az eszembe jutott futás közben.
Az, hogy milyen furi, hogy az emberek manapság a lehető legkevesebb energiabefektetéssel akarnak megkapni, elérni mindent. Mindent, ami igazán fontos lenne. Valaki megcsinál egy űrrepülést, van, aki felépít egy házat, van aki körbefutja a világot, van, aki szembenéz bűnözőkkel. De energiát tenni egy kapcsolatba és felvállalni a nehézségeket? Azt már nem! Inkább szenvednek, és hagyják, hogy teljen, múljon az idő és boldogtalanok legyenek. Félelmeikbe és a múltba kapaszkodnak.
Bevallom, én is egy rögeszmébe kapaszkodtam. De az egyik jó tulajdonságom (amit többen is elismernek), hogy belátom, ha tévedtem. És jó esetben tanulok is belőle. Nos rá kellett jönnöm, hogy amit én kerestem, az sem úgy van. De legalább már felismertem és megadtam az esélyt, hogy másképp legyen.
Nekem jó, mert ez által én leszek több és erősebb. De mi lesz a többiekkel...? :-/
"Like a soul without a mind,
Like a body without a heart,
I'm missing every part."
(Massive Attac: Unfinished Sympathy)
