2009. október 31., szombat

Bedurrant

Bedurrant a Szüzsé (Margit-sziget) és a Gellért-hegy. Így mondom azt, amikor a fák levelei elérték azt a kellő színfokozatot ősszel, ami gyönyörűségessé teszi őket. Ilyenkor, a születésnapom körül szokott olyan színpompát ölteni a természet, ami lenyűgöz. A nap már megcsípte a fák lombját, és sárga, narancs, piros színekben virítanak. Minden évben megfigyelem. Reggel, kutyasétáltatás közben, munkába menet és haza jövet is. Nem tudom, hogy rajtam kívül létezik-e még ember, aki figyel erre. Manapság ilyen apró örömöket már észre sem vesznek az emberek.

A szigetet a legjobb ilyenkor a Margit-hídról nézni, mondjuk ahogy halad a 4-6-os villamos. Hihetetlen látvány, garantálom! Pláne ilyen reggelen, amikor csípős ugyan az idő és már látja az ember a saját leheletét, de süt a nap. Még egy eset van, amikor iszonyú jó a kontraszt: ha be van borulva az ég. Na akkor a kékesszürke ég és a sárga lomb nagyon bitangul néz ki együtt.

A hegyet pedig a 2-es villamosról, vagy a 15-ös buszról a legjobb megfigyelni. Itt a hegy lábánál található vízesésnél tekergő vadszőlő szerű növény látványa brutális: izzó vörös. Egy két ilyen piros fát is lehet találni a hegyen itt-ott, de többségében sárga és narancs uralja a hegyet. Csodás.

Megyek is, megnézem a hegyet. A szigetet reggel már láttam.

2009. október 30., péntek

Önarckép

Stresszoldásképp rajzoltam. Már vagy tavasz óta nem fogtam ceruzát. Meg is látszik. Ez most nem lett rossz, de jó sem.


2009. október 29., csütörtök

Galagonya vagyok!

Ugye érzi az Olvasó azt, amit én is? Hogy ez a vers tele van lüktetéssel és feszültséggel - legalábbis akkor igen, ha úgy szavalja az ember, ahogy én.

Galagonya

Őszi éjjel

izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

Galagonya vagyok...

Dobókocka

Nagyon fáj az, amit a sors most dobott. NAGYON!!! Értem, és látom az okát, a célját, de akkor is. Fáj, fáj, fáj - fákk, fákk, fákk!

Még ez a bacardi kóla sem tud javítani a helyzeten, pedig most kezdek zsibbadni tőle... meginni is szar volt. Brrrr....

P.S.: A kutya valószínűleg érzi, hogy magam alatt vagyok; két napja úgy zuhanok ágyba, hogy csak arra emlékszem, hogy hozzám bújik. Még jó. Azt hiszem, máskülönben már úgy végeztem volna, mint Sweeny Todd kliensei.... (Nagyon szar film, nehogy megnézze valaki!)

Helyek

Ma egy orosszal tárgyaltam egész nap. Marha jó volt az angolja, full amerikai kiejtése volt. Lokálpatriótának tűnt, ami csöppet sem elítélendő. Rosztovi. Csak annyit tudtam erről a városról, hogy egyetemi város és hogy a Fekete-tengernél fekszik. Semmi mást.

Itthon megnéztem gyorsan, hogy milyen hely is ez a Rosztov. És ekkor eszméltem fel, hogy vannak helyek a földön, amelyekről az embernek fogalma sincs, hogy néz ki. Mondok párat. Murmanszk környéke, Arhangelszk környéke, Kamcsatka, Spiztbergák, Mongólia... stb. Ezek korántsem felkapott helyek, de annál izgalmasabbak lehetnek. Én legalábbis nem tudom, hogy néz ki mondjuk Kamcsatka, de szívesen felfedezném.

Pár éve (amikor még néztem tévét) - azt hiszem - a Spektrumon ment egy film egy "őrült" francia pasiról, aki Murmanszk felett indult neki kajakkal (!!!) a tengernek, és el akart jutni Kamcsatkáig. Nem tudom, ez az eszement ötlet hogyan jutott az eszébe... Nos ha jól emlékszem (hazudni nem akarok), akkor valahogy Arhangelszk utánig jutott nem sokkal, és ez is egy évébe tellett. Folyamatosan lebetegedett (nem csoda a jeges vízben), és feladni kényszerült tervét. Mindenesetre ebben a dokumentumfilmben láttam felvételeket erről a vidékről. Meglepett. Egyáltalán nem szörnyű hely. Mondjuk ízlések és pofonok, de nekem tetszett.

Ugyanígy érdekel az Aral-tó vagy a Bajkál-tó, és szívesen utaznék a Transzszibériai expresszen. Fú, az micsoda kaland lenne!

Egyelőre marad a csepeli HÉV. :)

2009. október 28., szerda

Káosz és/vagy anarchia

Káosz van. Vagy anarchia. Vagy mindkettő, és most nincs is igazából cérnám megnézni, hogy mi a különbség a két szó jelentése között. De, mégis.

Káosz: zűrzavar, fejeltlenség
Anarchia: irányítás nélküli állapot, fejetlenség

Hát majdnem ugyanaz.

Senki sem képes dolgozni. Mindenki pletykál, gondolkozik, aggódik. Nem is lehet. Én sem tudok koncentrálni. Kirúgtak tegnap délután három embert. Köztük egy olyat, aki egy speciális szakterületen negyven (!!!) éve dolgozott. Koholt vád alapján persze. Undorító. Olyan ez az egész, mintha belehúztak volna a cég lezúzásába. Még azt is elrontják, ami eddig még működött. A mi kis csapatunkkal is mi lesz így…? Fogalmam sincs. Utálom, hogy elveszik az összes olyan embert, akit szerettem és akivel tudtam együtt dolgozni.

Egy kollégám azt mondta, hogy a bejelentéskor a fehér-kék-zöld színek mindegyikében játszottam, és remegtak a téredim. Nos nem a térdeim remegtek, hanem a lelkem és a gyomrom, vagy inkább azt mondanám, hogy mint a vulkánban a láva forrt bennem is minden, és a szemeim villámot szórtak. És csak azt éreztem, hogy sürgősen le kell lépnem, mert felrobbanok. Egy fatönköt szét tudtam volna hasítani dühömben.

Ma már úgy ébredtem, hogy rosszul éreztem magam. Azon gondolkoztam, hogy nem jövök be. De Leó miatt erőt vettem magamon. Nem hagyom szarban. A Vízöntő kollégámat sem.

Ja, Leótól kaptam ma egy egész tortát. Rákötötött egy piros fémfüzért, amilyeneket a karácsonyfára szoktak tenni, hogy legyen rajta valami piros, valami skopriós. Miért nős? Istenem, miért nős????

Hogy legyen valami jó hír is: már csak hármat kell aludni az első asztrológia tanfolyamig; most kaptam meg a tematikát és még a díjat is levitték egy ezressel.

2009. október 27., kedd

Így ünneplünk mi

Ma az összes falevél nekem mosolygott a földön. Imádom, ahogyan sárgán hevernek szanaszét... Azt hittem, ez lesz ma az egyetlen öröm, de nem.

Volt meglepe
tés! Nem is akármilyen, ezért nagyon örültem neki, és nagyon becsülöm érte Timmyt, hogy ilyen állapotban is képes volt erre (lásd In Memoriam Csoki c. írásom).

