Majdnem három év telt el. Már szinte nem is emlékeztem, milyen érzés ez. Milyen érzés félhomályban megnézni valakivel egy filmet és közben finom palacsintát enni. Persze ez nem volt összebújós filmnézés - az a rész még úgy látszik, várat magára. De nagyon jó érzés volt, hogy volt mellettem valaki, hogy meghitt volt, hogy senki sem sietett, hogy igazi élmény volt, melynek minden pillanatát lehetett élvezni. Az élmény annyira erős, hogy majdnem elsírom magam. Sőt. El is sírom magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése