Akik ismernek valamelyest, tudják, hogy nehéz kirobbantani engem. Bika barátnőmnek ma sikerült, ugyanis tegnap csúszkálásra invitált a Normafához. A program azért is volt vonzó, mert tömegközlekedéssel könnyen el tudunk jutni oda kutyával, már jól begyakoroltuk, amikor párszor meglátogattuk az ebbel a fogaskerekű vonalán lakó barátosnémat.
A "szeánszot" kora estére pozicionáltuk bízván abban, hogy a tömeg és a sok gyerek addigra már hazafelé veszi az irányt. Ahogyan ma reggel megláttam a 10 centis havat, még nagyobb kedvem lett a mókához, és alig vártam, hogy felérjünk.
A Moszkva térig nem nagy kunszt eljutni, de onnan már úgy tűnt, hogy a jó isten sem akarja, hogy felérjünk a hegyre. A Normafáig közlekedő busz ugyanis az első kereszteződésben három sávot lefoglalva, megadta magát: se előre, se hátra. Sebaj, gondoltam egyet, megyünk akkor fogaskerekűvel, annak úgyis nagyobb fílingje van ilyenkor, és a már 20 centi hóval borította táj látványa kárpótolni fog az időveszteségért. Aha, ahogy azt én gondoltam. Ott vagyunk a fogaskerekűnél, és egy jó nagy tábla hirdeti: "A fogaskerekű bizonytalan ideig nem üzemel." Szuper. Még jó, hogy indulás előtt megnéztem a neten a BKV honlapját, ahol persze semmi sem jelezte, hogy üzemen kívül van a régi jármű. Na, vissza a Moszkvára (hangsúlyozom, mindezt kutyával, 20 centi hóban), és újra busszal. Szerencsére, most már sikerült feljutnunk.
Barátnőméktől kocsival akartunk tovább menni, de itt is nehézségbe ütköztünk: a mellékút nagyon havas volt, nem volt hólánc, forogtak a kerekek. De aztán csak beindult a szekér. A sötétedés ellenére még mindig tele volt a parkoló és folyamatosan érkeztek a téli sportoknak hódolók, sétálók. Kutyám boldogan szaladt a hóban és vidáman fedezte föl a terepet. A csúszkálós helyhez érkezvén tapasztaltuk, hogy a "pálya" még nem elég jó: túl friss a hó, nincs letaposva. De azért magunk alá kaptuk a műanyag tányérokat és neki eredtünk. Vicces volt látni, hogy körülöttünk milyen eszközökkel próbálkoztak, hát volt ott minden: szánkó, sí, seggcsúszkák széles választéka (tányéros, fogantyús), felfújható jet-ski, polifoam, és a legdurvább: PVC zsák. :-D
A legjobb csúszás az volt, amikor V-vel csúsztunk. Én voltam elől, a lábát az én tányéromra rakta, aztán uzsgyi. Száguldottunk vagy hússzal, Gréti mellettünk szaladt lefelé, és jó nagyokat ugatott. Édes volt! Csak azok a felfelé caplatások ne lennének a csúszások után... Hiába futok és vagyok edzésben, rohadt nehéz volt a süppedős hóban felfelé, be kell vallanom. Így mókáztunk még egy órán keresztül. Kutyám nagy sikernek örvendett a tömegben, és mindenkihez odaült simogatásra. A legédesebb az volt, amikor egy csöppség először bömbölni kezdett a kutya látványától, de kis idő múltán összehaverkodtak. A végén a kislány (lehetett vagy másfél éves, talpig overallban bebugyolálva) ott állt az ülő kutya mellett és a két karjával átölelte. Meg se mozdultak. Le akartam fotózni, de pont itt merült le a fránya elem. A végén abból lett sírás, hogy haza indultunk. :) Mondtam a többieknek, hogy szerintem megalapoztuk a kislány kutyák iránti vonzalmát és húsvétig fogja a szülőket kutyáért nyaggatni, hihihi. (Mondom mindezt én, aki nem rajong a kis gyerekekért.)
Megállapítottam, hogy kb. 10 éve nem csúsztam se így, se úgy. Ideje volt. Elsőre ennyi elég volt, Columbia bakancsom sem bírta tovább. A parkoló felé vettük az irányt, és az ösvényen már elmosódva hallatszott a jókedv hangja. A sötét téli estében a távoli kivilágított János-hegyi kilátó úgy nézett ki, mint Mordor. Felette pedig a telihold sütött...V. és Gréti csúszás közben (nehéz volt fotózni, mert nem lehetett látni, mit fotózok), majd V.&Ge:
Lengyel beszállítómtól tegnap úgy búcsúztam el, hogy küldje Magyarországra a havat, ugyanis náluk már 50 centi esett és neki elege van már belőle. Azt mondta Natalia, rendben, feladja a havat, a holnapi szállítmánnyal jön. (Megjegyzem ilyen az, amikor állítólag én nem vagyok jóban a beszállítókkal...)
Hát ma megérkezett a hó. Mindenki úgy tekintsen erre a hóra (mennyiségileg és minőségileg), hogy én rendeltem! :-D Küldtem is egy sms-t a következő szöveggel:
"Dear Natalia, the snow arrived to Hungary. Thank you! :)"
Ez is egy olyan dolog, amit sosem fogok megérteni. A XXI. században élünk, és még mindig csak sózni tudjuk az utakat. Mindennek árt. Leginkább a szerencsétlen kutya lábának, amit szétmar minden második lépésnél a nátrium-klorid. Nem is tudtuk rendesen lefutni a távot, mert 50 méterenként összerándult a lába. Hogy miért nem lehet mondjuk homokkal szórni az utakat, mint Ausztriában, az magas.
Ugyanígy azt sem értem, hogy kint van mondjuk egy "Hubble" (űrtávcső, csillagászati műhold) az űrben, és fantasztikus felvételeket készít és közvetít nekünk, földlakóknak, de a munkahelyen beáll a "kék halál", vagy az embernek egy hitelzárolás feloldására öt hónapot kell várnia. Hogy van ez?! És főleg miért?
Szeretem a tradíciókat és hiszem, hogy gyakran a régi, jól bevált dolgok jobbak, mint a mai vívmányok. Mégis, vannak olyan dolgok, amiknél nincs kifogás, és igenis haladni kell a korral. Jobban mondva kellene...
Ma este agyi orgazmusom volt a Vár tövében. Egy csaj diktafont rakott ki az első sorba. Ugyan minek, gondoltam magamban. Ami engem illet, ittam a szavait és mindent elraktároztam a fejemben. Mindent. Simán vissza tudnám mondani azt, amit elmondott. (Még a T-kvadrátot is, ami a Plútó, a Szaturnusz és az Uránusz kvadrátját jelenti, és utoljára 1931-ben, a gazdasági világválság idején állt együtt. Nos, idén június 20. után lesz a legnehezebb időszak, mert 79 év után újra T-kvadrátban állnak ezek a bolygók egymással. Ugye milyen érdekes és döbbenetes a válság ismétlődése is?) Ebben a két órában több töltet, infó, ismeret, kultúra és tudomány volt, mint az eddigi összes órát egybevéve októbertől számítva. Átjövök ide, ez már biztos. Itt vizsgázni is lehet, szóval ha minden jól megy, akkor öt év múlva asztrológus leszek hivatalosan is. Végre jó helyen vagyok asztrológiai szempontból, úgy érzem.
Mázlim volt, mert becsatlakozhattam. Hová? Az ország legjobbjának tartott asztrológus tanfolyamába. Mintha a sors akarta volna. A hétvégén besokalltam a "hobbi" szintű tanfolyamtól, ahová jártam, hétfőn felhívtam KJ-t, és kedden már ott is vagyok az óráján. És hol tartanak? Ott, ahol mi, ráadásul a jövő héten adja le a számításokat, amire annyira vágyom már. Az is jó, hogy hetente van. Bár nekem ez is kevés... Kábé egy év alatt simán magamba akarnám szívni az öt év anyagát. Olyan könyveket ajánlott tanuláshoz, amik nekem már meg vannak, és ezeket teljesen magamtól vettem két éve. Ez azért örvendetes, mert ezek szerint ki tudtam választani, hogy ebben a témában mi a szemét és mi nem.
Egyelőre ennyi. Hulla vagyok, már majdnem beájulok, de ezt muszáj volt kiírnom magamból. Megyek is zuhanyozni, hogy aztán újdonsült könyvem első pár oldalán bealudjak. Házkapcsolatok. Ez a címe.
Astrology forever.
Hogy mi is az a CSF?
Családfelállítás, tulajdonképpen a Hellinger módszer. Az ezotériával, spiritualitással kapcsolatos rovatokat olvasó tudja, miről van szó. Aki nem, olvasson utána, érdemes.
Ma kvázi életem első CSF-ét éltem meg. Miért mini? Azért, mert Tájmmal csináltuk, kettesben. Így is működik jelzem. Az élmény hihetetlen volt, és még ma akartam írni róla, amíg frissen él bennem minden.
A cél az volt, hogy visszavegyem a "szeretet-csomagjaimat" azoktól, akiknél otthagytam őket. Azért, hogy visszatöltődjek és újra tudjak szeretni, adni. Döbbenetes volt újra átélni azt, amit minden egyes pasinál éreztem. Leónál persze bőgés, suttogás, fájdalom, alig tudtam megszólalni.
Ami engem hökkentett meg az volt, hogy a pasit átélő személy (vagyis Tájm) felvette az illető érzéseit, és mindent átélt ugyanúgy, ahogy az valószínűleg történt is. Mindig csak olvastam erről az egészről és elképzelni nem tudtam, hogyan válthat ki egy ilyen szituáció az emberből érzéseket (sírást, nevetést, örömöt, bánatot) úgy, hogy nem a konkrét személlyel beszél, és hogy a konkrét személyt megtestesítő hogyan képes átélni valakinek az érzéseit úgy, hogy nem is ismeri. De működik! Hihetetlen, de működik. Fantasztikus.
Hogy mit érzek most? Nem tudom. Még nem tudom megfogalmazni. Tájm megkönnyebbülést érzett, de elmondta, azt is, hogy mit érzett minden egyes pasi bőrében. Érdekes volt, és valahogy amit mondott, mind megállta a helyét - ismerve a pasikat az életemből.
Figyelem magam, és hogy mit érzek. Addig is mindenkinek csak ajánlani tudom a CSF-et, már magam is hiszek a katartikus erejében. Hajrá! Tájmnak pedig nagyon köszönöm, sokat segített.
"Én úgy gondolom, hogy eddig fogalma sem volt, hogy mennyire szereted, és az, hogy sírva fakadtál a tehetetlenségtől és a kétségbeeséstől, mintha rádöbbentette volna, hogy jé, ennek a nőnek nemcsak a teste reagál, hanem lelke is van.
Én büszke vagyok rád, hogy játszma nélkül csináltad végig ezt a szituációt. Hogy mertél leplezetlenül őszinte lenni, még olyan áron is, hogy ezáltal kiszolgáltatottá váltál. Ez nagyszerű és csodálatra méltó."
Tegnap történt:
Feljött, mert rendezni akartam a dolgot; lezárni, megbeszélni személyesen, és nem telefonon. Elmondtam. Meghallgatta, beszéltünk. Aztán lement dobni a parkológépbe.
Visszajött, és állva átölelt és megcsókolt. Leültünk és mondtam tovább. Közben megcsókolt megint, és kérdezte, miért van ez, ha azt akarom, hogy ne folytassuk. Mondtam, hogy utoljára megölelem és megcsókolom.
