Miért várat a sors még mindig?
Egy hónapja vártam a mai napot. Két ember hallgatott ma meg újból. Azt mondták, utána ajánlatot tesznek. Erre azt mondja a HR-es, hogy menjek vissza pénteken és akkor majd megbeszéljük, mert most mindenki rohan.
?????
Úgy tudtam eddig, hogy sürgősen kell nekik az ember. Hát erről ennyit. Csak az ilyen unprofessional dolgokkal mindig elveszik a kedvem. Ma is ülök bent, hallgatom a faszit, hogy készlet így, MRP úgy, blablablablabla, és teljesen extázisba esem a gondolattól, hogy újra magasabb színvonalon dolgozhatok és képzeletben már azon kapom magam, hogy újra átlapozom a Logisztika tankönyvemet... és akkor jön egy ilyen zuhany, hogy várj még 3 napot. Ah.....
Na mindegy. Ami késik, nem múlik. Csak már szenvedés bent minden nap.
Elfáradtam.
Semmit sem fog most az agyam.
Nem akarok ma sem filmet nézni, sem semmit sem csinálni.
Amitóa beszélgettünk, a kereső sem érdekelt. Most sem. Viszont már nem beszélgetünk. Pedig ahhoz lenne kedvem. Ezt sem értem. Mármint, hogy miért nem beszélünk. Azt hiszem, agyilag zokni vagyok, hogy ennyi mindent nem értek.
