Tele volt a rendelő, és a Balázs rendelt. Már megszoktam, hogy hétvégén majdnem mindig ő van. Türelmesen vártunk, amikor is úgy fél óra múlva betoppant a Guszti. Jaj de jó! Ezer éve nem láttam, és tulajdonképpen ő az, akiben száz százalékig bízom. Ő kiskora óta ismeri a dog-ot.
Akkor mondom a diagnózist:
-kutyám álvemhes, még egy pici teje is van (mondjuk ezzel tisztában voltam),
-a füle be van megint gyulladva, megy az antibiotikumos fülcsepp egy hétig (még az előző gyulladás miatt van itthon Surolan - micsoda szerencse),
-kapott egy Frontline-t,
-két hét múlva megyünk műtétre (kicsit kikupálják) és fogkőszedésre.
Ezeket leszámítva teljesen jól van. Örülök, hogy itt volt a Guszti, és hogy ő fogja műteni. A Balázsban is bízom, de valahogy a Guszti az, aki szakmailag teljesen hiteles számomra.
Mosolyogva, csillogó szemekkel jegyezte meg, hogy nagyon le vagyok fogyva. Hát igen... ő nem látott a szakítás óta. Ej, ha nem a Polgár Judit férje lenne, akkor azt hiszem, hogy már próbálkoztunk volna. Tizenegy éve ismerem, és az első pillanattól kezdve érezni lehetett a lelkesedését és a vibrálást. Hát erre mondják, hogy rosszkor voltam rossz időben. Sebaj. Így is szeretjük, leginkább azért, mert fantasztikus szakember.
Öröm volt hazasétálni ebben a gyönyörű időben! Imádom ezt az időt! Néztem a kutyát, ahogy bandukolt mellettem, és arra gondoltam, hogy bár nagy kötöttség és néha leárnyékol, korlátoz és nagyon nehéz az életet átalakítani miatta, nagyszerű érzés róla gondoskodni. Ránézek, és látom a rendezett bundáját, a csillogó szőrét, a szép, kidolgozott izomzatát és hogy idegileg is teljesen rendben van, egy harmonikus lelkületű kutya.
Az én kutyám!
