2012. április 26., csütörtök

5. ház

Rájöttem, nem bírok 5-ös házas élmények nélkül élni. Halmozom az élvezeteket, és megtapasztaltam hedonista oldalamat. Ha jobban belegondolunk, akkor az asztrológia, a hastánc, a torna, a futás, a smink-tanfolyam, a ruha vásárlások, az utazások, az autózás, a finom ételek mind mind ötös házas élmények. Arról nem is beszélve, hogy keresem az idilli együttlétek lehetőségét, és nem is mondok már le róluk. Így töltöttem el három napot Mac-ivel, amelyről hamarosan beszámolok, és így alakult 2:2-re az orgazmusok állása egy gyertyafényes estén azzal, akit két éves és három hónapja elhajtottam a fenébe. Nem, egyszerűen nem tudok csak ülni itthon, és várni a hercegre. Élményeket akarok. ÉLNI az életet, amíg lehet. S bizony nem tagadom meg magamtól a jót, bár azért értékrenddel ütköző dolgokba hál' istennek már nem megyek bele... A határát viszont súrolom. Hm... Alfa-hím effektus...?

2012. április 24., kedd

Bódulat

"Vénusz-aszcendens szextil egzakt" - hangzik a budai lakásban a mondat. Tekintetem a távolba mered, szemem a Bazilikán akad meg. A pompás épület kupoláját arany sárga fény világítja meg, s az alakzat tekintélyt parancsolóan tör a magasba. A sárga fény a sötétedő kék éggel és a kupola felett sorakozó fekete felhőkkel csodás kontrasztot alkot. Didergek. Hideg van. Képzeletem valahová máshová repít a látvány hatására. Elfog egy hangulat és... nem, nem Firenzében vagyok, hanem talán Skóciában vagy Írországban. Nem tudom, miért, de ez villant be. Hallom, ahogy az ablak alatt elhaladó autók kerekei között tocsog a víz. Esik az eső. Hangulatos ez így. Elkap a vágy, hogy egy ilyen esős este, mécsesek fényénél, halk zene mellett valaki gyengéden, lágyan, mégis szenvedélytől fűtve megmasszírozza testem és ellazítson. Valaki, aki igazán szeret. Akinek fontos, hogy adjon, hogy végre én is kaphassak, ne csak adjak. Szeretnék kontrollt veszteni, kikapcsolni, és csak élvezni a pillanatot, beleolvadni a másikba, élvezni az intimitás szentségét, a tüzet, az érintést, a kéjt, mindezt elhúzva, hogy sokáig tartson. Szeretnék bódult lenni, mint akit elvarázsoltak, s cserébe mennyei kényeztetést és figyelmességet adnék...
Harminchárom éves vagyok, és eddig nem sokszor volt arra példa, hogy valami hasonlót átélhettem. Talán csak Leóval, de vele is csak néhányszor, azt hiszem, háromszor. Nem halhatok meg úgy, hogy ne legyen részem még benne...

2012. április 17., kedd

Régi mesék

Ez valamiért különleges hatással volt rám:


"Egy bácsikám, ki csősz volt, s egész évben a varjúdombi kunyhóban lakott, olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben az eszébe jutott. 
Az volt a jó, hogy ÉLNI kellett. Élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt.
Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és a magok ismerője, kinek a Nap volt a kalendáriuma, Szél a nagyapja, Parázs meg a húga."


2012. április 14., szombat

Szexmasszázs

Most érkeztem meg a szexmasszázs tanfolyamról. Érdekes volt. Pláne az, hogy a masszázs kb. 50-60 százalékát zsigerből, ösztönből szoktam csinálni a másik félnek. De valóban hasznos, és tanítani kéne az iskolákban. Igen ezt, a két ismeretlenes egyenlettel semmire nem megyünk, de azzal igen, hogy hogyan lehet kiegyensúlyozott szexuális életet élni, ami alapja minden párkapcsolatnak. Elég csak megnézni a mai fiatalokat: leutánozzák a pornót és nem tudnak udvarolni, azt sem tudják, mi az érintés, a bensőséges együttlét. Szóval inkább ezt kérném, mint a másodfokú egyenletet.

Sonka nélkül

Ez volt az első húsvétom, hogy nem ettem sonkát. Nem azért, mert vega lettem, és nem is azért, mert nem volt rá keretem. Így alakult. Azért hiányzott.

2012. április 13., péntek

Mai "szerelem"?

Sietve tipegek végig az újlipótvárosi sétáló utcán. Trendi és csinos a ruházatom, sokan megnéznek, én pedig egyre inkább Nőnek érzem magam. Megnyújtom lépteimet, hogy minél előbb odaérjek az autómhoz, és elindulhassak a külön órámra. Amikor az előttem haladó huszonöt éven felüli srác magához húzza a mellette lépkedő lányt, felfigyelek a párra. A lány pontosan úgy néz ki, hogy most éppen csak utálni tudom: vékony, legfeljebb ötven kiló, szőke. Öltözködésében semmi extra, egy farmer van rajta, és egy ballonkabát, de így is jól néz ki. A srác amolyan jóképűnek mondott „csávó”, akire valószínűleg buknak a mai lányok. Magához húzza a lányt, és megcsókolja lépés közben. Úgy tűnik, nagy a szerelem. Aztán hallom, hogy a lány azt mondja, hogy nem akarta azt mondani, hogy „dromedár”.
- Egyébként tudod, mi a dromedár? – kérdezi a fiú a lánytól.
- Persze, hogy tudom.
- Na, mi az?
- Hát az a ló meg a szamár keveréke. – vágja rá a csinos leányzó.
- De hülye vagy! – csattan föl lenéző hangon a fiú. – Úristen. – méltatlankodik. -  Na mi az a dromedár? Gondolkodj már! – alázza tovább a „szerelmét” megvetően.
- Ja, tudom már, az az egy púpú teve.
- Na végre. És akkor mi a szamár és a ló keveréke?
- Hát az... – és ezt már nem hallom, mert lefordultam a házunkhoz vezető kis utcára. Közben tűnődöm, hogy ilyen lenne a mai „szerelem”...?

2012. április 9., hétfő

Fantáziálás

Figyelem! 18+ tartalom.

A kardosfai út előtt...

Amikor gyerekkoromban, jobban mondva tinédzser koromban az akkoriban éppen divatba jövő külföldi utazási prospektusokat néztem, mindig ábrándozni kezdtem. Abban az időben még ritkaság számba ment, ha valaki eljutott egy osztrák "hüttébe" vagy szállóba, és ott síelt, wellness-elt. Ezekben a prospektusokban volt kép a szállodáról, a sípályákról és esetleg az úszómedencéről, amelynek szélén fiatal nők feszítettek fürdőruhában, a háttérben pedig bajszos „Jürgenek” pózoltak. Már akkor álmodoztam, hogy egyszer én is elmegyek egy ilyen helyre, ahol majd a pasik tapadnak rám, és milyen jót lehet majd szexelni egy ilyen romantikus helyen.
Egyszer Csernus azt mondta valakinek, aki szakítás után volt, hogy el kell menni egyedül is üdülni, nyaralni, és ha az ember eljutott odáig, hogy rájöjjön, egyedül is milyen nagy öröm és mekkora teljesítmény, majd akkor fog rájönni az illető, hogy nincs elveszve semmi. Én most jutottam el odáig, hogy neki mertem vágni teljesen egyedül az útnak és a pihenésnek. Tény, hogy olyan helyet választottam, amelyet ismerek, de elsőre talán ez is megteszi. 
 
És mintha csak a tinédzser énem bújt volna elő belőlem: álmodozni kezdtem. Arról fantáziáltam, hogy majd üres lesz a szálloda, legföljebb csak osztrák vadászok lesznek a hotelben. Szemem előtt már láttam, amint a szauna alsó padján ülök, mögöttem két, szinte mindegy, milyen külsejű osztrák vadásszal, akik hátulról stírölik testem. Elképzeltem, amint egyszer csak az egyik gyengéden megfogja hátulról a nyakszirtemet és masszírozni kezdi. Én hagyom, mert jól esik, s közben becsukom a szemem. A kéz egyszer csak a vállamon át előre csúszik a mellemre és megérinti a mellbimbómat finoman. Megdöbbenek, de nem riadok meg, s legfőképp hagyom. A másik vállam fölött is átnyúl egy kéz és megérinti a bal mellbimbómat. Ez a másik vadász keze. Ketten simogatnak először fürdőruhán keresztül, majd lágyan kiakasztják a nyakamból a falatnyi textilt, és csupasz mellemet kezdik nyalogatni. Mindezt a forró szaunában. Testemről kövér izzadságcseppek gurulnak le, sóhajtozni kezdek, és nézem, ahogyan a két férfi gömbölyű mellemet nyalogatja. Jó látvány, nagyon jó. Izgalomba jövök, megfogom az egyik kezét és a legérzékenyebb pontomra teszem. Ujjaival félretolja a piros ruhadarabot, s nedves, forró pillangómba nyúl. A másik még mindig a mellem nyalogatja. Lassan megfogom a vadász fejét, és gyengéden a lábam közé irányítom, jelezvén, mi a feladata. Engedelmeskedik, és letérdel a pad elé. Lábam szétfeszítem, s ő megkóstolja nedvem. Remegek, annyira finom, s a másik vadászt buzdítom, hogy cirógassa csak tovább kebleimet. A hely, a tudat, hogy két idegen férfival vagyok, és hogy bármikor ránk nyithatják a szauna ajtaját, iszonyatosan pörget, ezért hamar felkiáltok, s hatalmasat élvezek. A két vadász elégedett mosollyal az arcán mutatja, hogy üljek bele a farkukba. Azt mondom, sajnálom, de a gumi muszáj, mire azt kérdezik, hogy akkor volna-e kedvem folytatni a szobájukban, mert ott van. Van kedvem. Felmegyek a szobájukba, mindkettő álló farokkal vár az ágy szélén. Középre helyezkedem. Az egyik széttárja lábamat, és belém hatol, a másik mellém térdel és farkát a számba adja. Pár perc múlva azt akarom, hogy az egyik farkába beleülök neki háttal, a másik pedig velem szemben tegye belém. Igen, azt szeretném, ha ketten egyszerre lennének bennem egy helyen. Érezni akarom, milyen az. Lassan csúszik be, s őrülten jó érzés. Apró mozdulatokkal dolgoznak rajtam, de finom. Érzem, hogy már nem bírják sokáig tartani magukat. Az egyik megfordít, és hátulról hatol belém. Most csak ő van a soron. Lendületeseket lök, majd ordítás hagyja el a száját és belém élvez. Jobban mondva a gumiba. A másik vadász ezalatt a farkát húzkodta, s most belém teszi ő is. Élvezem a ritmust, a méretet, az egész kéjes együttlétet. Hirtelen kirántja a farkát, lekapja a gumit, kettőt ránt a farkán és a fenekemre élvez, miközben óriásit üvölt. Amikor a kéj szétáradt a testében megfordulok. Lefektetnek, cirógatnak, simogatnak...
Izgatottan vártam, hogy kik lesznek a szállodában, s bíztam abban, hogy a gondolatnak teremtő ereje van, és hátha megtörténik velem mindaz, amit elképzeltem. Kíváncsian nyitottam be a wellness részlegbe. Ezek után csalódottan konstatáltam, hogy egy két gyerekes család uralja a medencét és a szaunát.

Régi új táv

Ma végre újból le tudtam futni a rendes távomat. Hihetetlen, hogy ha az ember kihagy pár hetet, mennyivel jobban megy utána. Jobban esik a testnek, a szervezetnek. Rég voltam ilyen könnyed és tempós. Az idő is kellemes volt hozzá. Kellemesen hűvös. Komolyan mondom, jobban esett, mint egy orgazmus, pedig ma már volt abból is négy. Amolyan szingli módra persze. ;-)

Mai férfi valóság

Húsvéti magányomban regisztráltam egy újabb társkeresőbe, ahol még nem jártam, hogy hátha..., bár az ötlettől is hányok.
Megnéztem jó néhány férfi reglapját. Fotósat, fotó nélkülit, vegyesen, harmincasokét és negyvenesekét. És mi van kiírva szinte mindnek az adatlapjára???