Felhívtam, mert valamit meg kellett kérdeznem egy hollandiai állásajánlattal kapcsolatban, és kérdezősködni kezdett, hogy vajon ma előbb megyek-e haza, és hogy mit fogok az este csinálni. "Hülye" kilencesként meg sem fordult a fejemben, hogy miért kérdezheti mindezt. Aztán délután az üzemorvostól jövök vissza a helyemre éppen, és ott áll egy nő Rák kollégám volt asztalánál. Nézem, ki az isten ez, de nem ismertem fel, csak amikor elhúzta a száját és az fülig ért. Imádom a mosolyát.

Beugrott meglátogatni. Annyira jó volt őt látni! Augusztusban találkoztunk utoljára, és erre ott van, kezében egy gyönyörűséges mini korallvirággal padlizsán színű kaspóban. Annyira jól esett, hogy meglepett saját magával! Köszönöm, Timmy!

Ezen felbuzdulva hazafelé elhatároztam, hogy valamilyen minimális szinten megünnepeljük itthon vénülésem napját a kutyával.

Nos így sikerült. A krémes a kutyáé, a Sacher torta az enyém (amúgy észrevettétek, hogy a sütemények ára és mérete fordítottan arányos?), a mécses gyertya helyett van, és ott az ajándék virág is. Mellé belőttem a Wham! Freedom c. számát (nem összetévesztendő GM Freedom '90 számával!) és így emlékezett meg két Skorpió (kutyám is az!) október 27-ről.


Quelle

Úgy látszik ez egy ilyen nap. Esetleg valami jó is történik végre a születésnapomon?

A Mai Piac hírlevelélből:

„Befellegzett a Quellének. Megszűnik a Quelle németországi áruházlánc.”


Amióta az eszemet tudom, létezik a Quelle, és hozzátartozik a gyerekkoromhoz. Nagyanyám hozta a prospektusokat még az átkosban Regensburgból, mert a mostoha nagyapámmal uszállyal felmentek addig (krományos volt az öreg). Én pedig gyerek fejjel csodálattal lapozgattam a vastag és legalább 1 kiló súlyú katalógust. Jééé, létezik Barbie? És jéééé, van olyan görkorcsolya is, ami cipővel egybe van építve és elől van fékje? Meg a sok Lego….

A termékeken kívül ami még elbűvolt az a nyelv volt. Származásomat leszámítva, itt fertőződtem meg a német nyelvvel az umlaut (ä) és a scharfes-S-eket (ß) látván. Imádtam. Egyszerűen imádtam. Gyűjtögettem a katalógusokat és időről időre átnyálatzam. Mi több, kreatív agyammal kitéptem egy egy oldalt és celofánnal együtt ebbe kötöttem be a füzeteimet és könyveimet, amiért a suliban majd megőrültek és szét irigyelték magukat az osztálytársaim. No nem azért, mert Quelle katalógusunk volt (az volt sok mindenkinek), hanem az ötletért.

És most vége. Ennek is vége. Hát viszlát, Quelle! Én emlékezni fogok rád. (És lehet, hogy a pincében eltett katalógust akkor mégsem tüzeljük el, hanem meghagyjuk emléknek.)

Kullancs

Épp a múlt héten került szóba a kullancs kollégáim körében, mert a hosszú hétvége előtt beciánozták a raktárat rágcsáló- és rovarirtás céljából. Azon merengtem hangosan (jól ki is nevettek érte), hogy vajon egy patkány hol döglik meg a ciánmérgezés után. A raktárban, és majd össze kell söpörni a döglött patkányokat, vagy pedig elbújik az odújába és ott fordul föl? És ha már itt tartottunk, megemlítettem, hogy mi a fenének teremtette a jó siten (vagy akárki) a csótányokat meg a kullancsokat, amikor azt semmilyen állat nem eszi meg.

Tényleg, mi a fenének létezik kullancs???!! Hogy elvigye az ember szeretett kutyáját? Hogy rohadjon meg az összes kibaszott kullancs ott, ahol van!

Babézia vitte el. A legaljasabb fertőzés, még a Lyme-nál is rosszabb, mert 24 óra leforgása alatt végezhet a kutyával. Nem minden kullancsban van ez benne és nem minden terület fertőzött. És a legrosszabb: nincs ellene védőoltás!!!
Csak egy gyógyszer-injekció létezik, az Imizol, amit akkor javallott beadni, ha az ember mondjuk nyaralni megy és tudja, hogy az a terület, ahová készül, fertőzött. Akkor a babézia egy hónapig megelőzhető az Imizollal, ami nem egy kellemes szer, mert olyan, mintha forró parazsat tennének a kutya vérébe. Tíz kutyából tíz felnyüszít a fájdalomtól. (Az én kutyám az állatorvos csodálatára póker arccal tűrte mindig az Imizol oltást.)

Mit lehet akkor tenni? Nem sokat. Ami nekem bevállt, megosztom Veletek, hátha segít bárkinek.

Nos a Lyme-kór elleni oltás alap. Ezt évente ismételni kell. Nem olcsó buli, de én mindig beadatom. Ezen kívül nyáron és sajnos télen is (N.B. a múltkor február elején hoztunk haza kullancsot!!!) csepegtetős Frontline a bundára, ami 3 hónapig véd bolha és egy hónapig kullancs ellen.
És ami eddig abszolút bevállt, az a dupla védelem: a Frontline-nak létezik spray verziója is, amit a séta előtt a bundára kell fújni. Na ez igazán luxus dolog, mert kurva drága, és az ember simán elfúj egy szezonban 2 flakonnal is. DE! Eddigi tapasztalatom azt mutatja, hogy amint a kutya be van fújva, a kullancs nem tud bemászni a bundán keresztül a bőrbe és már vagy a szőrzetben megdöglik, vagy ha befúrja is magát a testbe, azonnal elpusztul. Nekünk, hosszú szőrű kutya lévén elengedhetetlen ez a fújós izé, de javasolni tudom minden kutyusnak, mert tényleg jó.

Persze így is előfordulhat a legrosszabb. De legalább mindent megtesz az ember ezekkel az undorító dögökkel szemben. Hogy dögölne meg mind!

In Memoriam Csoki

Csoki Timmy egyik kutyusa volt. Igen, volt, mert sajnos elment. Fiatal, erős kutya volt. Kedveltem. Amikor ma reggel olvastam a levelet, bevallom, elsírtam magam. Mert egy kutyás teljesen átérzi, milyen lehet elveszíteni egy négylábú társat, még akkor is, ha még soha nem veszített el egyet sem.

Nos az utolsó emlékképem Csokiról a következő, és ezt most Neki szól.

Emlékszem, kellemes, augusztusi nap vége volt. Az ég felhős volt, fújdogált a szél, nem volt meleg, de hideg sem. A két kutya rohangált az alföldi tanya kertjében, és csak úgy dübörgött a talaj a lábuk alatt. Fáradtan huppantunk bele a kerti hintaágyba, mindketten tálcával az ölünkben. Azt hiszem, Orsi párizsit ettem kiflivel és koktél paradicsommal, és hozzá Oké kakó italt ittam, Timmy pedig valamilyen májpástétomot és talán sonkát, barna, magos kenyeret és majonézt evett.
Mindkét kutya rendkívül jólnevelt, nem kunyerálnak. Élvezték a szabadságot és tulajdonképpen ránk sem bagóztak, ahogyan tömtük a majmot. Néha oda oda tévedtek, megnézték, hogy még mindig falunk-e, aztán folytatták hancúrozásukat.
Aztán egyszer csak Timmynek elege lett a pástétom végéből, darabokra tépte, és a földre kezdte dobálni. Azt mondta, így nem tudják, hogy tőle van, és figyeljem meg, hogy míg a Zsömi nem veszi észre, a Csoki kiszagolja, és mindet meg fogja találni a fűben. És úgy lett. Csoki jött, szimatolt, és mindet megtalálta, és megette. Aztán rohant tovább, nem zaklatott minket. Hihetetlen függetlennek és öntörvényűnek éreztem a kutyát. Csodáltam.

Szeretünk, Csoki! Mindig.

PG nap

Október huszonhetedike van,
És én örülök nagyon,
Mert reggeltől estig van ma
a születésnapom.

Na jó, 21 órakor fogok megszületni.

Paramétereim:
31 évvel ezelőtt 21:00 (Budapest Mean Time)
Long.: 19°03’ E, Lat.: 47°29’ N
SCORPIO, első dekád
Asc: Cancer (Rák)
Fix, dupla vízjegy
Polaritás: yin, negatív
Uralkodó bolygó: Mars, Plútó (összezárt tűz és víz, vagyis könnyen robban)

Amúgy nem örülök.
Anyámékat és néhány barátot leszámítva a kutyát nem érdeklek.
De Sacher torta jöhet.
Majd azzal vigasztalódom.

P.S.: Ez vicces. Az első köszöntés 0 óra 2-kor egy fejvadász cégtől érkezett. Ez már a vég.

2009. október 26., hétfő

Csak egy test

Csak egy test sétált ma este a sötét Duna-parton. A lábak tudták a dolgukat és automatikusan vitték előre gazdájukat. Tekintete az ázott avarral teli, a lámpák fénye által épp hogy megvilágított járdára meredt. Üres. Igen, ez az. Üres a teste. Mert a lelke valahol máshol járt. Mintha egy laza mozdulattal az összes belső szervét kitépték volna a testéből, annyira fájt. 

Fájt, hogy azt az embert, akit nagyon szeretett és még most is szeret, átteszik egy másik osztályra. Nem fogja sem látni, sem hallani ezentúl a nap minden percében. Nem tud vele megbeszélni szakmai dolgokat, nem lesz, aki segíti őt, ha baj van. Nem lesz, akinek a gyönyörű angol kiejtését és férfias hangját hallhatná, nem lesz, akinek a mosolyában gyönyörködhetne, amikor egy közös poénon nevetnek. Nem lesz, aki a tenyere mögül puszit küld lopva az asztalnál, és akivel egyszerűen csak jól érezné magát.

Mit csináljon most? Mivel oldja fel ezt a mérhetetlen fájdalmat? Igyon egy cuba librét, vagy menjen el kefélni egyszerre két pasival, vagy fussa körbe a fél világot, vagy bömböltessen Slipknotot...? Nem tudja. Nem akar ma létezni, nem akar ma gondolkodni.

Exportra... Egy vérbeli beszerzőt. Nonszensz. Leó született beszerző, a legjobb ever.

Igen, Leóról van szó. 

Persze ez is egy a sors által előírt fordulat, és valószínűleg azt a célt szolgálja, hogy segítse a leszokást. Csak a jót ebben meglátni most még nagyon nehéz. Most csak fáj. Nagyon. 

Fehér holló

Visszatérve a kollégám leveléhez, több dolog jutott az eszembe. Először is az, hogy egyáltalán nem hozott lázba az, amit vázolt pár mondatban. Megdöbbentett, hogy egy 32 éves pasi csak ennyit tud kipréselni magából: sablonokat. Én, nőként százszorta szenvedélyesebb, meredekebb, bevállalósabb, ösztönösebb és fantáziadúsabb szexet tudok leírni – és ha kihozzák belőlem, csinálni is.

A jó szex nem kor- és trófeafüggő. Lehet valaki nagyon jó fiatalon is, és lehet valaki nagyon rossz tapasztaltabb korban is. Mégis arra jöttem rá, hogy a mai harmincas pasik többsége sajnos alacsony színvonalon műveli a szexet, még a negyvenhez közeliek is. Mindenki tele van elfojtott és meg nem élt vágyakkal, és a szex abból áll számukra, amit az előző pár barátnővel csináltak és/vagy pornófilmben láttak. Nulla fantázia. Miért? Lusták gondolkodni, ráérezni a másikra és energiát beletenni? Valószínűleg igen.

Istenem, hol van az a pasi, aki úgy szexel, ahogyan azt elképzelem? Biztos létezik ilyen, nem állítom, hogy nincs olyan férfi a földön, aki mélyebben ért ehhez a művészethez. És voltak azért hál' istennek olyanok, akik egy egy területen tudták azt nyújtani, ami a fejemben volt (pl. a kopasz oroszlán nyalása verhetetlen a mai napig: minden részlet olyan volt, ahogyan arra mindig is vágytam, és percekig tartó kitörést ért el testvonaglással. De említhetném Leó szenvedélyét is, ami szintén dobogós), de igazi áttörést senkinél sem éreztem, hiába tudták előhozni a Vadmacskát belőlem. Ezt is basszus, több paisból tudnám összegyúrni…


Szóval olyan kell, aki érzi azt, mi van a fejemben, hogy mire vágyom, mit hogyan képzelek el, akinek van kellő fantáziája az elejétől a végéig, és aki ki tudja hozni belőlem a Vadmacskát. Ritka, mint a fehér holló, és várni kell rá. Várok. Miért?

Mert „bizony a Skorpiónak csak a legjobb felel meg - és róla mondható el a legnagyobb valószínűséggel, hogy meg is találja.”

2009. október 25., vasárnap

Előítéletek helyett

"Néhány száz esztendővel ezelőtt, a keresztény kultúrkörben akkor volt egy nő tisztességes, ha nem élvezte a nőiességét. Ha elbújt az egész alakját elfedő ruhák mögé, ha oly hűvösen tudott viselkedni, hogy egyetlen férfi sem kívánta meg, ha pedig mégis megesett a csúfság, természetesen nem élvezte a szeretkezést. Egy jellemes nő egyetlen dolgot tehetett a hitvesi ágyon: mozdulatlanul, szemlesütve tűrhette, hogy a férje magáévá tegye.
Nos, ebben a kérdésben a társadalom még ma is elnyomja a nőket. Megdicsérnek, ha az általuk elvárt visszafogottságot gyakorlod, viszont pellengérre állítanak, kipletykálnak és kiközösítenek, ha szabadon megéled véred lüktető mámorát. De hát kérdem én, ha egy férfi szabadon megélheti a természetét, ha egy férfi szabadon létesíthet kapcsolatokat nőkkel, akkor egy nő miért nem élhet úgy, ahogyan akar? Ha egy pasas lefekszik a fél világgal, akkor ő az isten, ha viszont egy nő teszi ugyanezt, akkor ő erkölcstelen cafat lesz; a férfi strigulázhatja a hódításait, míg a nő csak hallgathat szemlesütve.
Úgyhogy ne tegyél mást, csak élj! Éld meg azt, aki most vagy, éld meg a női-egódat, éld meg azt a szerepet, amelyet játszol, csak közben figyeld magadat. Ne fordulj el a világtól, és ne akard megtagadni a női-egód kívánságait, vágyait, szerepeit. Akkor élheted meg önmagadat, ha örülsz önmagadnak. Ha nem örülsz annak, aki vagy, sosem lelsz tudatos önmagadra, mert a Tudat nem mazochista.
Ne törődj a világgal, és élvezd, hogy nő vagy. S ez nem azt jelenti, hogy bújj ágyba mindenkivel: azzal, hogy elfojtott nőből egy férfifaló szörnyet, kikent dívát kreálsz, nem érsz el semmit. Ne ess át egyik szerepből a másikba, annak semmi értelme sincs. Egyszerűen csak élvezd, hogy nő vagy, minden gátlás, gondolat, és félelem nélkül."

(A.J.C.)

Figyelem, új blogidőszámítás!!!

Ezt a bejegyzést elsősorban Barátaimnak szánom. Azt hiszem, amióta blogot írok, egyre cizelláltabb képet kapnak rólam azok, akik már évek óta ismernek. Valószínűleg sokszor elképedtek, de ha minden igaz, ezzel együtt szeretnek, hiszen ez is én vagyok.

Nos úgy érzem, mostanra mászott elő a Skorpió a 200 méter mélyre elásott kalitkájából. A folyamat 2008 januárjában indult és még nem ért véget. De itt van és olyan, amilyen.

Új blogot nem akarok nyitni, mert az elég skizofrén állapot lenne számomra, és a hülye végleteimmel (egyszer depi, máskor hepi) így is elég megküzdenem. Viszont innentől kezdve igenis KI AKAROK ÍRNI MAGAMBÓL MINDENT. MINDENT! Korlátozni a blogot megint csak nem akarom, hiszen pont az a blog lényege, hogy nyilvános.

Mivel elég nyílt stílusban szeretném folytatni, és elég gyakran elő fog jönni tabunak számító téma, arra kérek mindenkit, döntse el maga, hogy szeretné-e továbbra is olvasni a blogom, vagy sem. Lehet, hogy megbotránkoztok, de ne feledjétek, hogy ez is én vagyok!

Eddig csak egy sport volt ez az egész. Innentől kezdve extrém sport lesz. Felkészültetek? Akkor öveket bekapcsolni! Indulunk!

Kolléga

Mit tegyen a NŐ, mit tegyen a Skorpió, amikor egy kollégája (ráadásul nős és családos) az alábbiakban vázolja, mit tenne vele legszívesebben? Hm?

Komolyan, én vonzom ezeket...! Most sírjak, vagy nevessek? Azt mondja, akarja ezt velem. No igen, persze. Ez a varázsszó: EZT. EZT akarja, nem pedig ENGEM. Hát kapja be!


"Mondjuk egy szobában vagyunk. Mondjuk az irodámban. Vagy egy akárhol. :)

Magamhoz húzlak, vagy nekitámasztalak a falnak és úgy csókolózunk. A kezemben tartom a fejed, miközben csókollak lágyan, lassan... elkalandozva a szádról a nyakadig, a válladig... közben a kezem is elindul... az ujjam becsúszik a szádba, megnyalod, bekapod... a válladat csókolgatom, miközben megérzem a kezemmel a kemény mellbimbódat.. megsimogatom a cicidet, megfogom, megmarkolom finoman... közben a szám is megtalálja a másik mellbimbódat, beszippantom, nyalogatom, miközben a másikat az ujjaim közé veszem, úgy játszom velük... a másik kezemmel közben a hátadat simogatom, végighúzom a gerinceden a körmömet... téged kiráz a hideg borzongás... már nincs rajtunk ruha... szép lassan letérdelek eléd, végigcsókolva a cicidtől a puncidig... kis terpeszbe állsz, hogy hozzádférjek egészen... óvatosan megnyalom a puncidat... érzem, hogy nedves, forró, bedugom tövig a nyelvem... közben markolom a feneked, húzlak a nyelvemre... szívom, nyalogatom az ajkaidat, nyalakodok, míg beleremegsz egészen... te fogod a fejem, húzod egyre beljebb és beljebb... aztán felállok, mikor már könyörögsz, hogy hatoljak beléd... megfordítalak, te előrehajolsz kissé, támaszkodsz a falhoz, én megfogom a csípődet, a kemény, lüktető farkamat pedig a forró, nedves puncidba engedem, nagyon-nagyon lassan, hogy minden mozzanatát érezzük, egészen mélyen is... szép lassan kezdem, óvatosan, finoman... az egyik kezemmel izgatom a puncidat még, a másikkal a melledet fogom, te már hátrahajoltál hozzám, a tarkómba kapaszkodsz... aztán leülök/lefekszem, te bekapod a farkam, játszol vele, mielőtt ráülsz... még mielőtt a szádba élveznék, ráülsz és lovagolsz... én fogom a csípődet, markollak, megsimogatom a cicidet, játszom a bimbóiddal, csókollak... végül együtt élvezünk el, hatalmasat, üvöltve, kiabálva... :)
aztán újra. másképp. mindenhogy."

Méghogy...

...nem megy a távkapcsolat. Óóó, dehogynem! :-D Gratulálok!

2009. október 24., szombat

Éves leltár

Az ember év végén szokott éves leltárat készíteni, de én ebben kivételt teszek, és rendhagyó módon most szummázok. Ugyanis nálam MOST van év vége, most kezdődik az ÚJ ÉLET, most akarok számot vetni, hogy aztán kezdődhessen valami új, valami más, valami jobb.

Akkor kezdjük!

Új szemüveg: 1 db
Lakásfelújítás: 1 db
Társkereső regisztráció: 3 db
Blog: 1 db

Külföldi utazás: 1 db

Új frizura: 1 db
Tanfolyam: 4 db
Technikai beruházások: 2 db
Új barát: 1 db (BB!!! :))
Súly: -10 kg (legalább, de inkább 15!!!)
Betegség: 0 (!!!)
Illeték befizetés: 1 db
Költségcsökkentés: 3 db
Kutya műtét: 1 db
Ostromló kollégák száma: 5 db
Próbálkozások pasikkal: pfff.... ki tudja?
Szerelem: 2 db (TE, KM)
Fejem átverése: 3 db
Mélypontok: RENGETEG :)))
Talpra állás: 4 db

Mit mondjak? Nem olyan rossz. A "fejem átverése" tételt szeretném nullára csökkenteni, a "szerelmet" pedig egyre és értelem szerűen pasikkal nem próbálkozni, ha szerelem: 1 beüt. Hogy mi lesz a mélypontokkal és a talpra állásokkal? Ja, azok mindig lesznek. Elvégre Skorpió lennék, vagy mi... :)))

Jelentem,

ma beléptünk a SKORPIÓ havába!!!

2009. október 22., csütörtök

A világ legdrágább ketchupja

Vízöntő ifjú titán kollégámmal szoktunk néha felesbe pizzát rendelni ebédre. (N.B. a múltkor egy doboz dvd-t vettünk közösen, most pedig kiírt nekem 4 filmet, hogy ne unatkozzak a hosszú hétvégén. Hát nem tüneményes? :))
Esküszöm, ma reggel ezen morfondíroztam (lévén, hogy semmi kajám nem volt itthon), hogy ma újfent rendelni kéne, erre megszólal fél tízkor, hogy "Gizus, nem rendelünk pizzát?". Hát, nagyon egy hullámhosszon bírunk lenni, az fix (flegmatikus-szangvinikus). Naná, hogy rendelünk!

Új ötlettel állt elő: abból a kerületből talált egy szórólapot, ahol felnőttem, és kérdezte, nem rendelnénk- e most innen. De, próbáljunk ki valami újat, meg hát nekem végül is mindegy - milyen szép 9-es gondolat, hihihi. :))) Csak azt kértem, hogy ő rendelje meg és kérjen hozzá ketchupot. (Utálom ugyanis, ha a pizzát valamilyen paprikás olajjal kenik meg paradicsomszósz helyett. Olyankor nem bírom megenni, csak ketchuppal. Jó pizzához nem kell, de hát előre nem tudhatjuk, hogy milyen lesz.) A Don Pepénél olyan kis tégelyben 70 forintért adnak kimért ketchupot. Az egész nem több, mint egy szemránckrémes tégely, biztos tudjátok, mire gondolok.

Na jön a pizza pont délben, juhhé. Négysajtos, 45 centis pizza, nyami! Van ketchup is! Picivel nagyobb tégelyben, mint egy szemránckrém. Kérdem, mennyit kértek érte. Azt feleli, 250 forintot!!!! Aztak.........!!!! Hogy nem sül le a képükről a bőr! Ennyiért már egy flakonnal lehet venni ketchupot! Na jó, Globust, vagy Heinzet nem, sőt Felixet sem, de sajátmárkásat biztos. Ledöbbentem.

A pizza marha finom volt. Két szeletet bírtam megenni belőle, a másik kettőt elosztogattam a kollégák között, mert jó fej vagyok. Nagy elánnal kínáltam hozzá a világ legdrágább ketchupját.

2009. október 20., kedd

Találó

If you want, then start to laugh
If you must, then start to cry
Be yourself don't hide
Just believe in destiny

Don't care what people say
Just follow your own way
Don't give up and use the chance
To return to innocence

The way up

"Amúgy dicséret a hosszú lista miatt, amit küldtél, szuper, hogy mennyi mindent csináltál. Így képzelem én azt, hogy valaki tesz magáért. Csak azzal rontod mindig el, hogy "nna, mostmár tettem eleget, mostmár jöjjön a nagy ő." Pedig ezt nem te döntöd el, hogy mikor tettél már eleget. Folyamatosan csinálni kell, és amikor lemegy a görcs a pasizás témáról, akkor fog jönni valaki."

2009. október 19., hétfő

Tulajdonképpen

...örülök, hogy még ezen is túljutottam. Azt azért nem mondanám, hogy hálával tartozom KJ-nek ezért, de legalább már látom ebben az egészben a jót. Azt, hogy hány medúzát számoltam össze menet közben, ahogy lepergettem magam előtt a sztorit, és hogy legalább már felismerem a medúzákat. És ez tök jó! Mert ez nagyon sokat segít az önértékelésben, a fejlődésben. És ez által is csak több leszek, kevesebb nem. A többi meg le van szarva. Ahogy a svábok mondják:

Jetzt isch Scheiss d'ruf!

Sváb vagyok! :)

Lelet

Akkor mondom. Pénteken jött meg a szövettan eredménye: jóindulatú daganat. Mellbe vágott. Akkor is, ha a jóindulatútól nem kell tartani. Úgy gondolom, jelzés értékű, és mindenképpen foglalkozni kell a lelki hátterével. Annál is inkább, mert a kutya összeköttetésben van a gazdával, és ez azt jelenti, hogy bennem sem stimmel valami. Lelkileg, persze. Úgyhogy Timmyvel rajta vagyunk a megoldáson.

Ma elmentünk varratszedésre. Munka után rohantam haza, hogy aztán újra rohanhassak az ebbel a dokihoz. Basszus, nem most túrják fel a 2-es villamos vonalát és jár pótló busz helyette?! Áááá! (Mindegy, mert jó, hogy megcsinálják, ha minden igaz október végétől a teljes szakaszon fog járni a kettes. Végre jöhetek ezzel haza, utálok metrózni, 6 éven keresztül a föld alatt közlekedtem, elég volt.)
És naná, hogy szimpla buszt állítanak be, hogy véletlenül se férjen el rajta a nép. Hátul, ahol hely van a következő kép fogadott: babakocsi, kis bicikli, bőrönd. Mindez sok sok emberrel. Na ide kellett felférnük. Direkt villamossal megyünk már egy ideje az orvoshoz, mert szellősebb, jobban el lehet férni rajta és a mozgása is kiszámíthatóbb, mint a buszé, erre nem úsztuk meg a buszozást. Tetejébe még az eső is elkezdett esni, mire leszálltunk. Még az a szerencse, hogy volt kapucnim. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy miért kell nekem ilyen nehézségeken keresztülmennem...?

A rendelőbe egy órával zárás előtt értünk oda és csak ketten voltak előttünk. De iszonyú lassan haladtunk. Aztán amikor bement a következő kutyus, bejött a rendelőbe még négy! Te jó isten!

A varratot kiszedte a Balázs; kutyám úgy remegett, mint a kocsonya, így hátulról átöleltem. Éreztem, ahogy zakatol a pici szíve. Aztán átbeszéltük ezt a daganat témát, és ahogyan már telefonon egyeztettünk, kértem a hasi röntgent és ultrahangot, hogy kizárhassuk a belső daganat témát.
Hál' istennek minden negatív. Mostantól félévente kell ilyet nézetni (ha rendes a gazdi, de hát én az vagyok). Örülök, hogy túl vagyunk rajta. Szóval akkor évente vérkép, és félévente röntgen+hasi ultrahang. (A múltkori fülgyulladás helyre jött.)

Így hű négylábúmat teljesen rendbe tetettem és átnézettem. Kész a kisasszony. Amikor valaki lefitymálóan mondja, hogy nekem "csak egy kutyám" van, szeretném jelezni, hogy az elmúlt 30 napban csupán csak orvosi szempontból (kombinált oltás+fülkezelés, műtét+szövettan, röntgen+hasi ultrahang) 43 ezer forintot (!!!) költöttem rá, és persze erre jön még rá a kaja, aminek több, mint ezer forint kilója. Minden pénzt megér, és nem sajnálom (ha sajnálnám, nem kértem volna egy vizsgálatot sem), csak a miheztartás végett írom, hogy simán felér egy gyerek büdzsével.

Ahogy kiléptünk a rakpartra, láttam, hogy időközben az eső rákezdett. Az ördögbe, gondoltam, de valahogy mégsem bántam. Feltettem a kapucnimat, és nekivágtunk az újabb villamospótlózásnak. Szerencsére már alig volt utas, viszont a rakparton lépésben lehetett csak haladni. Most ez sem zavart. Néztem a kivilágított Budai Várat és a Lánchidat. Szeretem nézni a várost: ilyenkor esőben valahogy annyira más...

Hihetetlen ez a kutya! Amikor hazaértünk, örömében vakkantott egy jó nagyot és rám mosolygott... Na ezért nem bánom én azt a 43 ezer forintot...

Szakvélemény :)

"A pasik kihasználják azt, ha egy nő elveszti az eszét egy csóktól. Nekik a szex teljesen más, ezt nem tudod megérteni, pedig így van. Ők egy testet basznak meg, nem téged."

Undorító...

…dolog volt nagyon rajtam kísérletezni és önbizalmat növelni úgy, hogy másra hajtanak… De mostmár értem ezt a filmidézetet:

"Amikor szeretkezel egy nővel, az elszenvedett vereségeidért állsz bosszút."

Tényleg így van, azt hiszem...
Mindegy.
Valamiért ennek is így kellett lennie.
Majd később megértem.

Rosszat nem kívánunk, mert visszaüt, úgyhogy sok boldogságot! (Akármennyire is kreatív bírnék lenni az átkok felsorolásában… :) GRRRRRRRRR!)

2009. október 18., vasárnap

Ebben szenvedek

DATING BURNOUT

A burnout szindróma korunk fogalma, és eddig leginkább a karrier vonatkozásában hallhattunk róla. Ám az aktív párkeresők is átélhetnek kiégésszerű tüneteket. A valaha izgalmasnak ígérkező randizás rémálommá változik, kínok kínja útnak indulni, egyre jobban elhatalmasodik a kedvetlenség és az enerváltság, szép lassan pedig elkerülhetetlenné válik a testi-lelki kimerülés.

Ahogy a munka frontján, úgy a párkeresők sorában is azok a legveszélyeztetettebbek, akik hatalmas energiákat fektetnek a randizásba, és nagyon erős bennük a megfelelési vágy. Már a híres pszichoanalitikus, Jung is észrevette, hogy a mély érzésű, melegszívű emberek hajlamosabbak arra, hogy egy bizonyos tevékenységben kimerítsék energiakészleteiket, ez pedig idővel odáig vezethet, hogy elidegenedek a környezetüktől. A dating burnout esetében ez annyit jelent, hogy még az ismerkedés lehetőségét is kerülni fogják.

Vészjelek lehetnek a lehangoltság, a csökkenő motiváció, az elégedetlenség, a növekvő önbizalomhiány, az elhatalmasodó stressz és a már említett elszigetelődni vágyás.

Önmagunk értékelése azokhoz a szerepekhez köthető, melyeket nap mint nap betöltünk, önértékelésünk pedig attól függ, milyen jól töltjük be ezeket. Ha folyamatosan úgy érezzük, hogy a randevúk nem hoznak sikerélményt, és egyszerűen nem tudunk megfelelni a saját magunktól elvárt a szerepnek – vagyis ez esetben a lenyűgöző csábító szerepének –, elégedetlenségünk szép lassan az életünk többi területére is átszivárog, és egyre nehezebb lesz eleget tennünk munkahelyi vagy otthoni feladatainknak is. Így történhet, hogy nemcsak a randizástól csömörlünk meg, hanem legszívesebben egész nap otthon gubbasztanánk egy pizsamában, kerülve az emberi érintkezés minden formáját.

Ez mekkora!

http://www.youtube.com/watch?v=Z9Dfgbz61RQ

JUST JACK rajongó is lettem!!!! :)))

(Más Jack rajongó nem lehetek ugyebár...)

Szüzsé

Tegnap kint voltunk a Szüzsén (értsd: Margit-sziget). Nagyon jó volt, mert kevesen voltak, és mert tetszett az ősz: a levelek, a friss, őszi levegő, a nyugalom és a csend, ami ilyenkor árad a természetből. Még a vízeséshez is oda tudtunk menni a Japán-kertben. Nyáron ez sosem sikerül, mert vagy turistákkal van tele, vagy pedig esküvői képeket csinálnak ott.

És ilyenkor, ősszel rengeteg izgalmas szag van. Azt vettem észre, hogy míg nyáron kvázi unott fejjel bandukol végig mellettem a kutya, most végig szimatolt, előre szaladt, vagy lemaradt. A Vadasparkban most több őz van, és nagyon barátságosak voltak: az egyiket majdnem meg tudtam simogatni. Egy pedig megijedt a kutyától. :)

Nézegettem, miféle népség van kint. Nos leginkább idősek sétáltak, egy pár kutyás, néhány andalgó pár és futók. Megfigyeltem már régebben, hogy a futókat három típusba lehet sorolni: 1) megszállottak (profik, akik versenyeznek, mint a tájfutó filozófus pasi meg KJ), 2) műmájer futók (Ők divatból futnak és az a lényeg számukra, hogy mindenki lássa trendi cuccaikat. Rajtuk leginkább azt venni észre, hogy görcsösen, erőlködve futnak.), 3) szakadt-szutyok futók, mint pl. én is, akik pusztán a futás nyújtotta örömért futnak. :))) Ezzel a besorolással a tájfutó is egyetértett anno.

Aztán végre hallottam a Zenélő-kutat is zenélni (Hogy ezt nyáron miért nem hallom sosem? Rejtély.), de inkább ne hallottam volna!!! A depis orgona zenétől az embernek leginkább az ereit támad felvágni...! Áááá!

Végül a rakparton hazasétáltunk. Az Elektromos pálya is üres volt. Üres és kihalt. Nyáron ez is tele volt úszókkal, teniszezőkkel, piknikező családokkal.

Ősz van. Nyugalom. Csend.


2009. október 17., szombat

Düh

Sajnálom, hogy kijött belőlem az a mérhetetlen düh, amely egy hónapja hömpölygött bennem amiatt, hogy minek néztek ez idő alatt.

Nem így kellett volna.
De már mindegy.
Ez is én vagyok.
Vállalom.
Tudok bántani sajnos, ha engem is bántanak. Rossz tulajdonság, változtatni kell rajta.
És azért legyünk őszinték: emberségből nekem is nagyon sok a tanulnivalóm még. Rengeteg!

Legalább belátom.

De ez nem vigasztalja azt, akit bántok. Viszont engem is bánt az, ahogyan kezeltek...

Gödör

Mi a jó a gödörben? Az, hogy van alja. Ha az ember a gödör fenekére kerül, az nem feltétlen jelent rosszat.

Miért?

Mert onnan már csak felfelé visz az út. Zuhanás közben ugyanis viszonylag elég nehéz elkezdeni kimászni. Előbb le kell érni.

Hát leértem.

A szöveg!!!

2009. október 16., péntek

Gréti

Totális önvád.

Most elemzés, kutatás.

Aztán megoldás.

Remélem.

2009. október 11., vasárnap

Vége?

Erősen gondolkozom azon, hogy nyitok egy másik blogot, ahová ki tudom írni magamból a vágyaimat, dühömet, fájdalmamat, örömömet - lévén, hogy elmondani senkinek sem tudom. Ezt a mostani blogot már túl sokan látják. Illetve látják olyanok is, akiknek nem biztos, hogy kellene tudniuk arról, mi van legbelül. Mert aztán még visszaélnek vele.

Hogy ezt a mostanit meghagyom-e amolyan "nézzük meg, mi van PG-vel" blognak a többiek számára, még nem tudom. Lehet, hogy végleg vége és likvidálom. Momentán magammal is ezt tenném a legszívesebben.

Ki a fene...

nézegeti a blogom rendszeresen Kaliforniából??? Jobb szeretek olyanokat látni, hogy mondjuk Default Browser 0, Gyula, Békés, Hungary... :-P

Közlemény

Sorra kapom a visszajelzéseket, hogy milyen szarul nézek ki a futós képen. Nos a barátaim egyik felének nem tetszik, a másiknak meg kicseszettül bejön.

