Here I am...

Well there ain't no point in moving on
Until you've got somewhere to go
And the road that I have walked upon
Well it filled my pockets
And emptied out my soul

All those insecurities
That have held me down for so long
I can't say I've found a cure for these
But at least I know them
So they're not so strong

You look for your dreams in heaven
But what the hell are you supposed to do
When they come true?

Well there's one year of my life in the songs
And some of them are about you
Now I know there's no way I can write those wrongs
Believe me
I would not lie you've hurt my pride
And I guess there's a road without you

But you once said
There's a way back for every man
So here I am
Don't people change, here I am
Is it too late to try again 
Here I am...

Őszi boszorka

Megérkezett az ősz. Szeretem. Imádok az őszi estében sétálni a kutyával. Ahogy haladtam lassan bandukolva a szürkületben, az egyik kereszteződésben elkapta a tekintetemet a Hold. Teliholdnak láttam, pedig még egy nap hátra van. Mindegy. A világoskék égen csodásan festett a világos arany színű Hold. Elmosolyodtam, és ördög tudja, honnan, de az villant be, hogy egy boszorka vagyok. Egy jóságos boszorka, igen. Persze, tudok nagyon gonosz lenni, de csak akkor, ha bántanak, vagy okot adnak rá. Mire a következő háztömböt is lesétáltam és újra látóterembe került a Hold, már sejtelmes felhők takarták el. Képzeletem egyből szárnyra kapott és mesés világba repített. Igen, felpattantam a seprűre és a Hold előtt szálltam én, a jóságos boszorka. 
Átértünk közben a parkos részre. A földön gesztenyék szanaszét és már néhány falevél is lehullott. A nap lemenőben van már. Enyhe az idő, mégis érezni, hogy ez már az ősz, nem nyári este. Mosolyogva lépkedek, hiszen örömöt szerez a természet. Aki most lát engem, nem biztos, hogy tudja mire vélni a jókedvemet. Ahogy séta közben belegondolok, gyerekkorom óta vonz a boszorka motívum és a Hold. Sőt. Idén az egyik volt kolléganőm, aki elég érzékeny néhány spirituális dologra, mondta, hogy én jó boszorka vagyok. S tényleg az vagyok! :-)
Már a tanárom is mondta, hogy a Symbolon kártyán a Skorpiót nem Mephistonak kéne ábrázolni, hanem egy boszorkánynak, aki tud jó is lenni, meg rossz is. Hiszen a Skorpió épp erről az ambivalenciáról szól. S ha a Skorpió társurát, a Plútót nézzük, akkor a Plútó bizony női energia.

 Na ugye, hogy létezik szöszi boszi is? ;-)
 

Rágógumi

-Tényleg! Te meg tudod különböztetni szabad szemmel, ha valamit négy, vagy direkt színnel nyomtak? - kérdeztem Mac-it a kanapéjára heveredve. 
-Igen. 
-Komolyan? Nem is kell hozzá lupe?
-Nem, anélkül is meg tudom mondani.
Na, kíváncsi természetem nem hagyott nyugodni, felpattantam, és a komódjához léptem, majd megfogtam rajta egy mindenféle kékkel nyomott kartondobozt. A doboz akkora volt, mint egy cipős doboz fele. Ahogy vittem hozzá, észrevettem, hogy az egész karton tele van rágógumival. Fishermen's friend, Orbit, Wrigley's, stb... De írd és mondd telis tele volt rágóval. 
-Tudsz adni egy rágót? - kérdeztem röhögve. 
-Jaaa... - felelte dörmögve. 
-Hogy bír neked ennyi rágód lenni, basszus?! Még ha Rako volna, megérteném, na de így...?
Nevet a kujon Kos férfi. Kezébe veszi a dobozt, forgatja, nézegeti. 
-Igen, hát ez biztos, hogy direkt színnel van nyomva. Ráadásul simán lehet, hogy eggyel. - Még mindig forgatja a kezében és akkurátusan megnézi minden oldalát. 
-Na, de komolyan! Hogyan lett neked ennyi rágód?
-Hát így alakult, na. 