Persze hevesebb lett minden, borzasztóan kívántam, rám feküdt, feltolta a pólóm, és a mellem nyalogatta, itt már borzongtam, majd a hasamat csókolgatta, és elkezdte kibontani az övem. Lefogtam a kezét és mondtam, hogy ne, de csinálta tovább. Megint lefogtam. Itt már remegtem a vágytól, és ekkor kicsordult a könnyem.
-Ne, kérleltem suttogva.
-Miért?
-Azért, mert fáj.
-Mi fáj?
-A lelkem utána. És sokkal nagyobb már a fájdalom, amit utána érzek, mint a vágy.
És sírni kezdtem. Úgy éreztem, hogy a Skorpió ott hever minden erejét elveszítve az ágyon és belehal, hogy ott van rajta az a férfi, akit borzasztóan kíván, az egyetlen, aki ilyen erős hatással van rá, és mégsem enged. A lelkem azt ordította belül, hogy "FÁJ, FÁJ, FÁJ!!" És magam sem tudom, miért, de tényleg úgy éreztem, hogy akármennyire is kívánom, nem éri már meg, mert összezúzza a lelkem és nem akarok tovább sérülni.
Ekkor megsimogatta a fejem és azt mondta, csodálatos ember vagyok és átölelt. Utána még beszélgettünk, ekkor volt a legnormálisabb és legőszintébb. Aztán hívták otthonról, és lassan mennie kellett. Kértem, hogy NE beszéljünk telefonon, aztán elindult haza.
Gyötört a kín, kínzott a gyötrelem.
Ellenálltam.
De még mindig szeretem.
Idő még, amíg kidolgozom Őt magamból.
Úgy érzem, soha többé nem tudok szeretni.
Mindent odaadtam.
Az összes érzésemet.
A szívemet.
A lelkemet.
A testemet.
Pont.
"Most múlik pontosan, Engedem had menjen Szaladjon kifelé belőlem Gondoltam egyetlen nem vagy itt jó helyen nem vagy való nekem Villámlik mennydörög ez tényleg szerelem."
Nem számoltam be még az oldás eredményéről. A leltár napján, azaz december 29-én volt a fordulópont, onnantól kezdve már sokkal könnyebben tudtam végezni a házi feladatot. Abszolváltam az 5x18 házit, és voltam második oldáson is.
Az új házimat 15 napon keresztül kell csinálni, naponta négyszer. Ez sem egyszerű. Pláne kimondani a szavakat. De már a negyedik nap is meg van, így haladok.
Ami pedig a Leóról való leszokásomat illeti, a múlt héten egész jól bírtam: láttam, mégsem hatott meg. Viszont ezen a héten... beszélek hozzá, nézem, és azt érzem, hogy istenem, annyira tetszik, hogy mindjárt megsimogatom a fejét, megcsókolom, megpuszilom a kezét (a világ legférfiasabb keze!!!) meg hasonlók.
Vannak hetek, amikor teljesen jól elvagyok magamban, és vannak napok, amikor már megbolondulok, hogy valaki szeressen, hogy valaki szeresse a testem. Ilyenkor különösen veszélyes Leóra nézni. Hihetetlen... rám még férfi nem volt ilyen hatással. Ilyen egy igazi Oroszlán...
Skorpió-Oroszlán
"Sokszor és sokat szeretkeznek, forrón, szenvedélyesen. Mindketten hatalmas szexuális energiával rendelkeznek."
"Ha a Skorpió egy Oroszlánnal osztja meg az ágyát, az leginkább vulkánkitöréshez hasonlítható." - Igazolom, tényleg így van.
Kérdeztem Tájmot, hogy a fenébe lehetne leépíteni ezt az erős fizikai vonzalmat, vágyat. Ezt válaszolta:
"Szerintem egy Skorpiónak (nem akarom elcsépelni, hogy mennyire hat ránk a testiség és milyen fontos, de tényleg így van), szóval szerintem sose szűnik meg. Talán úgy szűnhet meg, ha valakit gyűlölni kezd az ember, vagy valami miatt (büdös száj vagy csúnya seb, vagy megnyomorodás) megundorodik az ember. Amúgy szerintem marad az érzés."
Szörnyű...
Mivel nem jött össze a hastánchoz a létszám, és így mégsem járok hastáncot tanulni, új ötlettel álltam elő, de barátnőim a vonalaikra hivatkozva visszakoztak. Pedig engem roppant mód izgat a téma, kiváltképp, hogy 2 utcára van.
Íme:
Ha másért nem, azért mindenképpen megérte a világ egyik legnagyobb fogkrémgyártójánál dolgozni, hogy a cég magyarországi vállalatának hivatalos fogorvosa a fogorvosom lett. Hihetetlen jó szakember, kellőképp laza és jó fej.
Kínosan ügyelek a fogaimra, hiszen a fog egy olyan kincs, amit nagyon nehéz pótolni. Felfedeztem két napja egy barna foltot a jobb alsó 1-en, és azonnal bejelentkeztem. Bíztam benne, hogy csak a szokásos fogkő "buli", de ilyenkor úgy vagyok vele, hogy inkább nézze meg, mint hogy később derüljön ki, hogy szuvas volt és meg lehetett volna menteni...
Szóval elmentem. Imádom az Art Deco stílusban berendezett rendelőjét. Nem is hinné az ember, hogy ez egy fogászat.
Igen, fogkő volt. Ahogy Feri csiszolja, pucolja, kaparja, polírozza stb. a fogam, azt mondja, hogy ne mossak már olyan erősen fogat és ne törődjek már annyit a fogaimmal.
???
Azt mondja, evés után a fog érzékeny, nem szabad azonnal fogat mosni (istenem, hányszor ezt teszem pedig...!). Helyette rágó, szájvíz vagy bármi, és csak minimum egy óra múlva fogmosás. Azt is technikásan, mert ha erősen mosom, elkoptatom a zománcot.
Amikor kiléptem, ott ült egy velem egykorú lány. Mosolyogtam. Erre megszólalt: "Háát, hogy innen mindenki mosolyogva lép ki...!" No igen... Feri volt kolléga.
Itthon jutott az eszembe, hogy kaptam repi cuccot is: a cég fogkrémét és egy mini szájvizet.
Éljen a fogkrém-cég!
Náthám egyelőre nem múlik. Anyám felhívott két napja, és aggódva megkérdezte: "Kislányom, ugye ez nem H1N1?!" Nem, nem az. Ez egy szimpla megfázás, bár kezdek arra gondolni, hogy lehet, hogy arcüreggyulladás.
Újdonsült kolléganőm azt hitte, alapból ilyen nazális hanggal áldott meg a jó isten. Szuper...
Elgondolkodtam tegnap, amikor már nem tudom hány zsebkendőt fújtam tele, hogy vajon honnan bír jönni az ember fejéből ennyi takony?! :) De most komolyan. Hol képződik, és miért van az, hogy először zöld, aztán sárga, és csak utána lesz színtelen? Kéretik nem szörnyülködni, mert ez mindenkinél így van, nincs ebben semmi ciki vagy undorító. Szóval honnan?
Gyógyulásomat a BKV-sztrájk sem segíti elő: ma két óra alatt értem haza a hidegben, és ebből 35-40 percet vártam a HÉV-re. (Ezek után a HÉV-en ellenőr volt! Kicsit morbidnak éreztem a helyzetet, és az jutott eszembe, mennyire abszurd már, ha valakit sztájk alatt büntetnek meg.)
A nagyobbik baj az, hogy teljesen kimerülök a hazajövetel nehézségeitől, és már semmihez sincs energiám. Rájöttem, hogy talán ilyen búrával nem kéne futni (bár kutyaharapást szőrével jeligével a hétvégén csak lementem és jó volt), hanem inkább az infralámpát kéne megrohamozni.
