A "torony"

Mit akarsz tőlem? Miért nézel rám ilyen sejtelmesen? Miért követed a lépteimet? Miért vonzod a tekintetem? Már egy éve folyamatosan jelen van az életemben. Mintha üzenni akarna valamit. A távolból mindig kiveszem jellegzetes alakját, akkor is, ha éppen nem látszik tisztán. Félelmetes, mégis hívogató. A szeles, esti égbolt miatt körvonalai elmosódtak, mégis tekintélyt parancsolón állt a fellegek alatt. Mintha nem is a város másik oldalán, hanem több ezer kilométeres távolságra lenne. Megigéz. Nem tudom levenni róla a szemem. Különös vonzereje van, s jó lenne tudni, miért érzem úgy, hogy figyel. A Nap felhők közül áttörő, már lenyugvóban lévő, erőtlen fénye miatt a hegy sötétségbe borul. Mint a mágnes, úgy vonzza tekintetem. Képzeletben hétmérföldes csizmát húzok és egy bátor lépéssel ott termek előtte. Fantáziám szárnyra kap: bűvös tájakat, sárkányok és lovagok csatáját, fátylas hercegnőket látok a szigorú torony előtt.