Max 65 kg!!!!!!!

Itt tartunk.

Nekem az alap súlyom kb. 64kg. Ha eleresztem magam, akkor vagyok úgy 67 kiló. Ha összeszedem magam, tudok lenni 61. Oké, hogy a 164 centis magasságomhoz 54kg lenne az optimális, de ez lehetetlen a csontrendszerem miatt is. De szerintem létezik 70 kilós nő is, sőt 80 is, aki ízléses, és gyönyörű és nem feltétlen alacsony...

De nem. Az összes pasi, vagyis a többség fejében valószínűleg egy torz nőideál létezik, amit a média sulykolt beléjük....

Welcome to the Hungarian Men's world....

2012. április 8., vasárnap

Kiborulás

Kész vagyok....
Látom, hogy újra regisztrált... És mit ír ki? Hogy a nő súlya legyen 30-60 kiló között.

???

Basszus, 64 kiló vagyok, most tényleg azon a 4 kilón múlik?!

És az eszem megáll.... Ott van nála Tündérke, és közben társkeresőzik.... Akivel jó neki a szex... És ott vagyok én, akivel jó a lelki élet... (hiszen a szexet nem tudja, hogy jó-e, lévén, hogy nem volt). De ez sem elég jó... Mindig azt mondja, nincs tökéletes nő, öt nőből tudna egyet csinálni. Azt írta ki, hogy a számára tökéleteset akarja megtalálni.

Normális?!

Épp tegnap olvastam, hogy a Kos Vénusszal rendelkező emberek gyakran összekeverik a szexuális vágyat a szerelemmel. Az asztrológia tanárom épp azt ecsetelte, hogy egy éven belül robbanni fog nála a párkapcsolati téma: vagy keresi továbbra is a 45 kilós "csajt", vagy rájön, hogy a lelki biztonságot nyújtó NŐ kell neki.

Fáj a fejem... :-((

Még mindig kiborulok miatta. :-(((((

Szívem szerint jól beolvasnék neki. De felesleges.

2012. április 7., szombat

25-től 35-ig

A tévécsatornák a műsoraikat általában a 18 és 45 év között lévőknek készítik. Azt mondják, hogy 25 és 35 éves kor között a legszebbek az évek. Egy nőt 25 és 35 év között vesznek számításba, tekintenek Nőnek. Remek. Rengeteg időt elcsesztem, és leginkább a 25-től 30-ig terjedő időszakra gondolok. Maradt másfél jó évem...

"Varázstánc"

"Két perc alatt kiviláglik: ez a tánc nem kacérkodás, nem hódítás, nem sejtelmes célzás; nem is a másiknak szól, nem is a férfinak; a táncoló nőnek önmagának.
A hastánc terápia.
A hastáncos visszatáncol magába, megleli magát a táncban. A hastánc méltóságot ad, méltóságot ad vissza.
(...)
A kevesebb, több - mondja minduntalan Éva.
Látjuk: hisznek neki. Aki nem hisz, az nincsen már itt. De aki itt van, az elévásodik: megtanul viselkedni, öltözködni, megtanulja hordani magát.
Megtanulja, hogy edzőcipőben nő nem jár utcán. Nőnek keze mindig ápolt, ruhája tiszta, szép, a nő mindig elegáns. Nemcsak az utcán, otthon is. Nem másoknak kell szépnek lennie, hanem önmagának. A hastáncos megtanul magára adni. Magára adni újra.
(...)
És ami a legfontosabb, mondja: a hastánc erőt ad, megtanít eltörölni az önsajnálatot."

(In: Bächer Iván: Újlipócia - Varázstánc)