-Újra rohanás munka után,
-Újra várnegyed,
-Újra belépek a Dunára néző lakásba,
-Újra nyikorog a parketta a lábam alatt, ahogy lépek,
-Újra ismerős arcok,
-Újra magamba szívom az asztrológia illatát,
-Újra olyan közegben vagyok, ahol jól érzem magam,
-Újra beülök a tanterembe,
-Újra élvezem KJ előadását,
-Újra feltöltődöm az órán és úgy érzem szárnyra kelek,
-Újra van értelme a keddnek,
-Újra szétfagyok a villamosmegállóban,
-Újra látom a fiatal prostituáltakat az Interconti előtt...
Másodéves vagyok. Jó érzés. Nagyon jó. Még akkor is, ha újra első éves is vagyok egyben egy másik helyen. Immáron két tanárnál szívom az információt magamba.
Ahogy ezek a jó érzések kavarognak bennem, az eget figyelem, és kiáltani tudnék a boldogságtól. Megfigyeltétek már azt, hogy mennyi színe és árnyalata van az esti égboltnak? Ma a borús időtől koromfekete volt az ég a Gellért-hegy fölött. Egy csillagot és felhőt nem lehetett látni, annyira komor volt. Zseniális kontrasztot alkotott ez a mély, kékesfekete a Vár meleg, aranysárga világításával. Csodás látvány volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése