A következő képet képzeljük el! Őszi reggel deres a fű, hűvös van, de a fák piros és sárga levelei között átszűrődik a nap, amely kellemesen melegít. A fűben ott hevernek a mosolygós sárga és narancssárga tökök, gesztenyék szanaszét a földön, egy varjú károg, egy harkály kopácsol és érződik az avar szaga, ahogy egyre melegszik az idő. Ehhez vegyük hozzá Handel Vízizene c. művét, csukjuk be szemünket, és a kürtök és a zene hallatán garantáltan egy őszi vadászatot idézünk föl: lovasokat piros kabátban, sok sok trikolor kopóval, beagellel és vizslával oldalukon. Aztán este lehet, hogy picit esik az eső, de a szobánk ablakpárkányán szépen égnek a mécsesek és halljuk, ahogy az eső kopog odakinn.
Hát nem csodálatos?
És ne feledjük azt sem, hogy mennyi ünnep vár ránk! Vegyük a szüreti munkákat és mulatságokat, a Márton-napi finom libasültet, András napját, amikor elkezdődnek a disznóölések, az adventi időszakot, Miklós napját, Luca napot, aztán a karácsonyt és a szilvesztert. Számomra nincs ennél izgalmasabb időszak.
Ma érzem az ősz első napját. Szerettem volna ezt az őszt már nem egyedül élvezni. Mást sem szerettem volna, mint kirándulni jó nagyokat, gesztenyét gyűjteni, érezni az avar illatát, élvezni az őszi napsütést, faleveleket szedni és lepréselni - együtt valakivel... Hát nem így alakult. Beteszem Handelt... egyedül.
De attól még imádom az őszt!
Úgy illene, hogy ide valami giccses képet tegyek föl. Inkább a valóságot választom. A Zselicben szerencsém volt látni az őszt és a telet is. Gyönyörű mindkét évszak. Íme az zselici ősz.