Na akkor elmondom, mi ennek a képnek a lényege. Az, hogy így néztem ki futás után, hogy nem vagyok mindig tip-top, és ez is én vagyok. És vállalom magam, akkor is, ha éppen szarul nézek ki. Ennyi. Így már oké? :)

(U.I.: Állítólag a nyár elejei képekhez képest be van esve az arcom, és sokkal vékonyabb, mondván, hogy fogytam. Ezt sokan megjegyezték btw. Én viszont mostanában pont úgy érzem, hogy hízom, nézem magam a tükörben és sehogy sem jó, és még lejjebb kell menni. Lehet, hogy valami baj van az önképemmel....is....?) :-/

Megint álom

Megint álmodtam, muszáj vagyok leírni. Mindre emlékszem. Igen, mert egyszerre kb. három dolgot álmodtam. Rövidre fogom, a múltkor már megtanultam, hogy az álomból az első három mondat a lényeg, a többi rizsa.

Első álom: Apámmal úszom egy folyóban. Annyira tiszta a víz, hogy látni a halakat. Kérdezem tőle, hol vagyunk? Azt feleli, hogy Budaörsön (????!!!!), és amint kijöttünk a vízből, egy budaörsi, erdei sportlétesítmény közepén találtuk magunkat.

Második álom: Egy barátnőmék a valóságban is építkeznek, náluk voltam látogatóban. Láttam a belülről félkész házat, hogy milyen tágas volt és szép. A színekre is emlékszem. Aztán kiderült, hogy a barátnőm babát vár.

Harmadik álom: Anglia (Már megint Anglia, te jó ég! De vajon miért?), ódon kastély fenyőerdő közepén, iszonyat nagy, már majdnem amolyan fantasy fíilingje van a dolognak. Ablakban egy idősebb nő, érzem, hogy gonosz. Vár valakit. Egy férfi érkezik egy old-timeren, kb. olyanon, mint amilyen Szörnyellának van a 101 kiskutyában.

Na hát kéretik mindezt megfejteni. Nekem még nem megy, de utána nézek. Atyavilág! Hogy lehet egyszerre ennyi mindent és ilyen hülyeségeket álmodni?! Ez még egy olyan fantáziadús embernek is megrázó, mint amilyen én vagyok. :)

2009. október 10., szombat

Etika

Másodjára is jól éreztem magam. Igaz, most volt pár olyan mondata, amely elgondolkodtatott, hogy vajon milyen karakterű ember is ő valójában. Lehet, hogy mégis négyes? Anyám! Feltettem mindkét kérdést, és háááát... mit mondjak? A válasz alapján 4-es... Uh....

Szóba került a rajzolás. Nem tudom, miért, de megkérdeztem, rajzolna-e nekem. Azóta ezen töprengek, hogy mennyire etikus vagy nem a saját szolgálatomba állítani ezt a tudást.
Nagyon gáz a rajz. Tele haraggal, múltbeli sérülésekkel, nulla jövőképpel, és akkor a többit még nem is említettem. Nagyon egyedi, nem mondom, és egy csomó mindent nem is tudok rajta összetenni. Már látom Márti arcát, ahogy betorzul a rajz láttán....

Hogyan tovább? Passz. De ő legalább az embert akarja, és nem játszadozik és nem szívat.

Most kopog az eső a tetőn, mécsesek égnek az ablakomban, itt a kutya mellettem, halk zene szól és pihenek. Imádom ezt.

Freestyle

I'm searching for things that I just cannot see
Why don't you don't you don't you come and be with me
I pretend to be cool with me, want to believe
That I can do it on my own without my heart on my sleeve
I'm running, I'm running, catch up with me life
Where is the love that I'm looking to find
It's all in me, can't you see, why can't you, why can't you see it's all in me

Vérkép

Röpködtek a latin kifejezések a telefonban, de a lényeg, hogy teljesen rendben van a vérképe. Jó a máj- és a vesefunkció is. Minden tökéletesen működik. Egy érték magasabb, ami egy enyhe gyulladásra utal a szervezetben. Lehetséges, hogy az ínye volt picit begyulladva és ilyenformán a fogkő eltávolítás fölöttébb indokolt volt. Antibiotikum nem kell rá.

Ezért is imádom a Gusztit. Mert őszinte. Mindig megmondja, ha baj van, és csak akkor javasol valamit, ha valóban indokolt, nem ver át. Épp ezért hiteles. Ezentúl - az ő javaslatára - évente nézünk egy ilyen teljes vérképet, hiszen idősödő kutya.

Istenem... idősödő...! Ha az ősz szálak a pofiján nem lennének, meg nem mondanám, hogy már nyolc éves lesz. De eme műtét kapcsán szembesültem azzal, hogy kutyám valóban "senior" korba lépett.

Reggel a kutyakajásnál meg is beszéltem, hogy hozzon mintát a Royal Canin idősödő kutyáknak való (Mature) tápjából, mert ki szeretném próbálni. Ha jó lesz, lassan átállunk rá. Ezen kívül feladatomnak érzem, hogy utána olvassak az öregedésnek.

Félreértés ne essék! Nem tekintek öreg kutyaként rá, és nem áll szándékomban beskatulyázni őt. Hiszen ő egy eleven, bohém eb még mindig, és nem is kívánom a fejembe betenni azt a gondolatot, hogy "úristen, vigyázni kell, mert már öreg". Nem! Csak képbe akarok kerülni. De minden megy tovább, ahogy eddig. És eddig ezek szerint jól ment, hisz' a vérképe is tökéletes. Vigyázok rá. Szeretem.

2009. október 9., péntek

Haladunk a korral

Nem használom. Csak a szüleimmel beszélek rajta. Igen, a vezetékes telefonon, mert még az is van nekem. Nem éri meg fizetni ezért öt ezer forintot havonta. És nem is szeretem azt a telefont. Lemondom. Ettől a hírtől persze anyámék bepánikoltak. Pedig nekik is van mobiljuk, mi több, nyáron, amikor végig a telken vannak, mobilon beszélünk.

Fájdalmukat azzal enyhítettem, hogy a szkájpon nemcsak ingyen halljuk egymást, hanem még láthatjuk is a másikat. Apu amúgy is folyton a neten lóg, rászoktatom a kommunikáció e formájára. Haladni kell a korral. Megnyugodtak. Örülök.

Hős

Édes volt, ahogy elkezdett bekómálni a kábítószertől. A következő pillanatban már Guszti karjai között volt az ernyedt, vörös test. A vörös test, amit annyira szeretek.

Úgy terveztem, hogy addig csavargok egyet a városban, de nem ment. Befizettem hát az illetéket, aztán bekúsztam az Alexandrába. Az ilyen helyen mindig szembesülök azzal, hogy mekkora túlkínálat van. Sok a szép kiadvány, de tartalmilag jó könyvből kevés van. Belegondoltam, milyen jó is lehetne egész nap csak olvasni és azzal foglalkozni, ami az embert érdekli... No de ez nem lehetséges, ráztam fel magam képzeletem világából. Megvettem hát azt a könyvet, amiért mentem, és iszkoltam kifelé, még mielőtt elcsábulhattam volna másra is.

