Majdnem három év telt el. Már szinte nem is emlékeztem, milyen érzés ez. Milyen érzés félhomályban megnézni valakivel egy filmet és közben finom palacsintát enni. Persze ez nem volt összebújós filmnézés - az a rész még úgy látszik, várat magára. De nagyon jó érzés volt, hogy volt mellettem valaki, hogy meghitt volt, hogy senki sem sietett, hogy igazi élmény volt, melynek minden pillanatát lehetett élvezni. Az élmény annyira erős, hogy majdnem elsírom magam. Sőt. El is sírom magam.
2011. február 27., vasárnap
2011. február 22., kedd
Szürrealitás
Hetek óta tanulok, napok óta pedig passzírozom bele az információt a fejembe. Szünetben kakaóra fáj a fogam, ezért keverek magamnak egyet. Naná, hogy Milkát. (Aki ismer, tudja, hogy miért mondom éllel a Milkát.) Elkeverem a port és szépen kortyolom a finomságot, mely reményeim szerint energiával tölt majd föl. Az utolsó kortynál valami furcsa gumót érzek a számban. "Hm...egy kakaógolyó lenne, ami nem olvadt föl" - gondolom magamban. De nem. Ahogy a nyelvem körbefogatja, rájövök, hogy ez a reggeli teámból a citrom magja. Hát elég szürreális volt ez a kép, de ez van. Máshol jár most az eszem, nem azon, mikor melyik bögréből mit ittam.
2011. február 6., vasárnap
Elvarázsolt nő
"Egy kilences, flegmatikus álmodozó, akinek az asztrológia a szenvedélye. Sok mindenről mást gondol, mint mások, egyedül él egy pici lakásban a kutyájával, gyöngyöt fűz és Quimbyt hallgat, piros plüss fenyőfát készít a barátnőjének, blogot ír, mindeközben egy multinál dolgozik. Lehet mondani, hogy elvarázsolt vagy. Nem rosszból írtam, inkább pozitív nekem.
Kicsit furcsa érzés, hogy hétvégente immár menetrendszerűen kiborítalak a leveleimmel és a telefonos kommunikációval. De úgy érzem, én vagyok az a kötél a bokádon, aminek a végén ott a súly, ami a földön tart. Mert különben menthetetlenül elveszted a kapcsolatot a valósággal."
Kicsit furcsa érzés, hogy hétvégente immár menetrendszerűen kiborítalak a leveleimmel és a telefonos kommunikációval. De úgy érzem, én vagyok az a kötél a bokádon, aminek a végén ott a súly, ami a földön tart. Mert különben menthetetlenül elveszted a kapcsolatot a valósággal."
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)