ilyet.

Gizus, azért akarsz lemenni, hogy mosogass?? Meg hogy masszírozd a lábát, hátát?

Pontosan sokat elárult az, hogy mondta cirógasd, és te nagyon jól reagáltál rá, hogy cirógass te!!! Gizus, ezekből sajnos olvasni kell.. :((„

Első fellépés

Már három hete, hogy a varázslat megtörtént... Ahogy elnézem a fellépés képeit, újra átélem az egész estet szinte. Akarok erről az élményről bővebben írni, de ülepednie kell bennem még mindig. Örülök, hogy belevágtam, és átéltem.