Gondolataim az utcákat róva újra és újra a vörös test körül forogtak. Képtelen voltam beülni gyrost enni, pedig nagyon éhes voltam. Nem! Inkább haza, haza, haza! És bevásárolni ugyanannyi pénzből normális kaját, mint amennyit kiadnék egy ilyen gyrosos bulira. Úgy lett.

Nem aggódtam miatta. De gondoltam Rá, az energiámat Rá összpontosítottam. Furcsa volt a lakásban egyedül. Nem csattogott a karma...

∗∗∗
Amikor az asszisztens az ajtóban komor arccal azt mondta, kis türelmet, bevallom, megijedtem. Jézus! Hiszen nem lehet semmi baj!
Nem is volt. Lassan botorkált kifelé a vörös test, a lábamra ült és nekidőlt a térdemnek. Istenem...! Annyira kedves.
Amikor otthagytam, megnyugodtam, hogy jól döntöttem, mert a szemölcse elfekélyesedett, mindenképpen le kellett venni. Pedig még reggel azon merengtem, milyen szívtelen dög vagyok, hogy kés alá és altatásba küldöm egy szemölcs miatt. De nagyon is indokolt volt a beavatkozás. Annál is inkább, mert a vállából is kivették azt a csomót, ami már ott volt neki egy ideje, és hol nagyobb volt, hol kisebb.
Valószínűleg nem rosszindulatú, de azért nézze csak meg patológus. Holnapra kész a vérkép, péntekre a szövettan, és jövő hét után kell menni varratszedésre.

Zárójelentés:
Kórelőzmény: általános állapot kifogástalan
Beavatkozás: Mandibula alatt elgennyesedett szemölcs res, bal vállnál bőr alatti borsónyi véres puha csomó resectio, ebből szövettan, depurálás, vérvétel.

Hazafelé a villamos lépcsőjén elesett, fel kellett emelnem, a parkban pedig dülöngélve ment, tiszta kába volt.

Most itt ülünk együtt, és chill van, meg simi.

Nekem mikor mondja ezt valaki?

Amúgy imádom Dzsordzsit. Ő az abszolút favorit zeneileg.

Álom

Tegnap néztem egy pár angol filmrészletet és hallgattam néhány dalt. Lehet, hogy ennek a hatására álmodtam a következőt. Anyámék Londonban éltek, és én meglátogattam őket. Anyámék! Az én anyámék! Minden részletre emlékszem, a lakásra is, hogy hogyan nézett ki. Full színesben álmodtam, ami azért érdekes, mert állítólag ez ritka.

Londonban.... anyámék....

2009. október 8., csütörtök

Recept

Hozzávalók:

KE kutyaszeretete
TE teste
KM feje, humora
KJ IQ-ja
KB lelkivilága
Leó szenvedélye, határozottsága

--› PG kompatibilis pasi. :) Ha ez ilyen 1xű vóna...

Ironman

Most látom a katalógusban, hogy van egy ilyen fantázianevű parfüm az Avonnál. Ez a teljes neve:


IRONMAN - Anything is possible

Ha-ha-ha...

Nekem való vicc

Felszáll a vámpír a buszra, a hátán egy hatalmas koporsó. Az egyik ember nagyon nézi, bámulja folyamatosan. A vámpír türelmes egy darabig, majd megkérdezi ingerülten:

- Mi van, köcsög, nem láttál meg ételhordót???

:))

2009. október 6., kedd

Damn, I Wish I Was Your Lover

Első blikkre a mozgás és a külső alapján hogy levágtam már, hogy ez egy skorpió csajszi. Tényleg az!

Legalább

Legalább van munkám. Le van szarva, hogy a titkárnő mennyit kap. Lehet, hogy mást is tesz ennyiért, nemcsak kávét főz. Mindegy. A lényeg, hogy élek, éldegélek.

Ma rosszul lett a raktárvezetőnk, egy negyvenes, magas, tünemény pasi (Rák) - imádom. Mentőt hívtak hozzá, mert lezsibbadt a bal oldala. Állítólag kiabált a raktárban a QA vezetőnkkel (nő), az egyik emberrel a kettő közül, akik kábítják a tulajdonos srácot. Nagyon ki kellett, hogy húzza a gyufát a nő, mert ha már ez a birka türelemmel bíró ember kiabál és rosszul lesz, akkor az már nem tréfa. Az intenzív osztályon landolt. Túl sok van a vállán, és ez így megy már egy éve. Egyre kevesebb az embere, mert erre bezzeg (munkásokra) nincs pénz, vagy inkább sajnálják rá.

Bezzeg a PP-kre (pénzügyi pillangókra) van. Ők felső vezetők, akik szállnak egyik cégről a másikra úgy évente, és legombolnak pár millát a havi fizetésükkel. Persze közben szarnak bele mindenbe.

De a raktárvezető dögöljön bele a munkába. Az ügyvezető meg óránként jár le cigizni 15 percre...

Hol az igazság a Földön?

Gerinc vagy nem gerinc?

Ma kijött az illeték a lakásra az APEH-től. Több, mint egy éve várok rá. Pont most, a lehető legalkalmatlanabb időpontban ért ez az extra kiadás.

A rezsim és ez a szösszenet kiteszi a fizetésemet és akkor még nem ettem semmit a hónapban.

Elgondolkodtam, hogy a cégnél azokat nyomják, akik a tulajdonos srác emberei. Mindennel. Fizetésemeléssel, külföldi úttal, év dolgozója díjjal (kéthavi fizetés) stb. Gondolhatjátok, nem tartozom közéjük. De amikor a rezsi+APEH=fizetésem, akkor elgondolkodom, hogy megéri-e gerincesnek lenni.

Azt már nem is említem, hogy mekkora hátast dobtam, amikor megtudtam, hogy a titkárnő nettó 120 (!!!) ezer forinttal többet keres nálam… Nem szokott ez érdekelni, de ennyi pénzért basszus akkor én is inkább fénymásolok és kávét főzök…!

El kell innen menni.

Sajnálom

Kedveltem.
Nagyon.
Mit kedveltem?
Kedvelem.
Még most is.
Akkor is, ha kábé csak az írásos kommunikációra képes x hetente.
A fejemben van, fogalmam sincs, miért.
Vagy inkább mégis.
Az ötös lista miatt.
Rendben van.
Éppen ezért megpróbáltam volna vele.
De az kevés, ha csak én gondolom így.
Hát nem így alakult.

2009. október 5., hétfő

Haláli! :)


Ha már ismeritek, akkor bocsi! :)))

2009. október 4., vasárnap

Új kép
























Itt az ideje: a legutóbb készültek 4 hónaposak.

Feltűnt újra a szemüveg-őrült Kos srác. Úgy bírom, amikor ilyeneket ír:


"Te tiszta hülye vagy! Egyáltalán nem vagy bandzsa! Kicseszettül helyes vagy! Most nem tudom eldönteni, hogy szemüvegben, vagy anélkül tetszel jobban! Nem ér. Kellett nekem erőltetnem ezt a képküldés dolgot! Az is aranyos, amikor picit lejjebb van az orrodon a szemüveged! Profilból még megnéznélek!!!

Imádlak!"

2009. október 1., csütörtök

Futás után kócosan

Normafa

Tegnap nagyon rossz volt, így este felmentem a Normafához, mert valami oda vezényelt. Már sötét volt, de nem zavart. Még jól is jött. Miért? Mert fát öleltem.