Mariann

Mariann így fogalmazott. Vicces, hogy ez a nő az anyám is lehetne. Csípem. 

"Arany Anyám, szerintem hagyd lógva ezt a fickót, ne ábrándozz, ne találkozz vele! Akinek Te nem kellesz, csak alkalmanként és fogalma sincs, hogy mit akar, az NEM FÉRFI! Csalódjon jó sokat, csesszék át, és akinek a kilók számítanak, avval 1 percet sem szabad együtt lenni, dögöljön meg egy anorexiás ölében!"

Igaza van. Mint annyi mindenkinek. És mégis hiányzik. Pedig tegnap nagyon megjártam... kétszer is. 
Megyek hastáncra reggel, hát ott egy új lány, tipikusan az a fajta, ami bejönne neki: fiatal (lehetett vagy 22-24 éves), szép arc, szőke haj és gepárd test. És azon gondolkodtam, miért veri az arcomba a sors azt, amire Ő van ráizgulva? Hogy még jobban fájjon...? Nem is igazán tudtam végig csinálni az órát, mert belül azt súgta egy hang, hogy "el innen, el innen, rohanni messzire, hogy ne lássam ezt a lányt"... 
Aztán óra után végre le tudtam menni aerobikra is, vágytam már arra, hogy Ica megmozgasson. Ő éppen a Balatonon pancsolt, ezrét egy helyettesítő lány tartotta az órát. "Sebaj" - gondoltam. Mindegy, csak hadd ugráljam ki magamból a feszültséget. Éppen vetkőzöm az öltözőben, bújok ki a dögös, nyári rucimból és a 10 centi magas, telitalpú szandálomból, amiben minden pasi megfordul utánam az utcán, erre belép egy fiatal, gepárd testű, szőke csaj és mellettem kezd el öltözni. "Hát ez nem igaz!" - dühöngtem magamban. "Ma már másodjára kapom a képembe ezt. Miért? Miért?" Aztán leesik, hogy mit tett velem ez az ember. Az önbecsülésemet a sárba döngölte, megalázott és még sorolhatnám. Nehezen, nagyon nehezen tudtam talpra állni, de sikerült, mi több, olyat hozott ki belőlem végül is, ami nagyon jó. Mert most kezdek azzá a Nővé válni, aki mindig is szerettem volna lenni. 

S mégis... Ha belegondolok, a sok hülye pasas közül vele tudtam kialakítani érzelmi kapcsolatot, ráadásul nem is akármilyet, hanem nagyon erőset. És hiányzik. Azt hiszem,m még egy darabig hiányozni is fog... :-(