Amikor infralámpázom, mindig valami fenséges tájra gondolok, mondjuk egy északi tengerpartra a dűnék mentén, fent vagyok egy világítótoronyban, hallom a sirályok kiáltását, a tenger zúgását, érzem a sós levegő illatát, előttem az elterülő és határtalan tenger, felnézek az égre, becsukom a szemem és hagyom, hogy a nap melegítse az arcom. Mosolygok.
Ez a háttérképem a mac-en, és egyszer akkor is feljutok egy toronyba!
Esküszöm, olyan ez, mint a pályaválasztás 14 évesen. Nem vagyok a helyemen, de muszáj még valamiből eltartanom magam, amíg megtalálom az utam, és azt a konstrukciót, hogy meg is éljek belőle.
Igen ám, de mi az én utam...? Mi leszek? És mi lesz a kiegészítő foglalkozás vagy szakma? Mert ugyebár sem SC Consultantnek, sem púúúrcsézzörrrnek (olaszosan ejtve, hihihi), sem mittoménminek nem vagyok alkalmas. De akkor mivel keressem a kenyerem addig? Ez bizony nagy fejtörést okoz.
Arra gondoltam, kéne csinálnom egy kis felmérést a barátok körében, ki milyennek lát, és mi jutna az eszébe rólam, minek tud elképzelni - kizárólag szakmailag! :) Lehet, hogy meg is kérdezem. Érdekel, ki mit gondol, érez.
Aztán bízom benne, hogy úgy lesz, ahogy Surda mondta: "Valami fordulatnak csak kell már jönnie!" :-D
Time-mal voltunk vásárolni. És bár a két új cipő sem mellékes, amelyeket végre levadásztunk, mégis az együtt eltöltött idő az, ami olyan jól esik. Beszélgetés, nevetés, öröm, megértés, figyelem, szeretet. Ez az, amit egyetlen plázában sem árulnak.
"Talán a Leó-s oldás is kihat a többi férfihoz való hozzáállásodra, nem tudsz már olyan naivan viselkedni, hogy valaki mond két jó szót, te meg azonnal elolvadsz. Szóval mindez nagy örömömre szolgál, és igenis alakulsz és fejlődsz mint nő is."
Már a fülem is fáj, és kapar a torkom.
Percenként tüsszögök.
Lehet, hogy hőemelkedésem is van.
Fáradt és álmos vagyok.
Egyszerű temetést kérek. :-D
Ma:
-voltam két interjún,
-hatezer év után ettem egy Fish Kinget a BK-ben,
-randiztam egy érett Bika pasival. Furi, hogy szikra nulla, azaz nulla! (Pedig szemben álló jegy...)
-eszembe jutott, hogy milyen jó dal a "Livin' la vida loca" Ricky Martintől és meghallgattam,
-forró zuhanyt vettem, mert azt hiszem, megfáztam a tegnapi bunyóban... (vagy a fűtés nélküli éjszaka itthon).
...hóban futni! Az a hőmérséklet, ami ilyenkor van, pont ideális. Szeretem azt a levegőt, amit ilyenkor érzek, szeretem azt a fényt, amit ilyenkor látok, és pörget a havas táj látványa. Nagyon jó futni, amikor havazik.
Először egy fél órás bunyóval indítottunk a parkban, mert a kisasszonynak nem volt kedve futni (megállt a sarkon és nem volt hajlandó tovább jönni a rakpart irányába), de a fogócskázós-bunyós-havattúró-játék után rávettem egy futásra. Nem bántam meg a játékot: imádom nézni, amikor boldogan, amolyan hintaló mozgással szalad a hóban. Ilyenkor mindig elnevetem magam. No meg hallani azt a hangot, amit kiad hótúrás közben...! :-D Na hát ezért "Röfi" az egyik beceneve.
Jó együtt.
"Nem érted te ezt a mi szakmánkat, Margit!", mondja Kardos doktor (Kern András) a Pogány Madonna c. Bujtor-filmben, de akár Besenyő Pista bácsi is mondhatná. Ezt szoktam mondogatni, amikor valaki, vagy jómagam nem ért valamit.