Kész. Dőlök a röhögéstől, még a könnyem is kicsordul. Percekig nevetek. Bírom nagyon Mac-it.

Dőlés

Sosem fogom megérteni, hogy a férfiak miért hazudnak és miért nem mernek annyira tökösek lenni, hogy megmondják, ha valami nem kóser.

Koptat. Naná, hogy érzem. De miért kell bekamuzni, hogy dolgozik, amikor otthon van? Megértném, hogy nincs kedve találkozni, van az úgy az emberrel néha. Nem ez a durva, hanem az, hogy azt kamuzza, hogy dolgozik... Miért kell ezt csinálni a másikkal? Nem értem... És tényleg ennyire hülyének néz, hogy nem jövök rá...? Utttyan már... Egy Sherlock Holmes-szal vetekedő kutatóval és elmével van dolga! Persze, hogy lebuktattam... És még merte azt hazudni, hogy ő őszinte. Hát ennyire az.

Megszűnt a szememben férfinak lenni. KUKÁBA vele!

És eszembe jut Pink dalszövege:

„I was fine before you walked into my life...”

Tényleg nem is kellenek férfiak. Olyan jól éreztem magam a bőrömben, amíg nem zavart be. 

Már megint rosszkor voltam rossz helyen...
Az asztrológia tanárommal megnéztük a direkciókat, és azt látni, hogy ő 1 év múlva lesz kiéhezett a párkapcsolatra. Már elkezdődött benne, de majd pontosan 1 év múlva jön el... Úgyhogy megint előfutár voltam... "Remek"... 

Csonkítás

Nemrég olvastam egy színes bőrű, angol modell csajról, hogy őt is megcsonkították. Elgondolkodtam, hogy vajon milyen lehet gyönyörűnek lenni, megélni azt, hogy rengeteg férfi meg akarja dönteni, és amikor oda kerül a dolog, akkor nem érez semmit sem a nő. Nincs orgazmusa, mert nem lehet. Hogyan lehet így élni...? :-( Mert oké, hogy az ember szeret annak örömöt szerezni, akit szeret, na de a másik meg ugye pont neki akarna örömöt szerezni, de hiába. S ezen eszmefuttatásomban rájöttem: inkább létezem olyan testtel, mint amilyennel a jó isten megáldott, mintsem orgazmus nélkül. Még akkor is, ha ezt egyelőre magamnak szerzem. :-D

Ami pedig a csonkítást illeti. Oké, hogy különböző kultúra, na de azért álljon már meg a menet...! És mindezt széttört üveggel, borotvapengével, vagy tudom is én mivel csinálják, el is fertőződik stb... Szörnyű. Harcolnék ez ellen (is) szívesen. Orgazmust mindenkinek!

Átfordulás

Valami nem stimmelt itt... Hirtelen belém villant valami és kattogni kezdett bennem. Az, hogy nem kéne ennyire csaponganom, ennyire hisztiznem, ennyire felkapnom a vizet, ennyire bizalmatlannak lenni, ennyire zártnak, ennyire óvatosnak... Azt éreztem, hogy átestem a ló túloldalára az óvatosságban, és feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon mit akar megmutatni az élet nekem ezen férfi által. És rájöttem. Pontosan azt, hogy túl merev vagyok, hogy túl óvatos, hogy félek... És egyszer csak leesett a húszfilléres, hogy nyitni kell... Igen, akkor sebezhetővé válok, de másképp nem megy, sajnos. Arra is rájöttem, hogy nem szabad, hogy elvárásaim legyenek. Nem kéne kötni az ebet a karóhoz, hogy márpedig hívjon föl, márpedig viselkedjen így vagy úgy. S lepergett előttem az, hogy annyiszor elrontottam már azzal, hogy türelmetlen voltam, vagy kiakadtam, mert nem úgy történtek a dolgok, ahogy én szerettem volna.

Amint ez lefutott bennem, valami átfordult. Elengedtem minden elvárást és görcsöt, és úgy voltam vele, hogy mindegy, mi lesz. És érdekes módon sokkal felszabadultabban tudtam vele kommunikálni. Azóta élvezem a pajkos és pajzán levelezéseket, minden nap van kommunikáció, és ez jó. Izgalmas, vágyakozással teli...

És mit érzek Vele kapcsolatban? Azt, hogy ő is sérült a válásában, és hogy ő is óvatos és hogy ő is bizalmatlan. Azt, hogy az elmúlt 5 év neki is a csapongásokról szólt. Na meg a munkáról és a gyerekről. Az ő esetében a kérdés az, hogy be tud-e engedni még valakit újra az életébe olyan szinten, hogy változtatni akarjon, hogy vele akarjon lenni... Ugyanakkor azt is éreztem, hogy ebből lehet mégis valami... Persze, lehet, hogy tévedek.

Aztán mivel ennyi minden dúlt bennem, húztam rá Tarot-kártyát és az alábbi sor jött ki, melynek mesterem általi értelmezése hallatán ledöbbentem, mert pontosan azt mutatja, amit fent vázoltam. Márpedig az érzésem előbb volt, mint a húzás, és a mesterem nem tudta, én mit érzek...
A kérdés, amire húztam a kártyát: Mit adhat ez a kapcsolat, ha beleengedem magam, ha engedek ennek a férfinak?


Nehézség: A világ
Női kártya. A nehézség, az ütközés ebben a helyzetben az, hogy még mindig bizonytalan vagyok a helyzetemet tekintve. Hogy mit szabad nekem és mit nem, hogy hogyan kezeljenek, hogy ki is vagyok én. - És pontosan ezt a csapongást, vergődést éltem meg a hétvégén.

Pozitív: A remete
Férfi lap. A férfi nagyon be van zárkózva, elszigetelt életet él. Segítségére lehetek, hogy újra részt vehessen az életben. - A megérzésem ugye az volt, hogy vajon mer-e ő még valakivel élni... Ez a lap is megállja a helyét!

Végkifejlet: A nap
Vagyis a harmónia, az egy húron pendülés, szerelem, hosszútávú, jó együttműködés. - S valóban... érzem, hogy ez jó lehet!


Tegnap találkoztam vele másodjára. Sétáltunk. Közben sokat nevettünk. Jó vele lenni. Tetszik és bírom is a humorát. Persze, iszonyatosan vonz is ez a férfi - ördög tudja, miért. Ettünk palacsintát, aztán még egy nagy kanyart sétáltunk. Istenem, olyan jó érzés, amikor séta közben, óvatosan, éppen csak hogy átkarolja a derekam, hogy segítsen fellépni a járdára. :-)) Na meg, ahogy séta közben meg-megérinti a hajam... Közeledik...
beültünk még a kocsijába picit. A hajamba túrt, én pedig hagytam, mert imádom, ha cirógatják a hajam... És egyszer végre valahára élveztem, hogy kapok, nem pedig csak adok... Az érintése olyannyira jó, hogy gyakorlatilag a Niagara vízesés komplett sivatag a bugyimhoz képest... Hogy valami jelt is adjak, óvatosan, finoman és lágyan megpusziltam a kisujja hegyét. Gyönyörű keze van! Aztán picit megnyomkodtam a vállát, lapockáját és nyakát, mert nagyon fáradt volt. Nem csókolt még meg. De nem bánom. Jó ez a fokozatosság és a vágyakozás.... Már nem is tudom, mikor volt utoljára ilyenben részem... Végig a Kis hableány c. rajzfilm egy dala volt a fülemben, melynek címe: A lány csókra vár. :-DD

Hajnali egykor indultunk haza. Ő lekanyarodott jobbra, nekem egyenesen kellett tovább mennem. Benyomta az elakadásjelzőt, így köszönt. Én meg villantottam rá egyet. És jaaj... tudom, ez hülye, női baromság, de már ez is valami kapcsot jelentett valahogy...

Még nem merem elhinni, hogy szerethetek... de lassan az az izé itt, bent kezd megdobbanni...

