2009. szeptember 8., kedd

5:35

Ilyenkor csörög az óra minden nap. Ahogy kipattant a szemem, éreztem: a dögrovás folytatódik. Bármit vállalok, ha munkába kell menni; felőlem lehetek influenzás, lehet mandulagyulladásom, bármi, de ez nem! Így nem is vállaltam a mai napot. Kiváltképp, hogy a fejem is megfájdult.

Kiírattam magam csütörtökig. Holnap ki kell menni Csepelre a papírért. Sebaj.

Amióta bent megbuherálták a meghajtókat és a hozzáféréseket, tetű lassú a távoli kapcsolat is a szerverhez. Azt hittem megbolondulok, mire a napi SOS feladatokkal végeztem. Mert bár az ember betegállományban van, azért dolgozik itthonról... No azért nem vittem túlzásba, hisz' senki sem pótolhatatlan. Illetve de. A pótolhatatlanok a temetőben vannak.

Aztán szépen végre áttetettem magam a mobilszolgáltatónál másik díjcsomagba, mert az utóbbi időben brutálisan magas számláim lettek.

A már említett ház aljában lévő kis boltban próbáltam natúr kekszhez jutni (nem háztartásihoz, mert arról a Dél-pesti kórház 4 évvel ezelőtt gondoskodott, hogy megutáljam), de jellemző módon nem volt. Így pirítósnak való kenyérrel távoztam.

Egész jól elvagyok eme koszton: pirítós és dobozos (tehát füves) Twinings Earl Grey teán. Csak a szomszéd nyugdíjas néni ne főzne székelykáposztát....!!!! Áááá! Durva az illata nagyon.