Hát így vagyok most két dologgal. Az egyik az év eleje, a másik a mínusz hőmérséklet. Ma reggel két helyen is szétfagytam a 20 perces (!!!) várakozás alatt. Egyszer a házunk előtti buszmegállóban: itt legalább 20 percet kellett várni, mire jött a busz. Másodjára pedig a Boráros téren, a végállomáson. Az orrom előtt ment el a busz. Sebaj, gondoltam naivan, hamar jön a másik és felszállok melegedni. Aha, ahogy én azt hittem... Busz sehol, már két 23E elment, amikor a sima 23-as még mindig sehol sem volt.
Tíz perc után kanyarodik végre egy. De az meg nem áll meg, hanem egyből megy a Soroksárin tovább! Mi van itt? Újabb 10 perc telik el. Beérkezik a végállomásra először egy, aztán még egy 23-as. Félreállnak. A nép meg csak gyűlik és szétfagy a buszmegállóban. 23E-ből persze beállt a harmadik járat már...
Megadtam magam a hideggel szemben és a 23E-re szálltam végül, bár onnan jóval többet kell gyalogolni a cégig.
Konklúzió:
1) Az ember ezt kapja a BKV-tól havi 9400 forintért.
2) Magyarország nem tud egyszerűen és simán visszaállni a normális kerékvágásba az év elején.
3) Magyarországon megáll az élet, ha mínuszok vannak (meg ha esik az eső vagy lehull a hó).
+1: Hazaérvén a liftajtóra kiírták, hogy a fűtés a mai napon szünetel. Elvégre a héten ma éjjelre mondják a leghidegebbet, mínusz 7 fokot... No comment.
Hát tényleg nem érti Margit...
De most csak arra emlékszem, hogy repültem, repülőgéppel. Alattam hatalmas szántóföldek. Hm... szántóföldek... khm....
Hihetetlen, hogy az álmok mennyire képesek visszaigazolni azt, amit az ember érez. Már egy ideje tudom, hogy a kineziológia, asztrológia, grafológia mellé álomfejtést szeretnék tanulni.
Repülés:
Kielégítetlen alkotókedv; azoknak az álma, akiknek a tehetsége, kreativitása nincs kihasználva; olyan munkát vagy kénytelen végezni, amelyhez semmi kedved; másra, főleg többre lennél képes. Repülőgép:1) Szexuális kielégülés. A lelki élet szabadsága.2) Vágyaid, reményeid jelképe. Minél messzebbről látod, annál elérhetetlenebb célok, ábrándok. Nők álmában: uralkodni vágyás; Repülőgépen utazni: szerelmi ügyeskedés.Szántóföld:1) Kedvező jel: jó termés ígéretét hordozza. Ez a termés lehet gyermek, tárgyi alkotás, szellemi termék. Általában az anyai tulajdonságok erősödését mutatja (ez jelentkezhet férfiaknál is, például törődés, gondozó szeretet formájában). 2) Szerelmeskedés.Összegzem: Kurvára elegem van a munkahelyemből és a munkából, amit végzek, és marhára szeretnék szárnyalva szexelni. :)))
Ma kíváncsiságképpen teszteltem magamnak Cobyt és Bachot. Mily' "meglepő" az eredmény... Mondjuk a Cobyn csodálkozom. Haladás. Lehet, hogy kezd hatni a házi feladat (KH)...
Bach - 30, szelídgesztenye:
"Régen túl vagyok a tűrőképességem határán, csak vagyok, és ez a lét teljesen hiábavalónak tűnik. Minden olyan kilátástalannak tűnik. A saját erőmből képtelen vagyok továbblépni. Az életem nem számít, én sem számítok. Nem várhatok segítséget sem kívülről, sem belülről. Még az öngyilkosság sem számítana. Úgyis úgy érzem magam, mintha már most élő halott volnék."
Coby - 18, Van választás:
"Választok. A létezést választom."
