Soha nem éreztem ehhez foghatót. Tegnap nagyon fájt a szemem, mert keveset aludtam és/vagy mert kiszáradt a lencsém. Nagyon fáradtan, álmosan bandukoltam hát hazafelé a sétából. Már közel jártunk a házunkhoz, amikor is a napsütésben szemben jött velem egy férfi. Magas, szép testalkatú, fess, fekete hajú, negyven körüli férfi. Fogalmam sincs, mit viselt, ugyanis elkapta a tekintetem és mágnesként vonzott. Így közelítettünk egymás felé úgy harminc méteren keresztül, s közben egy pillanatra sem néztünk el máshová. Végig egymás szemébe néztünk, innen is lehetett érezni, hogy ez nem amolyan "megnézzük a másikat az utcán, mert jól néz ki" típusú nézés volt. Olyan érzésem támadt közben, mintha már ezer éve ismerném, és valami azt súgta, hogy "Ő az, rá vártam eddig!"... De hogy honnan jött ez a villanás...? Fogalmam sincs, de gyanítom kiülhetett az érzés az arcomra. A vicc az volt, hogy a férfi arcán is úgy láttam, mintha már ezer éve ismerne, pedig most láttuk egymást először. Egészen addig néztünk egymás szemébe, amíg el nem haladtunk egymás mellett. Nekem épp le kellett fordulnom a sarkon, így nem tudtam visszanézni. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy utána kellett volna rohanni... de ugyan mit mondhattam volna neki...? Hogy te vagy az, akire vártam...? Na meg, amilyen szerencsém van, tuti, nős. Azt sem tudom, itt lakik-e, hogy látom-e még valaha... Még utána is a hatása alatt voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése