"Varázstánc"

"Két perc alatt kiviláglik: ez a tánc nem kacérkodás, nem hódítás, nem sejtelmes célzás; nem is a másiknak szól, nem is a férfinak; a táncoló nőnek önmagának.
A hastánc terápia.
A hastáncos visszatáncol magába, megleli magát a táncban. A hastánc méltóságot ad, méltóságot ad vissza.
(...)
A kevesebb, több - mondja minduntalan Éva.
Látjuk: hisznek neki. Aki nem hisz, az nincsen már itt. De aki itt van, az elévásodik: megtanul viselkedni, öltözködni, megtanulja hordani magát.
Megtanulja, hogy edzőcipőben nő nem jár utcán. Nőnek keze mindig ápolt, ruhája tiszta, szép, a nő mindig elegáns. Nemcsak az utcán, otthon is. Nem másoknak kell szépnek lennie, hanem önmagának. A hastáncos megtanul magára adni. Magára adni újra.
(...)
És ami a legfontosabb, mondja: a hastánc erőt ad, megtanít eltörölni az önsajnálatot."

(In: Bächer Iván: Újlipócia - Varázstánc)