"Heart" és "Szolga"

Augusztus 21-én beléptem abba a postafiókomba, amely a régi, első társkeresőhöz volt kapcsolva. Igencsak meglepődtem, amikor azt láttam, hogy egy fickó, akivel három évvel ezelőtt leveleztem (Heart és Szolga1, ez egy és ugyanaz, minimum 2 reglapja volt, van), folytatta a két és fél évvel ezelőtt abbahagyott emailjét. Egy hónappal azelőtt írt. Nagy mákja volt, hogy beléptem. Azt kérdezte, volna-e még kedvem találkozni.
Válaszoltam rá, és nagyon óvatosan elkezdtem tapogatni a csápjaimmal. Nem volt egyértelmű, hogy ő mit akar, mit keres, és hogyan és miért jutottam az eszébe, de normálisnak tűnt. Nem hagytam, hogy bevigyen az erdőbe, vagyis hogy terelje a levelezést a szexre, viszont belementem, hogy találkozzunk. Hétfőn találkoztam is vele... Furcsa volt egy látni egy ezer éves reglap mögött bújó embert. A baj csak az volt, hogy iszonyatosan bejött ez a férfi! Olyan kisugárzása van, olyan hatással van rám, úgy vonz, mint már nagyon régen bárki is... Gyönyörű a keze, és igazi férfiként, úriemberként viselkedett velem. A humora is nagyon jó, sokat nevettem. Na és a hajtúrása... az aztán bizsergető volt.

S mégis... Telnek a napok, levelezünk, aztán felhív, aztán sms-ezünk, s mégis úgy érzem, nem érdeklem. Nem érdeklik a gondolataim, az, milyen vagyok és csak a kritika meg a degradálás jön vissza. Egyszer csak nagyon nyeregben érzi magát, utána meg fut utánam. Aztán megbánt, visszaszúrok, ő megsértődik. Héja nász az avaron...

És megint szidom magam. Felülemelkedtem a bizalmatlanságomon, s lassan nyíltam, adtam. Nekem már az is sok, hogy megtudta a nevemet, a számomat és azt, hol lakom. Többet nem adtam magamból, de már ez is sok. Nem lett volna szabad, még akkor sem, ha az nyer, aki mer.

Ma reggel úgy éreztem, beletapostak a lelkembe, hogy visszaéltek a bizalmammal, és hogy megint fáj... Mert nem hiszem el, hogy érdeklem... Csak szexet akar, tudom, érzem. De akkor meg miért engem kellett elővenni két és fél év után??? Ezt mondja meg valaki. Nem hiszem el, hogy nincs szexelni vágyó nő a piacon... Nem hiszem el, hogy ne találna minden utcasarkon egy bombázót, akit megdughatna. De akkor miért velem kell játszani...? Pláne, hogy megmondtam: nem kalandot keresek...

Reggel pityeregtem a hastánc előtt. A szobatársam ölelt át és vigasztalt. Jól esett.

Nem akarom, hogy bántsanak. Ne törjék többé össze a szívem... Már elég volt... Még egy törést nem él túl, az biztos...

A "dugj meg!" tábla

Úgy látszik, kint van a fejemen a "dugj meg!" tábla. Lépten-nyomon, akárhová megyek, mindegy, hogy csinosan kiöltözve, vagy egyszerű "szaladós" ruhában, mindegy, hogy sminkkel, vagy anélkül, egyszerűen megbámulnak a férfiak. Megbámulnak? Tetőtől talpig végignéznek, aztán újra a szemembe, amíg el nem haladnak mellettem. Ez nem baj. :-) Sőt. Örülök, hogy végre ezt az üzenetet küldöm ki a világba, és helyrebillent az önbecsülésem valamelyest.

Ma reggel korán bandukoltam be a tánciskolába. Csinin fel voltam öltözve. Jön szembe egy postás Transporter. Az ablakai leengedve, két férfi ült a kocsiban. Egyszer csak a sofőr kikiabál jó hangosan:

-Nagyon jól nézel ki, bébi!

:-)))

Mosolyogva megköszöntem.