Sietve
tipegek végig az újlipótvárosi sétáló utcán. Trendi és csinos a
ruházatom, sokan megnéznek, én pedig egyre inkább Nőnek érzem magam.
Megnyújtom lépteimet, hogy minél előbb odaérjek az autómhoz, és
elindulhassak a külön órámra. Amikor az előttem haladó huszonöt éven
felüli srác magához húzza a mellette lépkedő lányt, felfigyelek a párra.
A lány pontosan úgy néz ki, hogy most éppen csak utálni tudom: vékony,
legfeljebb ötven kiló, szőke. Öltözködésében semmi extra, egy farmer van
rajta, és egy ballonkabát, de így is jól néz ki. A srác amolyan
jóképűnek mondott „csávó”, akire valószínűleg buknak a mai lányok.
Magához húzza a lányt, és megcsókolja lépés közben. Úgy tűnik, nagy a
szerelem. Aztán hallom, hogy a lány azt mondja, hogy nem akarta azt
mondani, hogy „dromedár”.
- Egyébként tudod, mi a dromedár? – kérdezi a fiú a lánytól.
- Persze, hogy tudom.
- Na, mi az?
- Hát az a ló meg a szamár keveréke. – vágja rá a csinos leányzó.
- De hülye vagy! – csattan föl lenéző hangon a fiú. – Úristen. – méltatlankodik. - Na mi az a dromedár? Gondolkodj már! – alázza tovább a „szerelmét” megvetően.
- Ja, tudom már, az az egy púpú teve.
- Na végre. És akkor mi a szamár és a ló keveréke?
-
Hát az... – és ezt már nem hallom, mert lefordultam a házunkhoz vezető
kis utcára. Közben tűnődöm, hogy ilyen lenne a mai „szerelem”...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése