Művészlélek?

"A blogolás egy önkifejezés, egy művészeti ág (pláne, ha valaki olyan igényesen, színesen, szórakoztatóan és elgondolkodtatóan ír, mint te).
Valahol minden igazi művész, igazi tehetség kibaszottul magányos. Néha, amikor olvasom a blogodat, komoly művészeti katarzist élek át, és meg is fogalmazom: ez a csaj úgy ír, mint egy isten. Amúgy spirituálisan nem felszabadító érzés, hogy senkinek nincs rád szüksége?"

A válasz:
Az biztos, hogy egyre inkább úgy érzem, hogy nincs ember, aki megértené a lelkem. Néha úgy érzem, örök magányra vagyok ítélve, lehet hogy éppen azért, hogy a rapszodikus ütemben jelentkező élmények inspiráljanak és alkotásra bírjanak. Mit tom én...