Ez valamiért különleges hatással volt rám:
"Egy bácsikám, ki csősz volt, s egész évben a varjúdombi kunyhóban lakott, olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben az eszébe jutott.
Az volt a jó, hogy ÉLNI kellett. Élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt.
Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és a magok ismerője, kinek a Nap volt a kalendáriuma, Szél a nagyapja, Parázs meg a húga."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése